Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

Karácsonyi Jlra fillér S ä er da 194j. december '24 ^JţiV -TV. UU te •: í'ísü^I; •■ ti: v' ,\ .. • EIÖ FIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 2.70. NE­GYED ÉVRE 8. FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 82 PENGŐ. — POSTATARARÉK. PÉNZTÁRI CSEKSZAMLA SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 29:1. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNY TARSASA G FELELŐS SZERKESZTŐ: N YIRft JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MIS Z TERI UM ívta: Nyivö József A világ látszólag ugyanaz, mint teg­nap. A város rideg kőhazai egész nap szín­telen ködöt füstölnek, s az élettől meg­riadt emberek futnak közöttük párolgó szájjal a kenyér után. A hivatalnok ak­tái fölött görnyed, a műhelyek titokzatos kerekei kék fénybe burkoltan tartják a kiszámított fordulatszámot, a kohók tüze izzik, a tanár könyveit bújja, a rádiós az éter hullámain nyargal, a laboratórut­inokban uj halál születik, a koldus a templom küszöbén fázik, a minisztert or­szágos gondok ' gyötrik szakadatlan, a hadvezér a háborít véres vonalát nézi, amely éppen úgy kettőbe szeli a föld- tekét, mint tegnap. A kiadott hivatalos jelentés szerint különösebb esemény nem történt. .4 sí­rok népe éppen olyan halcttan és sárgán nyújtózik a gödrökben, mint tegnap, a<c élő milliók éppen olyan keményen romá­nak egymásnak, mint tegnap. Az ágyuk torkán a tűz mord ugatással lövet ki. s harckocsik acélhernyói másznak előre a győzelem. vagy halál' engesztelhetetlen elszántságával. Az erdők felett bomba- i>ctő zug el. Dübörgésétől megriadnak a esetés arany-avarjába burkolózott szarvastehenek és a megfagyni készülő borzas madár felrebben az ágról. A fák azonban mozdulatlanná merevednek, s a hegyek ijedten magukba gömbölyödnek, tűig a gép elhúz fölöttük és elvész a szürke felhögomolyogban. A veszedelem elmúltával elsőnek az éhes farkas áll ki az erdőszélre és sárgás szemekkel ráül'ölt a téli alkonyaiban messzi távolodott fal­vak csendes füstjére. A naptár szerint és valóságban kará­csony van, de a világok harca mindjárt tetőfokán tombol, s a hatalmas kép min­den élő szemét magához igézte. Az epek­ből lelőtt repülőgépek zuhannak alá, a tengerek mélyére elsüllyesztett hajók szállanak le, a Führer átvette a haderő főparancsnokságát, a japánok élő torpa- dókat lőnek ellenségeikre. Anglia uj ál­dozat-népeket keres, kik helyette meg­haljanak, az amerikai elnök zsidóival ta­nácskozik, Ázsia és Afrika poklában dúl a harc, a diplomácia hidegen mérlegeli az eshetőségeket és uj meglepetésekre készül, menekült királyok és kormányok hosszú orral távoznak a palotából, mert Churchill ur ideges és nincs ideje velük foglalkozni. Igen. igen, karácsony van, de c pilla­natban uj. tatán döntő események előtt állunk és a főhadiszállásokon szakadat­lan folyik a munka, parancsok, hitek, je­lentések futnak, jönnek, a félvilágon at dübörgő hadigépezet égen, földön, föld alatt hullámzik s ebben a lelki és ideg- önkivületben kinek van ideje a be jehemi rozoga istállócska eseményével törődni és arra a barmok lehelletével melengetett Gyermekre gondolni, akire e pillanatban még csak pár egyszerű pásztorember bá­mul le, mert angyalt láttak a légeg át- suhanni és csodálatos csillag támadt a hidegtől szikrázó égen. Karácsony van. a harang meg is szó­lalt, de a világ és az események szörnyű zajában csak a himbálása látszik. Libe­rális vélemény és mosoly szerint ilyen kezdetleges, naiv eszközökkel ma mar nem lehet a modern élet ritmusával kon. kiutálni és enyhén szólva idejétmúlt az az elondolás, amely a fádió és film kor­szakában. a mai szédületes gazdasági, politikai és társadalmi rendszerek mellett egy gyermek születésének lényéből akarja a világ és emberiség megváltásá­nak gondolatát megvalósítani. Ma — kérem — több a minisztérium, mint a misztérium. Hogyan birkózzék meg a milliárdok, tonnák, hatalmi rendszerek, világigázó hadseregek, az emberi mére­teken már túlnőtt problémák szörnyű feladataival egy barmok jászlában ron­gyokba takart Gyermek, kinek egyetlen szál katonája, véletlen aranya nincsen, sem akkora földje, hová fejét lehajt­hatná? Bs mégis! ­Valami megfoohatatlan doha történik ezen a napon, mindenek ellenére is. ami mellett eltörpül a viláq és emberiség minden hatalma és ellenállása, rendsze­re. háborúja, gazsága, találmánya, tudo­mánya. mérhetetlen civilizációja. Látszólag nem nagy dolog, ami ezen a napon nemcsak az emberekkel, hanem az egész világgal történik. Mindössze annyi, hogy az angyal ál­lt ént a világon. Nem látta senki, de a fojtó, szürke kö­dök elültek, a hó ruhát váltott, a hegyek megnyugodtak, a farkas megmosta véres száját, a sziklához fagyott sast a végte­lenség furcsa ingere fogta el és a sztra­toszférába kellett emelkednie, a fa tövé­ben alvó nyúl pedig örömében fcltnako- gott. Nem lehet leírni, hogy mi történt ezen az éjszakán, de a föld bánata mi itha egyszerre elmúlott volna, a csillagok két- akkotára nőttek, s ezüst ragyogás vert át az erdőkön, rengeteg havasokon. A szétvert mezőkön hó-árnyak lebegtek, mintha feltámadt daloló halottak volná­nak. A pásztor nem tudta elképzelni, hogy miért bégetnek juhai. Nem látta senki, de a rádiómérnök. fején a fülhallgatóval, soha életében olyan szép zenét nem hallott és a szi­vére kellett szorítania kezét, hogy a szive a drága, boldog izgalmat kibírja. A kis, névtelen tisztviselő bátran, férfiasán ki­egyenesedett. mintha váratlanul az ötö­dik fizetési osztályba léptették volna elő. lelke, szelleme kitágult és meglátta az elet gyönyörű lehetőségeit, felesége, gyermekei nem győztek csodálkozni raj­ta. A miniszter, mintha sugallatot kapott volna, nem engedte meg, hogy nagymél- ióságolják, hanem deriisön, igaz magyar testvériseggel a primus inter pares alap­ján szorongatta a tisztviselői kar kezét, soha nem sejtett tisztaságú szociális el­képzelések születtek benne és ismételten kijelentette, hogy: ,,Uraim ne feledjén: a misztérium mégis több, mint a minisz­térium!". .. A pártok belátták tévedései­ket és rájöttek, hogy mindeneken felül ■élet-halai kérdése, hogy e nehéz, időkbe,i szétválaszthatatlanul eggyé forrják min­den magyar. A pap felsóhajtott és el­dobta tollát, mert sohasem fogja szavak ba foglalni tudni azt a szép prédikációt, ami benne lobog. A koldus a jótétlélek_ a dia kenyeret olyan áhítattal emelte szájához, mintha Krisztus teste volna. Az is volt. A kereskedő megfeledkezett a haszonról es a magáéból boldogan lo­pott hozzá a karácsonyi meglepetéshez. A mérleg mégis az ő javára billent. A hadimunkás száján önkéntelen karácso­nyi ének támadt. A nélkülözők, elhagyót tak, szegények megtalálták önmagukat rongyaik mögött. A hajlékok ezen az es­tén fénybe borultak, s a családi élet soha nem tapasztalt melege, illata és boldog­sága töltötte be még a nyomor tanyait is. Churchill kezdett rádöbbenni, hogy végzeteset tévedett és nem mert az alsó ház előtt megjelenni. A führer az égen támadt vezérlő csillagba merült és szö­vetségesei figyelmét is felhívta rá. Az ószövetségbe tévedt Elnök is ráébredt, hogy vége a népszövetséges régi világ­nak, uj-szövetségek alakultak és az el­nyomott népek bizony feltámadnak. Az ágyuk ugyan bömböltek, a bombák rob­bantak a harctereken, az acél-hernyók tovább másztak előre, az eget ugyan el­sötétítették a harci repülőgépek, de min­denki tudta azért, hogy karácsony van és hiába tombol a világok harca, törnek életünkre végzetes veszedelmek, nyilván­valóvá lett mindannyiunk előtt, hogy az uj életet és a magyar feltámadást immár nem lehet többé elodázni. Édesapánk, férjünk, testvérünk, jegyesünk pillanatra haza gondolt, aztán mosolyogva, arcan a szer,t meggyőződés fényével rohant előre, hogy megvesse az uj magyar élet dhpjftt. látszólag — mondom — nem történi semmi különös ezen a földön, csak a Gyermek megszületett és egy másik gyermek, mint a kis nyúl az erdőn, örö­mében felkacagott. .. MAGYAR KARÁCSONY Varga Mátyás fametszete

Next

/
Oldalképek
Tartalom