Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-11 / 33. szám

Jt*mUwsHG 1942. fEB»641t U Kolozsvárott is Megrendezik az Bzer Székeltt Leám/ok ünnepéi Flóra l&stvét beszél a Budapesten élő székely leányok hatalmas arányú ünnepi találkozójáról Koío/.sv&r, február 10. öthetes budapesti tartózkodás után most érkezett vissza Ko­lozsvárra a székely leánymozgalojn veze­tője: Zaoharlás Flóra szociális testvér, aki hosszú hetek fáradhatatlan munkája árán üzervezte meg a magyar fővárosban ren­dezett hatalmas sikerű „Ezer Székely L**ny“-ünnepséget. A szerény szürke ruhába öltözött nővér­nek szemeiben azoknak az apostoli lelkek- nek fanatikus tüze ég, akik önmagukról és a világ minden egyéb dolgáról elfe­ledkezve egyetlen ügynek szentelik magu­kat. Az 6 számára ez az ügy, ez az egész életet kitöltő nagy munka a székely leá­nyoknak, a székely nép jövőbeni asszonyai­nak, anyáinak nevelése, védelme, eligazí­tása. A budapesti rendezés hetekig tartó fá­radtságától, álmatlanságától kimerültén, de lelkesedéstől színesre gyulladt arccal me­sél Flóra testvér. Közb.en a postás kopogtat be. ílpp most hozta meg a „Sajtó Szolgá­lat" budapesti lapkivágásait, amelyek mind az ünnepségről szólnak. Eudapest felfi­gyelt!, Akad ugyan még olyan fővárosi lap, amelynek számára ez a nagyszerű megmozdulás csak „ezer kis székely cseléd" összejövetele, akkor, amikor csak. a haíal- ínas színházból kiurekedt székely leányok­nak és legényeknek száma ezernél többre rúgott. Ez azonban csak sajnálatraméltó kivétel. A budapesti sajtó ma már nem­csak tudja, de fökép érzi, hogy mit jelent az ilyen hatalmas népi megmozdulás, hogy nemzetvédelmünk szempontjából milyen felbecsülhetetlen értékű egy-egy ilyen bu­dapesti „Ezer székely Leányok“-ttnnepség megrendezése. ben a meghívót, de mindhiába. Egy csíki leányka azt mondta, hogy szívesen rááldoz­ná egy egész havi keresetét, csak építené­nek Budapesten egy olyan nagy „Kaláka“- házat a székelyek számára, amelybe mind beférnének. Szóval a hatalmas siker örömé­ben az volt az egyetlen „ürömesepp", hogy ilyen sokan kinrekedtek a színházból. De azért megvigasztaltuk a kivülmaradottakat js, mert megígértük nekik, hogy március 18-án megrendezzük a második Ezer Szé­kely Leány-ünnepséget Budapesten. Akkpr aztám úgy intézzük, hogy egyetlen székely leány, vagy legény sem maradjon a szín­házon kívül. Ki viselte a rendezés költségeit? •— A főváros, illetve a Népművelési Bi­zottság ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre a színházat és igy a belépés díjtalan volt a székely leányok és legények számára, de a legközelebbi rendezésnél 20 filléres be­lépőjegyek lesznek, mert az ingyen színház mellett is rengeteg kiadás merült fel. Há­romezer székely ajkáról hangzott fel az ősi magyar egyházi ének . . . — Melyik volt az ünnepség leghatásosabb száma ? — Leggyönyörűbb és leghatásosabb az volt, amikor a színpadon felvonult és a né­zőtéren ülő közel háromszer székely leány és legény ajkáról felhangzott az ősi ma­gyar egyházi ének: .Angyaloknak király­néja ..." Úgy énekelték, mintha egyetlen összehangolt énekkar lett volna mind a háromezer. Igen nagy sikerük volt a pom­pás népi táncoknak, tomagyakoriatoknak és viharos, könnyes tetszést arattak azok a rokoiyás, bckecses leányok, akik oldalt csüngő tarsolyukban hozták az édes szülő­föld alábbi . Izenetét- s. Budapesten élő háromezer székely leánynak: — Budapesten élő, Fővárosba feljött „Ezer Székely Leányok!“ A Hargita aljá­ról, a Küküllö mentéről, a Bekecs oldaláról, a szőke Nyarad mellől izennek tinéktek, mind, akik szeretnek. ízen a kis falud: de hiányzol néki, nem lát vasárnapon a tem­plomba menni. — ízen kis testvéred! Nem feledíed-é el, hozol-é majd neki hajas babát szépet, kis huszárt, lovacskát, úgy, ahogy ígérted? Várják a levelet, hogy mikor várjanak, hogy mikor lessenek a kiskapu mellől, desz- kahasadékon jőni hazafelé. — ízen édesanyád: megvan-é még min­den, mit átalvetödbo bécsomagolt szépen? Imádságos könyved előveszed néha? Szép szőttes rokolyád ünneplőnek hordod, avagy átalvetőd legaljára került? — ízen az a legény; aki legjobban vár! Szép fehérkoszorus menyasszonynak vár ő. Tartod-é a szavad? Leszel-é a párja? Kicsi székely háznak bútort farag már ő, szép cifra cirádás székely bútor vár ott, tulipános bölcső, hogy tiszta szemeddel ott őrizd, ott ringasd a szebb magyar jövőt. — ízen a Kaláka-leánykor, hova mindig jártál. Nem felejtetted el, hogy tízezer lánnyal Kaláka-családban egy szil-, s lé­lek voltál? Menyasszonyiskola vár most otthon téged, hogyha hazatérsz majd fész­ket rakni szépet, megtanítson téged a nagy tudományra: sziklaerös hittel, tüzes ma­gyarsággal, két dolgos kezednek szorgos munkájával Nagymagyarországnak kicsi falujában, kicsi székely háznak szép, nagy családjának építsd a szebb jövőt! Bizony ezt az üzenetet hangosan meg- síratták a nézőtéren ülő székely leányok ezrei. A máskor nagy hideg színházban tüzes volt a levegő úgy ömlött a szivekből a melegség, a hangos fogadkozás, hogy ők mindig csak jó hírnevet fognak szerezni Budapesten a székelységnek és hogy be­csületesen, tisztán élve haza fognak jönni ügyes feleségnek, jó anyának. Hogy történt a „hi voga tás?" — Háromezerötszáz meghívót küldtünk széjjel, — mondja „Flóra testvér". —■ A meghívók három részből állottak. A közép­ső részt vissza kellett küldeniök a leányok­nak. Ezen a lapon a következő szöveg ol­vasható: „A budapesti Ezer Székely Leány ünnepélyére szóló meghívót megkaptam, ott leszek. Megküldöm még a barátnőim óimét.“ Egész halom ilyen visszaküldött nyomtatvány tornyosul az Íróasztalon. A munkában álló, kevésidejü székely leányok­nak még csak a címzést sem kellett ráirni- ok, mert vastag nyomtatással ez áll a lap külső oldalán: „Flóra testvérnek, Budapest, fvákóczl-pt 4." — A Budapesten szolgáló háromezer szé­kely leánynak nagy részét úgy ismerem, mintha a leányom lenne, — jegyzi meg mo­solyogva Flóra testvér. — Mert otthon mind eljártak a „Kaláka" egyesületbe. így hívogattam őket a „Kaláka“ havi folyóira­tában, aj „Harangszó“ban, melyet annyira szeretnek: „Bim, bam, bim, bam... Fővá­rosban élő, Budapesten dolgozó, hazulról messze elkerült sok ezer székely leány. Figyeljetek! Másodszor szólal meg a „Ha­rangszó“ és hiv benneteket a pesti Ezer Székely Leányok találkozójára. Beharang- szóig, a harmadik hívásig készen legyen mindenki! Hófehér ingván, lájbi, rokolya, úgy jöjjetek, mintha Somlyóra indulnátok ezer Székely Leányok napjára! Szőttesben, székelyben, ragyogó szép szemmel, jöjjetek el hát mind! így toboroztunk, — meséli tovább Flóra testvér. — Budapestre tettem át ne­hány hétre a főhadiszállásomat és vasár­nap délutánonkint kimentem a székely leá- uyok „korzójára", a Keleti Pál vaud varnál lévő Baross-térre. De arra már nem volt szükség, hogy szólongassam a leányokat, mert amikor megláttak, olyan tömegben sercglcttek körém, hogy öröm volt látni. Ki a kezem kapta el, ki a karomba kapasz­kodott, ki a fátylam végét szorongatta a markában és annyi volt a kérdés, az ott­honiak felőli érdeklődés, hogy alig győztem válasszal. Kérdeztem a leányokat, hogy liért éppen ezt a teret választották vasár­napi szórakozóhelyükül. Azt felelte: azért, le.'t amikor eljöttünk hazulról, ide érkez­nünk meg és innen tudunk a legjobban iga­zodni. De nemcsak a Baross-téren, hanem ..'.merre csak megfordultam Budapesten mindenütt felémörvendezett egy-egy jól- lamcrt, kedves székely leány. Toborzásunk reményen felüli eredménnyel végződött. A {agyar Művelődés Házában az ünnepség • léjén háromezer ember szorongott. Élet- eszélyesen zsúfolt volt a hatalmas néző­tér. fis ebből a tömegből mindössze há­romszáz volt meghívott közönség, a többi mind cslkosrokolyás, harlsnyás székely le­ány és legény. Kint pedig a színház körül dy»n tömeg állt, mintha népgytilést ren­deztünk volna a Tisza Kálmáb-téren. Több nini ezer székely leány és legény rekedt az ajtón kivül. Az embernek megfájdult a tive, amikor a kivüimaradottak szomorú ■.'■át láttg Miad ott szorongattak kezük­A főméliósáqu Kotmtéli segélyakciójára befiz a 99.000 számú csekkiapon S&Kíff» „Soha nem láttunk ilyen szépet!...,f — A nézőtérén ülő mintegy háromszáz fő­nyi meghívott közönség soraiból igen elő­kelő állású nagy urak jöttek hozzám az ün­nepség végén, alig tudtak szóhozjutni a meg hatottságtól, mert — amint vallották — ilyen szépet ők rnég soha életükben nem éltek végig. —• Mondanom sem kell, hogy a főváros messze ldegenségébe szakadt székely leá­nyokra a „Székelyföld" elinti nagy film volt a legnagyobb hatással. Amint egymás után vetítették szemeik elé a drága szülőfalut jól ismert templomával, házaival, embereivel, csali úgy sikoltoztak fel a nézőtér rengete­gében a leányok: „ni ott a Jakab bácsi“, „amott viszi a borvizet Júlia!“, ammeg az Egészségház, ahol a kis Estánka született a mult karácsonykor" ... Amikor az ün­nepség után hazafelé mentünk a villamosán, a zsúfolt kocsi folyosóján rokoiyás székely leányka szorongott mellettünk és szünet nélkül folytak a könnyei. Megkérdeztük, hogy ml a baja. — Nincs semmi bajom, — válaszolta, •— de azok a képek, különösen a színes, olyan gyönyörűek voltak, hogy mindig csak sír­hatnék, ha rágondolok ... — A Székelyföldről is utaztak fel „Kaiá- ka“-leányok a budapesti ünnepségre? — Csak a csiksonilyói és kézdivásárhelyi népfőiskola leányai, akik nagyon szép tor­na-gyakorlatokat mutattak be, azonkívül el­mondtak nehányat azokból a régi székely népmesékből, melyeket azért tanulnak a népfőiskolán, hogy ha férjhezmennek tud­janak majd mesélni gyermekeiknek. Ezeket a meséket a budapesti rádió Ss közvetíti majd hanglemezekről, a 120 tagot számláló gyergyócsomafalvi énekkar dalaival együtt. „Székely leányok dalolnak" lesz a közvetí­tés elme. — A Budapesten és környékén szolgáló székely leányokat vallási különbség nélkül fogja össze az Ezer Székelj Leány-ünnep­ség. — Természetesen. Vallási megkülönbözte­tésről szó sincs, mert munkánknak célja az, hogy minden egyes székely leányt gond­jainkba vegyünk, hogy megóvjuk őket az clkallódástól és visszavezessük oda, ahonnan jött és ahol a legfontosabb nemzctépltő hi­vatás vár reá. Sajnos, azonban a legoda- adóbb munkánk sem tudja megakadályozni azt, hogy ne hulljanak el belőlük, mert hi­szen a nagyvárosban is igen sok erkölcsi veszélynek vannak még kitéve. De ha a bukaresti kiszolgáltatottságukra, szörnyű pusztulásukra gondolunk, akkor hálát kell adnunk az Istennek, hogy most már a ma­gyar főváros felé veszik Htjukat, ha a szük­ség, a megélhetés gondja kimozdítja őket a székely falvakból. „Boldogság látni, hogy mennyien vagyunk! __" — Elnökasszonyunk, gr. Bethlen György- né, akinek legbensőbb szívügye a székely nép sorsa, a budapesti ünnepségen tartott megnyitó beszédében úgy szólt a háromezer székely leányhoz, hogy az nem maradhatott pusztába kiáltott hang: .Azért, mert eljöttetek messze a szülő­földtől, — mondotta Bethlen grófné — azért nem szakadtatok el tőle. Égi és földi édes­anyátok egyforma szeretettel vár. És bol­dogság itt újra látni, hogy mennyien va­gyunk, hogy mindannyian hívek vagyunk: Egyházhoz, Hazához, Kaláka-zászlóhoz, egy­szóval mindahhoz, amit az Ezer Székely Leányok ünnepe neküuk jelent, őrizzétek meg lelketekben azt a drága kincset, ame­lyet a szülői háztól hoztatok magatokkal és amelyet számon kér majd tőletek a Szé­kelyföld!" — Kolozsváron mikor rendez „Ezer Szé­kely Leányok“-üunepséget a „Kaláka“-moz~ galom ? — Most vettük éppen tervbe a kolozsvári „Ezer Székely Leányok" ünnepségének meg rendezését és azt hiszem három-négy héten belül tető alá is hozzuk. Nincs olyan fáradt­ság és annyi munka, ami meggátolna ben­nünket abban, hogy szünet nélkül védjük, óvjuk és emeljük azokat, akik nekünk a leg drágábbak: a keleti végek székely népét, — fejezi be mondanivalóit az „Ezer Székely Leányok“ szürkeruhás apo3tolnöje: Flóra testvér. GAAL OLGA — NAGYVARADON MEGALAKULT A MAGVAK NŐK HONVÉDELMI SZERVE­ZETÉNEK EESŐ CSOPORTJA. Nagyvárad ról jelentik: Fanni Luukkonen finn tábor­nokasszony budapesti látogatása nyomán Vitán Zoltánnak, a nagyváradi tűzharcos! szövetség vezető titkárának kezdeményezé­sére Nagyváradon elsőnek bontották ki a magyar Lották zászlaját. A mozgalom' a Magyar Nők Honvédelmi Szervezete elneve­zést kapta. Elnöknőjévé dr. Hlatky Endre főispán nejét választották. A mozgalomnak, az eddigi jelentkezések alapján, nagy sikere j várható. ..... — $temufai|nk Mészáros Erzsébetet Magyaros vágású arcából két meleg tuter/i világit, örökké mosolyog, ö a kolozsvári Nemzeti Színház első számú kedvence. Nem­csak a színészek szerelik, hanem a közönség is. Gertmdisa a Bánk bánban és Amneris az Aidában elhatározóan nagy sikert hozott a fiatal énekesnőnek. Szinte egyik napról a másikra sztár lett. Mészáros Erzsit azonban nem abból a fából faragták, akit elssédite- nek a sikerek. Ma is az a kedves, szerény teremtés, aki júliusban belépeti a sqixhdz kapuján. Ezért szereti mindenki. így vall magáról: — Kunsági származék vagyok. Onnan ke­rültek a szüleim Budapestre. Már iskolás­koromban dicsérték a hangomat, de édes­anyám, nem tartotta az éneklést komoly pá­lyának. Már 16 éves koromban férjhez men­tem s csak két év múlva kezdtem énekelni. Közben megszületett a kislányom, az édes kicsi Lenke. Felugrik. A szekrényhez szálad a képet szed elő. Büszkén mutatja. Édes, lenvirágszemü, angyalarcu kislány mosolyog a képről. Mészáros Erzsi most már csak róla akar beszélni. — Tudja, mit irt a múltkor? Ide kaUgas­son: „Drága anyukám, mikor mehetek már kincses Kolozsvárra, amelyik azért kineses, mert te ott vagy." Sajnos, most iskola van, de a vakációban lehozom s addig is, amikor tehetem fölszaladok hozzá. Visszatérítem a tárgyhoz. Mészáros Er­zsi ismét színésznővé válik s engedelmesen folytatja,: — Hügcrmann Laura növendéke lettem, aki rögtön az első akadémiai évre vett fel. Később Molnár Imrénél, majd Nedclkovits Annánál tanultam. Tulajdonképpen az ő keze alatt fejlődtem ki egészen. Ebben az időben már az opera kórusának voltam a tagja. Ez a két év nagyon hasznos volt a számomra. Itt kristályosodtak ki bennem a szerepek s itt szereztem meg a színpadi gyakorlatot. Közben, már akadémiai éveim alatt állandóan koncerteztem s a Nemzeti Színházban is játszottam kisebb szerepeket, így például az ,(Ember tragőáiájá"-ban én voltam Rafael főangyal. Tavaly már szere­pet kaptam a budapesti Operában, az .An­gelika nővérében. A rádióban is szerepel­tem. A. nyáron Vaszy Viktor zeneigazgató ur meghallgatott és szerződtetést ajánlatot tett a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Sn boldogan jöttem s igazán nagyszerűen erez­ném magam Kolozsváron, ka a kislányom Is velem lenne. — Mi lesz a legközelebbi szerepet — Vénusz a Tannhauserben. Nagy lelke­sedéssel tanulom. De szeretném még az idén elénekelni a Parasztbecsületet. — És mi lesz jövőret. Itt marad? — Itt maradok, ha... — Hat Elmosolyodik s diplomatikusan fejezi be: — Ha megfelelő feltételeket kapok. őszintén reméljük, hogy a kolozsvári kö­zönség a jövő esztendőben is gyönyörködni fog Mészáros Erzsébet meleg, dús zengésű mezzoszopránjában. (n. e.) Javuló irány»» lot a lioforsvár* Kolozsvár, febr. 10. Az általános kötöző- vári munkavállalási helyzet javuló irányza­tot mutat, amit az bizonyít legjobban, hogy a kolozsvári Állami Munkaközvetítő Hivatal csak 680 munlcalzaresői tart nyilván. Albint Kovács László, az Állami Munkaközvetítő Hivatal vezetője mondja, ez a szám a tél elmúltával még inkább csökken, illetőleg de enyészik, mert a mostani munkalceresők zöme inkább mezőgazdasági téren és építőipari té­ren keres elhelyezkedést. A kolozsvári Mun­kaközvetítő Hivatal egyébként 1942-ben a mai napig összesen 299 munkakercsöt litiger sett el. A Németországban munkát vállalt kolozsr vári magyar munkások február elsejéig 221 ezer 477 pengő 49 fillért utáltak dt hozzátar­tozóiknak. Ebből az összegből január hónap­ra 85 ezer 917 pengő 69 fillér esik. A közel­jövőben az átutalásra kerülő összeg növeke­dése várható. A munkaalkalmak naponként változnak. Jelen pillanatban munkát kaphat az állami Munkaközvetítő Hivatal utján egy fémest• szoló, 1 villany- és visvezetékszerelŐ, 1 asz­talos, 2 kerekes (egyik vidéken), 6 hentes, 1 szolga, 1 kiszolgálónő, 10 háztartásbeli ál- kahnazott, 1 üveges és képkeretező, 3 kádár (vidékért), 4 építőmester, 2 kőműves, 1 fény­képész, 1 fényképezőnő, 3 fodrásznő (vidé­ken), Ezeken kivül még számos tégla és cse- répvetöket keresnek vidékre az Állami Mun- kaltözvetitö Hivatal utján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom