Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-13 / 35. szám

MÍmzétm iímM& 1942» JFEBKP4R 13 log, amelytől senki sem lehet ment, en­nek mindenki ki van téve. A nemzetet azonban nem tehetjük ki annak, hogy megbetegedés esetén váratlan helyzet előtt találja magát. (Úgy van! Taps jobb­oldalon és középen), amelyben akkor kell határoznia a felett, hogy hogyan töltse be azt a h iátust, amely az államfő megbe­tegedése folytán a hatalom gyakorlásá­ban beállhat vagy beáll.-— Nem vitatom azt, hogy ennek a kér­désnek a megoldására, többféle mód adó­dik. De amikor a megoldás módját keres­tük, előttünk a magyar állam alkotmány- fejlődésének szelleme és a magyar állam­szemlélet felfogása lebegtek. A magyar alkqtmány állandóan különbséget tett a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hata­lom és a királyi hatalom, a kormányzói hatalom között, amelyet röviden államfői hatalomnak nevezzünk. Azt hiszem, hogy (Úgy van! jobboldalon és középen.) Amir alkotmányunk eddig mindig elkerült és a jövőben Í3 el akarunk kerülni. (Helyes­lés). Félreértés, suriődős nem lehet A Magyar Megújulás Nemzeti Szocia­lista Pártszövetség vezetője aggodalom­mái mutatott arra, hogy a mellett a meg­oldás mellett, amelyet az a törvényjavas­lat nyújt, a súrlódások, nézeteltérések, sőt összeütközések lehetősége adódik a kormányzó és a kormányzóhelyettes kö­zött az állami hatalmak megosztásának rendszerében, amely rendszer ma az egész világon általános a különböző állami ha­talmi szervek között, a súrlódás, nézetel­térés, összeütközés lehetősége elvileg csakugyan adva van. örömmel állapítom meg azonban azt, hogy a magyar alkot­mányos fejlődésének csak a legutóbbi 22 esztendeje alatt, hogy másról ne beszél­jek, az államhatalmak szervezeti megosz­tása mellett a különböző tényezők között soha félreértés, súrlódás vagy nézetelté­rés nem merült fel. (Úgy van! jobbfelől). Az államfő és törvényhozás, törvényho­zás és végrehajtó hatalom, végrehajtó hatalom és államfő a legfiarmonikusabb egységben végezte a nemzet érdekében a maga feladatát. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és középen.) E cimen teoretiku­san ilyen súrlódások lehetősége megvan. Bizzuk ezt arra a jóakaratra, arra a jó­szándékra, arra a hazafiaságra, amely va­lamennyiünket eltölt. (Helyeslés.) Aho­gyan a múltban el tudtuk hárítani e súr­lódásokat és összeütközések lehetőségét el fogjuk azt hárítani tudni a jövőben is. (Úgy van! jobbfelől). Beszéde után a Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta. Ezután Bárdossy László miniszterelnök in­dítvány; terjesztek be a keleti- és erdélyi or­szágrészek képviselői létszámának meghívás Htján való kiegészítéséről. Indítványában rá­mutatott arra, hogy a törvényben engodiSlye- i?ett 63-as létszám ezidőszerint nincs betöltve, oaért javasolja, hogy az országgyűlés a követ­kező személyeket hivja meg a magyar ország­gyűlés képviselőim tagjaiul: Domahi-dy Ist­ván, Fehérvárat Károly, Kortsmáros László dr, Polonkay Tivadar, Schönborn József, Szabó János, Tóth Balázs. Az elnök közölte, hogy a miniszterelnök indítványának napi­rendre tűzésére később intézkedik. Ezután a Ház az elnök napirendi indítvá­nyára úgy határozott, hogy a most elfogadott törvényjavaslat felsőházi tárgyalásának tarta­mára üléseit elhalasztja. Közben a Magyar Megújulás Namzetiszociálista Pártszövetség, valamint a Nyilaakeresstes. Párt tagjai, akik a korrnanyzóhelyettesről szótő törvényjavas­lat egyes szakaszai feletti döntés idejére ki- vonţtiltak a Házból visszatértek az ülésterem­be. Sz&méiyds rosgiómedtafós címén A napirendi indítvány megállapítása után vitéz Jaross Andor személyes megtámadta- tás elmén szólal fel. Rámutatott arra, hogy örömmel hallotta, hogy a miniszterelnök is lojálisnak ismerte el a napilapokban közre­adott nyilatkozatát. Állítása szerint a kor­mány intézkedése folytán ez a nyilatkozat kizárólag a nemzeti szocialista lapokban láthatott napvilágot. Nem tudja megérteni, miért volt szükség erre az intézkedésre. Vitéz Imrédy Béla ugyancsak személyes megtámadtatás elmén szólalt fel. — Vitéz Jaross Andor rámutatott a kér­dés lényegére — mondotta Imrédy Béla, — amikor hangoztatta, hogy a pártközi érte­kezleten sem. időbeli, sem tárgybeli korláto­zásra az én beszédemmel kapcsolatban kö­telezettséget nem vállalt. Á pártközi érte­kezletről kiadott közlemény szerint is ré­szünkről nem csupán deklarációról, hanem beszédről volt szó. Ebben a beszédben nem csupán egyéni álláspontomat fejeztem ki. hanem a Pártszövetség képviselőinek együt­tes állásfoglalását. Közben felolvastam egy formai deklarációt, amelyben négy pontban foglaltam össze véleményünket. Ha valami­lyen párt egy ilyen javaslattal szemben ál­lást foglal, nemcsak joga, de kötelessége Is azt érthetően megindokolni. & «ftimiszfer^Snölc vââasze* Ezután Bárdossy László miniszterelnök szólalt fel: — Jaross Andor országgyűlési képviselő uf azt panaszolta, — mondotta a miniszter­elnök, —- hogy az ö nyilatkozata csak egy lapban jelent meg. Ugyanezt a kérdést érin­tette Imrédy Béla országgyűlési képviselő ur is. Felelősségem, teljes tudatában jelen­tein ki, hogy a nyilatkozat megjelenését a cenzúra egyetlen lapban sem akadályozta meg. A magyar kormány nem kényszerít­heti a lapokat, de nem is kívánhatja meg tőlük. hogy valamelyes nyilatkozatot is köz- zétegyenek. A kormánynak nem feladata, nem kötelessége, hogy egy nyilatkozat köz­zétételéről gondoskodjék. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon és közé­pen.) Nem kételkedem abbán, hogy a ma­gyar sajtóban megvan a meggyőződésnek az az ereje, hogy olyan nyilatkozatoknak helyt adjanak, amelyeknek fontosságot tulajdoní­tanak. Ezt a megállapítást meg kellett ten­nem. A másik megállapítás az, hogy vitéz Jaross Andor képviselő ur is foglalkozott a pártközi értekezlet lefolyásával és semmi olyat mondani nem, tudott, ami meggyőzőit volna engem abban a tekintetben, hogy ott olyan értelemben szólalt volna fel és a léte­sített megállapításhoz való fenntartás nél­küli hozzájárulást abban a hitben adta vol- na meg, hogy az országgyűlés pártjai kö­zül egyedül a Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetséget illeti meg az a jog, hogy részletesen, polémiái alapon is­mertesse érveit, aggályait és kifogásait a törvényjavaslattal szemben és a megállapo­dás értelmében az összes többi pártokat ez nem illette volna meg. (Úgy van! jobbolda­lon, zaj a szélső baloldalon.) Meglepetéssel hallom azt, hogy vitéz Jaross Andor képvi­selő ur hozzájárulását a pártközi megállapo­dáshoz vitéz Imrédy Béla beszéde szövegé­nek ismeretében adta meg. Nem értem vitéz Imrédy Béla képviselő urat, miért feszé­lyezte az a körülmény, hogy az első párt- közi értekezleten azt a kérést intézte hozzá, hogy az ott jelenlevő többi képviselőnek is adjon időt a felszólalásra, Íriszen célunk ép­pen az aggályoknak a belső megvitatása volt. A ml elgondolásunk az volt, hogy vitéz frnrédy Béla képviselő ur beszédének első ás polémikus részét az értekezleten meg fogjuk vitatni és igy a plenum számára nem marad más, mint olyan deklarativ* amilyet a nyilaskeresztes párt is tett. Ami pedig vi­téz Jaross Andor nyilatkozatának szövegét illeti, meg kell itt állapítanom azt, hogy a nyilatkozat szövegén nem a cenzura módosí­tott, hanem a Pesti Újság szerkesztősége tartotta szükségesnek ezt a nyilatkozatot bizonyos mértékig módosítani. Én legalább igy vagyok értesülve. Azt hiszem, hogy a pártközi értekezletek intézménye a parla­ment intézménye és ha a kormány arról kí­ván gondoskodni, hogy egy törvényjavaslat vita nélkül emeltessék törvényerőre, ez nem ütközik sem az alkotmány, sem a parlamen­tarizmus szellemével. Mindenki, aki a pártközi értekezleten résztvett, tanúsítja és igazolni fogja, hogy mi nemcsak nem kény- szeritettiink, de még csak nem is beszéltünk rá senkit arra, hogy ne indítson vitát. Nem kutatom annak a félreértésnek okait, amely e körűi a kérdés körül lappang. Szeretném ezt a kérdést lezárni azzal, hogy nincsen támadó és nincsen megtámadott. (Nagy taps jobboldalon és középen.) Ezt követőleg vitéz Imrédy Béla félreér­tett szavai helyreigazítása címén szólalt fel és kérte, hogy a miniszterelnök tegye le­hetővé, hogy ahogyan a miniszterelnök el­ismeri jóhiszeműségüket, ugyanilyen szel­lemben világosítsák fel erről az incidensről az egész magyar közvéleményt. Bárdossy László a felszólalásra a következőkben vá­laszolt: — Ugyanúgy, ahogy a kormány gondos­kodott arról —■ mondta Bárdossy László miniszterelnök, — hogy vitéz Imrédy Béla képviselő ur beszéde a sajtóban egész terje­delmében megjelenhessék, ahogyan meg la jelent, úgy gondoskodni fog arról Is, hogy mai ülésünk lefolyásáról és annak keretében vitéz Jaross Andor képviselő ur és vitéz Imrédy Béla képviselő ur felszólalásáról is objektiv tájékoztatás adassék az egész köz­véleménynek. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, középen és a szélső baloldalon; jobboldalon a képviselők felállva tapsolnak.) JÓ ÁEU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jö ÜZLETMENETNEK Keleten a munka megindul Rosenberg Alfred,, a keleii minisztérium vezetője lerakja az uj élet alapjait Ukrajnában A volt berlini szovjet követség az Unter den Linden dus koronáju hársfái alatt hú­zódik meg. A tömör épület egy egész tör­ténelem szemtanúja volt. Ismerte a cár nyugati műveltségű diplomatáit, majd meg­tűrte az U. R. S. S. félig diplomata, félig agitátor kiküldötteit. Utolsó lakója egy ke­gyetlen ős ravasz arcú kaukázusi, Dekano- zov volt, aki a német-szovjet konfliktus ki­törése után Törökországon keresztül tért vissza Moszkvába, ahol a mellőzés szomorú sorsára jutott, ha már nem ismerte meg a szovjet vezetőknek kijáró első és utolsó fokú büntetést, a halált. Most a berlini volt szovjet követség pa­lotájának rendeltetése homlokegyenest megváltozott. Uj miniszter költözött bele. Jól megtermett, magas homloku, gondolko­dó arcú férfi, aki még nincs negyven éves. Alfred Rosenberg dr., akit a Führer a ke­leti minisztérium élére delegált. A keleti miniszter keleti ember. Rosenberg meghívást kap A Finn-öböl partján, kékes-szürke tenger mellett fekszik egy régi, középkori város. Idegen utazóban égnek meredő tornyaival és zordon romjaival egy hűbéri vár benyo­mását kelti. Régi citadella, tele sötét tör­ténelemmel, véres emlékekkel. Kövei, ame­lyeket Waldemar dán király rombolt le, hosszú pogány civilizációról beszélhetnének. A kanyargó, szűk utcákra csak a merőle­gesen sütő déli nap vethet röpke sugarakat. Tiszta időben lehet látni Helsinkit, a Finn- Öböl túlsó partján. Ez Reval. Észtország fővárosa, Rosen­berg szülővárosa, amelyen inár álzugott a háború vihara. Rosenberg születésekor a város Orosz­országhoz tartozott. A cár masszív tisztjei a raffinált kis vendéglőkben igazi gurman- dok módjára gusztálták a különleges hal­sülteket, a kllkisí, amelyet kumellel illato­sítottak. Alfred Rosenberg csak az útlevél­ben szerepelt orosz állampolgárkéfit. Ah­hoz a heves vérü német kisebbséghez tar­tozott, amely a hatalmas szovjet mezőket gyarmatosításra alkalmas területnek tekin­tette. A város német iskolájában tanult, fellelkesedett az építészet iránt, majd a fajkoíatásba mélyedt el, hamar felismer­vén áz angol Houston Chamberlain é3 a franciá Gobineau fajelméleteinek óriási jelentőségét. A világháború Végén a Balti- államok nem vállaltak közösséget a bol­sevista forradalommal, önálló köztársasá­gokká alakultak. Rosenberg igazi hazájába, Németországba optált. 1919-ben, mikor a Birodalmat a legsúlyosabb zavargások marcangolták, Münchenben a „Rubonla“ főiskolai hallgatók korporációs körének a tágja lett. Egy bajor Íróval, Dietrich Ekharttal dolgozott. Egy napon Rosenberg és Ekhart egy teljesen ismeretlen párttól, a Deutsche Arbeitsparteitól meghívót kap­tak. Kíváncsiságból elmentek. Egy söröző hátsó termében, egy sovány, égő szemű, színtelen, kopott egyenrűhát viselő férfi beszélt egy vörös hordó tetejéről alig egy tucat hallgatónak. „ösztönösen megérezte)«: —■ Írja később Rosenberg, — „hogy ez az ember halálos bizonyossággal formulázta meg egy uj korszak feladatait és módszereit.“ Hitler Adolf volt. A fiatal szociológus nemcsak a politikai téren tartott fenn kapcsolatokat Németor­szág jövendő vezérével. Az építészet iránti ízlésük is közelebb hozta őket egymáshoz. 1923 november 8-án Rosenberg a híres müncheni puccisták első sorában állott. Estére a helyzet reménytelen lett. Ennek ellenére elhatározták, hogy másnap tünte­tést rendezve megkísérlik az államcsínyt, amely a kormányzóság épületének az ost­romában kulminálna. — Né jöjjön velünk, — tanácsolta Rosen- bergnek egy összeesküvő — tiszta öngyil­kosságba rohanunk. — A mai nap után, — felelte Rosenberg —- élni vagy meghalni nem nagy dilemma szá­momra. Estére a vér folyt, Hitlert letartóztatták, Rosenberg menekült, de ezentúl neve a né­met közvélemény előtt a nemzeti szocializ­mus veteránjai között szerepelt. A helyzet javulásával a párt hivatalos lapjának, a Völkischer Beobachter főszer­kesztője lett. A külpolitika teoretikusává fejlesztette magát és a keleti német expán- sió legmeggyözödésesebb híve lett. Külföldi újságírókat fogadott. Szürke ruhájában, messzibe néző szemekkel rakta le naphos­szat irodájában a megvalósulandó német álom eszmei mozaikjait. A hatalom meg­szervezése után a párt külügyi hivatalának vezetését vette át. Munkája, „A Huszadik Század Mithosza", a „Mein Kampf* után a német könyvpiacon a rekordot tartja. Tcorétikus? Igen. Ezt a teoretikust most hirtelen kolosszális gyakorlati terv megva­lósítására szólította vezére: Kelet Európát beleilleszteni a német gazdasági és kultu­rális rendbe. Á szakemberek munkába kezdenek A feladat nehéz. A visszavonuló szovjet csapatok által rettenetesen feldúlt és el­pusztított keleti területek életre keltése. Az első feladat a közlekedés visszaállítása, amelyen a Todt-csapatok, a hadsereg mű­szaki csapatainak közreműködésével, teljes irammal dolgoznak. Sürgős munka: gyor­san halad. Példa rá a Kovno—Vilna közti 200 km.-es vasútvonal, amelyet három nap alatt átadtak a forgalomnak. A többi megoldandó feladatot még nagy­részt szakemberek tanulmányozzák. A Szovjet Unió hatalmas ipartelepei előtt, mini amilyen pl. a kharkovi traktor gyár, vagy a ’ vorosilovgrádi mozdonygyár napon­ként állnak meg a mérnökökkel megrakott autók. Végigjárják a műhelyeket, felbecsü­lik a használható és a tönkretett anyago­kat, fetmérik a lehetőségeket, hogy az üzem ismét a legrövidebb idő alatt a termelésben résztvehessen. Berlinben pedig, a volt ju­goszláv követség helyiségeiben, egy másik csoport szakértő elbírálja a jelentéseket, összeegyezteti azokat és megejti a számí­tásokat. Az oroszok által kiürített területekről a pénz eltűnt. A Gosbank (Állami Bank) in- g gatlanait a bolsevisták felégették vagy fel- 8 robbantották. A földalatti helységeket, | ahová a páncélszekrények voltak beépítve, | diuamlttal repítették a levegőbe. De már a romhalmazok felett a Német Hitelintézet roham csapatai rendezkedtek be. Egyenru­hás pénztárnokok, kopasz könyvelők, csi­nos hivatalnoknök pillanatnyi megállás nél­kül dolgoznak. Lepecsételt kocsikban ér­keznek a megszállott területeken érvényes márka bankjegyek tömegei. A Német Hi­telintézet jelzálognélküli kölcsönnel látja el a dolgozni akaró vállalatokat. Ukrajna né­hány helységében, amelyet a háború pusz­títása aránylag megkímélt, a harcok után egy héttel az ipari üzemek már teljes In­tenzitással termeltek. A mezőgazdasági termelés szervezése több időt vesz igénybe. Munkaerőhiány ta­pasztalható. Fehéroroszország lakosságának nagyrészét a bolsevisták menekülésre kény- szeritettek. A németek már ebben az irályban Is megindították a megfelelő lé­péseket A meghódított területek alapos megszer­vezése természetesen hosszabb időt kíván meg. Precedens nélküli helyzet, hogy a né­metek által meghódított hatalmas területen (kétszer akkora mint Franciaország) tu­lajdonjog és magántulajdon nem létezik. A. régi birtokosok eltűntek. A forradalom le­gyilkolta, szétszórta, elsöpörte őket. A Né­met Birodalom, a Szovjet jogutódja tehát kolosszális vagyon (talaj, épületek, beren­dezések, üzemek, lakóházak) uj tulajdo­nosa. Mihez kezd vele? Az adott helyzetben Rosenbergre hárul az eddig solia nem látott hatalmas feladat, hogy a kialakuló félben lévő programmot végrehajtsa. A talaj a Német Birodalom tulajdonában marad. Hosszú lejáratú, valószínűleg örö­kölhető bérletbe kapják azok, akik a német fajtörvény követelményeinek megfelelnek. A felhívást a fiatalság számára már kibo­csátották. Az „uj földesurak“ 20—49 hek­tár művelhető földet kapnak. Gépek, be­rendezések, házi állatolt magántulajdonok lesznek. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a kiskereskedőkre, a kisiparosokra és a kéz­művesekre. A nagy üzemeket, bányákat államosítják vagy a nagy birodalmi ipar­vállalatoknak bérbe adják. Nagyon kedvez ennek a tervnek a szov­jet ipar koncentrációja. Tgvaszon a munka óriási iramban indul meg. Hogy ez a munka eredményesen vég­ződik, arra biztosíték Rosenberg személye. NAGY JÓZSEF itlc* déiólőll ülésezik «* S6*os( kffollsáo Budapest, február 12. (MTI) A honvédé, lemről szóló törvény alapján kiküldött 36 tagú bizottság ma, február 13-án, pénteken dél­előtt 11 órakor ülést tart s azeo a miniszté­rium 670/1942. M. E. számú rendeletét tár­gy»! je. ez a legmegnyugtatóbb megoldás, mert minden más megoldás összekeverte volna a végrehajtó hatalom szerepét az államfői hatalom szerepével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom