Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-11 / 81. szám
Sso m hai 19 4 2. április Al /£é?Viue 1 őh<1 z könyvtára v Of J0»i • BUDAPEST V. gl§§| PARLAMENT EXTERN ) yx M\i TCI7ES HETI l\D«Q.Wt)SOR Ára miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE- GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- ' ÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK E KIADJA A LAPKIADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ*. V F O L Y A M, 81. SZÁM. RÉSZVÉNVTARSASAG nyíró József SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAÍ-T7. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A „PALATÍNUS-ÜGY" MARGÓJÁRA / A budapesti Magyarság című napilap húsvéti számában Palatínus József, a magyarországi szabadkó'müves mozgalmak kutatója közzétette a kolozsvári Unió páholy tagjainak névsorát. Amint előrelátható volt, a névsor közzététele a váratlanul lecsapódó bomba erejével robbant Kolozsvár közéletében. Palatinus József cikkének hatása mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy végre felelö's formában került napvilágra a kolozsvári magyar szabadkőműves páholy tagjainak névsora. Annak alapján a közvélemény most nagyjából megállapíthatja, hogy kik vehettek részt a nyilvánosságtól hermetikusan elzárt, titkos társaság munkájában. A hatás azonban más síkon is megmutatkozott. Maga Palatínus József is beismeri cikkében, hogy névsora nem teljes „sőt az Is lehetséges, hogy a felszabadulás után a katonai közigazgatás alatt történt összeállításban egyesek neve esetleg téves információ alapján került jegyzékbe“. Amint a kolozsvári napilapokban közzétett nyilatkozatok özöhc bizonyítja, valóban tévedés történhetett a névsor összeállításában s azok, akiket ez a tévedés kínosan érintett, erélyesen és felháborodottan cáfolják meg, mintha bárminéven nevezendő közük lett volna é« lenne a szabadkőműves mozgalomhoz. Palatinus József névsora igen mély hálást váltott ki s tagadhatatlan, hogy Kolozsvár közvéleménye még mindig i nnék a hatásnak hatása alatt áll. Kíséreljük meg alkotó elemeire bontani ezt a kivételes hatást, amelyhez hasonló megrázkódtatás Kolozsvár magyar közéletét régóta nem érte. Olvassuk' el figyelmesen Palatínus József bevezető sorait a közzétett névsor előtt. A legelső és leglelületesebb átolvasáskor is meglep, hogy' Palatinus József, aki könyveiben és cikkeiben a szabadkőműves mozgalom engesztelhetetlen ellenfelének mutatkozott, cikkében azt a megállapítást teszi, hogy sem a kolozsvári Unió páholy, sem a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy' „megszállás alatti működése nem vehető eg.v kalap alá a zsidó páholyok működésével s tagjaikra sem vonatkoztatható az az általános megállapítás, hogy zsidó vüág- uralmi célok szolgálatában állottak volna“. Ha Palatinus József, a szabadkőműves kérdés legtájékozottabb kutatója ezt a meg- állapitást teszi, látszólag teljesen érthetetlen az a hihetetlenül nagy kavarodás, amelyet névsora közzététele okozott Kolozsvárott. Szinte indokolatlannak látszik az a nagy idegesség, amellyel mindazok, akik tévedésből kerültek be a listába, tiltakoznak a szabadkőművességnek még a gyanúja ellen is. Hiszen maga Palatinus József hirdet fölöttük felmentő ítéletet! Vizkárosultak, rabok, szegénynek segélyezése, ingyentej-akciók indítása és lebonyolítása, gyógynövény termesztés és hasonló altruista cselekedetek volnának azok a szörnyűségek, amelyeknek még a gy'anuja ellen tiltakozni, sőt birói utón elégtételt is kell venni V Nem, nem. A tiltakozó nyilatkozatok tartalma és hangja azt árulja el. hogy a kérdés nem intézhető el ilyen egyszerűen. A jótékonysági akciók mögött s azon túl is, hogy a magyar szabadkőműves páholyok testvéri közösségeinek a román államhatalom nyomását éppúgy meg kellett érezniük, mint a kisebbségi élet minden más punt iának, felmered egy nagy kérdőjel, egy hatalmas miért s az vár további megvilágítást. A nyilatkozatok megtevői közzétett soraikban nem adnak választ erre a miértre. Nem tájékoztatnak arról, hogy tűiért tiltakoznak az ellen, hogy egész sereg közismert, élen járó magy ar közéleti' férfiúval egy kalap alatt emlegessék őket. Az, aki „profán“ a „királyi művészet“ titkaiban, aki nem volt „láncszem“ a „testvéri láne“-ban, aki „téhely“-l,vel kezében seim nem állott a „tapis“-on, s aJ a „vakolásokon“ nem hintett „fehér homokot“ az „anyagra“, aki a „fegyverbe“ nem töltött „erős port“, ne is keressen választ erre a kérdőjelre. A „testvérek“ — hallgatnak. Nem cáfolnak és nem vitatkoznak sem Pala. tinussal, sem mással. S épp mély hallgatásukban van annak a titka, hogy az a „munka“, amit végeztek, több volt valamivel, mint a tejosztogatás és a gyógynövénytermesztés. Mert az az egy bizonyosnak látszik, hogy ilyen banális karitativ munká- hos semmiképpen sem szükséges a külsőségeket illetőleg titkos szentélyeket fenntartani, középkori alkimisták műhelyeire hasonlító berendezéssel és gyermekes hókuszpókuszokkal s ráadásul olyan esküket tenni, amelyeknek pecsétje — állítólag — egész életre szól s annak hatálya alól nincs menekvés. Az avatatlan egyszerű logikája itt hiába keres magyarázatot. Csak megkérdi, de megválaszolni nem tudja: miért kell titokban, bujkálva, a legmesszebbmenő óvintézkedésekkel körülbástyázni egy olyan munkát, amelyet nyilvánosan is el lehet végezni? A „testvérek“ nem nyilatkoznak, nem nyilatkozhatnak. Miért? Ne vesszünk bele e meddő kérdések szö- vevényébe. Inkább elemezzük tovább, miért volt oly elementáris hatása annak a ténynek, Hogy Palatinus József nyilvánosságra hozott egy olyan névsort, amelynek megnevezettjei hársfateát és székfiivirágot szedtek. Nem kételkedünk ebben. Az elmúlt huszonkét év küzdelmeiben valószínűleg igen fontos tényező volt a gyógynövénygyüjtés. De ha már itt tartunk, akkor arra is ut ifjúnk, hogy a közzétett névsorban az elnudt kisebbségi sors igen sok érthetetlennek talált magyar közéleti vonatkozása kapja meg magyarázatát. Megértjük azt, hogy bizonyos vonatkozásban miért volt olyan nehéz az erdélyi magyar kisebbség teljes egységét megvalósítani. Megértjük az elmúlt két évtized sok-sok személyi kérdését és sok minden egyebet is megértünk. MegérIndia elmulasztotta a nagy történelmi pillanatot? A német távirati iroda Sanghajon át érkezett újdelhii jelentése szerint Anglia és India között egyezmény jött létre az első indái nemzeti kormány megalakítására. A jelentés szerint a honvédelmi tárcát indiai miniszter tölti be. a hadászati és harcászati ügyek intézése azonban a brit főparancsnok feladata lesz. Egy későbbi jelentés szerint ezt az indiai testületet nem kormány, hanem közigazgatási tanács formájában alakítják meg. Tizenöt tagja lesz s ezeket az alkirály jelöli ki. Miniszterelnök nem lesz. Az indiai haderők főparancsnokává Wawell tábornokot nevezik ki. Az indiai „megegyezés“-röl érkező hírek még zavarosak. Egyelőre nem lehet tudni, hogy ebben a közigazgatási tanácsban valóban szerepet - vállalnak-e a nagy hindu és mohamedán pártok vezetői, vagy pedig az alkirály olyan embereket nyer meg, akik mindenben készséges szolgái az angol politikának. Úgy látszik, hogy a legutóbbi natünk karriéreket és megértjük, miért ütköztek egyesek boldogulásuk útjában meg- mászhatatlan kínai falakba. Elhisszük Palatínusnak, hogy az erdélyi magyar szabadkőműves páholyok harcban álltak a román államhatalom túlkapásaival szemben, de azt is higyje el Palatínus József nekünk, hogy az erdélyi szabadkőműves páholyok igen sok tagja a harci készséget a magyar a magyar ellen való harc területére is igen gyakran kiterjesztette s ha ez a harc csak személyi síkon is folyt, rengeteg bajt és keserűséget szült. És azt is higyje el Palatinus József, hogy ez a csetnikhvc még ma is tart sorainkban. Konkrét eseteket lehet felhozni annak igazolására, hogy aki személyszerint nézeteltérésbe keveredett olyan valakivel, aki szabadkőműves volt, az ellen egy egész tábor vonult fel a szolidaritás legteljesebb vértezetében. Teljes mértékben megértjük azokat, akik kínos megdöbbenéssel tiltakoznak még a szabad kőműves közösségbe való tartozan- dóság gyanúja ellen is. Figyeljük meg azonban az események tragikomikus logikáját. Volt egy idő Erdély ben, amikor rangot, pozíciót és márkát jelentett az, ha valaki tagja volt a „testvéri Iánc“-naU. Tálcán vitték eléje a siker és boldogulás feltételeit. Éltek is vele. Amióta azonban a magyar összeomlás, a forradalom és a kommüu szörnyűségeinek okai között a szabadkőműves páholyok szerepére is világosságot derítettek, a magyar tudatba ki- véshetetlenül belerajzoiódott annak megismerése, hogy a szabadkőművességre nincs szükség a magyar életben. Ma már nein jelent értéket, márkát az, ha bárki is „láncszem“ a „testvéri lánc“-ban. Sőt! A névsor megjelenése után közzétett felháborodott tiltakozó nyilatkozatok nyíltan leszögezik, hogy a névsorba alaptalanul felvettek egyenesen kikérik maguknak ezt a gyanúsítást és annak megbélyegző volta miatt bíróság ellen keresnek elégtételt. Nagy figyelemmel és kíváncsisággal várjuk ebben az ügyben a független magyar bíróság Ítéletét. De addig is, amíg ez az ítélet elhangzik, fel kell vetnünk egy szempontot. Meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon alkalmas volt-e az idő arra, hogy Palatinus József ezt a névsort most adja közre. Bármennyire is sziikpok eseményeiben Johnson ezredes, Roosevelt külön megbízottja játszott különösen nagy Szerepet. Washingtonba érkezett jelentés szerint ö nyújtotta át Nehrunak azt a legújabb javaslatot, amelynek eredménye azután a megegyezés lett. Cripps egyelőre tagokat keres India köz- igazgatási tanácsába. Táviratot intézett Sa- varkarhoz, a hindu Mahasabha csoport elnökéhez, hajlandó-e részt venni a tanácsban. Savarkar azt válaszolta, hogy hajlandó erre, de továbbra is ellenzi azt a brit javaslatot, amely a tartományoknak megengedi az indiai unión való kivülmaradást. A muzulmán liga ahhoz kötötte részvételét, hogy valóban komoly részt biztosítsanak számára a hatalomban s az intézkedések ne akadályozzák az ügyek jövőbeni fejlődését. India vezetői tehát — ha a hírek valónak bizonyulnak — nem fogadták meg Japán tanácsát s elmulasztották az alkalmat az indiai függetlenség kivivására. Az a mód, ahogyan az eddigi jelentések szerint a kérdést megoldották, a lehető legtávolabb van a független állam lényegétől és további meg ségét érezzük annak, hogy teljes és tökéletes világosság hulljon az erdélyi magyar szabadkőműves mozgalom tarjaira és végzett munkájukra, mégis vitatható, hogy vájjon éppen most, amikor belső nyugtalanságra, belső izgalmakra, a magyar társadalom ideges felbolygatásaira nincs szükség, most volt-e helyes ez a leleplezés. Különösen akkor, amikor tudjuk, hogy Palatínus József milyen nagy kitartással és alapossággal végezte a szabadkőműves munka leleplezését célzó tevékenységét. De vájjon nem veszélyeztetheti-e munkájának értékét és tekintélyét az a szembeötlő szépséghiba, hogy olyan közéleti személyiségek neve Is bejutott névsorára, akik ezalkalommal is kategorikusan szögezik le: soha, semmiféle közük nem volt a szabadkőműves mozgalmakhoz és a szabadkőműves munkában nem vettek részt. Ez a kérdés a rendelkezésre álló anyag ismeretében önként felvethető. A választ azonban később kapjuk meg. Egyelőre az érdélyi magyar szabadkőművesség ügye mellékvágányra szaladt. A jelenlegi stádiumban „Palatinus-üggyé“ zsugorodott. De addig is, amig Palatinus József és a névsorban való szerepeltetés ellen tiltakozók mérkőzése eldől a birói emelvény előtt, még mindig nyitva áll a probléma egyik kapuja: Ha a szabadkőműves munka résztvevőt férfiasán vállalnák heflyzetük konzekvenciáit levonva, maguk adnának tiszta képet hétpecsétes titokként őrzött tevékenységükről! Ne csak vádak hangozzanak el, hanem őszinte kiállást is lássunk az érdekeltek részéről. Ha már ez a kérdés felvetődött, mindenkinek érdekében ál! a tisztánlátás. El- hissziik, hogy a szigorú szabadkőműves titoktartást nehéz áthágni. De amig a legközelebbről érdekeltek ajkáról le nem hull a titkok pecsétje, addig senki ne csodálkozzék közülük azon, ha az épitő magyar élet területein gyanakodva, idegesen és felháborodva szemlélik a „tévesztett lépések csarnokában“ megtett lépéseiket. Az épitő magyar élet „profán“-jai soha nem értik meg, mert nem is érthetik, hogy mi szükség van magyar altruista és karitativ munkához Salamon temploma oszlopaira, mógen-dóvedokra s egyéb kabbalisz- tikus misztikumokra. ., hosszabbítása az angol uralomnak. Indiának később véres forradalomra lesz szüksége ahhoz, hogy szétszaggassa a most magára vett láncokat. Független kormány helyett közigazgatási tanácsot kapott, amelybe az angol alkirály válogatja be azokat, akiket eléggé engedelmeseknek talál s ezenkívül a nemzet erejének legfontosabb szerve, a haderő is angor vezetés alatt lesz. Bár a megegyezés részletei még nem ismeretesek, máris megállapítható, hogy India nem ismerte fel a döntő órát és vesztébe rohan. A japánok most már Indiát Angliával szövetséges, tehát ellenséges hatalomként kénytelenek kezelni és ez, tekintettel a félelmetes japán erőre, egyáltalában nem irigylésre méltó állapot. Londoni vélemény szerint — amint a Basler Nachrichten cimü svájci lap közli — az angol fővárosban azt várják, hogy Japán legközelebbi ütését Indiára méri, bár az Ausztrália irányában tett előkészületeket sem szabad lebecsülni. Az Ausztrália ellen irányuló japán támadások célját az onnan esetleg tervezett angolszász ellentámadás Halai más resíteséíjet szenvedeti Ceylonnál a brit fiafóliad Amerikai katonai szakértők érkeztek Londonba a második arcvonal felállításának megsürgetésére IAbinhan rövidesen kialakul az uf nagy csata Franciaország nem folytathatja ingadozó politikáját
