Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-21 / 16. szám

MCaatnUrsPtai lard it iák a&ziaitársusúga A tordai magyaroknak van Kolozsváron egy Ma asztaltársaságuk, amelynek létezé­siről — rajtuk kívül — alig tud valaki. Persze azokról a tordai magyarokról van szó, akik a bécsi döntés után Feleken ke­resztül elérték az uj magyar határt, vagy akik később örökké égő emlékekkel mene­kültek át a magyar hazába, feláldozva földi javaikat és kockáztatva életüket. A kis társaságban, olyanok is vannak, akik csak valaha voltak tordaiak, de család>. vo­natkozásaik, életkörülményeik folytán már régebben kincses Kolozsvár falai közé köl­töztek, de itt is — tordaiak maradták. Ki­derül, hogy ez nem hálátlanság a hajlékot adó város iránt, hanem valami nagy, szent összefogás, eggyüvétartozás, amelyet rend­kívüli idők és • rendkívüli események a leg­egyszerűbb emberből Is kiváltanak. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a „tordai asztaltársaság" valami külön politi­kai pártot jelent, amelynek tagjai arról ál­modoznak, hogy majd képviselőt küldenek a parlamentbe, vagy éppen uj irányt szabnak a politikai, vagy társadalmi éleiben. Ez a kis asztaltársaság nem más, mint magyar eggyüvétartozás, vagy még kifejezőbben hovatartozás; rokoni és baráti kapcsolatok ápolása és gondoskodás az együtt töltött nehéz idők él nem felejtéséről. A kis társaság tagjai különböző társa ­dalmi osztályokból kerülnek ki. Van közöt­tük sok intellektuel, de még több iparos, kereskedő, sőt egyszerű munkás is. A leg­többjük — úgy, ahogy — elhelyezkedett Kolozsváron, de se»» városukat, Tordát, sem egymást nem felejtették cl. Az élet és ke­nyérkereset szövevényes és elágazó utjain rohannak és robotolnak, de nagynéha meg­állnak egy percre: összegyűlnek a fehér asztalnál s ilyenkor a sok különböző foglal ltosdsu, esetleg különböző politikai hitet valló ember egy leis szigetté olvad: a tor­dai magyarok asztaltársaságává. Lelke, összefogója a kis társaságnak Nappendruck Kálmán ár. orvos, volt tordai városi főorvos. Nappendruck Klímán egy­aránt kiérdemli a jó orvos és jó ember el­nevezést. „Otthon", Tordán nemcsak orvo­sa, hanem védnöke volt a szegény, elesett kisebbségi magyaroknak. Optimizmusa lel­ket öntött a betegekbe és a csüggedő ma­gyarokba. Nagyszerűen értett a testi és lelki betegségek gyógyításához. Reggelűn késő estig dolgozott, nagyrészt, ingyen. Mi­kor Kolozsvárra került, hozzá fordult min­den menekült tordai, pedig akkor még jó­magának sem volt biztos kenyere. Az asz­taltársaság másik két össsetartója Farkas István volt nagyiparos és tordai alpolgár­mester (abból az időből, amikor a megszál­lók nagykegyesen a nyolcvan százalékban magyar Tordán a magyarság képviselőjé­nek is adtak egy harmadik helyei) és hászlóffy Árpád dr. arvaszéki ülnök. A. tordaiak szombaton este ismét taldl- treztak a Wesselényi Lövészegylet Honvéd- utcai helyiségében. Köztudomású, hogy a kolozsvári Wesselényi Lövészegyletet báró Atzél Edének, a kiváló sportembernek és egyben kitűnő gazdának lángoló hazaszere­tetén kívül szívóssága, akadályt nem is­mérő kitartása, példátlan munkabírása te­remtette meg. A sajtónak sokszor volt al halma a Wesselényi Lövészegylet működé­séről nemzeti építő munkájáról, sportered­ményeiről megemlékezni. Ugyldtszik, pro- iramjába vette a városban élő tordaiak ügyét is. Az összejövetelen Nappendruck Kálmán dr. elnök beszámolt az „asztaltársaság" egyévi működéséről... Mert azt is tudni kell, hogy az összejövetelek nemcsak poha­razásokra és felköszöntőkre adnak alkat- r.-nt, hanem a rászorult testvérek segítésé­re is. A barátságos összejövetelek alkal- mával beszélik meg azoknak a sorsát, aki­ken segíteni kell, akik nélkülöznek és támogatásra szorulnak. Ilyenkor megnyíl­nak a nagyobb és kisebb tárcák. Összegyűl <j V kis pénz és a menekült segíti nehezebb helyzetben lévő társait. Mindez pedig csend feltűnés és elismerés nélkül történik. i vacsorák jövedelme is ezt a nemes célt . olgálja, a menübe, a borba- a rendezőség heséAmiija azokat is, akik ió ruha, vagy ; hijján nem jelenhettek meg... A mostani szombat esti vacsorán a bc­* uioló után az elnök bejelentette, hogy us trdemkereszttel kitüntettekét is felkö­• mlik. Sokan kapták meg azt a kitiinte- > st a tordaiak közül, egyrészüknek nz ágyé pedig most van folyamatban. Esek. valamennyien a megszállás évei alatt ön­feláldozó Magatartást tanúsítottál1. Ezekről a tordai cívisek .Farkas Pistája" emléke­zett meg az össze főve télén, emelkedett hangú beszédben, majd a ..veszteség-listán" szereplő Tanka Károlyt ól búcsúzott el meg­ható szavakkal. Í1 ’kitüntetettek nevében dr. Lászlótfy Árpád és Mááy Lajos köszönték mc§ a tordal magyarok üdvözletét és jó­kívánságait. Utánuk « Tórádról elkerült magyar iparosok nevében Tóth Samu szabó mester szólalt fel, kifejtve, hogy az iparos­ság műiden magyar ügy szolgálatánál az első vonalban akar állni a jövőben Is. Hatalmas és nagy tetszést keltett beszé­det mondott végül báró Atzél Ede. Azokra a kötelességekre hinta fel minden magyar figyelmét, amelyek a jövőben ránk várnak. A. Wesselényi Lövészegylet — mondotta — nem ismer társadalmi és vallási megkülön­böztetéseket magyar és magyar között, vi­szont minden magyarnak a tőle telhető esz­közökkel teljesíteni kell a leötelcsségét: szeretni és ha kell, élete árán is megvédeni a hazát. A Wesselényi Lövészegylet, jelen­tette ki, a magyar honvédség szellemében működik.- Egymás megbecsülésére, össze­tartásra és munkára hivta fel az egybe­gyűlteket. A csendes, testvéri összejövetel felejthe­tetlen marad mindazok számára, aktk je­len voltak. (T. S.) ianuár 22.-én Máiyás DíákKiáiltaii Kolozsvári Filharmóniai Társaság második bérleti hangversenye. Vezényel: VASZY VIKTOR, Küzremüködik: 2^oSynányi Műsoron: Borodin, Debussy, Dolmányt, Respighi. Jegyek elővételben az Ellenzék könyvesboltjában. — Telefon: 11—99.- mii ii, iw«Tiwiii»MiM!wrn»wuiiiiri «wiitraiww m m aw 'mwii« Nyugalombiztositás a munkaügyek terén A munkabérpóitéh kérdése irtó: TorJa Rnlazo dr. kereskedelmi és iparkamarai ügyvezető titkár Kolozsvár, január 20. A munkaadói & munkavállalói társadalom közötti viszony ren­dezése, az érdekellentéteknek a magasabb nem­zeti közérdek síkján leendő kiegyenlítése a kormányzat egyik legmelegebben felkarolt gondoskodásnak tárgya. Háború van és a liarcterek erőfeszítései csak úgy tesznek vég­érvényesen eredményesek, lm a belső gazda­sági élet arevonaíán is megőrizzük ellensé­geinkkel szemben a harctereken kivivőit fö­lényt — amely a nyugalomban rejlik... Ebből a szempontból nézve a kérdést, az immár több mint egyévi tapasztalatok alap­ján úgy vélem, nem lesz érdektelen, ha a ma­gasabb nemzeti közérdekek szem előtt tart á­sával a vissz?csatolt keleti és erdélyi ország­részen levonjuk a tapasztalatokból leszűrt következtetéseket. Bár a kereskedelmi és- iparkamara elsősor­ban munkaadói érdekképviselet, annak az elvnek megfelelően azonban, amely nem az iparos- és kenesketlőtáreadalom érdekellenté­teinek kiélezésére, hanem kiegyenlítésére való állandó évtizedes törekvésében nyilvánul meg, a munkaügyek terén is a tárgyi alapra he­lyezkedő kiegyenlítésre irányuló törekvéstől van áthatva. Az anyaországban törvényes munkaválla­lói érdekképviselet nines s igy a munkaügyi jogszabályok, munkabérrendcletek meghoza­talánál és kihirdetésénél, valamint jogi véle­mények nyilvánításánál a kormányzat állan­dóan a kereskedelmi és iparkamarákat vette igénybe. Jogos büszkeséggel válthatjuk, hogy a kiegyenlíti} szellemben érvényesülő közre­működésnek a kereskedelmi és iparkamarák ezen a téren is iskolapéldáját adták. Ugyanez a szellem hatja át a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek kereskedelmi és iparkamaráit is. Nem lehet mégsem tagadni annak a törekvésnek jogosságát, hogy a tör­vényes munkavállalói érdekképviselet kiépí­tése minél előbb megtörténjék. Kiindulási alapnak fel lehet használni a kolozsvári mun- kakamnrát, amely a román foliata,lom idejé­ből maradt itt. A román munkakamarai in­tézmény nem volt hamisítatlan munkapállglái érdekképviselet, hímen a kézmiivesiparostár- sadulom, mint munkaadói társadalmi réteg is tagja volt, amely szervezeti megoldás politi­kái célt szolgált: a kézmüvesiparosság eltün­tetését. A kolozsvári munkakamarát 9330/940. M. E. sz. r. 23. ţ-a továbbra is fenntartotta, természetesen azonban csőik mint kizárólagos munkásérdekképviselntet. és a kézmüve-npar visszatért a kereskedelmi és iparkamara ke­belébe. Az igy hivatásának zavartalan szolgálatá­ra alkalmas munkavállalói kamarai intézmény törvényes kiépítése az egész országban meg­oldásra váró kérdés, kapcsolatban a munka­ügyi felügyelői intézmény kiépítésével, li'gy a munkaügyek szabályozása szerves és ered­ményes egységet nyerhessen, egyrészt a tör­vényes érdekképviseleti intézménynek a mun­kavállalód oldalon leendő kiépítése, másrészt a munkaügyi igazgatás sajátos megszervezése révén. Visszatérve a jelenbe, a munkabér kérdése az, amely a mai viszonyok közt munkaügyi viszonylatokban ma a leggyakrabban szőnye­gen forog. A rohanó idők következménye, hogy a jogszabályok nem mindig olyan vilá­gosak, hogii egy-ltét vonatkozásban vita ne merülne fel bennük, Ilyenkor nem tesz senki jó szolgálatot a nemzeti ügynek, ha a vita illetékes elintézésáiiz egyoldalú magyarázatta!1 tömegeket vezet az értelmezés bizonyos, rájuk nézve kedvezőbb irányában, anélkül, hogy az egyéb következményeket figyelembe venné, amelyeket pedig közérdekből nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Főszabály az, hogy ha valamely jog­szabály értelmezésénél vita merül fel, ki kell kérni annak illetékes magyarázatát, aki a vitát okozó jogszabályt hozta. Minden egy­oldalú magyarázat erőszakolása meddő és ká­ros, mert nem használ a munkaadók és mun­kavállalók között oly fontos nyugalom fenn­tartására irányuló kormányzati törekvés gon­dolatának. igy tehát a magasabb nemzeti köz­érdekeknek sem. A legutóbbi (9070/1941. M. E. és 9080/1941 M. E. sz.) munkabérpótíékrendeletek is tar­talmaznak vitatható szabályokat, amelyek kö­zül a legfontosabb a munka bérpótlék kérdé­se azesetben, amikor az alkalmazott 1040 ok­iéber 5-ikén alkalmazásban nem állott, hanem csak 1940 október 5-ike után lépett alkalma­zásba. A rendelet szószerinti és egyoldalú ér­telmezése esetében sz 194.0. X. 5. után fel­vett, tehát újabb alkalmazottat előnyös hely­zetbe juttatja a régebben alkalmazott munka- vállalóval szemben. Holott kétségtelen, hogy a régebbi munkává illáiénak az újabbal szem­ben való hátrányosabb helyzetbe hozatala nem lehetett a jogszabályalkotó célja. Ha a munkabérpótlók kérdése nem lenne gazdasági és árkérdés is (a munkabér fon­tos ártényező), akkor mondhatná valaki, hogy a munkaadók adjanak a régebbi tisztviselőnek stb. is akkora emelést, hogy ugyanolyan ösz- szegii fizetést kapjanak, vagy többet is, mint az újabbak. A munkaadók azonban csak a legkisebb mérvű fizetést (munkabért) hárít­hatják a? áron keresztül a fogyasztóközön­ségre s minthogy egyrészt a forgalom, más­részt a haszonszáznlék mérvét a múlttal szem­ben majdnem minden vonalon amugyis lénye­gesen lecsökkentették, a munkaadók zöme sa­ját hasznának további csökkentésével nem emelheti a kötelező mértéken túl a fizetést. Ez a megállapítás nemcsak munkaadói szemszögből, hanem a legteljesebb mértékben a magasabb nemzeti közérdek szemszögéből is megállja tárgyi alapon a helyét. így nem le­het megokolatlannak tartani a munkaadónak azt a kérését, hogy a miunkabérpótlék kiszá­mításánál figyelembe vehessék az időközben felvett tisztviselők stb. fizetésének azt a kü­lön bözefcet, amely az 1940 október 5-ike után bekövetkezett munkabérpótlás következtében ezt a fizetést nagyobb összegűvé tette az 1940 október 5-ikén érvényben, illetve szokásban volt fizetésekkel szemben. Kétségtelen azonban, hogy e felfogás ér­vény eliteséhez elengedhetetlenül szükséges a minisztérium magyarázó rendelete. Csak meg­ismételhetem : senki sem tesz jó szolgálatot — különösen ma — azzal!, ha nem a fegyelme­zett nyugalomra és kivárásra inti a tömegeket, hanem éppen oly követelések érvényesítéséhez igyekszik őket segíteni, amelyeket vitatni le­het! Ha a minisztérium úgy dönt, hogy az újabb alkalmazottak valóban előnyösebb el­bánást igényelhetnek a munkabérpótlék kér­désében. mint a régebbiek, úgy a munkaadók visszamenőleg amugyis kötelesek megfizetni az esetleges döntésnek megfelelő munkabér- pótlékkiilönbözetet, ha azonban a döntés úgy hangzanék, hogy téves az az értelmezés, nmeíy mellett az újabb alkalmazottak a régebbiek­kel szemben előnyösebb helyzetbe jutnának, akkor mind gazdasági, mind lélektani szere­19 42. J A JV V A n 21 II »w iir ■ UF r IW ... pontból egyenesen kozördekeUessee, Sa a 38»* tésig egyrészt a munkaadók, másrészt azon­ban a fegyelmezett munkavállalók rovására is illetéktelen előnyökhöz jutnak azok, akik tü­relmetlenek. TJgyancar.lk vita van ezidőszerinfc az úgyne­vezett pineérszázalék kérdésében is. Valahányszor munkabérpótlékoláa történt, mindig nyilvános viták zajlottak le, amelyek egyoldalú beállítást képviseltek és mindez sok­szor kiélezte a temészétszecrüleg anélkül is meglévő érdekellentéteket munkaadók és mun­kavállalók között. Ezúttal is jelentek meg olyan sajtóközlemények, amelyek nem voltak alkalmasak általános megnyugvás keltésére. A román főhatalom idején erre a kérdésre talán nem helyeztek súlyt, az anyaországban azonban a 22 évi csonka állami étet erőfeszí­tésein ek füzében kijegeeesedett nemzeti célok szolgálata s munkavállalóknál és munkaadók­nál egyaránt kiépítette azt a magasabb nem­zeti közérdeket szem előtt tartó életfelfogást és gyakorlatot, hogy nyilvános meddő viták helyett — amelyek csak tömegek közötti súr­lódásra vezetnek s ez mind gazdasági, mind lélektani szempontból elkerülendő károkkal jár — illetékes helyen intézik el a vitát. A munkavállalói társadalom teljes nyugalommal és fegyelmezetten várhatja ez illetékes féram döntését, mert az feltétlenül tárgyi alapon áll óe ha magasabb szempontok nem kívánják el­lenkezőjét, vitás kérdéseket inkább a munka­vállalók javára dönt el, A munkaadói érdekképviseletek fegyelme­zettek ebben a tekintetben és tárgyi alapon állva tisztelettel viseltetnek a kormányzat elvi vonalvezetése iránt, mert a szociális fejlődés szükségességét vallják. Cikkem megírásában îs az a gondolat ve­zetett, hogy a fegyelmezettség szellemiében és jelében, a munkaadók és munkavállalók kö­zötti nyugodt légkör zavartalan biztosítására irányuló gyakorlat, kiépítésére hívjam fel mind a munkaadói, mind munkavállalói tár­sadalmi rétegeket, Hangsúlyozom, hogy a nmnkakcmarával folytatott tárgyalásaink so­rán azt tapasztaltam, hogy a magasabb nem­zeti érdekek szolgálatára ugyanebben a szel­lemiben a munkakamara is teljes mértékben hajlandó. A kiegyenlítő munka elvégzésében tehát a kolozsvári munkakamara a rendelke­zésére álló eszközökkel igyekezik szintén köz­reműködni, amellett, hogy a munkavállalói ér. delieket erélyesen képviseli. Nagyon szerencsés és Idvánatoe dolog lenne, ha munkaügyi kérdésekben a különböző ér­dekeltségek nem ostromolnák többé a sajtói vitatható kérdések egyoldalú beállítását tar­talmazó cikkek közzététele érdekében, azon a címen, hogy akár egyik, akár a másik oldal jogos érdekeinek védelmét akarja vele szol gálni. Ma ezekben a kérdésekben csak az szol­gálja saját társadalmi rétegének és ezzel az egész nemzetnek magasabb érdekeit, aki nem a vitatható kérdéseknek egyoldalú nyilvános beállításával akar kétes értékű 8 inkább félre­értést, nyugtalanságot és kiéleződést hozó szol. gálatot tenni, hanem azzal, hogy magyar fe­gyelmezettséggel az illetékes fórumok dönté­sét kéri és nem erőszakolja az egyoldalú elin­tézést addig a másik társadalmi réteggel szemben. A munkavállalók je-íén esetben ak­kor járnak el a gazdasági élet nyugalmának biztosítására irányuló szellemben, tehát a magasabb nemzeti közérdekeknek megfelelően, ha a fentebb általam ismertetett pótlékolás mérvén túlmenő követelésétől egyelőre elte­kintenek és bevárják, amig a szükséges ma­gyarázó rendelet megjelenni, amelynek illeté­kes helyen való szorgalmazása, természetesen legelemibb joguk. Ha ilyen szellem érvényesül a munkaadók és munkavállalók közötti viszonylatokban, amelyek irányában a munkaadói és nranka- vá&tlói törvényes érdekképviseletek dolgozni igyekeznek, akkor ezek a nyugodt gazdasági légkört biztosi tó viszonylatok nagy mértékben erősíteni fogják belső gazdasági életünk há­borús arevonalát, amelyen éppngy elérjük a végleges győzelmet, mint derék hoavédemk künn a harctereken! Sziooiu ten-Jelet a romén Icoziqazq^t s tencTének fenntartása érdekében Bukarest, január 20. (ÓFI) A közigazga­tás rendjének fenntartása céljából hétfőn rendelet jelent meg, amely kimondja, hogy 1 ifi ború idején valamennyi állami hivatalnok mozgósitottnak tekintendő és ennek követ­keztében nem hagyhatja el semmilyen okkal szolgálatát. Az a hivatalnok, aki több napon át nem jelenik meg a munkahelyén, hacsak erre nem ,,vie major“: betegség, vagy baleset kényszeritette, két hónaptól hal hónapig ter­jedő börtönnel büntetendő. Ha több, mint egy hónapig marad távol, a büntetés egy évtől öt évig terjed. Háromtól öt évig ter­jedő börtönbüntetéssel raj tanítók azok, aki­ket felszabadított, vagy román megszállás alatt álló vidékekre küldtek ki és oţt nam foglalták el hivatalukat, (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom