Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

M*EZJEm EIi&jüíg A iö ozdonyi fovo ni Ha a mai közlekedési eszközök térhódítá­sénak egykor a nagy közönség sebességtől való félelme volt a kerékkötője — a szó szo­ros értelmében „kerékkötője“, a modem em­ber éppen ellenkezőleg a sebesség, az esze­veszett száguldás mámora után szomjuho- zik. Csak kevesen merik bevallani, bogy se­besség ide, sebesség oda, mégis csak a vonat maradt, legalább is hosszabb távolságokra, a * legkényelmesebb közlekdési eszköz, a többség a gépkocsira vagy a repülőgépre esküszik és a vasútnak legfeljebb csak a teheráruforgalomban hajlandó még némi szerepet engedélyezni. Nos, ezt a laikus túl­buzgóságot a szakemberek egyáltalában nem teszik magukévá, sót a jó öreg vasútnak nagy jövőt, uj fiatalságot jósolnak. Am a vasútnak a lehetőségek határén be­ül alkalmazkodnia kell az nj kor rohanó iramához. Neesen doktor, a danzigl tehnikat főiskola professzora a „Zeitünk des Vereins Mitteleuropäischer Hüsenbahnwaltungvo“ ei- mü folyóiratban a Jövő mozdonyától 250 kilométeres óránkénti sebességet vár és még egy egész sor technikát követelményt: 12.000 lóerőnek megfelelő erőkifejtés, nagy gyorsu­lás. csekély súly, tökéletesen arányos tömeg- eloszlás, 500—1000 kilométeres akciósugár, pontos, zajtalan, legfőképpen pedig gazda­ságos vontatás, és végül a homlokzatba be­épített vezető-fülke. Ezeknek a követelmé­nyeknek a technika mai állása szerint egyel#» csak az elektoromos mozdony tud mindsn szempontból megfelelni, ez azonban korántsem jelenti, hogy a jövót az elektro­mos mozdony sajátíthatná ki magának. A villamos vontatásnak minden előnye mellett nagy hátránya, hogy idegen energiaforrásra szorul, a tervező mérnökök tehát az önálló energiával dolgozó mozdonyokat sem ha­nyagolhatják el. Ezek azonban már nem gőz­gépek, hanem olajjal fütött motormozdonyok lesznek, automatikus Qzemanyagadagolással. úgyhogy az egész mozdony kezelését egy ember te el tudja majd végezni, éppen úgy mint az elektromos mozdony vezetője egy­szerűen a kapcsolótábla mellől. TUDJA-E ÖN?... ... hogy ok óceánok még a partoktól 800— MKUf kilométer távolságban is apró rovarok­tól nyüzsögnek, éppen úgy mint a szárazföld kisebb-nagyobb állóvizei és foly ói* Ezeknek • rovaroknak szaporodását sokáig nem tud­ták megmagyarázni, rrág legújabban sikerült megállapítani, hogy vándormadarak lehullott toUairo rakják petéiket. ... hogy a csigák a növényi mérgekkel mentben teljesen érzéketlenek? Az ismeretes mérges növények és mérges gombák mimdm- soetre nem ártanak nekik. ... hogy a cápa egy alkalommal másfél mé- tormázsa hátat is el,tud fogyasztani? ...hogy a madarak között a verebek a ley- noesoabb repülőkt ...hogy ae első európai ujságot, Julius öaeear, a nagy római hadvezér és államfér­fim alapította „Acta Diurna", azaz „Napi seomleá eimmelf Az újságot, természetesen merni nyomtatták, hanem kézzel írták és a rab­szolgák egész serege gondoskodott sokssornsi- tásáróL A lapnak hivatalos jellege volt és a taemdbust határozatokat tartalmazta. ... hogy az orvostudomány különleges ágai­nak kialakulása nem korszerű vtvnuíny, mert ae ókori egyiptomiak példáid csak, specialista ormosokat ismertek? Külön szem,-, fej-, fog­orvosaik, belgyógyászaik stb. voltak és ezclc kizárólag a saját területükre eső betegségek- W foglalkoztak. ...hogy a háttér szó a rádium éráéiról ne- vexetes Joachimstál városáról vette nevét, okol 1519-ben nyomták az első „Joachims taler"-nek nevezett pénzérmeket? Az elneve­zés rövidített formájában később más, hasonló nagyságú, és súlyú pénzek jelölésére is divat­ba jött és a dollár szóban, ma is tovább él. I 30 perc mcFosvásárhety 4& perc Haqvvárad te perc Budapes REPÜLŐ GÉP P E ! A Meoyrsr Léaiforg^m» r.». MAIW légijárara vasarnapís üzletednek. Oóelőre qondoskodié ■ e l v-f o ” ' o ! d s r <5 IWiÉJy» . üti»-, t V- ?ff*r 3F i Telefon: 35—96 lámpa is / íiiólampjkereskedáj« vissz»»altia Boris Sokat hallunk mostanában Bulgáriáról. Tudjuk, hogy a bulgárok munkás, erőteljes, bátor nép s emellett még rokonságot is tar­tunk velük. De egypár szabványos földrajzi és történelmi adattól eltekintve, a széles tö­megek úgy gondolnak Bulgáriára, mint egy évezreddel ezelőtt elszakadt testvérországra, mely azóta éli a maga sajátságos életét s csak kivételes alkalmakkor dobban össze a két nép szive, mint napjainkban is. Éppen mint a japánok, a bulgárok is fel­adataik megoldásánál álhatatosan és oda­adással dolgoznak. Bulgária a szigorú neve­lés és a kemény élet hazája. Kétféle szem­pontból lehet megítélni a szegénységet: el­fogadni, mint egy visszavonhatatlan isteni dekrétumot, vagy ösztönzést találni benne az életviszonyok megjavítására. A bulgárok már kora gyermekkoruktól kezdve az utóbbi tétel nyomdokain indulnak meg. Tanulni! A tanulás a bulgár nép légVirulóbb becsvágya. Leküzdeni a szétszórt települések hátrányait, iskolába járnak behavazott hegyi ösvénye­ken és göröngyös mezei utakon. Tizennégy éves korig kötelező az elemi oktatás, de kevés bnlgár gyermek van, áld legalább há­rom polgári osztályt ne látogatna végig. Legritkább esetben laknak bennlakásban, mert a szülök ellenőrzését és jóakarata szi­gorúságát a bulgár tanítási rend mindennél fontosabbnak tartja. A középiskolások egyenruhát viselnek: jellegzetes, apró ellen- zőjü sapkájukon fém gomb virít és este nyolc óra után az utcára nem léphetnek. Ta­nulmányi elóTialadásuk érdekében alávetik magukat minden nélkülözésnek. Ismerek egy bulgár egyetemi hallgatónöt. Kifogástalanul beszél németül, franciául, olaszul. Érdeklő­désemre elmondja, hogy szünidő alatt gép­írással, másolással, fordítással keresi meg a jövő tanév anyagi alapjait. Ped<g nem is szegény. Az egész bulgár közéletet a népi elem uralja. Még a társadalmi hierarchia legma­gasabb fokán állók is népi származásúak. Magas termetüek, mozdulataikban nyersek, megszokták a fáradságot, szorgalmasok és -zigoruak Nem csoda, ha ilyen „nyersanya" bói" jó hadsereget gyúrnak. A háború vi­szontagságai* kevés nemzet katonája viseli el olyan könnvedséggel, mint a bulgár. A legszivélyesebb viszony alakul ki a legény­ség és a tisztikar között, hiszen társadalmi válaszfalak nem választják el őket egymás­tól. Igazi bajtársak! A bulgár hadseregre gondolva, ''mindig eszembe jut. Cesco Tom r- selli, a „Corrlere della S a" utolsó riporte­rének és egy Japán tengerésznek a beszélge­tése — Miért megy el olyan közömbösen az amerikai tengerész mellett? Flgye’emre sem méltatja a díszes egyenruhát ? — kér­dezte az újságíró. —■ Nem én! Mi erősebbek vagyunk, mert egységesek vagyunk. Egy amerikai matróz annyi fizetést élvez, mint nálunk egy ad­mirális. A bulgár hadsereg, mint minden egészsé­ges gyökerű hadsereg, a nemzeti kohézió eszköze, mely mindig feladatainak magasla­tán állott. Bulgária is, mint mi magyarok, a háborút mindig megnyerte, a békét el­vesztette. Mint aki vagyonát és hitelét vesz­tette el egy rosszul sikerült spekulációban és mindent előírói kezd, Bulgária is úgy lá­balt ki a mult háború romjai közül. Keve­set beszéltetett magáról, derűs mosollyal fe­lelt a politikai csábításokra. Mai politikai magatartása a feltételes hadviselő fogalmi körét meriti ki. Mint a háromhatalmi egyezmény tagállama had­ban áll Nagy Britanniával és az Egyesült Államokkal. A Szovjet-Unióval fennálló kap csolatai hasonlitanak Japán álláspontjához.- azzal a különbséggel, hogy Inkább ki van téve a kommunizmus fertőjének az orosz néppel való nyelvi és vérségi rokonság folytán. Bár fenntartja a diplomáciai vi­szonyt a szovjettel, ez azonban nem lépi túl a tisztán konvencionális jelleget. Ha Bulgáriára néz a világ szeme: ezért éber és sok vonatkozásban megelégedett is. Megnyilvánulásait rend, fegyelem, felelős­ségérzés jellemzi. Háborút nem visel, de az összes háborús korlátozások fennállanak. A hadsereg a szemük fénye, büszkén tekinte­nek a menetelő katonákra és mélyen fejet hajtanak az elvonuló zászlók előtt. Még azok is a trón köré tömörülnek, akik Fer- dinánd cár lemondása után a köztársasági államformát propagálták. Boris király nép­szerűsége általános. Ennek a csendes, egy­szerű palotában lakó királynak1, legnag-óbb szenvedélye a mozdonyvezetés. Olyan kö­zel áll népéhez, hogy alattvalói lábujjhegyen haladnak el ablaka alatt, nehogy munkájá­ban megzavarják ... N. .T. 19 4 2. AVU 1 Cl S 5 Nietsche, mint fatnok Aki félszázaddal ezelőtt megálmodta a mai Eurónát... Nietsehét a világ filozófusként ismeri, de nemcsak filozófus, hanem annál több: lát­nok volt. Nem a szigorú fegyelmezettséggel felépített gondolatrendszerek embere volt, aki elvont formulákban éli ki alkotóerejét, hanem átengedte magát az élet közvetlen áramának és minden feszültségváltozására a költő érzékenységével felelt. Bölcsességét nem is maradandó filozófiai rendszerben hagyta az utókorra, hanem a közvetlen át­élés himporát viselő aforizmákban. Ezekből az aforizmákból azonban — látszólagos el­lentmondásaik ellenére — egy zseni, egy em- bertitán alakja bontakozik ki, aki minden idegszálával benne élt korában és minden idegszálával — kiemelkedett belőle. A Vé­ges emberi erőt meghaladó céljai súlya alatt összeomolhatott, tragikus összeomlása azon­ban csak személyi tragédia volt: ha betelje- stiíésüket nem is élhette át, eszméi megtalál­ták az utat az emberekhez és az idő cso­dálatos mértékben igazat adott nekik. „Mi egy szóval európaiak vagyunk — és ebben a .szóban megtisztelést kell látnunk jó európaiak, Európa örökösei, az európai •szellem, évezredeinek gazdag, tulhalmozotl de lekötelezett örökösei“ — Írja „Vidám tu­domány“ cimü munkájában. Ez a mondat nemcsak a mult tanulságait foglalja össze, hanem politikai hitvallás is. ...Imi előttem lebeg — írja Nietsche a to­vábbiak során — mert lassan és vontatottan bár, már látom kialakulni — az az egységes Európa. Századunk minden szélesebb látó­körű és mélyebb emberének létkimunkája tu. lajdonképpen ennek az uj szintézisnek előké­szítése volt és próbálkozásaik ezt a jövőt vetítették előre.“ Európát nem a középszerűség, a gyáva meghunyászkodás langyos szelleme emelte az öt világrész élére. Ez a felismerés a. liberális demokrácia hajnalán élő Nietsehét a demok­rácia fantasztikus ellenségévé tette. Am a kérlelhetetlen harcos, a szenvedélyes bajvívó is elég meggondolt és elég nagy volt ahhoz, hogy belássa: történeti folyamat In­dult el és a demokrácia szükségszerű köz­beeső állomása az elavult történeti képződ­mények lerombolása árán egészen uj jövő felé vezető utón Érdekes, hogy az a Nietsche, aki a lélek diadaláért szellemi síkon harcolt, akit egye­dül az európai szellem'1 nagyrabecsülése hí­vott porondra, mennyire lelkesedett a kato­nai nevelésért: j „Az általános védkötelezettség már most is ellenméreg a demokratikus ideák puhaságá­val szemben. Európa katonai fejlődése öröm mel tölt el . . . Az európai helyzet a követ­kező században a férfias erényeket isméi kifejleszti majd, mert állandó veszedelemben élünk.“ A nagy történelmi összefüggések távlatá­ban gondolkozó és érző ember tehát a gya­korlati élet, a kézzelfogható valóságok pró­zai világába szállt le: Európának készen kell állnia a fegyveres harcra, mert veszedelem fenyegeti.“ A zseni csodálatos adományával pontosan előre látja azt is, hogy honnan fc nyeget ez a veszedelem. „Ma már senki sem hiszi, hogy Anglia elég erős ahhoz, hogy régi szerepét, még har­minc évig tovább játssza . . . Manapság el­sősorban katonának kell az embernek lennie, hogy mint kereskedő hitelét el ne veszítse.“ Európa legnagyobb ellensége azonban Oroszország: „Véleményem szerint az orosz fenyegetés olyan méreteket fog ölteni, hogy Európának végül is el kell szánnia magát arra, hogy hasonlóképpen fenyegetővé vál­jék, vagyis olyan akaratot kell magában kifejlesztenie, amely évezredeken át célul lebeghet előtte: a kis államosdi hosszú ideig folytatott komédiájának, hasonlóképpen a dinasztikus és demokratikus sokatakarásnak végre véget kell vetni. A kis politika, ideje már lejárt. A következő évszázad nagyvona. ■ lu politikára fog kényszeríteni." Aki nem éli át vakon napjaink száguldó iramban vágtató eseményeit, amelyek a je­lek szerint valóban századokra határozzák meg földrészünk sorsát, annak Nietsche látnoki szavai eleget mondanak. Jóslatainak nagyrészét máris igazolta ez a félszázad máris és ki tudja, nem ad-e Nietschenek tel­jesen igazat a jövő? (dr. n. I.) 1-0 MQZGO His -t tir» '‘•»pţ miTs?ra' fl legm; • -sjgosabb ma bar bohózat L a t a b á r F álmán, Egry Mária, Kiss Manyi, M ak 1 á ry Zoltán. PEPITA KABÁT Aprtiis 5 és 6.-án, vasárnap hétfőn d. p. ll-kor ÜNNEPI MATINÉ: JU IRfcZ, Paul üli. Általános belépődíj 66 fülőr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom