Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-23 / 91. szám

Csiiiöríöic 1942. április 23 ?.ohazAooV üia a köüytAa a /üópvi3elŐhíÍ2 könyvtára v BUDA?SüT V. PARLAMENT EXTERN ^íra 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NE- G VED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- ' ÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72 U8. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 91. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA TÖBB BOLSEVISTA ÁLLÁST FOGLALTAK EL A NÉMET CSAPATOK Cripps YisszaérkezeiV Londonba és beszámolt indiai tárgyalásairól Riadókészültségei rendeltek el az amerikai partokon bénítják az amerikai kereskedelmet s az uj hajóépités nem pótolhatja az általa okozott veszteségeket. Éppen ezért most London és Washington uj jelszava: ha­jót, még több hajót! Dundley Pound angol tengernagy, akit a legkiválóbb angol tengerészeti szakér­tőnek tekintenek, most valószínűleg azért utazott Washingtonba, hogy valamilyen orvoslást keressen a tengeralattjáró há­ború ellen. Angol-amerikai szakértők kiszámítot­ták, hr^y egy. Európa elleni támadó kí­sérlethez minden gyalogos katonára egy, a páncélos alakulatok katonájára pedig 20 tonna hajótérre volna szükség és a kezdeti hajótér 50 százalékos veszteségé­vel kell számolni. A nagy támadó tervekből tehát egyelő- re védekezési terv lett és az az aggoda­lom, hogy vájjon a tengelyhatalmak és Japán hol kezdik meg nagy tavaszi táma­dásukat. A nagy kérdés: honnan jön a támadás? Anglia most már ismét retteg a szigetor­szág elleni támadás lehetőségétől is. Nagy riadalmat keltett az, hogy Kundstädt német tábornokot nevezték ki a franciaországi né- net csapatok parancsnokává és hogy a tá­bornok végiglátogatta az egész Atlanti- óceáni arcvonalat s ellenőrizte az ottani ka­tonai berendezéseket. Londonban az a véle­mény, hogy számolni kell ebből az irányból is nagyarányú német hadműveletekkel. A szovjet hadvezetöség már a közel jö­vőre várja a szövetségesek támadását s az angol sajtó véleménye szerint az észak- afrikai események sem váratnak sokáig ma­gukra. A távol Keleten Ausztrália sem rin­gatja magát abban a reményben, hogy meg­szabadul a japán partraszállás veszedelmé­től, India pedig — helyesebben az indiai an­gol hatóságok — remegve néznek Burma felé. Az Egyesült Államok sem mentes a fé­lelemtől: a svéd sajtó amerikai jele,nté3e szerint az Egyesült Államok összes Allanti- és Csendes-tengeri partvidéki városait légi­támadás ellen riadó készültségbe helyezték. Egyre erősödnek a Szojvet elleni német támadó vállalkozások Berlin, április 22. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának : A véderő főparancsnoksága közli: A Donec vidékén német-román csapatok elfoglaltak néhány erősen kiépitett és erő­sen elaknásított ellenséges támaszpontot és sok hadifoglyot ejtettek. A háromhatahni egyezmény államai mindenütt sikeresen harcolnak A bolsevizmus elleni küzdelemről érkezett jelentések újabb sikerekről számolnak be. A német és szövetséges csapatok ellenséges támaszpontokat, erősen megépített állásokat foglaltak el s a légi haderő eredményesen folytatja harcát a szovjet repülőgépek ellen. Északafrikában előretolt különítmények küzdelmei folynak. A tengelyhatalmak légi hadereje változatlan szívóssággal folytatja Málta hadi célpontjainak bombázását. A tá­vol Keleten a japán csapatok valamennyi arcvonalukon fölényesen harcolnak az ango­lok és kinaiak ellen. Cripps uj tervei Cripps visszaérkezett Angliába és már ta­nácskozott is Churchill miniszterelnökkel. Az angol kormány — úgy látszik — uj ter­vet dolgozott ki az Indiával való tárgyalá­sokra. Erősen tartja magát a hir, hogy Neh­mt és Jinnaht meghívják Londonba, bár nem lehetetlen, hogy ez a híresztelés csak kísérleti léggömb. Egy másik terv szerint az alkirály elnöklete alatt uj tanácsot létesíte­nek hat hindu, öt muzulmáh és a többi pár­tok három más tagjából. Az indiai politi­kai légkör feszültségére való tekintettel na­gyon kevés a kilátás, hogy ezen az alapon is megegyezés jöjjön létre. A bolsevizmus elleni hadjárat gondolata nem idegen Franciaországban A francia politikai helyzet alakulása te­kintetében még nem történtek látható döntő cselekedetek. A francia sajtó egyértelműen kiemeli Lavalnak azt a megállapítását, hogy a francia—német közeledés Európa békéjé­nek alapfeltétele és hogy Németországnak a bolsevizmus elleni küzdelme, adja meg a mai háború tulajdonképpeni értelmét. A Gringoir cimü francia politikai hetilap ezzel kapcso­latban azt írja, hogy a szovjet elleni hadjá­rat gondolata nem idegen Franciaországban, A terv már a világháború után felmerült és akkor csak szövetségeseinek féltékenysége akadályozta meg a francia had vezetőséget nagyszabású tervei véghezvitelében Az arcvonal középső és északi szakaszán visszavertük • a bolsevisták helyi jellegű tá­madásait. A hadsereg és az SS. kötelékei szívósan védelmezett ellenséges erdei állá­sokat foglaltak el. Igen sok foglyot ejtet­tek és //) löveget zsákmányoltak. Harci- és zuhanóbombázó kötelékeink támadásokat intéztek az ellenséges arcvonal A nemzeVcpiVő erőle ny feladatai Országos jelentőségű megnyilatkozás volt KAllay Miklós miniszterelnök hétfőn elhang­zott beszéde. Komoly események előestéjén emelte fel szavát a miniszterelnök hiszen nyíltan megmondotta, hogy önszántunkból, szabad elhatározásunkból, mint független ál­lam háhoruba megyünk, mert a bolsevizmus elleni küzdelem a rrii háborúnk is. Ennek a háborúnak megnyerése érdekében mindent el kell követnünk. „Győznünk kell* — mon­dotta a miniszterelnök, „mcit ha nem győ­zünk, nem lesz ország, nép, vallás, kenyér ás a gonosz fog uralkodni ezen a földön“. Az egész ország érzi a miniszterelnök sza­vainak a komolyságát, méltányolja azt a határozottságot, amellyel vállalja a nehéz feladatokat és a sikeres hadviselés teltéte­leit, mind a hadsereg vonalán, mind a mö­göttes országrészben megteremti. Hogy ifjú hadseregünk mit ér, azt az utóbbi évek sa­rán fényesen bebizonyította, nemcsak a visszakerült országrészekkel kapcsolatban lejátszódott események ragyogó megoldásá­val, hanem most legutóbb az orosz harcté­ren vivott hősi küzdelmeivel is. Ezért a had­seregért minden áldozatot meg kell hoz­nunk, egész iparunkat a hadsereg fejlesz­tése érdekében keli átszerveznünk s olyan felszereléssel kell kiküldenünk katonáinkat, amely a legmodernebb, legkorszerűbb. De ha hadseregünktől sokat varunk a harcmezőn, hasonlóan sóival kell várnunk, sokat kell megkövetelnünk az itthonmara- dottaktól is. A mögöttes országrész a hadse­reg sikereinek egyik fontos biztosítéka. A győzelem érdekében szigorú rendre van ide­haza szükségünk s mindenki tapsol a minisz­terelnök szavainak, aki kijelentette, hogy az árdrágítást és a rémhírterjesztést olyan súlyos bűnnek tartja a nemzet érdekei el­len, hogy a legkegyetlenebb büntetések — a botbüntetéstől az akasztófáig — lehetnek csak méltó megtorlásai. A hadsereg igényei­nek a kielégítését csak akkor lehet biztosí­tani, ha szigorúan előre megállapított mező- gazdasági és ipari politikát folytatunk. A miniszterelnök őszintén megmondotta, hogy a mezőgazdasági termelés területén oehézsé- ! geink vannak, egyrészt az ország megna- I gyobbodása, másrészt a kedvezőtlen időjárás I miatt. Ezek a nehézségek azonban nem olyan nagyok, hogy komolyabb zökkenőtől lehetne tartani, mert a közellátásiján min­denki meg fogja kapni az életfenntartás­hoz szükséges mennyiséget, kisebb zökke­nőket pedig az ország népe józanul úgy te­kint majd, niint amelyek a nehéz idők vele­járói. Az ipari termelés sikere két fontos tényező eredője. A nyersanyagellátásé és a nyersanyagot feldolgozó munkásságé. A munkásságnak ezt a nemzetépitő erejét méltányolta a miniszterelnök, amikor a leg­melegebb hangon emlékezett meg a magyar munkásság erejéről és olyan szociális intéz­kedéseket helyezett kilátásba, amelyekre erre Magyarországon a munkáskérdéssel kapcsolatban példa még nem volt. A minisz­terelnök a háborúért való felelősséget vál­lalta, de nyiltan megmondotta, hogy felada­tát csak akkor tudja teljesíteni, ha az egész ország lakossága sfcivvel-lélekkel segíti őt, ha ez a lakosság mintegy óriási pártot al­kot, amely a miniszterelnök súlyos felada­tainak támogatója és elősegitője lesz. Nem a maga számára akarja igénybe venni ezt a segítséget, hanem a nagy célok elérése ér­dekében, annak a boldogabb Magyarország­nak a megalapítása érdekében, amelyről a miniszterelnök azt mondotta, hogy a mun­kás és az ur gyermekének ugyanazt akarja nyújtani: életet, boldogságot, tisztességes megélhetést. A miniszterelnök munkatempójára jel­lemző az a tény, hogy a zsidókérdés terüle­tén nemcsak minden eddiginél túlmenő radi­kális megoldást helyez kilátásba, de ezt mi­nél gyorsabban óhajtja megvalósítani. A ke­resztény magyar társadalom örömmel veszi tudomásul, hogy a zsidó birtokokat — erdö- bir,tokok at is — a kormány a lehető legrövi­debb időn belül kisajátítja olyan pénzügyi művelettel, amelynek rendelkezései lehetet­lenné teszik a zsidóság számára, hogy’ a meg­A támadó tervekből reszkető védekezés lett Az angolszász hírverés állandó témája továbbra is a háromhatalmi egyezmény államai elleni támadás szükségessége, il­letőleg lehetősége és időpontja. Az eddigi tapasztalatok után egészen természetes, hogy az angolszász sajtó, közvélemény, továbbá a politikai és katonai vezetője sem egységesek a kérdések tekintetében. A „Popolo di Roma“ cimü olasz. lap jel­lemző amerikai lapszemlét közöl errevo- natkozóan. Az egyik amerikai lap, a Jack- sonwille Times Union úgy véli, hogy az angolszászok valószínűleg már a legköze­lebbi napokban megindítják azt a táma­dást, amely „döntő csapást hivatott mér­ni a tengelyhatalmakra“. A Saint Louis Democrat viszont úgy véli, hogy ez a „döntő csapás“ csak 1943-ban fog elkö­vetkezni s mégjobban kitolja az időpon­tot, egészen 1945-ig a Cleveland Plain Dealer. A Chikago Times szerint Marshall és Hopkins Londonban kifejezésre juttat­ták az Egyesült Államoknak azt a véle­ményét, hogy a tengelyhatalmakat „most kell elpusztítani és azzal nem lehet sem őszig, sem a jövő évig várni.“ Az amerikai lap elfelejti megírni, hogy Marshall és Hopkins csak Angliába való érkezésükkor beszéltek ilyen merészen, ellenben visszatérésük alkalmával már jó­val szerényebb volt a hangjuk. Hopkins ekkor már hangoztatta, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni s utalt a tonna­hiány következtében felmerült nehézsé­gekre. Már nem is beszélt támadó tervek­ről, s csupán azt mondotta, hogy Lon­donban Oroszország, Csungking és Au­sztrália megsegítését tárgyalták meg. Nyilatkozatából kitűnt, hogy az angol­szász hajókat már a védekezés is teljesen igénybe veszi. Hopkins egyáltalában nem nyilatkozott bizakodással a Szovjet hely­zetéről sem. Szerinte, a londoni szovjet­nagykövet nagyon derülátó abban a te­kintetben, hogy a szovjet arcvonalak el­lent tudnak állni a német támadásnak. Az angolszászok és a bolsevisták tehát kénytelenek beismerni, hogy sehol sem gondolhatnák kezdeményezésre, sőt a vé­dekezés lehetősége is erősen aggasztja őket. A még mindég támadás után kiabá­ló sajtó csak reklámderülátást és bátorí­tást üz. A Stockholms Tidningen cimü svéd lap londoni tudósítója is megállapítja, hogy az angolszász támadás megvalósítása egyelőre lehetetlen az óriási hajóvesztesé­gek mialt. A tengely tengeralattjárói meg váltási összegekkel károsan befolyásolja a jmagyar gazdasági életet. Ennek a rendelke­zésnek szerves része az a bejelentés, hogy a jövőben a falvakban nem engedik meg a zsi­dók letelepedését. Nyíltan megmondotta a miniszterelnök végül, hogy a zsidókérdés végleges és megnyugtató megoldását más­ként, mint a körülbelül nyolcszázezer főnyi zsidó kitelepítésével megoldani nem lehet. Olyan intézkedés ez, amelyet azonban csak a háború Ijefejezése után és Európa ujjáren- dezése során lehet megvalósítani. Még két fontos törvényjavaslatról emléke­zett meg a miniszterelnök, amelyek a közel­jövőben a Házat foglalkoztatni fogják. Az égjük a közélet tisztaságának biztosításáról, a másik a hadmentességi adóról szól. Mind­kettőt az ország közvéleményének egyön­tetű helyeslése kisérl. A miniszterelnök beszéde erélyes, céltu­datos politikus megnyilatkozása volt, akit a sors arra jelölt ki, hogy az ország megpró- báitatásos idejében álljon az ügyek óién. Ismerve a miniszterelnök erélyét, politi­kai tapasztalatát, minden magyarnak az a meggyőződése, hogy a nagy feladtot, amelyre vállalkozott, sikerrel fogja megol­dani és az országot a boldogabb jövő felé vezeti, amely az áldozatok jutalma leend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom