Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-31 / 122. szám

9 r-.Ts.ftsg 194&, M A J V & 3í MTmumOtrautíB Viráygftl és bizakodással búcsúzta 11a Kolozsvár társadalma t a hadszíntérre induló tüzéreket A Baross Hői Tábor leikos asszonyai harminckétezer cigarettát adományoztak a hadbayonuló honvédeknek Kolozsvár, május 30. Ha az ember pilla­natra elgondolkozik, akkor igazat kell adnia annak az érzésének, amely azt mondja: — Kolozsvár magyar társadalma, szegé­nyek és gazdagok egyaránt, szombaton dél­ben kapcsolódott bele egész valójában a mindegyre növekedő Magyarország uj ma­gyar életébe és sorsába ... Szombaton dél­ben 12 órakor, amikor a Baross-téren, a pályaudvar előtti térségen bizakodással és virággal búcsúztatta a „valahova Orosz­országba,"a harctérre induló kolozsvári tü­zérek elvonuló ütegét. Meg kellett ereznünk mindannyiunknak, hogy ez az „ügy" nem­csak a mi ügyünk s nemcsak a magyarság ügye, hanem európai ügy s ez az érzés még magasrtosabbá s még ünncpicbbé avatta a búcsú perceit. Ezrek sereglettek egybe a Baross-térre, minden hívás vagy parancs nélkül, kezükben virággal, szemükben izzó lelkesedéssel, hogy tanúi és részesei legye­nek ennek a felejthetetlen magyar ünnep­ségnek. Délelőtt 11 órakor már megindult a hatal­mas tömeg a pályaudvar irányába. A. harc­ba Induló tüzérség már ott állott a térségen teljes harci felszerelésében, élén vezénylő parancsnokával és a búcsúztatására kivonult tisztikarral. Ott sorakoztak fel négyes so­rokban a még egyelőre itthonmaradó tüzér- bajtársak is. A vármegye képviseletében megjelent Inczédy-Joksman Ödön dr. fő­ispán, Dalnoki Gaal Elemér alispán, a várost pedig Kélcdy Tibor dr. polgármester és Múth Mihály tanácsnok képviselték. Ott voltak a Vöröskereszt kolozsvári vezetői is: Vclits Zoltánná, özv. báró Banff y Ferencné, báró Bornemisza Adél, báró Bánffy Róza. A Vö­röskereszt egyébként többezer darab ciga­rettát osztott ki a frontra induló honvédek között. „A viszontlátásig!" Pontosan 12 órakor érkezett az ünnep­ségre a vezénylő tábornok, akinek a hadba- vonuló tüzérüteg parancsnoka megtette je­lentését, majd az „Imához!" vezényszó után a Hiszekegyet játszotta a zenekar. Ezután a kolozsvári tüzérosztály parancsnoka lé­pett a menetkész tüzérüteg elé és harsány, lelkes szavakban búcsúzott el fiaitól. — Tüzérek! Bajtársak! — A haza hivő szavára útra készen áJlo- Tok, hogy a biztos győzelem reményében fel­vegyétek a harcot az Istent tagadó orosz bolsevszmussal szemben. Ezeréves fennállá­sunk alatt a magyar nemzet valahányszor kibontotta zászlaját, valahányszor a magyar nemzet fegyvert fogott, küzdelmének min­denkori végcélja: hazájának, szabadságának megvédése volt. Ez a mostani harc életre- halálra szól! Ebből a kiizdolemböl mi csak győztesen kerülhetünk ki! Ne feledkezzetek még arról, hogy bárhol, bármerre kiizdetek, mindenütt az ezeréves magyar haza régi ha­táraiért harcoltok. Ne feledkezzetek meg arról, hogy „A honvédséggel áll vagy bukik Magyarország!" Jelszavatok: „Becsülettel mindent és mindig a hazáért!" — Kötelcsségérzet, fegyelem, hősiesség, bátorság legyen a vezércsillagotok! Begy. n köztiletek mindegyik a maga helyén fény- esepp, amely felissza és besugározza a sötét magyar éjszakát. Lüktessen szivetekből a hazáért mindent merő hősiesség és bátor­ság ! így élve és cselekedve dicsősége, disze lesztek a honvédségnek, a tüzéreknek és ál­dott Hal a magyar hazának! — Hősiességgel, a magyar hazához való •törhetetlen ragaszkodással, legfelsőbb Had­úrunk iránt halálig hűséggel előre a meg­kezdett utón és akkor eljön az Idő, hisszük, hogy rövidesen, amikor kiálthatjuk: Mienk a Kárpátoktól koszoruzott és az Adriától csókolt nagy Magyarország! — Az Isten áldjon, az Isten vezessen es az Isten hozzon vissza titeket győztesen minél hamarabb közénk I — Úgy búcsúzom Tőletek, mint fiaimtól: Isten veletek! A viszontlátásig, Az osztályparancsnok búcsúszavai után felhangzott az egybegyűltek lelkes, mindfent elnyomó, kitörő éljenzése: — fii jen a magyar hadsereg! — fiijen a magyar hadsereg'... köszönteni szeretnélek benneteket egytől- egyig, lélekkel, leiektől lélekig! Mielőtt el­indulnátok őseitek, atyáitok útjára, azt sze­retnem megmondani néktek, ne aggódjatok az itthonmaradottakért, mert az ő aggodal­muk a mi aggodalmunk és az 6 dolgaik a 'i dolgaink! Mi gondját viseljük, amíg di­csőségesen újból hazatértek, mindannyiotok itthonmaradott jónak s hogy ez igy is less, úgy segéljen minket az Isten! A főispán szavait, amelyek mintegy fogadalomtcvésnek hangzottak, lelkes éljen­zés követte. „Győzni akarunk és győzni fogunk!" A hadbavonulö tüzérüteg parancsnoka fordult ezután az ünneplőkhöz: — Bajtársi szeretettel köszönöm meg mindannyiunk nevében azt a szeretetet és ra­gaszkodást, amit vélünk szemben ezekben a percekben ennek a, városnak lakossága ta­núsított. ígérjük, hogy ehhez a szerctcthez és ragaszkodáshoz soha nem leszünk mél­tatlanok. Győzni akarunk és győzni fogunk, mert hiszünk Istenben, hiszünk hazánkban f a magunk bátorságában. Oda megyünk, ahova a magyar kötelességtőljesités liir s Isten minket úgy segéljen, ahogyan ott i* meg fogjuk állani a helyünket! Az ütegparancsnok ezután újból „Imá­hoz!" vezényelt, utána pedig elvonulás kö- vetkezett. A harcba induló tüzérüteg a esrekremcnö lelkes, éljenző, virágesőt feléje szóró ünneplő tömeg sorfala között dübör­gőit végig a pályaudvar irányába, a ,.be­rakodáshoz" — a biztos magyar győzelem felé...-*• Pénteken, a déli órákban jutott a nagy- közönség tudomására, bog;.' szombaton dél­ben búcsúznak a frontra induló tüzérek. A Baross Női Tábor tagjai nyomban iveket osztottak ki egymás között s ezek a lelkes, derék magyar asszonyok, a keresztény ke­reskedők áldozatkészsége folytán, pénteken délután, alig 3 óra leforgása alatt 727 pen- nöt gyűjtöttek s ebből az összegből 32.000 darab cigarettát vásároltak a hadbavonulö hős honvédeknek. A Baross Női Tábor vezetősége ezúttal mond köszönetét azoknak, akik nemes ado­mányaikkal hozzájárultak az ajándékozás lehetőségéhez. Kémkedés és hűtlenség büntette miatt tebb ítéletet hozott a honvédtörvényszék BUDAPEST, május 30. (MTI.) A m. kh. honvédtörvenyszék idegen államok javára elkövetett hűtlenség, illetve kémkedés bün­tette miatt: 1. Kovács Kálmánt 15 évi fegy- házra, 10 évi hivatal és politikai jogvesz­tésre és a határsávból való kitiltásra. 2. Sommer Jenőt 12 évi fogyházra, 10 évi hi­vatal és politikai jogvesztésre, az országból való kiutasításra és a visszatéréstől örök időre való eltiltásra. S. Lévl Oszkár jugo­szláv állampolgárt 10 évi feg> házra, 10 éli hivatal és politikai jogvesztésre, hz ország­ból való kiutasításra és a visszatéréstől örök időre, való eltiltásra. 4 Magyarosi Ist­vánt 8 évi fegyházra. 8 évi hivatal és poli­tikai jogvesztésre, Budapestről és a határ­sávból való kitiltásra. 6. Horvát Lászlót 6 évi fegyházra, 8 éli hivatal és politikai jog­vesztésre, Budapestről es a határsávból való Kitiltásra. 7. Ficza Józsefet 6 éli fegyházra, 6 éli hivatal és politikai jogvesztésre, Bu­dapestről, Munkácsról és a határsávból való kitiltásra, Fried Györgyöt 6 évi fegyházra, 4 évi hivatal es politikai jogvesztésre, Buda­pestről és a határsálból való kitiltásra. 9. Berger Hugót 3 évi fegyházra, 8 évi hivatal és politikai jogvesztésre ítélte. Valamennyi ítélet jogerős. Fej­és derékfájás, idegasseq, émelygés, tisztátalan temt gyakran csak az emésztési zavaroknak következménye. Ilyenkor r «a,ri » i, is kell a Ünnepélyesen megkoszorúzlak védőszentjük: Szent György szobrát a kolozsvári huszárok Kolo;srdt\ május 30. A kolozsvári liuszár- század, mint már említettük, szombaton ün­nepélyesen megkoszorúzta védűskentjé: Szent György szobrát. Beretvíis Endre alezredes a kolozsvári hu­szárszázad parancsnoka az alábbi beszéd kí­séretében koszoruzla meg a szobrot: — A kolozsvári önálló huszárszázad termé­szetes kötelessé gének tesz eleget, amikor lovai ünnepségének megkezdése előtt eljött, hegy tisztelettel adózzék a lovasok és a lovasság itdösicnljénfk Szent Györgynél; emléke előtt és annak szobrát megkoszorúzza. — A kolozsvári huszárezred büszke arra, hogy tisztelgését olyan szobor elölt teljesít­heti, melynek eredetijei e város szülöttei ké­szítették és az nekik világhírt szerzett. En­nek a szobornak eredetije 1373-ban készült, alkotói Kolozsvári Miklós festőművész két fia; Márton és György szobrászok. A szobrot Nagy Lajos király Prága városának ajándé­kozta, ahol az ma is a Ilradzsin legszebb ékes­sége. Világhírűvé lett a szobor azáltal, hogy az olasz mestereket is megelőzve a rínaisance korszak első lovasszobra. — De a kolozsvári hu,zárszazad számára a szobor vxiáyhirüségénél is jelentősebb az a tény, hogy a szobor alkotói Kolozsvár szülöt­tei és magyar szobrászok Voltak, akik a sár- kahyölö Szent Györgyöt a lovag világ nchéz- fegyverzetii korszakában a könnyű lovasság felszerelésével örökítettél; meg. Igy a magyar huszárság mint a könnyű lovasság megteste­sítője méltán tekintheti Szent Györgyöt sa­ját védöszentjének. — Amidőn a kolozsvári huszárszálad ne­vében védöszenlünknek Szent Györgynek szobrát megkoszorúzom, arra kérem öt: óv ja és oltalmazza meg a messze keleten Európa kultúrájáért harcoló huszárbajtársáinkat — a keleti sárkány legyőzésével szerezzenek elő­deinkhez a vörösördögökéhez hasonló hírne­vet és dicsőséget. Egy legyen! A magyar könyv ünnepe Kolozsváron Künyvnopok : junius 5, 6 és 8 án A főispán búcsúszavai Ezután Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán lépett a hadbavonulö tüzérüteg elé, hogy Kolozs vármegye és Kolozsvár város búcsú­ját tolmácsolja: — Kolozs vármegye és Kolozsvár városa Közönsége nevében áltok előttetek, de nem ízért, hogy búcsút vegyek fölélik, hanem ..Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a szív égő romja mellett, Hogu tévedt, sújtott embertársainak hányt adjon, s erőt, vigasztalást..." (Vörösmarty) Junius 3-én, (3-án és S-án uj színnel, uj tartalommal telik meg a kolozsvári Mátyás király-tér: ltédves, meghitt, müvészi-izlcsü sátrakban városunk szép asszonyai, gyö­nyörű leányai a magyar szellemiség ébren- tartó-erőinek: magyar Íróknak, költőknek, tudósoknak, művészeknek könyveit kínálja a szomjuhozóknak. Mlntahogyan a kará­csony ünnepen a szeretetet, s a husvét ünne­pén a Miel hirdetjük és ajándékozzuk egy­másnak: akként ajándékozzunk önmagunk- mk es mindazoknak, akiket szeretünk: e / _ I igazságot, tudást, becsületet, szereteti' 4e hitet a könyvnapok ünnepén. Legyen fokmérője magyar szellemlsé;íűT*k erejének a közelgő három könyvnap. Necsak jelképe legyen magyar művelődésünknek » kolozsvári három könyvnap, de váljék gya­korlati valósággá: szomjúsággá, leik- pa­ranccsá, kenyérért sóvárgó éhséggé, életet tápláló levegővé, termékenyítő napsugőirrrá a szivünkben! Mintahogyan órákon ált — sokszor reggeltől estig tartó robotos álldo­gál ássál várunk a hentesek, pékek, fűszere­sek előtt húsra, kenyérre, lisztre: olyan áll­hatatos várakozással csoportosuljunk — egymást lökdösve, taszítva, könyöklő érvé- nyesülni-vágyással, olyan törtető elszánt­sággal a könyvessátrak előtt is! Mert bizony mondom Néktek, hogy az írott, kimondott gondolat nélkül, a költők Írok, művészek, tudósok igét nélkül elsorvad a lélek, mintahogyan elsorvad a test, ha nem tápláljuk hússal, kenyérrel, gyümölccsel — s mintahogyan elsorvad, elpusztul a hétéi és az erdő, ha nem süti napsugár! Tartsuk ki tehát megfáradt arcunkat az édes, melegitö napsugárnak fénye féld: a magyar írók lelkének szép napsugara felé! Meglátod, testvérem, hogy könnyebben -rise- led majd a napi huszdekás kenyér elégtelen­ségét, ha lelkedet ezer dekányi tarta lom­mal; szépséggel, hittel, építő erővel és egy szebb, igazabb, jobb jövőnek reménysége évei töltőd meg a felédnyujtott könyvből! Hogy boldogan érezhessék költőink, Íróink, művészeink, tudósaink: nem hiába virrasztottak hosszú éjszakákon s egy egész életen át fölöttünk, minden magyarok fö­lött s az egész világ fölött, — mert íme: sóvár szivek, forró lelkek és szomjas ajgyak nyúlnak feléjük „erőért" és „vigasztalásért" s az igazi igazságért. * Felszabadulásunk óta már a második esz­tendőnek könyvnapjait érjük meg Kolozsvá­ron. Bensőséges melegség önti el szivünket, ha rágondolunk, hogy tavaly nyáron milyen égylelkü lelkesedéssel álltak meg munká­sok, tanárok, kereskedők, Iparosok, diá.kok, diáklányok, tisztviselők osztálykülönbség nélkül a könyvessátrak előtt, — hogy Vásá­roljanak. Ezek a könyvessátrak, amelyek ezidén is felmérik szellemiségünk kincseit: váljanak ezidén is templomokká, ahova sze­gény és gazdag egyforma áhítattal lép be. Éppen ez az osztálykülönbség nélküli egye­temes egybekapcsolódás teszi széppé, meg­indítóvá a könyvnapok hangulatát, jelentő­ségét. Olvasó nélkül ntnes irodalom! íróinknak — az európai művelődés fáklya- vivőinek élcsapatához az olvasónak is ha­sonló lelkesedéssel kell csatlakoznia. Az alkotó-iró az élet aktiv művésze, — az ol­vasó pedig: befogadó-művésze ugyanannak az eszmetartalomnak. Meghal az a nemzet, amely nyelvében nem él, s amely lemarad a hatalmas nemzetközi szellemi versenyről. Az a könyvtömeg, amely a júniusi há­rom könyvnapon megtölti a sátrak pultjait, polcait: tükre, sugara szellemi magasrendű­ségünknek. De igazi küldetését csak akkor tölti be, ha a kölcsönösség szüksége és ereje kapcsolja egybe az alkotó- és a befogadó- művészt; az Írót és az olvasót. (k.) Ászerbeidzsánban tovább terjed a lázadás Ankara, május 30. (MTI). Az OFI je­lenti: Teheránl hirek szerint Kelet-Asserbeii- zsánba újabb erősítéseket küldtek a lázadók leverésére. A teheráni rádió szerint a láza­dás elfojtásában szovjet csapatok is közre­működnek. Teheránba naponta nagyszámú sebesültcsoporlok érkeznek. A hadműveleti terület környékén újabb hat kórházat nyi­tottak meg a sebesültek befogadására. ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom