Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

KS?V IJSL.OIIAZ O&VASOTßKKi ms 4 i ÍW Csfllörílffe ÍSJlk $ i BUDAPEST Országháza fillér EIÖFIZETÉSI ARAK; l HÓRA 3.70, NE­GYED ÉVRE 8, FEL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSEKSZAMLA SZAMA: 72148« HUSZONÖTÖDIK ÉVi OLYAM, L SZÁ'SL KIADJA A LAPKIADÓ B É S Z V ® N ITáBSÍSáS ÍBLBtöS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF I SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. SZ. TELEFON: 15-68. — POSTAFIÓK: 71, SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADTTNK VISSZA A magyar sorsközösség uj esztendeje A történelem nagy országutján ismét le­sárult egy esztendőnyi útszakasz. Az óesz­tendő bucsnzásáinak és az ni év születésének pillanatában megállunk. Illik elköszönni az elmúlt esztendőben megtett magyar úttól és kötelesség nyílt homlokkal, tiszta tekintettel fogadni sorsunknak a legközelebbi jövendő­ben kialakuló fejleményeit. Kötelesség szám- bavenni, vájjon mi szegélyezi az 1941. útját, mennyi munka, mennyi alkotás; kötelesség józanul és ábrándoktól mentesen tisztázni: megtudtuk.e valósítani mindazt, amit sor­sunk parancsa tőlünk az elmúlt évre meg­követelt. S azt is kötelesség számbakémi önmagunk ité’őszéke előtt, hogy az elvégez­ni parancsolt kötelességekből mit viszünk át értékes gyarapodásképen a küszöbünkön álló uj esztendőre. Meg kell most kérdeznünk lelkiismere­tünktől, hogy vájjon még mindig igaz-e az, amit egy centennáriummal ezelőtt a Legna­gyobb Magyar elmondott a magyarról a „Kelet népe“ egyik lapján: „Nincs tagadás, hogy valahol több képzeleti tehetség, de egyszersmind több nyavalygó képzelet is lé­tezzék, mint magát szünet nélküli álmokban hintázni szerető Hunniában“. A magyar lel- Idismeretvizsgálat pedig'az ezerkilencszá^- negyvenegyedik esztendővel felel a Legna­gyobb Magyar száz esztendővel ezelőtt el­hangzott vádjára. S ez a felelet már nem védőbeszéd, hanem a jövendőt megalapozó ítélet Ez az elmúlt év a „magát szünet nélküli álmokban hintázni szerető Hunniá­ban“' a munka és az alkotás esztendeje volt. Ezerkilencszáznegyvenegyben Hunnia dolgo­zott s elvégezte azt a munkát, amit a mesz- sze jövendőbe kiható pillanatok megköve­teltek. A hazatért erdélyi részek magyarsága eb­ben az elmúlt évben ismerte meg az uj Hun­niáit, a kor törvényeit felismerő és a kor követelményeihez minden vonalon igazodó nemzet hatalmaz alkotókedvét, kötelességtu- datát és a vállalt feladatokban megnyilat­kozó tudását és teherbíró képességét. Talán épp ezért álmodozott, ábrándozott ez a nem­zet ezer esztendőn keresztül, hogy az esz- mélkedés korszakában annál józanabbul lás­sa meg, annál tisztábban ismerje fel helyze­tet és a felismerésben annál frissebben, an­nál elszántabbau lásson neki rá váró hiva­tás betöltésének. NapróLnapra világosabban kell látnunk ennek a hivatásnak kettős je­lentőségét. A nemzeti Öncéluság mnükaterü- letein túl az európai hivatás egyre szoro­sabb kötelékei is folyton nagyobb, több és értékesebb teljesítményt követelnek tőlünk. És hogy a sorsparancs törvényeinek eleget tehessünk, szemléletünk látóhatáráról el kell bessegetuiink az ábrándok íüstfellegét és a tisztultabb horizonton feltündöklő nemzeti eélok felé kell sietnünk minden erőnk meg­feszítésével. A magyar nemzet helyet, méltó helyet követel magának azon a földdarabon, amelyet a magyar ész és a magyar erő szer­zett meg és épp ilyen méltó helyet követel magának Európában, amelynek egy ezred­évén át védőbástyája volt a kelet felől ér­kező csapások és dulások ellen. Elszenvedtünk Európáért Mohi-pusztát, Mohácsot, a bolsevizmust. A magyar nemzet mindenkor a saját meztelen testét dobta oda védőbástyául a kelet felől Európára zúdított pusztulás feltartóztatására s mindenkor ön­magában megújulva, önmaga erejével épí­tette újra Nyugatnak ezt a keletre előretolt védbástyá.iát. Annál fájdalmasabb és igaz­ságtalanabb volt az a megaláztatás, amely két évtizeddel ezelőtt épp az általunk ezer éven át megvédett Nyugat mért a magyar nemzetre. A magyar életakarat és a kiala­kulóban levő uj Európa hatalmas lendítő ereje — ha csak részletéiben is — már jóvá tette ezt a szörnyű dulást. S a történelmi jóvátételnek ebben a korántsem lezártnak felfogott folyamatában a nemzet életösztöne tisztába jött kötelességeivel, meglátta a he­lye* utat. és azon megy tovább jövendője Wtí. Az 1941. és az 1942. esztendő határvona­lán az erdélyi végek magyarja örömmel és megnyugvással tekint vissza az elmúlt, év­ben megtett útra. Ha a történelem nagy távlataihoz mérjük ezt az utat, csak rövid­ségét- látjuk, de ha az önmagunk életének mértékegységeihez igazítjuk, fel kell ismer­nünk, hogy a 365 nannyi megtett ut a fel­adatvállalások és a feladatmegoldások ered­ményeivel olvad bele a jobb és szebb jöven­dő felé haladó uj esztendőbe. Láttuk, hogy a bécsi döntésben megvont uj erdélyi határral teremtett nehézségek el­hárítására az anyaország milyen hatalmas áldozatokat hozott. Láttuk, hogy milyen ha­talmas munkálatok indultak meg az elvágott, vasútvonalak pótlására,. az irtózatosan elha­nyagolt országutak rendbehozására. Láttuk a mezőgazdaság, a gyáripar, a kereskedelem uj magyar alapjainak megteremtését. Lát­tuk a magyar művelődés kereteinek széles­körű kiépítését. Láttuk és látjuk a szociális gondozás rendjének egy olyan uj formáját kialakulni és hatóerővé válni, aminőre még nem volt példa errefelé. Láttuk és látjuk a felelős kormány nagyvonalú erőfeszítéseit a jelen nehézségeinek áthidalására, a szebb jövendő feltételeinek !d.a-aJriti;-,áz<i at ájrt minden területén, minden vonalán. És a munkáinak, az áldozathozatalnak ebben a szinte emberfeletti erőfeszítésében nem az a felemelő, hogy például a hazatért erdélyi részek mit kaptak a kis anyaországtól és högy a pénznek s anyagi javaknak milyen bőségét árasztja felénk a szerető édesanya, hanem abban látjuk a magyar jelen legna­gyobb értékét és a jobb jövendő zálogát, hogy a magyar nemzet és a magyar nép a sorsközösség csodálatos erejű vállalásában Így, ilyen hatalmas munkateljesítményben talált önmagára. Mert Erdély, á két évtize­Már régóta közmondásos az angol­szász önzés. London és Washington urai a múltban is elég leplezetlenül megmutatták, hogy csak a saját érde­keiket tartják szem előtt és a világ többi része csak annyiban érdekli őket. amennyiben saját szempontjaikat szol­gálja- Annyira azonban még soha sem vetette le álarcát a két angolszász ál­lam, mint most. A múltban még igyeke­zett leplezni igazi szándékait és szép szavak, tetszetős elméletek köntösébe öltöztette a rablási vagyat, most azon­ban — noha úgy mellesleg egynéhány frázist még megkockáztat Churchill is. meg Roosevelt is — nyílton év kendő­zetlenül megmondták, hogy abbém az esetben, ha győznének> az egész világot az angolszász népek vezetése alá von­nák — amennyiben nfim engednek úti mint például Európát, a . bolsevizmus hordáinak. Ohurchilj Ott jvában, Kanada fővá­rosában a képviselőházban fejtette ki ezeket a dicső célokat és gondolatokat Úgy látszik, hogy Washingtonban je­lentékeny bátorítást kapott, az ameri­kai méretek levegője még jobban feltü­zelte amugysem kisméretű hősködö len­des uralom immár újjáépülő és napról-napra egyre jobban tünedező romjain is tud már adni, áldozni és amikor mély hálával és forró köszönettel fogadja az édes anyaor­szág gondoskodó szeretetét, maga is meg tudta hozni a magyar sonsközösség oltárán az első nagy áldozatot; navy lelkesedéssel és nagy eredménnyel vett részt az első na­gyobb erőpróbán és igazi erdélyi áldozat- készséggel adta oda filléreit az erdélyi nye­reménykötvényben megnyilatkozó uiabb fej­lődés lehetőségeinek. Ebben a folyamatban több történt, mint holmi egyszerű pénzügyi tranzakció. Az eey és oszthatatlan magyar kötelességteliesités, a mindent- a hazáért hagyományának újra betöltött parancsa rej­lik a távozó 1941. vándortarisznyájában s az a legszebb, hogy ezt a minden magyar szemében büszke fényt lobbant» terhet a búcsúzó év nem viszi magával, hanem az esztendők soha véget nem érő stafétafutásá­ban messze világitő fáklyaként adja át a nyomába lépő 1942-nek. A szemünk előtt álló tények igazolják, hogy Hunnia az ábrándkerget,és helyett ke­ményen és öntudatosan dolgozott. Elvégezte azt, a munkát, amit 1941. megkövetelt, tőle. A belső arcvonalán egymásután rakta le azokat a szilárd és biztos alapokat, amelye­ket a hazatért országrészek fejlődéséért a jelen és a jövendő megkövetel Ennek a munkának áldásos sugarait itt, Erdélyben érezzük legjobban. V; , bizalmunk és elismerésünk megil­leti az elvégzett munkáért a kezdeményező­ket és a végrehajtókat. Annál is inkább, mert est a belső épitő munkát egy hadban álló nemzetnek kellett elvégeznie. Boldog békeévek méreteihez is nagy és súlyos fel­adat lett volna az 1941-ben becsülettel el­végzett magyar munka, de épp áz bizonyít­ja legszebben és legbeszédesebben a nemzet erkölcsi és anyagi erejét, hogy határain be­lül nyugodtan és bizakodással végezhette a maga dolgát, pedig csak egyik kezében tart­hatta a munka szerszámát, a másikkal pe­dig ismét védekeznie kellett a kelet felől düjefét és Ottawában, aimak a ■domí­niumnak fővárosában, amely szinte már az Egyesült Államok alkotó résszé, telve már jelentékenyen remegő angol­szász elbizakodottsággal- fejtette ki az egyetlen angolszász háborús célt: vi­lágára Imi' vágyak eléréséi. Szörnyű el­képzelni is, — jegyzi meg Churchill ki­jelentésével kapcsolatban a Stefánia olasz ügynökség —- hogy ni i lyen sors várna a népekre a Sztálin—RoosepeV— Churchill trió vezetése alatt. Az angol miniszterelnök beszéde ter­mészetesén nem szűkölködött teljesen hazug állításokban. Többek között' azt hangoztatta» hogy Anglia mindent meg tett a háború elkerülésére és hogy túl­ságosan is engedékeny volt. Mindenki tudja, hogy ez az állítás valótlan: Len­gyelországot a nagyon is méltányos német javaslattal szemben London és Washington heredték bele a háborúba. Minden hősködés mellett azonban jó-, nők látta hallgatóit arról biztosítani, hogy a végleges angolszász győzelem kivívásáig még hosszú esztendők tel­hetnek el. A jövendő alakulása, szerin te bárom szakaszból fog állam. Az első lesz mondotta. — az angolszász meg­erősödés ég előkészület ideje» Anglia, örökre fenyegető pusztulás és megsemmisü­lés ellen. Ezen a ponton emelkedik történelmi táv­latok magasságába az elmúlt és a most bu- csuzkodő 1941. esztendőben vállalt és végre­hajtott magyar kötelességteljesités. A maga törvényeit felismerő nemzet meghozta azt az áldozatot, amellyel önmagának tartozott és e nagyszabású erőfeszítésben újra meg tudta hozni azt az önkéntes és lovagias ál­dozatot is, amellyel a jog és igazság uj Eu­rópájának tartozik. Mindkét arcvonalon be­csülettel, eredménnyel állotta meg helyét. A nemzet saját erői gyarapodtak, s az uj Európáért hozott áldozat sem követelt na­gyobb véráldozatot És ha az egész világra kiterjedő háborúban nem is élhetjük a bé­kében megszokott bőséges életet, kenyerünk megvan, dolgozni tudunk és munkánk ered­ményében napról-napra több örömünk van. Adjunk hálát az uj esztendő küszöbén a felettünk őrködő Gondviselésnek, hogy igy vagyunk, ahogy vagyunk. Köszöntsük a ma_ gyár sors fölött két- évtizede lankadatlan kitartással, nagy államférfiul bölcsességgel és páratlan erővel őrködő Kormányzó Urun­kat, akinek a Trianonban romokba döntött haza megmaradását és felemelkedését kö­szönheti. És köszöntsük a magyar élet fele­lős vezetőit, akik a nemzet erőinek céltuda­tos irányításával az alkotó magyar munka menetét biztosítják, eredményessé teszik és felfokozzák arra a színvonalra, amelyet a határoktól többezer kilométer távolságra küzdő dicső iionvédeink európai, küldetésük betöltéséért vívott küzdelmei megkövetelnek. Erős és meg nem ingatható bizalom és erő tudatát adta nekünk az 1941. esztendő. És a küszöbön kopogtató 1942. ezt a tuda tunkat teszi majd erősebbé. Bizunlc a nem­zet nagy erőfeszítéseinek eredményességében, az elvégzett munka gyümölcsében: a magyar élet és az európai magyar hivatás kitelje, sedésében. Ennek reményében kívánunk minden ma­gyarnak, itthon és idegenben boldog magyar ujesztendőtt —fz — már Lét és féléve áll háborúban és Churchill még csak most beszél az elő­készületek idejéről- Ez alatt az idő alatt — mondotta — heves harcok lesz­nek s mindent meg kell -tenniük az el­lenállás kifejtésére. A légi uralmat és a szükséges hajóteret akarják megszerez­ni, hogy végrehajtsák a hadianyagot, lőszert és ellátást »adó Amerika tervét. A második szakasz—mondotta Chur­chill — a felszabadítás időszaka lesz, Tudjuk mit ért felszabadítás alatt: a világnak az angolszász népek és a bol- . se v izmUs uralma alá való ágazását. Végül a harmadik .— fejezte be jós­latát, mint valami világitélőbiró — a bűnösök megbüntetése 'esz, azoké az or­szágoké, amelyek a háborút okozták. Ezeknek a céloknak eléréséig nincs megegyezés, fejezte l>e .beszédét, de az ellenség ereje igen nagy és azt ném sza­bad lebecsülni. A világ nem Cliurchilléktftl várja a szabadulást Tudjuk jól- hogy amikor valaki na­gyon meg van ijedve, önmaga bátorí­tásául annál iiangosabban kiabál. Kö­rülbelül ez lehet- a magyarázata, Char­Az angolszász hatalom közeli végét jósolja Togo japán kOIOgyminiszter Tíz kilométerre állanak Manilától a diadalmas japán csapatok A német csapatok ello&lalták Szebasafopol erődjeit Az angolszászok álarc nélkii'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom