Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-08 / 31. szám

is 42, r En nv An a „Hölgyeim és Uraim, várom kérdéseiket!" lájéltoKlBijn a W illieImsIraaMMi « kfttfftW*! Irta: Wolter Die»*#l Ha az ember 3 Withelmstraasén a hétköz­napi gondjaiktól megszabadult vasárnapi já­rókelők közé vegyül, hamarosan meggyőződ­het arról, hogy a németek szemében ma is a Wilhelmstrasse a német külpolitika Mek­kája, ahová mindenki bizonyos áhítattal te­kint. A Wiihelmstrassenak az Unter den Lin­dentöl a Vezér immáron történelmi neveze­tességű erkélyéről hires Wilhelmplatzig ter­jedő része mindössze ötperces sétát jelent * 'járókelők számára, a múltját azonban ennek a hires utcának már évszázadokkal mérik. A külföld szamaia a Wilhelmstrasse kép­viseli -valamennyi bel- és külpolitikai kérdés­ben tt, legfifbb tekintélyt. Szükebb értelem­ben pedig a birodalom minden külpolitikai mossgatóerejének gyűjtőfogalma lett. A lap­ját Berlinből tudósító külföldi újságíró sze­mében a „Wilhelmstrasse" a külügyi hiva­tal, maga a külügyi hivatal, illetőleg annak sajtóosztálya pedig egyik igen fontos. há aem éppen a legfontosabb hírforráséval je­lent egyek amely nélkül éppen olyan étet- képteleú lenne, mint a hal víz nélkül. Az az újságíró, aki nem iil ennél a forrásnál, sem­mit sem ér lapja számára, mert hiszen kép­telen újságírói feladatának eleget tenni. A déli órákban naponta végigmenti sajtó­konferencia ilyenformán a professzionális életnek a külföldi sajtóra gyakorolt talán legerősebb vonzóereje. A világháború folyamán még kpzel sem ta­núsítottak az illetékesek a külföldi sajtónak olyan nagy jelentőséget, mint ma. Kizáró­lag katonákkal és ágyukkal akarták a há­borút. megnyerni. Zászlóaljakban, hadosztá­lyokban és hadtestekben számoltak és gon­dolkodtak, de senki sem jött még iá arra, hogy rgy-e.gy dradsitmos sajtóé *Atg ezer es etter bátor katona éleiét mentheti meg, szánt- tatan hadosztályt és hadtestet pótolhat, de csak akkor, ha alkalmas időbe« ás alkalmas fegyverekkel ontják meg. A „Wilhe'mstrasse" konferenciaterme A ,Wilhelmstrasse“ konferenciaterme eb­ben a háborúban valóban a birodalom kül­politikai tekintélyéért folyó küzdelem po­rondja lett, ahol szellemi fegyverekkel folyik i harc Németország érvényesüléséért. A kon­ferenciának egy-egy jelenete néha valóban soha ed nem mosódó élményt jeleni, Szín­helye: az egykori szövetségi tanács nehéz történelmi levegőt lehellö ülésterme. Rende­zője, helyesebben a konferencia lelke dr. Schmidt követ, a külügyi hivatal »ajtóosztá­lyának vezetője. A magas, nehéz faburkolatu, körülbelül ja méter hosszat terem a szó szoros értelmében nzinte árasztja magából a császárság idejé­re emlékeztető titkos tanácsosi merevséget. A magasan fekvő ablakok aránylag olyan kicsinyek, hogy a termet nappal is világí­tani kell. Régen divatjukat mult hatalmas csillárok sápadt lénye harmonikusan olvad bele a környezetbe. Körül a falakon a régi birodalom szövetségi államainak címerei tör­ténelmet lehelnek. A termet hatalmasméretü zöld asztal uralja. Alig lehet valami nagyobb ellentétet el­képzelni, mint ezt a tiszteletet parancsoló, szinte múzeumba illő helyiséget, és a benne naponta egybegyülekezö sajtókonferenciát! Már negyedórával a konferencia hivatalos megkezdése előtt gyülekezni kezdenek az ■újságírók. Az egyébként bábeli nyelvzavar­ban a német szó viszi a hangot. Fesztelenül csevegve beszélik meg a helyzetet és a kon­ferencia vezetőjéhez esetleg intézendő kérdé­seket. A főtéma természetesen a nap legfon­tosabb híre. A „nagy napokon“, amikor ás eseményekkel kapcsolatban mindenki fontos közléseket vár, érzékelhetően erős feszültség veszi hatalmába a gyülekezetét. Schmidt dr. követ helyet foglal Abban a pillanatban, amikor Schmidt kö­vet magastámláju székén helyet foglal és a helyeikre siető újságíróknak felteszi a min­dennap njbot és újból felhangzó kérdést: „Hölgyeim és Uraim, várom kérdéseiket!“ a gyülekezet nyomban konferenciává ala­kul. Könyökére támaszkodva, kiesé elörehajolt testtel pásztázza végig gyors tekintetével a követ a gyülekezetei és várja » kérdéseket, mint a vivő ellenfelének első mozdulatait, leginkább védelmi állásban, néha azonban nagyon is offenzívat« hajlandóak, de mindig vigyázva arra, hogy egyetlen pillanatra se maradjon sehol fedezetlenül Leggyakrabban kis szünet ált be ilyenkor, mely azonban nem annyira a résztvevők za­varának, mint inkább hogy ugymondjuk, vá­rakozó álláspontjának jele. Ki fog fa az ,,első lövést' leadni, erre vár mindenki. , Az utóbbi Időben a helyzet természeténél fogva a kérdések legnagyobb részét az eu­rópai semleges országok sajtójának képvise­lői tették fel és a kérdések .tüzén határozot­tan le lehetett mérni a különböző, gyakran szenzációs híreknek az egyes országokra gyakorolt hatását. A tengelyhatalmak sajtó­júnak tudósítói, az olaszok es japánok az elhelyezkedés tekintetében bizonyos hagyo­mányokat vezettek be és vsak ritkán változ­tatják helyüket éppen úgy, mint ahogyan az USA és Németország között kitört háború előtt az Egyesült Államot-' tudósítói is min­denkor ugyanazon a helyen, ~a konferencia vezetőjével szemben, foglaltak helyet. Azon­ban ettől eltekintve mások is szereztek ma­guknak ehhez hasonló szokásjogokat. így például a meglehetősen kis számban lévő uj- ságíronők közül egy finn hölgy már „ember- emlékezet óta“ állandóan egy és ugyanazon a helyen ül, a hosszú asztal egyik sarkában. Mások viszont kisebb csoportokban a terem egyik felében a székek mögött állanak és igy bizonyos fokig szemben az úgynevezett „kor­mányoldallal“, ahol az egyes országok mi­niszteri referensei állanak, az „ellenzéki ol­dalt“ alkotják. Szócsaták a tapintat jegyében Az első kérdések elhangzanak, rendsze­rint rövidek és tárgyilagosak és éppen olyan röviden és tárgyilagosan lehet rájuk a fele­letet is megadni, feltéve, hogy ez nem ütkö­zik pillanatnyilag semmilyen politikai aka­dályba. Ha azonban a helyzet a feleletet nem engedi meg, akkor Schmidt követ röviden csak ennyit mond: — Erre nem tudok felelni. Az értelmes újságíró ilyenkor már tudja, hogy céltalan lenne, minden további kérde- sösködés, hiába nyúlná bele újból a „darázs­fészekbe“. De aki ért hozzá, hogy a kövei szavalt kísérő jelentőségteljes mosolygásá- Ból olvasson, az maga is megkonstruálhatja magának a feleletet. A külföldi újságírónak a agy on kell értenie ahhoz, hogy a bizonyos módon megfogalmazott és újból és újból visszatérő válaszoknál, hogy ugymondjuk, a sorok között olvasson. Gyakorlott füllel pél­dául nyomban hallani kell, hogy melyik szón van a hangsúly, ha a felelet igy hangzik: „Itt semmit sem tudunk erről“. Könnyen megtörténhet, hogy valóban nem tudnak va­lamiről Berlinben, leggyakrabban azonban aX a helyzet, hogy nem akarnak ţudni a kérdéses ügyről. De ennél a válasznál is, „Ezt nem ■mondhatom meg önnek“ minden a hangsúlytól függ és könnyen megtörtén­hetik, hogy éppen a hangsúly lesz wi ■ oka annak, ’ ha az újságíró hirszomját más -for­rásnál igyekszik majd csillapítani. Végül azonban Schmidt követ sem mindentudó és az ujságirónak tudnia keU, hogyan segítsen magán, ha kérdésére est a feleletet kapja: „Erről mit sem tudok.'“ Ennek a kérdés- és feleletjátéknak az alaphangja a „fortíer in re, suaviter in modo"-ra van beállítva. Schmidt követ kezében a sajtókonferencia, ez az érzékeny külpolitikai instrumentum soha sem válik sivár dementi-appaiátusá. X)v. Schmidt sokkal jobban ismeri a külföldi sajtó szükségletét és a berlini tudósítóknak ebből a szükségből eredő valamennyi gond­ját és baját, mintsem hogy csak kísérletet is tenne a külföldi újságíróknak negativ és semmitmondó feleletekkel való kielégítésére. Sőt ellenkezőleg, világos és rögtönzéseknek meglepően tökéletesen fogalmazott nyilatko­zatai egyenesen kinőnek a konferenciák hét­köznapi keretéből e* nem egyszer valóban programmatibus jelentőségű fejtegetések, melyek mögött határozottan érezni a biro­dalom hatalmát, erejének súlyát és az élén álló egyéniségek nagyságát. Ezen a helyen születnek azok a hírek, amelyek a világ minden részébe eljutnak és világosan leszögezik a birodalom külpolitikái céljait. Mindezeken felül Schmidt követ valóság­gal mestere a dialektikának, aki pompásan ért ahhoz, hogy szellemes csattanóit, hol tréfásan, hol némi iróniával a kellő helyen és kellő időben alkalmazza. A legfurfango­Az első magyar harctéri film. Diadalmas harcok a bolsevista veszedelem ellen! Kizárólag a CAPITOLBANÜ saob kérdés sem hozza ki sodrából és nem egyszer ö maga segít mosolyogva a kérdező­nek, aki ravaszon csavaros mondatok mögé igyekszik rejteni azt, amire tulajdonképpen ki akar lyukadni. — Tudom, mit akar kérdezni, annak elle­nére, legjobb akaratom mellett sem adhatok arra választ, — mondja ilyenkor. Gyakran vidul a wilhelmstrassei gyüleke­zet a követ hivatalos működésével kapcsola­tos egy-egy anekdotán. Akadnak azonban drámai pillanatok is, Így legutóbb, amikor a konferencia vezetője az északamerikai sajtó képviselőit volt kénytelen a teremből kitessé­kelni,'mert a birodalmi kormányt megfelelő represszáliákfa kérryszeritette a washingtoni kormánynak az ottani német újságírókkal szemben tanúsított magatartása. A forma azonban az ilyen esetekben is az udvariasság és lovagiasság keretei között marad. Amit a „hetedik nagyhataiuin"-naU tudnia kell Nem mindig van módjában a konferencia vezetőjének, hogy a külföldi tudósítók kí­váncsiságát és hirszomját kielégítse. Ezt azonban a „hetedik világhatalom" képviselői is nagyon jól tudják. A helyesen értelmezett államérdekék, még a demokrata államokban is, bizonyos határokat szabnak a tájékozta­tásnak. Ezeket a határokat be kell tartani. És az újságíró legnagyobb művészete abban rejlik, hogy ezeknek a határoknak a szigorú betartása mellett is jól szolgálja hazája saj­tójának érdekeit. Schmidt dr. rendkívül elfoglalt ember, aki­ről az a hír járja, hogy állva eszik, menet­közben gondolkozik és ülve pihen. De hogy mikor alszik, arra ezidáig még senkinek sem sikerült rájönnie. Éppen nagy elfoglaltsága miatt gyakrabban előfordul, hogy Braun von Stumm követ, a ..Diplomatischen Korrespon­denzen“ szerkesztője helyettesíti. Ennek a régi iskolából való, de az uj Idők szellemé­vel eltöltött diplomatának a vezetése mellett a konferencia gyakran olyan diskussziók színhelye, amelyeknél a külföldi ujságirónak minden éberségét össze kell szednie. Aki csak a legfinomabb nyelvi árnyalatot is el­engedi a füle mellett, az máris a legjobb „anyagot“ szalasztotta el. Kétségtelen, hogy von Ribbentrop, a biro­dalom művészi érzékű külügyminisztere a háború után modernlelkü sajtófőnökét uj konferencia-teremmel fogja megajándékozni, amely majd a birodalom külpolitikai érvé­nyesüléséért folyó harc számára az uj idők­nek megfelelő és méltó keretet és a megszo­kott felszólításnak: „Hölgyeim és uraim vá­rom kérdéseiket!“ uj csengést fog biztosí­tani. LEGÚJABB SPORTHÍREK VASÁRNAP REGGEL 9 ÓRAKOR JaT SZAK LE A KKE-KASSA JÉGKORONG MÉRKŐZÉST h'oiv.-rár, lobit 7. A szombatra tervezett kolozsvári jégeseményok az. idő váratlan emy hülé&e következtében elmaradtak. Délben $ nagy olvadás eltleuére is remélték, bogy ester« annyira inegkejnényszik a jég, hogy le lehet játszani «1 KKE Ka&sii' VSC'"bajnoki jég" korong-mérkőaéstr a hőmérséklet azonban es­tére sem csökkent s igy . a mérkőzést e? keilet! halásztam.' A bajnoki mérkőzést an-ániop reggel S áré­ira halasztó Ibrik, » nem a M. agyar-utcái, ha­nem a sétatéri pályán játszók le, amelynek jege valamivel jobb állapotban vám A jég reggelire feltétlenül jobb ilesz s a mérkőzés! minden körülmények között lejátsszák. A kerületi inti- és gyot>lkoresolyá*ó bajnok ságok megtartás» a jég állapoté tód függ. A tervezett második KKE—KVSC jégkorong mérkőzés végleg elmarad, SZALAY BBTE NYERTE A Mt: LESIKLÁST AZ ÉKE CSÍKSZEREDA! SrVERSENYÉN Csíkszereda, íebr. 7. (MTI.) Az Erdélyi Kárpát Egyesület esiki osztálya „Erdély visszatért“ serlegéért kétnapos siversenyt rendez, amelynek első napján a kétfutamos mülesikló számot bonyolították le eléggé enyhe időben, lágy hóban. Eredmények: első Szalay (BBTE) 1 perc 7.S, második Székely (Csíkszeredái EKE) 1 perc 11.1, harmadik Molitor (MSK) 1 perc 12.1, negyedik Imre (Csíkszeredái EKE), ötödik Ráhel (Postáz SE) és hatodik Zárug (gyergyószentmiklós! SE). LEVENTE-SÍZoK OLASZORSZÁGBAN Budapest, febr. 7. (MTI.) Az olasz fasls*- ta párt ifjúsági szervezeté 12 levente-síelőt ifjúsági sitalálkozóra hívott meg A slagéba. A levente intézmények a február elején Iá- zajlott mátraházai levente sibajnokság le*, jobbjaiból állították', össze a 12 tagú cso­portot, amely vasárnap délelőtt indul útnak. Hétfőn délelőtt a Brenneren ünnepélyes kül­sőségek között fogadja a magyar leventé­ket és három kísérőjüket a fasiszta párt ifjúsági szervezetének küldöttsége. A szerkesztésért felel: NYIItö JÓZSEF. A kiadásért felel: J ENEA .LÁSZLÓ. Szerkesztőség, kiadóhivatal #s nyomda; Brassai-utca 7. sz. Telefon: 15-08. Po«- tatakarékpénztári csekkszámla száma: 72148, Postafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Hyomatotí a Lapkiadó Részvénytársaság körforgó-gépén. Felelős üzemvezető: Pável Miklós.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom