Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-07 / 103. szám
gv. OHOSAOOYÜLwÜ :1Ó /£ú pv i 3e I öhá2 fcőny vt ă :• a * ‘ÖU DA? SÜT V-tfra 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NE- GV'ED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATA KAR ÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72118. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 103. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: N Y I R Ö JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Szopos Sándor uiabb kitüntetése és egy kis müvészetpolitika Irta: OLAJOS DOXOKOS Megírtuk, hogy Szopos Sándort, a kiváló festőművészt legújabban a székes- főváros a Lotz aranyéremmel tüntette ki. Ez az újabb és nagy kitüntetés Erdély művészi és müvészpártoló köreiben élénk örömet váltott ki, mert Szopos Sándor az igazi szemérmesség szerénységével dolgozott, nem ült fel soha a konjunktúra szekerére, a huszonkétévi román elnyomás alatt mindig kitartott a nemzeti keresztény irányzat mellett, nem festett román „kegyelmes asszonyokat“, sem ujreformátus „nagyasszonyokat“, a háttérben az ősrégi Farkas-utcai templom körvonalaival. Mindig szent volt előtte a művészet, nem állt be klikkekbe, csak dolgozott derekasan, hallgatott és várt. Neki volt igaza, mert az igazi tehetség előbb-utóbb „kitör és eget kér“. Mindjárt a román megszállás kezdetén egy kolozsvári kiállításra beküldött néhány képet. Abban az időben művészeti kritikával is foglalkoztam és a kiállított képekről a legnagyobb elismerés hangján írtam. Az akkori müvészklikk tagjai megállapították, hogy Szopos egyszerű rajztanár, mesterember és én egy konzervatív ineglátásu kritikus vagyok. Mindezzel nem törődtem. Néhai Fekete Nagy Bélával, Kolozsvár város volt helyettes polgármesterével, a nagy művészbaráttal leutaztunk Désre és meglátogattuk a művészt az otthonában, — amint most általában Írni szokták. A legnagyobb meglepetéssel láttuk, hogy Szopos Sándor gyönyörű kompozíciókon dolgozik, dési lakása tele van szebbnél-szebb képekkel és elhatároztuk, hogy részére Kolozsváron kollektiv kiállítást rendezünk. Merész vállalkozás volt, de a kiállítás fényesen sikerült. Ha jól emlékszem, 130 kiállított képből Ötvenet-hatvanat eladott, a művész. Más ember a nagy siker után ott hagyta volna a rajztanári állását s Kolozsvárra költözött volna, hogy teljesen művészetének éljen. Hiába csábítottuk, megtartotta továbbra is rajztanári állását, sőt festőiskolát nyitott s üres óráiban festette tovább szebbnél-szebb képeit. ’Több Ízben szerepelt kolozsvári kollektív kiállitásokon s mindig be kellett, érnie közönségsikerrel, mert a „képzőművészeti kritikusok“ vállveregetve Írtak róla. Régimódi mesterember, — Írták és mondogatták. Öt azonban mindez nem keserítette el. Voltunk néhányan, akik százszázalékosan melléje állottunk és hirdettük, hogy az erdélyi képzőművészet élvonalán halad. Megalakult Kolozsváron a „Barabás Miklós Céh“, de őt nem szólították fel, hogy lépjen be. Vásárhelyi Ziegler Emil az egyik irodalmi és művészeti folyóiratban „Müvészfejek“ címen cikksorozatot irt az erdélyi festőművészekről és szobrászokról, máig sem tudjuk, hogy véletlenül, vagy szándékosan, de Szopos Sándorról megfeledkezett, sőt később „Erdélyi Müvésza Ima nach“ címen könyvet adott ki és Szopos Sándor ebből is kimaradt. Az almanach szerzője önmagáról hatalmas elismerő cikket kanyari- tott, a nagyhírű Thorma Jánost — aki nemzetközi kiállitásokon is aranyérmeket nyert s a nagybányai festőkolónia egyik legkiválóbb művésze volt — levágta. Szopósról sem jót, sem rosszat nem irt. Egyszerűen agyonhallgatta. A román uralom idején Magyarországtól el voltunk zárva. Budapesten tehát az erdélyi képzőművészetet a Ziegler-féle művészi almanachból ismerték meg. És csodák csodája, hogy ilyen mellőzések és agyonhallgatások után Szopos Sándor a főhatalomváltozás után mégis csak az erdélyi képzőművészet élére került. Most már nem mi méltatjuk Szopos Sándort, hanem « fővárosi kritika és az elért eredmények. Az addig mellőzött és agyonhallgatott Szopos Sándor festőművész és rajztanár 1940 október havában megkapta a Corvin-koszorut. Erdélyben ő volt az egyetlen festő, aki a magas kitüntetésben részesült. 1941 márciusában az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nyolcvanéves fennállását ünneplő jubiláns kiállításán megnyerte Eszter- házy Pál herceg magyar történelmi kompozíció pályázatának 5000 pengős nagydiját. Ugyanabban az évben az Országos Képzőművészeti Társulat müvésztagjául választotta. Eszterházy herceg a nagy„Az angolok ismét francia holttesteken taposnak“ A Madagaszkár szigete ellen intézett támadással az angolszászoknak kétségtelenül az az egyik legelső céljuk, hogy az állandó balsikerek következtében lehangolt közvéleményüknek erősítő táplálékot nyújtsanak. Föltétien szükségük voit arra, hogy ők is ,,foglaljanak el“ valamit és sajtójuk eldicsekedhessék azzal, hogy íme az angol haditengerészet és a légihaderő is támad, ultimátumokat intéz, egyszóval tevékenykedik Az angol közvélemény azután nem nagyon gondolko zik afölött a tény fölött — amely pedig az egész angolszász vitézkedés lényegé1’ alkotja — hogy a támadást nem az ellenség valamelyik jól megerősített támaszpontja, hanem a romlásba kergetett szövetséges birtoka ellen intézték. Az angol és amerikai hajóhad már csak ilyen cselekedetekre képes. Az an golszászoknak az Atlanti óceán feletti uralma a német tengeralattjárók tevékenysége következtében a legnagyoou mértékben kérdéses és az Atlanti óceáni csata mérlege a leghatározottabban a tengelyhatalmak javára billen. A Csen. des óceán nyugati részéből eltűnt az angol, az amerikai lobogó s a keleti, valamint a déli tengerrészeken is csak véde kezö magatartásra kényszerül. Ebben a helyzetben határozta el magát az angolszász hadvezetőség arra, hogy megtá madja volt szövetségesének, a legyengült, anyaországtól távol eső birtokéi, hogy azt átlátszó és hamis ürügyekkel a maga kezébe kaparintsa. Ezzel a ténnyel azonban, amint azt a háromhatalmi egyezmény államainak fővárosaiban hangoztatják, a legkevésbé sem fogja meg változtatni a hadi helyzetet. Madagaszkár hadászati helyzete a további hadműveletek szempontjából nem különleges jelentőségű, magának az eseménynek azonban más tekintetben van nagy fontossága. Franciaország elhatározta, hogy szembeszáll az angolszász támadással. Petain marsall ellenállásra hívta fel Madagaszkár kormányzóját s Laval miniszterelnök a keddi sajtóértcdijat nyert „Madéfalvi veszedelem“ című képét 3000 pengőért vásárolta meg. 1942 májusában megnyerte a Lotz aranyérmét, amely egyike a legnagyobb kitüntetéseknek. Értesülésünk szerint a Lotz aranyérmet ugyancsak az Országos Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán kiállított „Lármafát gyújtó székelyek 1705“ eimü történelmi kompozíciójával érdemelte ki. A IX. honvéd hadlest megbízásából hat gyönyörű freskót festett a hadtest uj épületének a falára. Ezeknek a freskóknak a eime: „Erdőirtás“, „Lármafagyujtó székelyek“, „Hunyadi János a nagyszebeni csata után“, „Hunyadi Mátyás megszervezi az erdélyi hadakat“, „Tatár betörés visszaverése a csiki havasokban“ és „Istenítélet“. Szilágy vármegye megvásárolta „Pogány áldozás“ című monumentális kompozícióját. De még itt sincs kezleten hangoztatta, hogy az események mindennél jobban mutatják a Vichy által követett politika szükségességét. — Feltétlenül szükséges — mondotta •—, hogy a franciák tudomást szerezzenek az események valóságáról és arról az álláspontról, amelyet Franciaországnak el kell foglalnia. Sokkal, inkább szükséges, mint valaha, a Németországhoz való közeledés és sokká’ inkább jogos, mint valaha az a részvétel, amelyet Franciaország vállalhat Europa újjáépítésében. Határozottan kijelentene Laval, hogy japán semmiféle igényt sem támasztott Madagaszkárra és igy az angolszászoknak ezzel való érvelése teljesen hamis. A francia sajtó a legmélyebb felháto. rodással ítéli el az angol genosztettet s a francia lapok megállapítják, hogy a cselekedet igaii rugója Madagaszkár gazdagsága. Anglia hatalmába akarja keríteni a szigeten található s az ágyú- öntéshez szükséges grafitot és más ásványokat s rá akarja tenni kezét a sziget gazdag állatállományára és más termékeire. ,,Az angolok megint francia holttesteken taposnak", -— irja a ,,France Socialiste". — „Franciaország nem tűrheti, hogy ennyire megsértsék vérét és birtokait.“ A francia kormány tagjai szerdán délelőtt minisztertanácsot tartottak és megelőzően Laval hosszasan tanácskozott De Brynon miniszterelnökségi államtitkárral. Kedden Laval miniszterelnök Darlant, majd a gyarmatügyi .államtitkárt fogadta, azután a japán nagykövettel, a német főkonzullal,, a svájci követtel és az Egyesült-Államok ügyvivőjével tanácskozott. A. tengelyhatalmak részéről még nem hangzott el hivatalos állásfoglalás a kérdésben. Berlin és Róma Vichy elhatározásait várja. Olasz félhivatalos körökben kijelentették, hogy az angol támadás világosan mutatja azt az aggodalmat, amelyet India veszélyeztetettsége idézett fel, továbbá azt, hogy az angol politika nem törődik egykori szövetségese jogaival és érdekeivel s végül meg. vége. Még van három ugyancsak nagy művészi értékű kompozíciója: „Dávid Ferenc halála“, „Dávid Ferenc elfogatása“ és „Az utolsó pogány székelyek“. Mindezeken a hatalmas alkotásokon kívül sokszáz nagy művészi értékű erdélyi tájképet, ezrekre menő rajzot, értékes csendéleteket, aktokat és akvarelleket festett. Nappal rajztanár, éjszaka művész. És mint rajztanár is volt akkora művész, mint sok divatos festő. Mindezt meg kell végre Írni, mert az erdélyi képzőművészet történelmének a lapjaira kívánkozik. Az erdélyi képzőművészeti élet eddigi irányítói a múltban „mesterembernek“ hívták. Igazuk volt. Mert Szopos Sándor valóban — mester! S „mesterségében“ — ember Is a talpán. Tudásban, művészi erkölcsben egyaránt. állapítják, hogy az ilyen lépésekkel netrt lehet megállítani a közel- és távolkeleii események alakulását. Madagaszkár szigetén egyébként tovább folyik a harc. Vichybe érkezett jelentések szerint, a francia csapatok folytatják az ellenállást, pillanatnyilag azon. ban egyéb részletek még nem közölhetők. Kalkutta a japán gépek hatósugarában Az amerikai közvélemény nem örvendhet zavartalanul Madagaszkár megszállása hírének, mert ugyanakkor tudomásul kellett vennie, hogy az utolsó Fülöp-szi- geti támaszpont, Corregidor sziklaerődje, a Fülöp-Szigetek Gibraltárja, kénytelen volt feltétel nélkül megadni magát a japánoknak. Az amerikai hadügyminisztérium kedden késő este közölte, hogy a japánok megkezdték támadásukat az erőd ellen. A harc rövid ideig tartott, az amerikai védőknek be kellett látniok az ellenállás hiábavalóságát és Waimvright altá- bonagy feltétel nélkül feladta Corregidort és a Manilla-i öbölben lévő többi szigeteket. Burmában a japánok — azonkívül, hogy fáradhatatlanul üldözik a menekülő s az átkaroló mozdulatokból magukat kivonni igyekvő angolokat és kínaiakat, — újabb nagy sikert értek el; elfoglalták a Burma nyugati partján, a Bengáliai-öböl- ben fekvő Akyabot. Akyab rendkívül nagyjelentőségű tengeri és légi támaszpont, Burmának valóságos nyugati kapuja. Elfoglalásával a japánok egyrészt útját vágták annak, hogy ezen a kikötőn át a burmai angol és kínai csapatok pótlást kapjanak, vagy elmenekülhessenek, másrészt kitűnő repülőterekre, kiindulási támaszpontra tettek szert. Akyabtól Kalkutta már csak 500 kilométerre van és igy belekerült a japán bombázók közvetlen hatósugarába. A háború egyre jobban kopogtat India kapuján. Csungking-Kinának az angolszász utánpótlástól való elvágása tökéletesen sikerült. A Csendes-tengeri haditanács Roosevelt elnöklésével ülést tartott és ezen Burma nyugati kapuját és Corregidor sziki a er őd jéi elfoglalták a japánok A burmai ut végleg bezárult Csüng hing előtt Nyolcezer francia védi Madagaszkárt húszezer angol ellen A keleti fronton helyreállították a német csapatok támadó arcvonalát
