Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-12 / 107. szám

M A J V 9 12 Tasnádi Nagy András megnyitotta a Művészeti Hetek alkalmából rendezett kiállításokat A képzőművészeti kiállít»« Kolozsvár, május 11. Tasnádi Nagy Adrás, az Országos Irodalmi és Művészeti tanács elnöke, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg a Bástya-utcai Erdélyi Mú­zeum udvarán a Kolozsvári Művészeti Hetek alkalmából rendezett képzőművészeti kiállí­tást s ezzel egyidejűleg a további négy kiál­lítást is. Az ünnepi esemény alkalmából ösz- szegyült közönség már jóval 11 óra előtt megtöltötte az épület tágas udvarát. Tasnádi Nagy Andrást Keiedy Tibor dr. rövid beszédben kérte fel a kiállítások meg­nyitására. A polgármester hangoztatta, hogy Kolozsvár mindenkor nagy szerepet töltött be kulturális viszonylatban, majd köszöne­téit mondott mindazoknak, akik a Művészeti Hetek megrendezését lehetővé tették. Ezután Tasnádi Nagy András mondotta el megnyitó beszédét. Mindenekelőtt köszö­netét mondott a meleg üdvözlő szavakért majd a jelenlevők általános tetszésére me­leg szavakkal emlékeztek meg arról a sze­rétéiről, amelyet Kolozsvár városa Iránt érez. Hangoztatta, hogy a magyar képzőmű­vészet megteszik kötelességüket, de a kö­zönségnek is eleget kell tennie a művészek iránti kötelességének. Mindenkinek köteles­sége az irodalmat és a képzőművészetet támogatni, a nemes célt szolgáló adót leróni. Köszönetét mondott szintén azoknak, akik a kiállítások megrendezését lehetővé tették s kérte a közönséget, hogy forduljon szere­tette) valamennyi kiállítás felé. örömét fe­jezne ki a felett, hogy közvetlen kapcsolat­ban jutott újból a magyar művészettel és irodalommal, amelyhez kultuszállamtitkár­sága idején is bensőséges szállak fűzték. Hangoztatta végül, hogy ezeknek a kiállítá­soknak nagy nemzeti jelentősége van, mert Csonka-Magyarország élete és lelke fonódik össze Erdély leikével és életével. Ami a kép­zőművészeti kiállítást illeti, ezen az utóbbi két esztendő művészi termésének válogatott kis részét mutatják be, de ha ez csak kis része a magyar képzőművészek termésének, akkor éppenséggel dicsőséges dolog. Csodá­latos, hogy művészeink a nehéz viszonyok között Is mit tudtak alkotni. A nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadott Megnyitó beszéd után, amely alatt sűrűn kattantak a fényképezőgépek és serényen dolgozott a filmfelvevögép, a közönség meg­tekintette a pompás képzőművészeti kiállí­tást. Tekintettel arra, hogy helyszűke miatt nincs módunk kiállított képek művészi ér­tékével külön-külön foglalkozni, ezúttal csak arra, szorítkozunk, hogy a kiállításon részt­vevő festő és szobrászművészeket betűrendé ezerint felsoroljuk. Festményekkel és grafikai munkákkal szerepeinek a kiállításon: Abrakovics Béla, Andrásy Zoltán, ifj. Arató Gyula., A. Tollas Julia. Acs Ferenc, Basilides Barna, Basilides Sándor. Bene József, Benkhard Ágost, Ber- náth Aurel, Biai Föglein István, Boldizsár István, Bold.ogfái Hajgató Ferenc, Brosz Irma, Burchardt Rezső, Chiovini Ferenc, Csikós Antonia, Csomatáy Károly, Csont Ferenc, Czencz János, ifj. Csene Béla, D. Berde Árnál, Deédl Ferenc, Dóczy Róza, Diósy Antal, Döbrentey Gábor, Dudás Jenő, Edvi ülés Aladár, E. Gáli Ferenc, Elekfy Jenő, Emánuel Béla, Ernőd Aurel, Endrédy György, Erdélyi Béla, Élesdi István, Ferenczi Valér, F. Ferenczy Júlia, Fülöp A. Andor, Gaál Ferenc, Galántai Pirk János, Gallé Tibor, Glatz Oszkár, Györffy István, Gy. Szabó Béla, Harmo.s Károly, Heihtz Henrik, Hikády Erzsébet, Horváth József, Incze István, Incze János, Istokovits Kál­mán, Jeges Ernő, Jobbágyi Gaiger Miklós, Juszkó Béla, Karcag Márton, Kákay Szabó György, Kassa Gábor, Kaveczky Zoltán, KRe Zoltán, K. Luka Ilona, Kóbor Henrik, Komjáti Gyula, Kontratovics Ernő. Kontuly Béla, Krizsán János, Krusnyák Károly, Ku- delász Károly, Kun István, Liteczky Endre. I. Lorberer Anna, Maczalik A. János, M. Makkay Piroska, Manajló Fedor, Márffy Ödön, Mattioni Eszter, Meilinger Dezső, Me- zey Artur, Mikola András, Mohi Nándor, Moldován István, Molnár C. Pál, Muhoray Mihály, Nagy Antal, Nagy Imre, Nagybo- rosnyói Bartha László, Náray Aurél, Nemes Irén, Nónay Pál, Novak Irén, Olajos Gábor, Oláh Sándor, Pjilya Celesztm, Pag Domo­kos, Pécsi Pilch Dezső, P. Horváth Géza, Piskolti Gábor, P. Kováts Géza, Pleiddel János, Pohárnok Zoltán, Pölöskey Sándor, Rácz Kálmán,'Rudnay Gyula, Sárdy Brutus, Simon Béla, Siuda Nándor, Szabó Gyula, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos, Szlányi La­jos, Szobotka Imre, Şzolnay Sándor, Szopos Sándor, Szönyi István, Szüle Péter, Tichy Kálmán, Varga Mátyás, Varga Nándor La­jos, Vásárhelyi Z. Emil, Veress Elemér, Vi- dovszky Béla. Szobormüvekkel: Abonyi Grandtner Jenő. Andrássy Kurta János, Antal Károly, Ba- laskó Nándor, Boda Gábor, Boldogfai Far­kas Sándor, Borsós Miklós, Buzi Barna, Da- bóczi Mihály, Diósiné'' Szabó Vera, Dózsa Farkas András, Györy Dezső, Jálics Ernő, Kaáli Nagy József, Kerényi Jenő, Kocsis András, Kós András. Kosa Huba Ferenc, Kudelász Károly, Laborcz Ferenc, Matei Aurél, Markup Béla, Pásztor János, Poór Lili, Rubletzky Géza, Somogyi József, Só­vár János, vitéz Szabados Béla, Szabó István, Szentessy Hiesz Géza, Túri Jobbágy Miklós, Vágó Gábor, Varga Ferenc, Varga Oszkár és Vida Géza szerepelnek. Nem tudjuk bár, hogy milyen okból, de őszintén sajnáljuk, hogy az erdélyi szobrász­művészek közűi Szervátinsz Jenő, az anya­országiak közül Borbereki szobrait nem lát­tuk a kiállításon. Az Erdélyi Szépmives Céh könyvkiá tiltása Az Erdélyi Szépmivos Céh könyvkiállitá- sának vendégeit a Céh tagjai, élükön Bánffy Miklós gróffal és Kemény János báróval fo­gadták. Az erdélyi varrottatokkal diszitett asztalokon és magyaros, könyvespolcokon el­helyezett kiadványokat Kovács László, az Er­délyi Helikon szerkesztője ét Kós Károly mutatták be a vendégeknek. A kiállítás éteo szobájában a költők mü­veit, a másodikban, a prózairók gazdag ter­mését mutatták be. A Céh kiválóbb íróinak, igy például Nyitó Józsefnek, Tamási Áron­nak, Kós Károlynak, Bánffy Miklós grófnak és Kemény János bárónak müveit külön-kü­lön asztalokon csoportosították. A szobák falait a Helikon íróinak arcképei és a marosvécsi találkozók csoportfetvételei díszítik. Az épitömüvészeti kiállítás A kolozsvári Művészeti Hetek egyik legjelentősebb művészeti megnyilatkozása a városi Vigadó termeiben rendezett épitömüvészeti kiállitas, amely lenyűgöző mó­dén mutatja be a, korszerű városrendezési elgondolásokat, az ország nevesebb építkezé­seit, a csodálatos műemlékeket, a falvak egy­színű Se mégte megkapd építőművész étét ég, bő képanyagban tártja fel az erdélyi- magyar építőművészet jeles alkotásait. Az Ízlésesen kiállított anyag közül a ko­lozsváriakat elsősorban a Főtér művészi át­képzésére kiirt pályázatra beérkezett tervek érdeklik, egész szobát töltenek meg. Láttunk korszerű, forradalmi elgondolásokat, amelyek kivitele gyökeresen megváltoztatná a Mátyás király-tér arculatát. A pályadíjnyertes Lcchner Jenő dr. és ifj. Lechner Jenő mü építészek terve is sok újítást, akar megvaló­sítani a Főtér művészi átképzésével. Vala­mennyi terv alapclgondolásán szembetűnik, hogy a város legszebb terét mentesíteni kelt minden külső cicomától. A tetődíszek és ku­polák egye dán- algondoláéban dem szerep t 3- nek, hogy annál hatásosabb, nemesebb kere­tet kapjon a város ékessége: a Szent Mihály templom ... A következő termőkben a magyar építészek legújabb munkáit láttuk. Igen hatásos elren­dezésben mutatták be a kiállításon a buda­pesti Szent István város uj beépítési tervét, amely már az építőművészet legújabb elgon­dolásai alapján készült. Egész falat boríta­nak be a Kós Károly magyaros épületeiről készült felvételek, az ország moseszerü mű­emlékei, a székesfehérvári és esztergomi ása­tásokból felszínre került évezredes építmé­nyek feltárása. Külön figyelmet keltenek a magyar falvak épitőmüvészetéröl készült fel­vételek. Hatalmas anyagot ölel fel a köböl építkező Kidé község anyaga, amelyet az Erdélyi Tudomáinyos Intézet megbízásából Vargha László gyűjtött össze. 'Ă pompásan IfeszeálHtott kiállítást mél­tóan egészítik ki Kása Huba Ferenc, Kós András és ■Szervátvus Jenő szobárszamv fezek szobraá. Ezen a kiállításon nyertek elhelyezést Fe­renc ey Noémi és Donumo-nszky Endre ha­talmas méretű, művészi gobelinjai. A fényképkiallitás A vármegyeház üvegtermében megrende­zett fényképkiállitás anyagát a hazai és kül­földi kiállításokon nagy «ikerrel szerepelt és díjazott képek közül válogatta, össze az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Orszá­gos Szövetsége. Akad közöttük több világotjárt „sztár“ is. Kerny István: „Cigányok“ eimü, brómolaj- átnyomásos kéjre például körüljárta a föld­golyót. Berlinből indult New-Yorkbn, onnan Yokohamába, majd Szibérián át érkezett is­méi haza. A magyar fényképezés vüágvtezonylatbcm is vezető helyen áll s ezt a rendkívül értékes helyezésit a látottak után tökéletesen indo­koltnak érezzük. Egyetlen kifogásunk talán az. hogy túlságosan sok a pikturális téma, A fényképezésnek — az adott különleges elő­nyök kihasználásval — uj utakat kell felku­tatnia a művészet eddig ismeretlen területein. Viszont, mind negatív, mind pozitiv technika szempontjából szinte valamennyi kiállított mü tökéleteset nyújtott. A sok kiváló között is külön elismeréssel méltat juk Dulovits Jenő képeit. Széles területet felölelő témakeresés és újszerű technika azok az értékek, amelyek müveinek egészen külön helyet biztosítanak. Markáns egyéniség a debreceni Aszmann Fe­renc, aki érdekes montázsokkal szerepel a ki­állításon. Bendesi Bárány Nándor fototech­nikai bravúrjai, Baross Vilmos hangulatos témái, Ram.hab Gyula igen finom aktjai ki­emelkedőbb értékei a kiállítás anyagának. Az egyetlen kolozsvári kiállító, Tokajt András, dijat nyert két képével, az igen ere­deti felfogású és szép „Csendélet“-tel és „A behavazott Gellérthegy" c. müvével a leg­jobbak színvonalán áll, A zeneművészeti és szinházi kiállítás Az Egyetemi Könyvtár második emeletén nyílt meg a külsőségeiben nem annyira szia pompás, de tartalmi vonatkozásaiban annál érdekesebb zeneművészeti és szinházi kiál­lít As. A színház ügye mindig jobban előtérben állt az elmúlt két évtized alatt, mint az er­délyi' magyar zenekultúra ügye. A színját­szás, akármilyen nehézségek és ármányko­dások is nehezítették nemcsak fejlődését, hanem gyakran a létét is, mégis önmaga természeténél fogva sokkal inkább volt köz­ügy, mint a muzsika. Éppen ezért érdekes és tanulságos a két kiállítás egy helyiség­ben való elhelyezése. Megtudjuk, hogy nem csak magyar színjátszás volt Erdélyben, ha­nem igen élénk és igen értékes zenei élet is. Nemcsak a Magyar Dalosszövetség hatal­mas munkájára gondolunk, amelynek érté­két ezúttal nem szükséges méltatnunk. De igenis gondolunk arra az alkotó művészi munkára, amely a ne.héz és súlyos időkben igen kifejezte az elnyomott magyarság ze­nei síkon megnyilatkozó életakaratát. Ez a kiállítás mutatja, meg azt az eddig nem egészen közismert tényt, hogy az el­szakított Erdélyben a román megszállás évei alatt is bőséges zenei termés mutatko­zott és most érkezett el annak ideje, hogy erről beszámoljunk. A kiállítás anyaga rengeteg dokumentu­mot sorakoztat fel a Magyar Dalosszövet­ség művészi és társadalmi vonatkozásokban egyaránt nagyjelentőségű szerepének meg­világítására. Ez a szerep annyira ismert, hogy szükségtelen újra. hangsúlyoznunk részleteit.. Ezúttal is meghajtjuk az elisme­rés zászlóját az erdélyi magyar dalosélet önzetlen áldozathozatalai és eredményei előtt s utalunk arra, hogy a Dalosszövetség min­den megmozdulása magyar ünnep és ma­gyar életjeladás volt. Kolozsvár, május 11. (MTI.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter a kolozsvári Mű­vészeti Hetek keretében rendezett VI. Nem­zeti Képzőművészeti Kiállításra különböző dijakat tűzött ki. Az állami aranyérmen ki- vül külön díjról gondoskodott a legjobb festmény megjutalmazásáról, amely erdélyi témát dolgoz fel, továbbá a legjobb fából faragott szobormű és olyan köböl készült kiváló szobrászati alkotás díjazásáról, amely feltétlen művészi értékei mellett a faanyag, illetve a köfajta sajátos követelményeinek a leginkább megfelel. Budapest székesfőváros aranyérmének és a székesfőváros által Kolozsvár városának felajánlott Mátyás-király festészeti dij Is e kiállítás keretében kerül kiadásra. Az állami aranyérem odaítélésének javas* LIKŐRT TÖLT ffAGANAKjj , Most a termésre szeretnénk inkább felhívni a figyelmet. Az egyik vitrinben például Delly-Szabó Géza alkotásainak kéziratai és kottái láthatók. Ott van ennek a szerény, a világtól valósággal elrejtőző alkotónak hegedüiskolája. ZathureczUy Ede, a világ­hírű magyar hegedűművész a legmelegebb és legöszintébb bírálatot irta erről az érde­kes műről, amely — ha valaha nyilvános­ságra jut — forradalmat hoz a hegedüok- tatás módszertanában. Ott látható Delly- Szabó Gézának a Bárd Oszkár szövegére irt „Páter Gvárdián“ cimü vigoperájának zongorakivonata, szimfóniák, kamarazene- kari müvek és egy „Missa Solemnis“ teljes partitúrája. Bámulatraméltó az a szorgalom és bőség, amellyel Dell.v-Szabó Géza Erdély zenei éle­tét alkotásokkal ajándékozta meg. Hogy értékben is megítélhessük őket, nyilvános­ságra volna szüksége. Itt látjuk a kiállításon a fiatal Visky Já­nos több szerzeményének kéziratát és vezér- könyvét. Közöttük van a ma már külföldre is elvitt „Enigma“ c. szimfonikus költemény vezérkönyve. Visky szerencsésebb volt Del* ly-Szabónál, mert müveit itthon és külföl­dön is gyakran előadják mindig nagy siker mellett. A hangjegyes kiadványok között ott lát* juk Hajak Károly. Tárcza Bertalan, Országh Tivadar, Nemes Elemér, dr. Bródy Miklós, Kárpáti Sándor, Harmáth Arthur, Veress Gábor, Fövényessy Bertalan, Veress Gábor, Früh Antal, Hoffmann Ferenc és Andrássy Ede kisebb müveit. Nagyon érdekesek azok a levelek, arcké­pek és hangjegyek, amelyeket az európai zenei élet vezetői intéztek Lakatos István mérnökhöz, az erdélyi zenei élet elmélyülő búvárához. Megható az az együttérzés és szeretet, amellyel a világon mindenütt ismert nagy nevek viselői (Sibelius, Vincent d’Indy, Cserspnin. Malipiero, Weingartner, Sindtng, Wladigeroff, Kienzl, Ducas, stb.) az idegen, rabságba, került erdélyi magyarság zenei életének támogatására siettek, A szinházi kiállítás anyaga azzal a jegy­zőkönyvvel kezdődik, amely megörökíti a kolozsvári Nemzeti Szintáz erőszakos átvé­telének drámai előzményeit. Okmány szere­pel a dr. .Janovics igazgatóra kivetett hadi- sarcról, majd a sétatéri Színkörbe szorult, immár kisebbségi magyar színjátszás életé­nek sok-sok gyötrelméről, a román cenzura okvetetlenkedéseiről. Szobrok, fénykéjiek, szinlapok, szellemesen és Ízlésesen elkészí­tett táblázatok színesítik a történelemmé vált anyagot. S az egész, jó és ízléses el­rendezésében egyik igen fontos dokumentu­ma az erdélyi magyar életakaratnak, amely győzedelmeskedett minden nehézség felett, A zeneművészeti kiállítást Lakatos Ist­ván, a szinházi részt pedig Vitéz Tibor ren­dezte meg. lattételére, továbbá a Budapest székesfővá­ros aranyérmének és a Mátyás-király díjnak odaítélésére felkért bizottság, élén dr. Tas­nádi Nagy Andrással, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnökével május 9-én Kolozsvárott tartott együttes ülésén az ál­lami nagy aranyéremmel való kitüntetésre Rudnay Gyula festőművészt, az Országos Képzőművészeti Főiskola tanárát hozta Ja­vaslatba a kiállításon szereplő müvei és ed­digi kiváló művészi munkássága alapján. A Budapesti székesfőváros aranyérmét a bizottság Basilides Barna festőművésznek Ítélte oda eddigi értékes művészi munkássá­ga alapján. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ál­tal a kiállításra kitűzött három dij közül az erdélyi tárgyú festészeti dijat a bízott­Kiosztották a VI. Nemzeti Képzőművé­szeti Kiállítás díjait Az erdélyiek közűi Hagy József, Krizsán János, Szolnay Sándor festők és Kós András szobrász kapott kitüntetést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom