Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-28 / 95. szám

194 2. AVUI CIS 28 Május elején isméi rendes és csopor­tos k edvezményes indulnak a FABRO ISKOLÁBAN Szeniegyház-utca 1. sz. Gyorsírás, gépirés, szépírás, helyesírás, A lami vizsga <i nélkülözések vállalásában, a megértés gyakorlásában, az összefogás példaadásában. Egyébként egyéniségének teljes megtagadá­sával, személytelenül kívánja kötelességét végezni, hogy méltó legyen múltjához, éret­te küzdő honvédőinkhez és a jobb magyar jövendőhöz. Ezt a készséget ezennel tiszte­lettel Nagyméltóságod rendelkezésére bo­csátjuk és kérjük, éljen vele nehéz munkájá­ban. Isten ségitse a Miniszterelnök Urat! A közebéd résztvevői a pobárköszöntö el­hangzása után meleg ünneplésben részesítet­ték Kállay miniszterelnököt és a kíséretében megjelent minisztereket­„Kolozsvár más, mint magyar, nem lesz soha“ — mondotta a miniszterelnök Tapsvihar közepette emelkedett szólásra Kállay miniszterelnök és feszült figyelem s érdeklődés mellett válaszolt az elhangszott pohárköszöntökre: — Amikor elindultam a Székelyföld felé épülő vasútvonal megtekintésére, elhatároz­tam: nem térek vissza anélkül, hogy Kolozs­várott ki ne szálljak, mert Itt Kolozsvárott, nemcsak Erdély, hanem Magyarország má­sodik fővárosában bemutatkozni és veletek találkozni akartam, hogy megismerjük és megtaláljuk egymást! — Ennek az országnak több vidéke, több tája van, de egybeforrottabb, magyarabb, ezerévesebb, mint Erdély, egyik sem tehet. Ezelőtt az Erdély előtt tisztelgek most, amikor az elmúlt másfél év alatt itt meg­fordultam, mindig ugyanazt éreztem: en­nek a városnak színtiszta magyar levegőjét, amely mindenki felé árad, aki itt megjelenik. Kolozsvárnak van nagy történelmi és hábo­rús múltja, vannak alkotásai, vannak és lesznek problémái, de nagyobb kincse, na­gyobb értéke mint örökkévaló magyarsága nincs és nem is lehet soha! (Nagy éljenzés és taps.) — Bármi történnék is ezen a világon — Kolozsvár más mint magyar nem lesz soha! (Viharos éljenzés és taps.) Nemcsak a ma­gyar erő biztosítja ezt, de biztosítja Kolozs­vár levegője -—- mert amint nem lehet Nürnbergböl más, mint német város, Ná- polyból más, mint olasz kikötő, ahogy nem lehet Szcbennek vagy Besztercének német jellegét eltörölni, úgy ez a város is minden­kor és kizárólag magyar marad! (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) — Egy hónap múlva készülök újból Er­dély földjére jönni s akkor bejeleteni valóm Is lesz. Akkor fogom Ismertetni a magyar kormány tízéves erdélyi beruházási program ját. (Viharos éljenzés és taps.) Mert amit a 22 évvel előtti időkben elmulasztottunk s ami_ nem történt meg az elmúlt 22 év alatt sem, azt országos kötelesség most helyre­hozni. A magyar örökkévalóságot ezen a földön nem szavak, hanem munkaprogra­mok és végrehajtóit munkák döntik el. Amit a magyar kormány Erdélyben az elmúlt másfél év alatt eddig végzett, azt mutatja csak, hogyan kapcsoljuk össze alkotómunká­val í^rdélyt az Anyaországgal, amit pedig majd ezután teszünk, az már a magyar Er­dély örökkévalóságának szól! (Szűnni neiít akaró taps és éljenzés.) „Erdélyre szóló szerves nagy munkaprogramot dolgozunk ki" — Csak a beruházások terén több mint 400 millió pengőt fektettünk az elmúlt más­fél év alatt Erdélybe. S ha még ma sincs ennek látszatja minden vonatkozásban Er­délyben, ez nem azt jelenti, hogy kevés volt ez a horribilis erőfeszítés és befektetés, ez csak azt mutatja, hogy mi történt eddig, Illetőleg még mi minden nem történt ezen a részén az országnak- Ennek pótlására pe­dig még nekünk is, akik szivvel-lélekkel minden erőnkkel akarunk belefeküdni ebbe a munkába, hosszabb illőre, évekre van szükségünk. Majd ennek a munkának rész­leteiről akarok a legközelebb nyilatkozni. Mert egész Erdélyre szóló szerves nagy munkaprogramot dolgozunk ki, amelynek lesz közlekedésügyi, útügyi, mezőgazdasági, kisipari, egyházi, kulturális és sok más vo­natkozásai Az alkotás, a munka, az újjáépí­tés, a feltámadás, a szociális .jólét és lelki megtisztulás után mindenkit magunkkal vi­szünk a jobb magyar jövendőbe, aki t elünk jön! Senki előtt sem zárjuk le a magyar élet kapuját, senkit sem hagyunk ki e nem­zet tagjai közül, de aki nem jön velünk, az lemarad, mert annyira tiszteljük az emberi szabadságot, hogy senkit sem kényszerítünk reá, ha nem jön velünk. — S még egyet mondok. Munkánkat az igazságosság fogja vezetni, mert nem len­nénk hűek önmagunkhoz, tisztességünkhöz, erkölcsünkhöz, magasabbrendü európaisá­gunkhoz, ha igazságtalanok lennénk! Mi az igazság utján akarjuk a magyar erót nö­velni s a magyar jövőt munkálni! Tudom, hogy nehéz feladat áll előttünk, mert nehéz időben is fogunk hozzá. — Én látom a ba­jokat itt is és látom az egész országban. Éppen ezért csak egyre kérlek benneteket: foglalkozzatok a kérdésekkel, törődjetek a dolgokkal, bíráljatok, csak elégedetlenek és elesüggedők ne legyetek egy pillanatig sem! Mert nagy különbség van a között, ha úgy mondom meg a véleményemet, hogy sogi- tehi akarok vele, vagy pedig úgy teszem ezt, hogy ugyanakkor ártok, rombolok és meg­nehezítem'a munkát. Igen, maradjunk min­dig önérzetes magyarok, mondjuk meg min­dig a véleményünket, de ezt mindig vtgy te­gyük, hogy ne ártsunk vele az ügynek, ame­lyet TI is, én is, mindannyian szolgálni aka­runk. — S végül: áldjuk a jó Istent s Vegyünk hálásak azoknak, akik az országot vezették' Ne feledkezzünk meg arról, hogy egész Európában aránylag még mindig nálunk a legnagyobb a jólét, a legjobbak az életlehe­tőségek! Hogy hibák is vannak? Hogyne lennének! De éppen azért egyesítsük akara­tunkat és törekvésünket, tapasztalatunkat, tehetségünket, szlvünket-lelklinket, bogy a mai nehéz időkben is jobbá, igazabbá te­gyük a magyar életet. Ne felejtsétek soha: háborúba léptünk, háborúban vagyunk. Meg kell vívnunk ezt a háborút önmagun­kért, végig kell verekednünk szövetsége­seinkkel együtt s én arra ürítem poharam, hogy ennek a háborúnak befejezése, Európa keleti ellensége legyőzésének napja, Ma­gyarország s Erdély legszebb napja legyen! Kállay miniszterelnök beszédének majd­nem minden mondata után taps, helyeslés, tetszésnyilvánítás hangzott el. A közebéd résztvevői a mélyhatásu beszéd elhangzása után lelkesen ünnepelték a miniszterelnököt. Kállay miniszterelnök a lelkes hangulatú közebéd után még több látogatást tett a vá­rosban, majd kíséretének tagjaival együtt a Lél-motoroson visszautazott a fővárosba. * Itt említjük még, hogy Varga József ipar­ügyi miniszter kolozsvári tartózkodása alatt megtekintette a gróf Bethlen Lászióné veze­tése, alatt álló „Pitvar“ háziipari boltot, majd Horváth Elek kirendeltségvezetö kalauzo­lása mellett megtekintette az OMTH kolozs­vári kirendeltségét és az OMIH által létesí­tett 120 ágyas diákszállót, az ország legna­gyobb s Erdély legelső diákszállóját. B rósóq elé kerülnek a vogyonre'teqeiő bolgár zsidók Szófia, április 27. Az államügyész a szó­fiai kerületi törvényszéken vádat emelt több zsidó ellen, akik nem jelentették be. va­gyonukat. A bolgár állam ugyanis a nemzet­védelmi törvény alapján elkobozta a zsidó­vagyont, amely többmillió lávára rúg. Jó Áru él ló blrdeté&>M«e.^ alapja a Jó Üzletmenetnek 1 „Reményik Sándor zászlajára a Történelem és az Ige irta parancsait..." Erdély felejthetetlen költő;© szellemének hódoltok q kolozsvári magyar evangélikus egyházközség emlékestjének előadói Kolozsvár, április 27. Immár pontosan fél­éve, hogy egy szomorú öszvégi délutánon utolsó útjára kísérte Kolozsvár magyar tár­sadalma Keményik Sándor, Erdély nagy köl­tője porhüvelyét a házsongáidi temetőbe . . . Ebből az alkalomból a kolozsvári magyar evangélikus egyházközség vasárnap este 8 órai kezdettel magas színvonalú Reményik- emlékestet rendezett a Mátyás Király Diák- házban, Az emlékestet Járosi Andor, evangélikus esperes, áz elhunyt költő egyik leghívebb ba­rátja nyitotta meg. Néhány szóval megemlé­kezett az erdélyi irodalom hőskoráról, amely nek zászlóvivője, soha nem nyugvó, önmar- pangóié lelkiismerete a Költő volt. aki pilla­natig se tudott belenyugodni Erdély elszállí­tásába s amig hivatását be nem töltötte, minden versében, minden lélekmegnyilvánu- lásában erről a hitről tett népének kemény tanúbizonyságot. Makkal Sándor volt erdélyi református püspök, debreceni egyetemi tanár olvasta fel ezután mélyenszántó tanulmányát Keményik Sándor életéről és költészetéről. Taruilmá- nyábán rávilágított arra a szent titokra, ami Keményik Sándort költővé avatta. —- A költő mindig sorsközösségben áll azokkal, akiknek fájdalmát, örömét — és vágyakozását kifejezi s azonfelül még az. élen áll — mondotta Makkal Sándor. — A költő élni akaró eiiilver s ezért mindig harc- ' ban áll elhivatottságával s ha csakugyan költővé válik, akkor ebben a keserves iélek- küzdeléniben, hareban, látszólag mindig alul marad. De lelke éppen Így emelkedik felül azon, ami benne emberi volt. így van ez Re- ménylk Sándor költői hivatásának szemlé­letében is. Költészetének zászlajára a Törté­nelem és az Ige irta parancsait s a Költő mindhalálig Ilii volt elhivatottságához . . . Ezután Verseny! Ida, a Nemzeti Szinház tagja szavalt mély átérzéssel Reményik­verseket, majd Tamási .Áron emlékezett meg Keményik Sándorról az erdélyi írói- rend két keserves évtizeden át szüntelenül vívódó, önmagával és a kegyetlen erdélyi sorssal dacoló lelkiismeretéről, aki „tett sze­rint adta számunkra a hitet s végül önmaga is hitté vált". — Helytállani, magyarnak lenni, igaznak lenni! — hajtogatta szüntelen s ez ma is kötelességünk s szent örökségünk, akár az. ö énekeinek idejében — fejezte be emléke­zését Tamási Áron. Tompa Lászlónak. Keményik költőt arra megemlékezését, fia, Tompa Miklós, a Nem­zeti Szinház rendezője olvasta fel hatáso­san, majd Jancsó Adrienne, a nagy tehetségű fiatal előadóm üvésznö szavalt Reményik- verseket. Jancsó Adrienne talán először ál­lott Kolozsvár közönségé előtt, de akik gyö­nyörködhettek nagyszerű előadói készségé­ben, nem felejtik el egyhamar. Előadási módja egyszerű — mintha magát az élő Re,- ményiket hallgattuk volna — de épeién eb­ben az egyszerűségében lenyűgöző. A Reményik-emlékest záróbeszédét gróf Bánffy Miklós mondotta: Boldog hazatérésünk óta uj és uj kér­dések lépnek elénk s ö már nincs közöl­tünk, hogy választ adjon égető’ magyar sorskérdéseinkre ... Hareban állott a ma­gyar akkor is, amikor Keményik költővé lett. A harc akkor Dornavatránál meg Uzsoknál állott. Ma újból harcban állunk s harcunk talán még életre-halálraszántabb, mint akkor volt! Ilyenkor éreztük, hogy mennyire szükségünk volna Keményik fegyvernél is erősebb szavaira,, verseire! De ■vigasztaljon mindannyiunkat az a tudat, hogy a harci vértezetet számunkra éppen a már halott Keményik adta s akkor méltó lesz a Reá való emlékezésünk — fejezte ive emlékbeszédét gróf Bánffy Miklós. (—) Ruhák teljes fénytelenitését kipróbált módszerrel, teljes felelősség mellett 48 órára is vállalok. Tóth Sámuel drezdai akadémiát véqzeft szabómester. Kolozsvár, Unió-u. 21 Emelkedett szellemű záróünnepséggel ért véget a kolozsvári Unitárius Leány- népfőiskola kéthetes tanfolyama Kolozsvár, április 27. Vasárnap délelőtt ün­nepélyes külsőségek között végétért az Uni­tárius Leányilépföiskola kéthetes tanfolya­ma. A záróünnepség — templomi istentiszte­let után — az Unitárius Kollégium díszter­mében zajlott le. A 02. különböző faluból ösz- szegyült székely lányhoz Géléi József d». egyetemi tanai, fögondnok intézett buzdító beszédet. — Hordjátok vállaltokon és szivetekben mindig a közös magyar haza gondját s a gondok alatt ne fáradjatok meg, ne rostád- jatok meg soha. Takarékoskodjatok házi tűz, helyeiteken, hogy' a jövőben egyetlen talp­alatnyi föld se vándorolhasson határaitokból idegen kézre . . . Ha majd boldog édesanyák lesztek, legyen sorsotok a magyar édesanya sorsától teljes és áldott. Lehet, hogy a ha bo­ronák nem lesz egyhamar vége s majd férje­teknek el kell mennie a hivő szóra. De ti ak­kor se csüggedjetek! Ha kell, fogjátok meg az ekesrárvát, vessétek el a magot s őrköd­jetek férfiakként is a szent magyar családi tűzhely fölött. Amit e rövid két hét alatt ok­tatóitoktól tanultatok, falvaitokba hazamen- ve, hasznosítsátok s akkor hisszük, hogy el­jön majd az a szebb magyar jövendő, amiért ma minden magyarnak dolgoznia, küzdenie keil s amiért, ha a sors úgy kívánja, áldoza­tokat kell hoznia! — mondotta a többi között Géléi József dr. fögondnok. Az Unitárius Leányföiskola 32 hallgatója nevében Miklós Jolán köszönte meg a to- goncmok buzdító szavait s az unitárius egy­ház vezetősége áldozatos cselekedetét. Mlnd- annymk háláját fejezte ki azért, hogy két héten át a legszebbekkel és a legjobbakkal látták el őket utravalóként az uj magyar élethez. — ígérjük és fogadjuk, hogy amiket itt ta­nultunk és hallottunk, mindannyiunk épülé­sére és építésére fordítjuk — mondotta foga­dalmában a falusi székely leányok lelkes szószólója. A Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Tagozata kolozsvári tagjai vasárnap délután szeretet- vendégséget rendezett a régi unitárius kollé­gium dísztermében a Leánynépfőiskola hall­gatói részére. A falust leányok ezaikalomma! ősi, eredeti énekszámokkal gyönyörködtették a hallgatóságot. A kéthetes tanfolyam újabb beszédes bizo. nyltéka annak, hogy a falu és a város, ms „kéz a kézben" akar haladni, csak arra Vár, hogy a látszólag nagy távolságban lévő em • herek között valaki megteremtse a szüksé­ges és elengedhetetlen lelki kapcsolatoka*. Ennek pedig az a legcélravezetőbb útja, hogy az egyes városokban népfőiskolái tanfolya­mokat rendezzenek. Budapesten taifják a Nemzetközi Jogászkamara legkcze'ebbi ülését Berlin, április 27. (MTI) A Nemzetközi Jogász Kamara vasárnap délelőtti ülésének fő pontja Stolpa József dr. kultuszminiszté­rium! államtitkár előadása volt. Solpa Jó­zsef Éránk birodalmi miniszter fökonnány- zóval, a Nemzetközi Jogászkamara elnökével folytatott megbeszélése során felkérte a bi­rodalmi minisztert, hogy a Nemzetközi Jo­gászkamara legközelebbi ülését Budapesten rendezzék. Frank miniszter köszönettel el­fogadta a meghívást és megígérte, hogy a Nemzetközi Jogászkamara legközelebbi tel­jes ülését, a kamara valamennyi tagállamá­nál,: részvételével Budapesten rendezik. — A kolozsvári Kei. Nöszövetség eheti előadásainak munkarendje az Inkolánkivull Népművelési Bizottság előadás-sorozatában. Április 28-án, kedden: „A gyermek játszani akar", előadó Biró Sándorné, 29-én, szerdán: „A gyermek ideges", előadó Tónk Emil dr. 30-án, csütörtökön: ,,A gyermek és felnőt­tek", előadó Borbáth Samuné, tanárnő. Má­jus 2-án, szombaton: ,.Á biblia, az imádság és az egyház a gyermeknevelésben". Előadó: Valádi György, hitoktató lelkész. Mind a Nő- szövetség, mind a Népművelési Bizottság magyar testvéri szeretettel hív és vár az előadásokra minden érdeklődőt. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom