Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-24 / 117. szám

1942. M A J U & Így marosvásárhelyi síinlap margójára 1 Annyiszor irtunk már a marosvásárhelyi BZSnliázkérdésröI, hogy ezalkalommal a leg­szívesebben nem tennénk eleget a kivánal­maknak s napirendre térnénk a kérdés fö­lött. Számtalanszor megírtuk, hogy a Szé­kelyföldén talán tizszázalékban sem a szó­rakozás kérdése a magyar színészet, hiszen a kisebbségi idó'kct átélt országrészben su- íyos feladatai és felelősségteljes teendői vannak a színháznak. Megírtuk azt is, hogy Marosvásárhely, amelyet szeretnek a „szé- ífeelyfőváros“ epltheton ornansával kitüntet- «1. mindenképpen rászorult arra, hogy a ci- !»et megillető műveltségi színvonalra emel­jék. Az 53.000 lakója várost három mozgó- »záuház látja el látványossági szórakoztatás­sal, állandó színháza nincs, tehát amig a kősziTtház megvalósulhat, gondoskodni kell, ■a legalább egy-két hónapig tartó komoly és színvonala« színházról. TTnos-nntalan hangoztattuk azt a szüksé­gességet, állandóan beszámoltunk a szinház- kérdés njabb fejleményeiről s az olvasó Sirömmel, vagy éppen bosszankodással ve­hette tudomásul a sok huza-vonát, a.mi ezen a téren észlelhető volt. Égy hónappal ezelőtt aztán jelentettük, hogy végre megoldódik a kérdés s ha csak egy hónapra is, de igény- beveszi a város 10.000 pengős támogatását »* egyik staggione-társulat, amelyről a vi­déki sajtó igen kedvező véleményeket han­goztatott. Azóta megkezdődött a Thuróczy- társulat vendégjátéka a szegényes és rideg Transsilvánia termében s már több mint két hete konganak a széksorok az ürességtől, amikor ismét Írnunk kell a, kérdésről. Az el­telt idő kétségtelenül megmutatta a közön­ség részvétlenségének okait s minthogy a magyar színjátszás szempontjából nem ép­pen dicsőséges „színi évad“ vége felé jár, meg kell Írnunk az észrevehető okokat, me­lyeken — enyhe kifejezéssel élve — újból narancshéjra tévedt a székelyföldi színház ügye. Az elmúlt este a szolgálatos rendőrrel, tűzoltóval és újságírókkal együtt ötvenki­lenc személy nézte végig az előadást, bele­értve az erkélyt is. Kétségtelen, hogy ilyen terem láttán nem töltheti el a lelkesedés «zent izgatottsága a színészeket s ilyen lég­körben nem csírázhat ki az a láthatatlan kapcsolat, amely ha nem is tökéletes művé­szetébe, de legalább az élmény határaira emeli az előadást. Lehet, hogy a közönség sem szokta még meg a szinházba-járást, hiszen nagyon sok mindent rá lehet fogni a közönségre ... A néző azonban az első pillanatban, ahogy el­hangzik az első műkedvelői mondat, arra gondol, hogy kár volt ezért a szinházér-t tárgyalni és hadakozni a nyomtatott betű erejével. Tudatosan Irtuk a „műkedvelői“ melléknevet. Valljuk, hogy elmúlt a kisebb­ségi élet, amikor árulás volt a legjobb in­dulata bírálat is színészeink felől. Ma nem fenyegeti félóránként a betiltás veszélye a magyar színházat, szinészanyag van bősé­gesen, csak össze kell válogatni az együtte­seket. Anyagi alap is kínálkozik, hiszen eb­ben az esetben is a város súlyos pénzeket áldozott a Thuróczy-társulat bevonulására. S hogy országosan, egységesen nem oldot­ták még meg a vidéki színházak kérdését, az sem zárja ki a kritikát, hanem éppen szükségessé teszi. Nem lehet eleget irni erről az ügyről, hogy kellőképpen a felszínen maradhasson és igaz megoldással az örök magyar ügyet szolgál­ja. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a társulat, amely önként, vagy rábeszélésre vállalkozott a Székelyföld sziliházi kultúrá­jának ujbó’i megteremtésére, a legteljesebb mértékben csődöt mondott. Nem bántunk személyeket azzal, ha megirjuk, hogy a szí­nészek kilencven százaléka nem tud magya­rul. Még érthetően sem tudják elmondani a szöveget, nemhogy értelemmel tudnák meg­tölteni, Pedig nem Csongor és Tünde, Bánk­ban és Shakespeare nehéz szövegét idézték, csupán Vaszary Gábor egyik súlytalan ra­kétájával kísérleteztek. Állandóan olyan hi­bák Zavarták a nézőt, amelyről már a szini- ' Iskolában elegét tudnak a növendékek ah­hoz, hogy elkerüljék. A rendezés nem ké­pes a megírt figurákhoz és környezethez illő hangulatot teremteni, azokat a jeleneteket pedig, amelyeket az Író éppen a tempóra épített fel, szaggatott, nyúlós, vonszolt já­M/f Óhá/t ? Olcsó és jó arcképet, útlevél vagy iga­zolványba, esküvőről, összejö­vetelről, csoportról vagy ked­ves gyermekeiről ? Ezen óhaját, gyorsan és pontosan teljesiti a tékkal ejti el. Rá kellene már ébredni arra, hogy a szín­ház mindenütt színház. Nemcsak a főváros­ban, hanem Gyimesközépiokon is ngyanaz a hivatása s ha műszakilag egyszerűbbek is, lélektanilag ugyanazok az eszközei. Nem elég tehát a helyi sajtóban, vagy a szinla- pokon vastag betűvel szedni a primadonna és a hősszerelmes nevét, nem elég, a vagy igen nagy művészeknek, vagy dilettánsok­nak kijáró szuperlativuszok használata az előzetes jelentésekben vagy a kritikákban Mindennél kevesebb és több keli egyszerre: tudni kell! TJgy amint az asztalos pontosan ismeri a tulajdonságait, vagy a könyvkötő a csiriz ragasztó képességét. S ha már a szakmai tudásnál tartunk, önkénytelenül adódik a szakmai oktatás kérdése. Nem csak erre a társulatra vonatkozik, de min­denre, ami olyan foglalkozás, hogy nagy nemzeti kérdések munkálója. És a kérdés ez: Az ugy-ahogy megtörtént szinészképzés során müködik-e az a lelkiismeretes rosta, amely a kis érdekeken felül nagyobb szem­pontot nézve, erőteljesen kiválogatja a fog­lalkozás üzésére alkalmas személyeket? Nagy színházaknál a nagyobb igények mér­téke szerint az első próbáknál megtörténik ez. A kis együtteseknél, vándortársulatok­nál azonban nem lehet a már összeállított együttes tapasztalataira bízni a kiválasztást. Ezeket a társulatokat olyan színészekkel kell ellátni, illetve ezeknél csak olyanoknak volna szabad szerződési engedélyt adni, akik legalább közepes tehetséggel, de teljes ta­l\ew-York Grill ben siker-parádét arai Rácz Vali saját zenekarával. dássál értik mesterségüket. Erdély legegységesebb magyar területe, a székelység az idén sem juthatott komoly színházhoz s a kérdés teljesen megbukott bi­zonyos okok miatt. Ha fontosnak tartjuk a magyar színjátszást Erdélyben, amelynek lakói közül csak kevesen engedhetne meg maguknak, hogy a kolozsvári Nemzeti Szín­házba, vagy éppen Budapestre járjanak, ak kor szembe kell nézni a problémával. Erő­teljes intézkedés szükséges és nagy anyagi áldozat is kell ehhez, nagyon jól tadjuk. Gondoljunk azonban arra, hogy' az idegen államhatalom semmilyen költséget nem ki­méit, csak hogy román színházat teremthes­sen az erdélyi városokban. Sajátos mértékei szerint a legkiválóbb együtteseket küldte, támogatta és játszatta majdnem ingyen, hogy missziót teljesíthessenek. A székelyföldi színház — nyilvánvalóan anyagi okokból történt — silány összeállí­tása és az ebből következő bukás a legerő­sebb figyelmeztetés arra, hogy a legnagyobb magyar tömegeket befogadó magyar vidék színházát államilag és a kérdés fontosságá­hoz méltó nagyvonalúsággal kell megoldani. ' DAVID IVAN Tavaszéi dívatl£íilanle@ességeK LŐRINCZ BÉLA női divatüzletében Mátyás király tér 16. sz. Plébánia épület. Junius ZO-ta a kolozsvári uzsora bíróság a kunyad vidékén leleplezett ­kedelwii ügy 6000 pengő óvadék ellenében elrendelték Rosenberg Ármin első­rendű vádlott szabadlábrahelyezését Kolozsvár, május 23. A mult év nyarán kiterjedt lánckereskedelmi tízeimet lepleztek le. Az ügy szereplői ellen az ügyészség ár­drágítás büntette miatt emelt vádat. A vád­irat értelmében Rosenborg Armin bánffy- hunyadi zsidó terménykereskedő a tavaly tavasz óta ismételten nagyobbmennyiségü lisztet szerzett be a Tóth Ferenc Fiai Hen­germalom Rt. makói cégtől. A beszerzett árun a hatóságinál jóval magasabb áron adott túl részben zsidó, részben görögkeleti üzletfeleinek, akik viszont busás haszonnal továbbították azt a fogyasztókhoz • A nagyszabású lánckereskedelmi tízeimet, rövidesen leleplezték. Az ügyészség elrendelte Rosenberg Armin letartóztatását és az ügy valamennyi szereplője ellen vádat emelt. Az elmúlt év őszén megtartott törvény- széki tárgyaláson az uzsorabiróság Rosen­berg Ármint mint elsőrendű vádlottat háromévi fegyházbüntetésre és ötévi jogvesz­tésre, Sichermann Bélát hétéin fegyházbün­tetésre és ötévi jogvesztésre, Fuchs I.-örincet egyévi börtönre és háromévi jgavesztésre, Rpsmann Miklóst öthavi fogházbüntetésre és háromévi jogvesztésre, Burzán Jánost pedig 6 hónapi börtönre és ugyanannyi jogvesztés­re ítélte cl. Ezenkívül 200—200 pengő pénz­büntetéssel sújtották Lupsa; József, Tósa István, Tósa József és Sajtis János vádlot­takat, mig a többieket felmentették. Az Ítélet ellen mind az ügyészség, mind a védelem fellebbezést jelentett be. Az úgy utóbb valamennyi fellebbezési fórumot meg­járta. A Kúria ezév januárjában foglalkozott az alsófoku bíróságok Ítéletével, amelyet alaki okokból megsemmisített és ujratargya- l'ást rendelt el. A kúriai döntés értelmében szombaton tar- otta meg tárgyalását az ügyben a kolozs­vári törvényszék mellett működő uzsorabiró­ság. A biróság ismét kihallgatta a per vala­mennyi szereplőjét, valamint a nagy szám­ban beidézett tanukat. A vádlottak ezúttal is azzal védekeztek, hogy a magasabb árat a helyi viszonyok tették, szükségessé, amennyi­ben az odaszállilás lényegesen megdrágította az eladásra kerülő árut. A még mindig le­tartóztatásban lévő elsőrendű vádlott, Rosen­berg Armin viszont azzal védekezett, hogy beszerzési helyén, a makói Tóth-féle gőz­malomban is a megengedettnél többet kellett fizetnie. Ezt az állítását azonban a Gőz­malom Rt. eskü alatt kihallgatott igazgatója, Paksi János a leghatározottabban visszauta­sította. A védők arra vonatkozólag igyekeztek bi­zonyságot szerezni a kihallgatott tanuk, vala­mint szakértők vallomásából, hogy a jelzett vidéken olyan helyi hatósági árak voltak megállapítva, amelyek alapján a forgalomba kerülő áru felszámított ellenértéke nem mi­nősíthető árdrágításnak. Az uzsorabiróság délután 3 órakor kihir­detett végzésében bizony itáskiegészites vé­gett junius 20-ra napolta cl a tárgyalás továbbfolytatását. Egyben helytadott a vé­delem kérésének az 191,1 junius 2S-a óla le­tartóztatásban lévő Rosenberg Annin sza­badlábra helyezését illetőleg, 5000 pengő óva- lék ellenében. — E ELHÍV AS! A Baross Szövetség fii- szerseakosztályának vezetősége felkéri tag­jait,. hogy Karaki Béla elhunyt tagtársuk vasárnap délután J, órakor, Taksony vezér uf 7. szám alatt megtörténő gyászszertartás sán minél nagyobb számban jelenjenek meg s egyben kisérjék ki utolsó útjára is,az alig 29 éves korában elhunyt derék magyar ke­reskedőt. »» A Kormányzó Ur elvállalta egy cibakház! utmester tizenegyedik gyermekének kereszfapaságát BUDAPEST, május 25. (MOT). Vrtáz Lehelváry Pót nyugalmazott utmestesg cibakházai lakos féleségének mostanában8 született meg 11-ik fiúgyermeke. Viták Ijchelváry az újszülött keresztapjául a Kormányzó Ur Öfőméltóságát kérte fedj aki ezt el is vállalta. A vitéz magyş* katonát ért magas kitüntetés annál m figyelemreméltóbb, mert Cibakháza az All föld tiszazugi részén fekszik, ahol sajna» még mindig pusztít az egyke, örvendetes! hogy ez a derék magyar család éppen eseti a vidéken jár elől jópéldával és adja tamti jelét fajtája iránti szeretőiének és megJ becsülésének. A keresztelőn a Kormánysd Ur öfőméltóságát Jász-Kagy-Kun-SzolnaH vármegye főispánja képviseli, aki át\ nyaltja a boldog szülőknek a keresztelői ajj/yiékokat.- » ■ I* ■■■■ ■■ j I I ­Lemondott a finn pénzügyminiszter Helsinki, május 23. (MTI) A Német Táv-« irati Iroda jelenti: Pekkala pénzügymini«:- tér benyújtotta lemondását. Utódjává az ed-> digi kereskedelmi- és iparügyi minisztert, Tunner volt külügyminisztert nevezték ki.: Uj kereskedelmi és Iparügyi miniszternek Takki, ismert gazdasági szakértőt hívták meg a kormányba. A kormánypárt politikai összetételében ez a személyi változás nem jelent változást. Hosszabb szabadságra ment Darré német miniszter Berlin, május 23. (MTI) . A Német Táv« irati Iroda jelenti: Darré birodalmi minisz­ter egészségügyi okokból hosszabb szabad­ságra ment. A Führer ideiglenesen Herbert Backet, a közellátási és földművelésügyi mi­nisztérium államtitkárát bízta meg az ügyek továbbvitelével. " Jól bevezetett festék- és lakkgyár, fia­talabb, német nyelvtudással biró, ős- keresztény utazót keres, Kolozsvár székhellyel. Ajánlatok, fénykép kíséretében — melyet kíván­ságra visszaküldőnk —, az eddigi mű­ködés ismertetése mellett, „Erdély 1313“ jeligére a fokiadéba küldendők. Éneklő Ifjúság Kolozsvár, május 23. A kolozsvári állami tanítóképzők énekkara nagy kitüntetésben részesült. Kodály nekik ajánlotta „Balassa Bálint elfelejtett éneke“ ciinü legújabb ha­talmas kórusmüvét. Ezt a müvet legelőször Pünkösdhétfőn délután félöt órakor az „Éneklő Ifjúság“ Mátyás Király Diákházban megrendez«'ndő hangversenyén mutatják be. A hangversenyen a Marianum, az állami tanitó- és tanitónöképzö intézetek énekkarai Kodály hatalmas alkotásai mellett Bártól? kórusmüveit az operaház zenekarából ala­kult kis együttes kíséretével adják elő. Kü­lönös jelentősége van ennek, mert Bartók csodálatos világába legkönnyebben énekkari . müvein keresztül pillanthatunk; zenei nyel­vezetének megismerésére pedig elsősorban az ének hangszeres kísérete készíti elő a hallgatőt. Az Éneklő Ifjúság hangversenyén jelen, lesz Bárdos Lajos Is, akinek „Spártai gyer­mek“ cimü müvét adják elő. A szereplő énekkarok kiváló művészi tei» jesitményeit a múltból ismerjük, pünkösd­hétfő délutáni hangversenyünk tehát komoly zenei eseménynek ígérkezik. <rSE=rt-‘ Légoltalmi tűzoltói elszerelés! és elektrotechnikai cikkek, rádiók, quarclámpák űr, sicnjfirätyi szaktizletébea, Mátyás király-tt, 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom