Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-24 / 68. szám

K e a €I 1942. már eius 24 V. PARLAMENT BUDAPEST EXTERN ira 22 fillér FiMFIZBT«SI AKAK: 1 HORA 8.7«, NE- GYE» «VRE 8, FÉL «VRE 16, EGÉSZ ÉVRE 38 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 6 8. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KLADÖHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A FÖLDKÖZI-TENGEREN ISMÉT SÚLYOS VESZTESÉGEKET SZENVEDETT AZ ANGOL HAJÓZÁS A Szovjet fel fegyverezte a k urrio kát A japánok megadásira szóIiVoVVák fel a Bataan­félszigeten fevő amerikaiakat Amerika csapatokat küldött a perui támaszpontokra. Cripps megérkezett Indiába Boris bolgár király Berlinbe utazott A* ellenség is a tengelyhatalmaktól várja a kezdeményezést A: angolszász-bolsevista hírverés a legkülönbözőbb jóslásokba bocsátkozik a várható tavaszi hadműveletek tekinte­tében. Mindenik jóslás megegyezik azonban abban, hogy az ellenséges oL dal is a tengelyhatalmak és Japán részé­ről várja a kezdeményezést. Ansaldo, a kiváló olasz közíró vasárnapi rádióelő- édásában megállapította, hogy már ez a tény is mutatja a háromhataími egyez­mény államainak fölényét. — Bizonyosra vehető, — mondotta, — hogy ez az esztendő meghozza a bolse- vizmus elleni döntő győzelmet s Angliá­nak a Földközi-tengerről való teljes ki­zárását. Ezek az eredmények, bármilyen nagyok js legyenek, nem jelentik még teljes bizonyossággal a békét. Lehet, hogy az angolszászok tovább akarják folytatni majd a háborút, de a három­hatalmi egyezmény államai nemcsak ha­dászatiig, hanem ellátási, utánpótlási szempontból is fölényes helyzetben lesz­nek velük szemben■ Roosevelt elnök mo-zgósithat és termelhet azután, ameny- nyk akar, a győzelem mégis a tengely- hatalmaké lesz. A téli csata mérlege A szovjet csapatok tovább támadnak « keleti arcvonalon, támadásuk azonban mindig véres kudarcba fullad. A német véderő főparancsnoksága hétfőn jelen­tette, hogy a középső arcvonalon több, összeköttetéseitől elvágott ellenséges erőcsoportot semmisítettek meg s a bol­sevisták sok hadifoglyon kívül többezer halottat és nagymennyiségű hadianya­got vesztettek. Berlinben megállapítják, hogy a téli elhárító harcok lassanként végükhöz kö­zelednek és bár a hadműveletek képe nem fog a legközelebbi jövőben megvál­tozni, már most meg lehet vonni a keleti téli csata mérlegét. A legelső megáilapL tás az, hogy a harcvonal Keleten meg­közelítően változatlan maradt. A szov­jet hadvezetőségnek nem sikerült ered­ményeket elérni s a roppant veszteségek nagy réseket ütöttek a már úgyis csak tartalékos erőkkel küzdő szovjet csapa­tokba. Különösen nagy a hiány az ellen­ség oldalán a különleges kiképzésű csa­patoknál, a páncélosok legénységénél, a tüzérségnél, stb. és ennek rendkívüli je­lentősége van az elkövetkezendő had­műveletekre. Összefoglalóan megállapít, ják a német fővárosban, hogy Sztálin katonai gépezete már annyira meggyen­gült, hogy az eddiginél is csekélyebb es­hetőségei vannak és egyáltalában nincs abban a helyzetben, hogy megállhasson a kétségtelenül tökéletesen átgondolt és megszervezett német támadó tervek előtt. Egyre tehetetlenebb a Földközi-tengeri angol flotta A német és olasz légi haderő az Ansaldo által jelzett második nagy hadműveleti tér­ségben a Földközi-tengeren különösen jelen­tős eredményeket ért el as utóbbi napokban. Az olasz főhadiszállás vasárnapi közleménye jelentette, hogy olasz tengeralattjáró elhá­rító egységek a Földközi-tengeren négy el­lenséges tengeralattjárót süllyesztettek el. Megelőzően rövid időn belül tiz ellenséges tengeralattjáró pusztult el ugyanezeknek az olasz egységeknek tevékenysége folytán. A máltai támaszponton is több angol tenger­alattjáró rongálódott meg. A brit haditenge­részet buvárhaióhada tehát egyre súlyosabb veszteségeket szenved, s ennek következté­ben hajókaravánjai is mind nagyobb veszé­lyekkel találják magukat szemben. A hét­fői olasz hivatalos jelentés közli, hogy a Földközi-tenger keleti részén és a Szirti­öbölben Is küzdelem folyt angol hajókaravá­nok s olasz légi és tengeri erők között s en­nek során az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. A torpedóvetö gépek egy cirká­lót és egy tízezer tonnás hajót süllyesztettek el, két más hadihajót és több kereskedelmi hajót is súlyos találat ért. A harc tehát egyre fokozódó lendülettel folyik és nem két­séges, hogy ez az erő most már mind jobban ki fog bontakozni a bolsvisták elleni és a Földközi-tengeri győzelmes hadicélok eléré­séig. A bolsevisták útban a Perzsa öböl felé A bolsevisták iráni tevékenységéről érkező újabb kirek szerint a szovjet csapatok to- nyomulnak előre a Perzsa-öböl felé és már csaknem teljes egészében megszállották a török—iráni határt. Anglia kénytelen elnézni ezt a szovjet terjeszkedést, sőt azt is, hogy a bolsevisták felfegyverezzék azokat a nép­törzseket, amelyek a legkevesebb rokonszen- vet érzik az angolok iránt, hogy ezzel is nyomatékot adjanak ,.barátjuk és szövetsé­gesük“ iránti jóakaratuknak. A kiírd törzsek legutóbb nagymennyiségű fegyvert kaptak a szovjettől, még mielőtt területüket az ango­lok kiürítették volga s liirek szerint heves összetűzések is voltak az így felfegyverzett ősilakók és a kivonuló angolok között. Min­denesetre megható jele a szovjet és Anglia közötti egyetértésnek. A bolsevista csapatok tehát útban vannak, hogy a Perzsa-öbölnél elérjék az oroszok régi vágyát, a déli meleg-tengert. Nem két­séges, hogy egész Irán bolsevizálása lebeg szemeik előtt és hogy gondolatban ezt a te­rületet már be is sorozták a szovjet tanács- köztársaságok közé. Természetes, hogy ezek *. fejlemények a legközelebbről érdeklik az ázsiai élettér megteremtésén dolgozó Ja­pánt, amelynek hajói már ott cirkálnak az Indiai-óceánon s kétségtelenül nem nézheti közömbösen, hogy ml történik a Perzsa­öbölben, amely a közel Kelet egyik legfon­tosabb kijárata. A Nisi-Nisi cimü japán lap foglalkozik is már ezzel a kérdéssel s meg­állapítja, hogy a szovjet iráni tevékenysége szemben találja magát Japán érdekeivel, ami azután jelentős következményeket vonhat maga után. Nagybritannia a szovjetnek adott iráni engedményekkel egyébként csak következe­tes marad önmagához, helyesebben folytatja barátaival szemben „dicsőséges visszavonu­lásainak“ sorozatát. Ezeknek már hosszú története van. Kezdődött az amerikai partok előtt levő angol birtokoknak az USA részére 99 évre történő „bérbeadásával“, folytatódott azzal, hogy amerikai csapatok fészkelödtek be Izlandiba s azután a brit szigetek közvet­len szomszédságában, fîszakÍrországban ren­dezkedtek be. Ausztrália védelmét és ezzel kétségtelenül az Ausztrália fölötti védura- ságot is kénytelen Nagybritannia az Egye­sült Államoknak átengedni és most pedig a másik jóbarát, a szovjet terjeszkedik Irán­ban és szállja meg azokat a területeket, me­lyek a legnagyobb fontosságúak a brit biro­dalom különböző részei közötti összekötteté­sek szempontjából. Roosevelt: Ausztrália messze van Ausztrália az Egyesült Államoktól sem várhat pedig sok jót. Roosevelt Mac Arthur tábornokot küldötte a fenyegetett földrész segítségére, de jelentősebb csapatok nélkül, úgy, hogy a haderő nélküli tábornok kény­telen volt megállapítani azt az axiómát, hogy semmiből a legjobb hadvezér sem tud semmit se csinálni. Ezt a kijelentést Roose­velt elnök a legutóbbi sajtóértekezleten még jobban aláhúzta, amikor hideg zuhanyként n segítségért Washingtonba érkezett ausz­tráliai küldöttség számára kijelentette azt az ugyancsak közismert tényt, hogy kény­Berlin, március 23. (MTI) A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Keres-félszigeten az ellenség újabb tá­madásai is kudarcba fulladtak. A Donee vidékén a német és román csa­patok elkeseredett harcokban visszaverték a Szovjet nagyobb létszámú erőkkel és pán­célosokkal végrehajtott támadásait. Az arcvonal középső szakaszán megsem­misítettünk több, összeköttetéseiktől clvá­télén felhívni a figyelmet arra a nagy tá­volságra, ami az USA és Ausztrália partjai között van és hogy milyen hosszú időt vesz igénybe, amig ezen az útvonalon valamit át lehet szállítani az ötödik földrészre, nem is beszélve arról, hogy most mindenütt a. világon nagy hiány van kereskedelmi hajók­ban Ausztrália tehát tisztában lehet azzal, hogy mit várhat Angliától és mit várhat Amerikától. Amerikai furcsaságok Roosevelt egyébként két újabb bizonysá­gát is szolgáltatta annak, hogy milyen ko­molysággal intézik az amerikai ügyeket Bejelentette a sajtóértekezleten azt is, hogy fölvétette magát az amerikai hadsereg nyil­vántartásába. Köztudomású, hogy az ameri­kai elnök a csillagos lobogó alatt harcoló haderő legfőbb parancsnoka és az is, hogy Roosevelt testileg alkalmatlan minden ka­tonai szolgálatra. Egész bejelentése tehát nem más, mint hatásvadászó — amerikai reklám. A másik, Igazán amerikai izü eset a kö­vetkező: Stillwell amerikai tábornok, akit Roosevelt katonai tanácsadóként Csang-Kaj- Sekhez vezényelt ki. Csungkingban kijelen­tette, hogy megbízást kapott az összes Kí­nában, Indiában és Burmában állomásozó amerikai csapatok föparancsnoksági tisztjé­nek ellátására. Roosevelt, az USA legfőbb hadura viszont a sajtóértekezleten a kővet­kezőket mondotta: Amennyire előttünk is­meretes, az említett országokban Stillwell tábornoknak nincs mit vezényelnie, ugyanis Kinában, Burmában és Indiában nem állo­másoznak amerikai csapatok. Most már vagy Roosevelt, vagy Stillwell nem tudja, hogy a távol Keleten milyen amerikai csa­patok tartózkodnak, vagy pedig — és ez a legvalószínűbb eset — Stillwell Csungkingot akarta elkápráztatni azzal a „hatalmas had­erővel", amely az ő rendelkezése alatt áll. Diplomáciai előkészítés Az a hir, hogy Boris bolgár király Berlinbe utazott, újból fokozottan ezekre a területekre irányítja a figyelmet. A ki­rály utazásának céljáról és jellegéről részletesebb jelentések nem érkeztek, de kétségtelenül beletartozik abba a nagy diplomáciai előcsatározásba, amely hoz­zátartozik az 1942 nagy hadműveletei­nek előkészítéséhez. Rendkívüli érdeklődés fordul nyilván­valóan Törökország további magatar­tása felé. Az Osservatore Romano azt jelenti, hogy a török kormány újabb kor­osztályt hivott be katonai szolgálatra. Izmet Inonü török köztársasági elnök a tartományokban végzett körútja során Isztambulban megszemlélte a csapato­kat és a katonai iskolákat. Az Ulusz cimü török kormánylapban Atay képviselő azt írja, hogy Törökor­szág a nyílt tengeren ködben és vihar­ban hányódó hajóhoz hasonlít s a szél­nek és a hullámoknak senki sem paran­csolhat. A hajó legénységének állandó figyelemre és önfeláldozásra van szük­sége. hogy a természeti veszélyekkel szembe lehessen szállani. Hivatkozik Iz­met Inonü legutóbbi beszédére és han­goztatja. hogy az nem tartalmaz sem fel- lengős derűlátást, a sötéten látásra sem ad alkalmat, hanerrt megmutatja, hogy mi van a török nép kezében. gott ellenséges erőcsoportot. A megsemmisí­tő csata során az ellenség két nap alatt sok hadifoglyon kívül többezer halottat, va. lamint 15 páncélost, SÍ lóveget és sok más hadianyagot vesztett. A német repülök támadásaik során több mint S00 mindenfajta Jármüvet semmisítet­tek meg és S3 vonatszerelvényt pusztítottak el. A Szovjet vasárnap 5} repülőgépet vese­tett. Március 18-tól 22-ig a keleti arcvona­lon IS7 ellenséges páncélost semmisítettünk meg. Á keleti arcvonal középső szakaszán megsemmisült a bolsevisták több erőcsoportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom