Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-22 / 67. szám

1942. MARCI V S 22

Barbarin professzor és a Boly ni-rejtély

Marosvásárhelyen akarja kikutatni egy hires francia tudós a két Bolyai halálos gyűlölködésé nek okát

M*to«v»*8rbely, március 21. ÍA Keleti Újság munkatársától.) A Figaró legutolsó számában pár soros hír jelent meg. Francia- országban talán nem nagy horderejű, de itt Erdélyben nagyon is jelentős. E hír szerint egy kitűnő francia tudós Faul Barbarin TKKgyszabánti Bolyai -monográfiáját készül befejezni s néhány adat felkutasására ollá- te«at M a fos\ásárhol y re. Ami a professzori leginkább érdekli, az, hogy mi is volt tulajdonképpen a két Bolyai szörnyű gytilölködé- aének igazi oka.

„A temetésen semmiféle ceremónia, se pap, még harang se légyen. Emlék se legyen, hanem, ha valaki egy po.jnik almafát ültet a sírom etihe, a gyümölcsöt szedőktől, vagy öltőktől vegye köszönetét!“

Az almafát, mint még életében mondotta, azért szerette, mert az fcvára, Párima és Newtonra emlékeztette őt.

Egy párisi professzor levelet ir Marosvásárhelyre

*

185S november végén egy igen hűvös és eeő* őszi napon Marosvásárhelyen haláltusáját vívta a református kollégium legidősebb tanára: Bolyai Farkas. Az orvosok már ísak erejének csodáján ámultak, meddig birja még. Az ágy körül fekete táblák, rajta kréfajegyek, aigebrai tételek, mindenki számára. érthetetlen, megfejthetetlen. Az ágy mellett deszkakoporsó állott, Bolyai Farkas még életében elkészítette deszkakoporsóját, * maga ácsolta össze az egyszerű tulvllági nyugágyat.

Az ágy mellett diákjai állottak őrt. Éppen egy Tass Tamás nevű diák volt a soros. A késő esti órákban valaki megzörgette az ab- Vaktot. Először azt hitték a szél, de a zörgés nem maradt abba. A megriadt diák kinyitotta az ablakot.

Kit keres? :— kérdezte visszahúzódva.

Eljöttem, hogy megkérdezzem, ét-e még sms öreg ember.

™ éa — felelte a diák.

•— S«, mert meghalhat már, élt eleget ... ■+*r Kicsoda ön, hogy így mer beszélni Bob»*ä Farkasról ?

Az alak már esek indulóban válaszolt viasza:

— Bolyai János inzsenérkapitány vagyok. Fin annak a vén embernek . . .

Másnap hajnalban meghalt Bolyai Farkas, a „Tentamen“ szerzője, korának legnagyobb matewwrtíkus, tudósa.

Halotti jelentését, már jóvat előtte megírta s ebben így rendelkezett:

Edison Mozgóban

Álomsárkány

Főszerepekben: MURÁT! LILI, PERÉNYI LÁSZLÓ. EGRI MARIA,BERKI Harry Előadások kezdete 3,5,7'° és 9*°. Számozott helyek.

Végakaratát kortársai teljesítették. Sírja mellé alma făt ültettek, ma is ott van még a marosvásárhelyi református temetőben. A nyolcvanas években azután a budapesti Matematikai Társulat állított fel egy egyszerű gránit síremléket a már közös hant alatt megbékélt két Bolyai sírja fölé. Ugyanekkor nevezték el Vásárhelyen a régi Posta utcát Bolyai utcának.

Am a világnak minden táján, ahol a matematika tudományával foglalkoznak, a Bolyaink nevén keresztül szereztek tudomást, hogy van egy Marosvásárhely nevű város.

1896-ban egy Halstead nevű amerikai egyetemi tanár Washingtonból egyenesen Vásárhelyre utazott, hogy itt Bolyai-relik- viákat kutasson fel. Ez a Halstead irta egyik munkájában: „Bolyai János a világtörténetben a lángész legtökéletesebb megtestesülése".

Azóta rengeteg tudós és tanár érkezett már Vásárhelyre, Bolyai nyomait kutatni. Néhány esztendővei ezelőtt Paul Barbarin párisi egyetemi tanár kezdett érdeklődni Bolyai után, mert a két tudós ,— apa és fiú -— életéről akart monográfiát írni. Barbarin akkor levelet is intézett a marosvásárhelyi református kollégium igazgatóságához és kérte, hogy küldjék meg neki a két Bolyai fényképet. Nagy Endre •— jelenleg is kollégiumi igazgató —- azonban csak Bolyai Farkas képét küldhette el, mivel Jánosról egyetlen kép sem maradt. A hiányzó kép helyett azonban megküldte a Bolyaiak síremlékének fotográfiáját azzal, hogy „ime ez a sirhant, mely alatt immár megbékélve fekszik a két egymást engesztelhetetlenül gyűlölő zseni“.

Barbarin professzor megköszönve a képet, a következő levelet Intézte Nagy Endre igazgatóhoz:

„Monsieur, nagyon köszönöm önnek a megküldött fényképet. Azóta a budapesti Tudományos Akadémia is elküldötte nekem Bolyai Farkas arcképét, melyet én könyvemben reprodukálni fogok, őszintén esodálom ezt a szép arcot, annak mély, szelid, gondolkozó tekintetét, amely teljesen megfelel annak a képnek, melyet magamban alkothattam róla. Komolyan ül karszékében, kezeit csendesen térdén nyugtatja — talán már arra gondolt Farkas, hogy búcsút mondjon a természetnek és megirja hires nekrológját. Ámde nagyon megzavart levelének ** a, rósaec, noniybem azt említi, hogy * két engesztel- betétien ellenség — apa és fin jelenleg ugyanegy sírban nyugosznak. A Bolyai János és atyja közötti viszonyból én csupán azt a gyöngéd és szeretetteljes levelezést ismerem, amelyet az előbbi 1823-ban irt Temesvárról, melyben tudtul adja apjának csodálatos felfedezését, hogy miként alkotott a semmiből egy uj világot. Vájjon milyen rejtélyes körülmények bomlasztották fel ezt a meleg' családias viszonyt atya és fin között? Nagyon kérem közölje velem az erre vonatkozó adatokat , , .“

Bo rbarin

A Párisi Egyetem tanéra

Ä gyűlölködés okát mély homály fedi

A levelezés azután megszakadt, mivel á két Bolyai halálos gyűlölködésének igazi, mély okát senki sem ismeri. A Bolyaiak regényírói: Tabéry Géza és Barabás Gyula egyszerűen azzal magyarázzák ezt a gyűlölködést, hogy János sohasem tudta megbo- csájtani atyjának azt a meggondolatlan cselekedetét, amellyel Gatiss-nak, az akkor élő legnagyobb német matematikusnak tudomására hozta az akkor még nyomtatásban meg nem jelent Appendix rima munkáját. János azt hitte, hogy az orosz Eobacsevszky Gauss lévén szerzett tudomást az ő felfedezéseiről s így az öreg Bolyai volt az oka annak, hogy Jánost Lobacsevszky megelőzte elméletével.

Természetesen ez sem biztos s most mindenesetre nagyon érdekes, hogy Barbarin professzor Erdélybe készül többek között kikutatni e gyűlölködés okát.

Bennünket magyarokat nagyon érdekel Barbarin professzor érkezése. Barbarin professzor ugyanis matematikus és író is egyben. S ennek a két csodálatos zseninek igazi életét, csak az írhatja meg, aki tudós és író is egyszemélyben. Tabéry Géza „Szarvas- bika“ cirnü könyvében és Barabás Gyula , Domáldi jegenyék“ című munkájában csak az iró fantáziája ad magyarázatot. Most talán tökéletesebb képet kapunk a két Bolyairól. Mindenesetre érdekesen különös, hogy a két székely zseni életét, nem nálunk írják meg, valaki hazai tudós és író.

#5NUVDY köZöTT

Kilián Zoltán : Gépmüvészetek

Kilián Zoltán a kitűnő iró, aki már ott állott a magyar rádió bölcsőjénél s aki azóta is tervszerű munkával dolgozik a magyar rádió-irodalom fejlesztésén, könyvet irt a gépmiivészetekröl. Nálánál aligha ismeri job ban valaki a rádió és általában a gépmüvé- szeteket. Számos hangjátéka, felolvasása, s más természetű rádió-produkciója bizonyítja ezt. Kilián Zoltán úgyszólván ismeretlen területre lép könyvében, amikor összefoglalja mindazokat a művészeti, műszaki szem pontokat és szándékokat, amik a gépmüvé- szeteket összekötik. Mindenekelőtt magát a gépmüvészet fogalmát határozza meg, idesorolva a rádiót, filmet és hanglemezt. Ismerteti a íitmdramaturgia és filmesztétika fejlődését és eredményeit, majd részletesen kifejti azokat az okokat, amiért az esztétika mellőzi a gépen közvetített műalkotásokat. Alaposan, minden szempontra kiterjedő tanulmányában rámutat a gépmüvészetek minden értékére és hibájára, ugyanakkor pedig' az orvoslás módjára és lehetőségeire is rátapint. Tárgyalja a gépmüvészetek nagy szerepét a történelemben és politikában, majd a film és a rádió szerepével foglalkozik a mai háborúban. A gépmüvésaeti kultúrpolitika című fejezetben pedig a gépmö- vészetek rendkívüli szerepét taglalja a mai életben. Korunk művészet élvezője javarészt gépi közvetítése utján jut a művészet szépségeihez. Nagyvárosokban még párhuzamosan működnek a gépmüvészetek a színházakkal, de vidéken szinte kizárólagos szerephez jutnak. Éppen ezért rendkívüli fontossága van annak, hogy mindezek alkotó magyar szellemben működjenek. A rádió és film nemzetnevelö fontosságát hangoztatja könyve befejező részében a kitűnő szerző.

Kiiián Zoltán könyve valóban hézagpótló. A film, rádió szakembereinek éppen r*gy nélkülözhetetlen segédkönyve lesz, mint ar. esztétikai szakembereknek. Ugyanakkor azonban a nagyközönség érdeklődésére, is számíthat, a tárgy érdekessége és vonzó írásmódja miatt. Kilián Zoltán könyvét a Szent István társulat adta ki ízléses, egyszerű formában. *.

Jé éra és lé hlrdetéStttt^'

alapja m Jé üzletmenetnek i

Egy hajdani borbély vallomásai

Irta: Biró János

Már erről is, arról is utaakinduMak a ta- »m fuvahnak azon a márciuson s a fiatal, virgonc szellő-fiókák önfek'dten. táncoltak, tikk&wópdek a levegői »en a tél halála fölött érzett határtalan örömükben. A városban esa- várogham,, mert vasárnap délután voti s a gimnázium l«ól estig kiengedtek rokoni látoga tóba. De nekem senki rokonom nem volt az égé*- városba« s csak úgy őgyelegtem errett*«!, «.míg kijutottam a város határáig. Emlékszem még ma is, határtalan boldogság fogott el; amikor kiértem a határba, Megérezte« a frissen felh&sitott otthoni barázdák illatát .8 ettől már majdnem mámoros lettem. Ijátlamr magam az otthoni határban, amint édesapám erős kézzel tartja az ekeszarvát, én míg az ökrök mellett ballagok és barázdára barázdát hasítunk ekénkkel a föld hátából... Szinte ujjongani szerettem volna hirtelen támadt boldogságomban, amikor egyszerre, mint * -villám. á fát, hasította kettőire örömömet egy eddig ismeretlen szorongó érzés. Édes- apamut láttam' újból, de most már nem a megnjuH mező, az eke mellett, hanem betegágyán, mint ahogyan karácsonykor otthagytam . Aztán meg édesanyám levelei jutottuk. eszembe, melyekben mind arról tudatott, hogy Szegény édesapánk aligha éri meg a tavaszt-:..

Hálni fordítottam a városvégi hutáinak s igyekezni kezdtem a gimnázium felé. amely mégiscsak sokminden elől szolgált menedékül könyveivel, jóságos vagy szigorú tanáraival. A kapusnál levél várt. Édesanyám levele, amellyben azt irta, hogy .jó volna ha hazamennék, ha mégegyszer látni akarom édcs*- apámat.

Ma se tudom megmagyarázni, honnan vettem magámnak azt a nagy bátorságot, hogy nyomban, utuakinduljak gyalogosan, hatodik határban fekvő falum felé. Az utón éhség és fáradtság gyötört. Időközben megállottám egy-egy dülőut szélén s éhségemet az utszéli csipke bokrok fagyos, fanyar, ottfelejteti csipkebogyói Val enyhítettem. De éppen jókor érkeztem még haza. Meghallhattam édesapám szóbéli testamentumát, amint ott állottunk halottas ágya körül s mondta elhaló hangon édesanyánknak s nekünk fiainak:

—- Trézsi. Vigyázz a fiukra... Miklós, te vigyázz Pistára, János, te pedig Zsigára vigyázz ...

Harmadnap pedig megvolt a temetés is.

Újból visszamentem a gimnáziumba, ahol már ketten tanultunk jóemberek és a gimnázium jóvoltából:, Z-igó öcsém, meg éli. Ö másodikba járt, én meg ötödikbe. De éppen akkor történt, hogy erősen kezdett elszegényedni a gimnázium. Egy délben az igazgató tudomásunkra adta, hogy vagy én, vagy az öcsém nem kaphatja tovább az ingyen ebédet. Reggelink, meg' vacsoránk eddig is az otthonról küldött taligakerék nagyságú kenyérből, meg szilva ízből telt ki s telenkint még egy kis szalonnát is kaptunk, de már tavasszal nem, mert az az otthoniaknak kellett a mezei munkához.

— Te akarod elfogyasztani a további ingyen ebédet, vagy lemondasz az öcséd javára? — kérdezte az igazgató.

Nekem pedig eszembe jut ott, hogy mit mondott édesapám a halottas ágyári . .. Azt mondta, hogy vigyázzak Zsigára. lemondtam tehát az ingyen ebédről az 5 javára.

De a további tanuláshoz mégi« pénz keltett. Könyvekre, irkákra, csak pénz és pénz. Tudtam, bogy hiába írok haza, mert amióta édesapánk meghalt, nem volt, ki pénzt saerozsén a házhoz. Még a Betyár lovat is eladták már, amelyik eddig a pénzt szerezte. Úgy rámszakadt a gond, hogy még nyögni sem volt erőm altatta, amikor egy délelőttön zz igazgató belépett az osztályba.-— Üljetek le. — mondta. — Csak az maradjon állva, aki tud hajat vágni. Itt mindem évben volt valaki a diákok között, aki megtanulta a hajvágási s nem kellett a diákoknak kikói'iválni a borbélyhoz, mint most. Én ezt tovább nem tűröm. Mert ez jó űrügy a csavargásra. Éppen azért, tessék, aki tud vágni, jelentkezzék. Nines senki?

Nem akadt bizony senki. Az egész osztályban. Sőt az egész gimnáziumban. De csak azon a napon, mert másnap már akadt. Lementem az irodáim s szepogve mondtam az igazgatónak: 9

— Igazgató t»r, én tudok nyírni.

— Mit tudsz, fiam?

— Nyírni. Hajat vágni.

— S akkor tegnap miért nem jelentkeztél?. ,. Mindig ilyen alamuszi voltál. Na, nem baj. Ha nincs szerszámokra pénzed, elmégy a titkár úrral s megveszitek, aztán majd visszafizeted, hiszen a hajvágással pénzt fogsz keresni.

Azt az utat, amely a gimnáziumtól addig a* üzletig volt, ahol a szerszámokat megvásároltuk, nem felejtem el sóim, amíg élek. Soha az életben nem járt addig nyírógép a kezemben ... Ha jvágó olló, borotváló felszerelés, még egy másik gép, egy egészen apró fogú . mert erre is szükségein lesz. Tirnsó, ha. megsértek valakit a borotvával. Szivacs arclemosó .-hoz és én már nem is tudom, hogy még miféle ördöngős dolgok ...

A titkár kifizette a szerszámokat s átadott nekem mindent, hogy délután már kezdjem meg működésem, mert mától) fogva senki ki nem mehet a városba hajat vágatai — mondta.

A fiuk már éppen az. ebédlőben voltak sikkor amikor visszaértünk, dehát engem esnem érdekelhetett, mert úgyse volt ebédem a gim názium asztalánál, ahol majdnem kétszázan ebédeltek. Letörtem egy darabot a hazai, kemény kényéiből s azt majsaolgattam éppen az egyik ablakmélyedésbeij, amikor feljöttek a fiuk az étteremből. Már ekkorra hire mont közöttük, hogy ón tudok hajat vágni s máiét fogva én leszek az ő borbélyuk, ügy körülvettek, alig tudtam szerszámaimnál kiszabadulni közülük. És csak mind jöttek utánam, be a dolgozószobába, ahol még volt egy kiesi szoba s odahuzódtam be előlük.

Hangom úgy remegett, hogy majd rtpaá-* taut, »mikor megkérdeztem tőlük:

— Ki akar hajat vágatni ?...

Senki nem jelentkezett s ennek erő«« meg* örvendtem. Legalább nem kell szégyent vallanom, már az első napon... De »'felügyelő tanár csak elém ál 5 azzal az Illyés Ferivel s lenyomja, a székre, hogy nyírjam meg, ő majd fizeti. Illyés Peri szegény, amolyan senki-fia, volt. Se apja. se anyja, még élesettebb, mint én. Ijohet, hogy a felügyelő tanáriét fpfc* mert minden ellenkezés nélkül leült egy néfc-' re s minden izében reszketve várta * «úgy művelet megkezdését... Sóha jtottam egyet erősen halkan, hogy csak a Jóisten hal?ja •* nekiestem a géppel Illyés Feri fejének. Már jól benne kaszált a gép a hajában, amikor azt mondja, hogy neki frizura kell. Raensn- cséré még ott állott a felügyelő tanár s »zu mondta bizfafólag s fenyegetőleg:

— Jól vart János? Te pedig Fért fiam, hallgass! Bőrig le atwal i gyapjuwá. Rgfeíe» bőrig. Majd adok én nektek frizurát. Minden alsóst kopaszra szabad csak nyírnod, érted?

Ha hiszik, ha nem, de úgy megnyirtam loten. segédeimévé! azt az Iilyés Ferit, mint egy rendes borbély. Még pénzt h? kaptam érette a felügyelő tanártól. Ez volt életem legelső keresete.