Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
MstJsltr Hr&Mü. 19 42. M IRC IV S l NÉMA-SZERELEM Irta: BIRO JÁNOS Âtmm. ait estén erásen sokan voltunk ab- Imb a Könyök-utcai kisvendéglőben. Es ahogyan most visszagondolok rá, valameny- nyien olyanok voltunk, mint valami örültek, vagy megszállottak. A pincéi például otthagyta a vendégeket és leült a nagydobhoz s úgy verte, mint egy elkeseredett, megvadult szekeres a makrancos lovat. A szerszámtól elzavart dobosnű pedig táncraper- dült. Előbb egyedül, a kisvendéglő közepén, aztán egy baka kapta karjaiba s úgy táncoltak most már kettesben, hogy még az asztalokat is felborították. — Járjad Rózsi, Rúgjad Rózsi' Ne hagyd magad! — biztatták a bakák Rózsit. örült jókedvében még a cimbalmost te fejberngta. ahogy az asztalon táncolt s kirúgta a vonót Is a prímás kezéből, de még mindig megmaradt a nagydob, melynek hasába a pincér- rúgott istentelenül nagyokat. Két lábbal egyszerre rúgott a nagydob hasába. hogy aztán az Is csakugyan megunta mind egy helyben állani s végig gurult az asztalok során. De a pincér még itt sem könyörült meg rajta, hanem tovább szapul- ta, verte, amíg be nem szakadt a nagydob bendője. Még nyekkent egyet kínjában s aztán néma csend lett: — Meghalt a nagydob! — jutott eszünktre mtadannyiunbnak de egyikünk sem szólt egy szót sem. Csupán a prímás kiáltott fél fájdalmában, mert hiszen öt érte itt a legnagyobb veszteség. A prímás előbb végignézett a vendégseregen, aztán a kimúlt nagydob belsejébe nézett bele s végül a gyilkos pincérre vetette magát és ütlegelni kezdte. Jóval erősebb volt a pincérnél s mi, ahelyett, hogy a gyengébb segítségére mentünk volna, még biztattuk is a prímást. De nem úgy a néma, idei ebbe® a pillanatban lépett be a kisvendéglőbe. A néma hatalmas, erős szálfaember volt, s most úgy termett itt közöttünk, mint egy behavazott fenyőfa. Máskor mindig úgy lépett be, hogy előbb lerázta magáról a havat, de most ott állott a kisvendéglő közepén havason s aztán » dulakodók közé vetette magát. Azt már az elején észrevettük, hogy a pincérnek fogja pártját. A prímást földreteperte, aztán maga Is ráesett, mint egy kldöntött fenyőfa. Alig tudtuk lehúzni a prímásról, holott még Rózsi is segítségünkre jött, akinek ekkorra már az inába fagyott a tánc. A pincér pedig letépett nyakkendőjét kötötte vissza a nyakára, de a gallérja már nem volt a nyakán. Elég mulatságos látvány volt, de már senki nem kacagott. Különben Is. a pincér eltűnt a teremből, akár a kámfor. A néma pedig ott állott a kályhasarkánál s látszott rajta, hogy megfékezett indulataival küzd. Szeme villogott, időnként neki- neki lendült, hogy újból a prímásra vesse magát. A prímásra, aki a hegedűjét repe- rálta s a nagy csöndben még dühödt sóha- , jatt is hallani lehetett hegedűje hijján Rózsi Is meghúzódott a sarokban, mint egy megtépázott, rongyos veréb. — Te vagy az oka mindennek, bestia! — szólott rá a prímás. De Rózsi a sértő szót számba se vette. Rágyújtott egy Hunniára s úgy skikkolt, hogy még tikogott belé. , — Pincér! — Pincér! — kiáltotta el magát égy kocsis kinézésű a bal hármas asztalnál —- jöjjön elé, ha kell pénz, mert én továbbmegyek innen. — Pincér! 1— Pincér! — kiabáltak most már csaknem kórusban a többi vendégek is, — gyere elő s ne balhézz! A pincér végül csakugyan előjött. Egyenesen a némának tartott. Karonfogta és vitte magával az ajtó mellé s ott jelekkel magyarázni kezdett neki. A néma megértette a jel-beszédet s leült az asztal mellé. A pincér kél szelet szép frissen sült hússal a borral tért vissza. Letette a néma elé. — Most pedig nőt is hozok neki! - kiáltotta el magát diadalmasan a pincér. Nőt is hozok a némának, de a vendégeimnek ausz! Es mert a pincér úgy ordított, ahogyan- csak a torkán kifért, a vendégek mozgolódni kedtek. Valaki azt ajánlotta, hogy le XBMi keli szedni a lábéról, be kell verni a pofáját a ronda pincérinek! De a pincér már kint járt a konyhán. Juli, a néma cseléd éppen mosogatott. A pincér kikapta kezéből a tányért s intett neki, hogy hagyja abba a mosogatást. A rozoga szekrényhez ment s egymásután dobálta ki a néma lány egyetlen ünneplő öltönyének darabjait. Aztán öltözködést miméit, amit a néma lány megértett s hozzá látott az öltözködéshez. A pincér magárahagyta s újból visszament a vendégeihez. — Csak néhány pillanatig várjanak s aztán majd látnak valamit! — biztatta a vendégeket. — Aki nem birja szárazon, az megnedvesitheti a torkát, mert hozom az italt is. Pedig nem érdemlik meg. azt én mondom! . . . A pincér csakugyan hozta az italt. A kisvendéglőben pedig pillanatok alatt feloldódott az eddigi feszült hangulat. A pincér ott a helyszínen kibékült a prímással s Rózsi Is elöbujt a sarokból. TJjból táncolni kezdett s uj baka is akadt, nem is egy, aki forgassa. A kocsiskinézésü se káromkodott többé s nem pocskondiázta a „lokált“. Ttalt. kapott, amenrná beléje fért s az lemosta mérgét. Az asztalokra uj. tiszta abroszok kerültek s uj italok. Es ebben a pillanatban, mosolyogva, mint egy angyal, csak ott termett a terem közepén ünneplőbe öltözve Juli, a néma cselédlány. Előbb még tétován, tanácstalanul körülnézett s aztán belefogódzott a pincér karjába, aki a néma férfi asztalához vitte és leültette melléje. Mindenki őket nézte ebben a kisvendéglőben. De csodálatos is volt az, ahogyan ők ketten, egyetlen, árva szó nélkül úgy megértették egymást. Úgy örvendtek egymásnak, mint két „valódi" boldog szerelmes . . . Zene már nem volt, csupán egy árva cimbalom, de azt is leintették a vendégek. Mert mégis muzsika, zene volt itt, zsongó muzsika. A néma-pár szerelme töltötte be a kisvendéglő minden zugát. Szinte hallani lehetett azt az örömöt, boldogságot, amely a szivükből kiáradt. Nem értettük, hogy mi történik itt, csupán éreztük. Nem cigányzene volt ez, amelyet még a legegyszerűbb ember is megért, hanem valami mély-mély titokzatos muzsika, melyhez bizonyos zenei előképzettség kell. Valami megrázó élmény volt, ahogyan azok ott ültek ketten az asztalnál s nézték, vizsgálgatták egymást. Aztán még jobban összebújtak. Es még jobban és erősebben egymáshoz simultak, amig elérték egymás ajkát . . . Talán igy fogam- zódhatott meg a világmindenség legelső szerelme . . . Abban a korban, amelyről az ember nem tud semmit . . . — Záróra! — kiáltotta el magát a pincér. — Fizetni! . . . * Még más este Is bementem abba a kisvendéglőbe. Később minden este. A szerkesztőségi munka után itt fogyasztottam el egyszerű vacsorámat s a környezetet is elég bizarmak találtam bújócskának a világ megszokott közönséges dolgai elölj Harmadnap estéjén már a nagydob is újból működésben volt. Megtudtam, hogy a néma reperálta meg. Valahonnan kecskebőrt szerzett s rászerelte a dobra. A pincér ettől fogva minden este gyűjtést rendezett a némának a kisvendéglőben, ö maga kezdte az adakozást a szokott egy- pengössel. A gyűjtés után pedig szabad volt felmenni a némának a konyhára, Julihoz, a néma cselédlányhoz. A pincér jóvoltából egyszer még a konyhaajtó hasadékán is be- kukueskálhattam, ahol a két néma úgy, de úgy csókolódzott összebújva . . Még azon a kicsi hasadékon, félszemmel is látni lehetett egész tisztán az ők nagy, végtelen nagy boldog szerelmüket . . . — Mi van a némával? — kérdeztem egy este a pincértől, amikor már sok ideig nem esett róla szó. — Ne is kérdezze, kérem, ne is kérdezze — szólt erősen indulatos hangon a pincéi Ki kellett rúgni, mint egy utolsó kutyát. — A némát? — hiszen . . . — Azt, azt — vágott szavamba a pincér. — Képzelje el, felesége s három gyermeke van a gazembernek . . . Elbolonditotta azt a szerencsétlen teremtést s most aztán itt van . . . Mind sir, szegény Juli. Mindegyre csak sir s emészti magát. Szólni nem szólhat, merthát néma. Csak várja minden este a szerelmét, azt a másik némát, de ide többé be nem teszi a lábát. Megtudtam, hogy felesége van s aztán kirúgtam. Mert mit tehettem volna egyebet véle, ha éppen olyan lelkiismeretien, mint ... mint mi, rendes, közönséges emberek? ... Meghívó. A „Transsylvania" Bank R. T. Kolozsvár 1943. március hú 8-án d. e. 11 árakor i barija I.. Deák Ferenc-u. 36. szám alatti székházéban TO, éVi rendes ko*q>ű5éséf, mely*« a részvényeseket tisztelettel meghívja. TÁRGYSOROZAT: 1. Az Igazgatóság jelentése az 1941. üzletévről. 2. Az 1941. évi mérleg élőterjesztése, annak megállapítása és kapcsolatosan a Félügyelőbizottság jelentése. 3. Az Igazgatóság és Felügyelóbizottság részére a felmentvény megadása. 4. Határozathozatal a tiszta jövededelem felosztása tárgyában. 5. A Felügyelőbizottság 1942., 1943. és 1944. évi tiszteletdijának megállapítása. 6. A Nyugdíjalap felosztására felhatalmazás megadása. 7. Nyolc igazgatósági és négy felügyelőbizottsági tag választása. Kolozsvár, 1942. február hó 5-én. IGAZGATÓSÁG. Az alapszabályok 9. |-a. Azon részvényes, aki a közgyűlésen részt venni óhajt, köteles részvényeit a részvénytársaság kolozsvári központja, gyergyószentmiklósi és Csíkszeredái fiókjainak pénztáránál még nem esedékes szelvényeivel együtt legalább 3 napsai a közgyűlés napja előtt letétbe helyezni. A letétiül szóló elismervény a közgyűlésen igazolójegyként szolgál. Az Alapszabályok 10. §-a szerint minden letett egy drb. 100 P. n. é. (hat drb. á 500 Lei n. é.> részvényt egy szavazat illet meg. vagyon IHerlefiszaml» 194-1. cÍ€*c«»i«lier 31.-én. Teher Pengő í. Penqő 1. Pengő f Pergő Itat.' f| Winztárkészlet —- — — 149.888 56 Saját tőkék — t~ — —■ ■— — — — — 1.315.000 1 Girószámlán fennálló követelések — — — —■ 233.888 25 Céltartalékok — — — — — — — ■— 165.022 Söf Pénzintézeteknél fennálló követelések — — — 105.856 34 Nyugdíjalap — — — — — — — ■— 109.946 08Î Értékpapírok —• — — — — — — — 66.217 72 Betétállomány — — — —- — — — I 1.273.488 77 Váltótárca — — — — — — — — — 911.125 19 Visszlcszámitolt váltók — — — —- — — 178.297 — Adósok — — •— — — — — — — —■ 602.305 11 Hitelezők — — — — — ■— — — — 99.005 87 Törlesztéses konverziós adósok — — — — 814.659 81 Egyéb tehertételek — — — — — — — 209.701 77 Ingatlanok — — — — — — — ■— — 377.625 82 Átmeneti kamatok — — — — — — — 8.524 84 Berendezés és felszerelés — — — — — — 1.499 03 Nyereség-áthozat — _______ 17.000 •--Nyugdíjalap — — — — — — — — — 74.655 40 Folyó évi nyereség — — — — — — — 35.787 79 52.787 7f Egyéb vagyontételek — — — — — — — 29.058 11 .""" Külföldi telep — — 44.995 61 ' 3.411.774 95 3.411.774 9.:. "n 1 i i-------> 1 T 1941. Nyereség lengő t Pengő f. Pengő f. engő Takarékbetét kamat — — — — — — — 16.978 89 Nyereség áthozat — — — — — — — 17.000 Folyószámlabetét kamat — — — — — — 3.606 82 Váltókamat — — — — — — — — — 41.121 95 Bankári kamat — — — —- — — — —• 426 94 Folyószámla-kamat — — — — — — — 32132 54 VwzontleszámitoTt váltókamat — — — — 2.117 79 23.130 44 Törlesztéses konverziós kamat — — — — 25 675 12 98.929 61 62 Riszt! fizetések — — — — — — — — 65.845 97 Jutalék — — — — — — — — — 48.115 Adók és illetékek — — — — — — — 27.591 65 Házbér — — — — — — —• — —34.971 93 Üzleti költségek — — — — — — — — i Egyéb veszteségek — — — _ _ — 1940. évi nyereség-áthozat — — — — — 17.000 29.014 4.846 81 92 Leirt követelésekből befolyt — — — — — 4.200 42 1941. óvj tiszta nyereség — — — — — — 00.78 í í y OZ.787 203.317 i y 58 203.217 58 1 . ’ I 1 i 1 1 !1 Kolozsvár, 1941. december 31. IGAZGATÓSÁG. FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG. György Géza s. k. eégjegyzö-íőkönyvelő
