Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)
1941-12-14 / 285. szám
/ W4L DECEMBER M '€k HÉTVÉGI NAPLÓ NYUGALMAZOTT „ELVTÄRS“ Az újságíró <4nm»to| egyik í**iií*ó tagja mesélte a napokban: _ A kelteti hadszíntérről a nt*; lókban érkezett teáa az imokaöcsém A légvédelmi tüzér aégnél teljesít szolgálatot zászlósi rangban, ö hozta d az alábbi történetet: Már jó mélyen benn jártak au: orosz főidőn. Száz és száz kaomébaeket tettek meg, mtnxHg előre, kelet feSé. TfeKtek) altisztek és Uöztionvédek már alaposan tájékozódtak arról, hogy- a bolsevista rendben, a «olgőzök földi mennyországnak Mietete« vörös világában miképp ettek a munkások és a fö&d- GXÜveidk. Jelzők telesSegesek, A tapasztaltakat nem adja vissza sem ige. sem főnév, f**n melléknév A látott szörnyűségeket' nem kö- «däMti meg sem kijelentő tőmondat, sem Egyszer a zászlós elé lépett az egyik légvédelmi tüzér. Tisztelgett, megszólalt: _ Zászlós ur .. vasmunkás vagyok Budapesten. .. Kern voltam ugyan szájs® és hangos tagja, a kommunista pártnak, de kommunista voltam.. De ha én egyszer én innen hazamegyek s nekem még valaki azt meri mondani, hogy így, meg amúgy a bom- imndnnms, hát én,., A honvédtüzér itt akkorát és olyant, ká- mmfeodoM. aminőt nem bír meg a mögötte«1 országrészek gusztusa. Néhány kacslraringós mondat után folytatta a megkezdett mondatot: — ... iát én azon akkorát rugók, hogy egybe a Dnyeszter tufe» Partjára repül. . Már jött Mr arról, hogy a magyar földműves milyen véleményt formált Ukrajna vérre! trágyázott mezőin a bolsevista mennyországról. Most a magyar munkás fe a gyógyulás útjára lép, látván az orosz föjd sötét, de le— mezteienitett rejtelmeit. S aki majd később, valamikor azt mondja, hogy „kommunizmus“ — ne csodálkozzék, ha vajaid, a régi „elvtársiak“ komi akkorát mg rajt®, hogy valahol az Ural ttíjsö lankáin ér földet. . , PILLANATFELVÉTEL A szép szál rendőr, a „biztos ur“ áll az »tea sarkán, a járda szélén. Derekán szolgálati őt), oldalán kard: biztos, hogy szolgálatban van; Magatartása szilárd és öntudatos. Arra figyelek fel, hogy két takaros fiatal leányka a biztos uc közelében hirtelen izgalomba jön. Jelentőségteljes pillantásokat váltanak, még meg is bökik egymás oldalát könyökkel. Az egyik bólint s a másik, arcán mennyei boldogság fénye árad. Az, aki kettőjük közül bólintott, hirtelen irányt vesz a bizlos tir felé. A másik boldogan, de kissé gyámoltalanul követi. Már ott állnak a rendőr előtt. — Biztos ur, kérem szépen, — Itallom a bólintós kislány hangját — tessék inlár nekünk megmondani, hogy ... Sietős az utam, a többit el kell •mulasztanom. De a kis jelenet valahogy szeget üt a fejembe. Ez nem ugyanaz, súgja a fülembe egy láthatatlan szellem, mintha — mondjuk — én állok oda a biztos ur elé és felszólítom, „tessék már nekem megmondani“... Vagy hat méterről visszafordulok. Az a kis hetyke barna, aki az élö'ab bólintott, ott áll a biztos ur előtt és csak kérdez, kérdez, kérdez... A rendőr csak felel, felel, felel... Á másik leányka, szőke és kékszemü, ott áll, nem szól egy árva szót sent. Csak néz. A szive a szemében lüktet. A hangja a szemébe szállt fél és már-mar megszólal. Az egész kislány, úgy ahogy ott áll, olyan, mint aki a saját két szemébe állt ki kirakatba. Csak néz. Olyan áhítattal, olyan reménykedéssel, hogy az már szinte megintő. A kis hetyke barna, csak kérdez, kérdez, kérdez. A biztos ur felel, válaszol, bólogat. A keze már türelmetlenül mozdul a keztyüben. És ekkor, hivatás és testhossza teljes magasságából szórakozottan, rápillant a jelenet harmadilc szereplőjére: a csu.pa szem, csupa áhüat szőkére. Neki is van szeme, rendőr ! Sasszeme vám, hát hogyne vemmé észre azt a nagy hódolatot és rajongást, ami abból az égszinü szempárból mind feléje száll, ráhutl, mind neki szol, érette van. A kis hetyke barna dhallgal és a biztos wr most már valamivel lelkesebben mond,, beszél s az arca kifényesedik, csupa mosoly,,. Aztán csudálkozunk, máért van as, hogy a kolozsvári rendőrség biztos urai a szolgálat nehéz órái után csak takaros, üdeszépségü, helyes fiatal hölgyek társaságában sétáiknak az ideán. Hát, tolóm ezért is mm,.,. jótékonyság Még nyíltak a völgyben a kerti virágok s még zöldéit a nyárfa (ha nem is az ablak előtt), amikor megismerkedtem a Kóbor Kutyával. A Iúnczeg-utca sarkán ténfergett, főként a napos oldalon. Ténfergés közben főként heverészett, a járda kellős közepén, s heverészés közben főként szunyókált. Amig mi, emberek, céltudatosan törtettünk dolgaink után, a Kóbor Kutya süttette a hasát az őszi nap langyos sugaraival. Egyszer — még volt ereje és melege a napnak — mellém állt. Elkísért hazáig. Útközben egész magatartása elárulta, hogy mindössze a következőket óhajtja közölni velem: — Nagyságos ur! Szegény, elhagyott árva vagyok. Két napja nem ettem. Már alig állok lábamon az éhségtől. Könyörüljön rajtam, nagyságos ur, csókolom a méltóságos kezét-lábát. Csakugyan, zörögtek a csontjai, olyan girhes volt. Hazavittem, odacsaltam az udvarra néző ablak alá és némi kenyérkaréjjal megven* dégeltem. Kutya létére úgy falt, mint egy farkas a szegény, elhagyott árva, aki két napja nem evett. Kihoztam a kamrából a bejárónő csirkéi számárra féretett száraz kenyérkaréjokat. Bekebelezte azt is, igen jó étvággyal és igen hálásait csillogó szemmel. Másnap már ott állt vártát az ablakom előtt. Tudta, hogy némi kis segítségre számíthat. Jól számított. Nemcsak kenyérkaréj jutott, a szegény árva Kóbor Kutya étlapjára, akadt egy kis mócsingos hús, egy adag csont is. Harmadnap már reggel az udvaron feküdt és amint meglátott, felkelt és tánclépésben elém lejtett, röhögve mutogatván hófehér fogsorát. Egyébként fiatal, szürke, igen csinos termetű fiatal farkaskutya volt a szegény árva Kóbor Kutya. Amikor először szóbaálltunk egymással, kiálló csontjain kopott és lompos volt a szőre. Látszott rajta, hogy lecsúszott, rosszul megy a sorsa. De negyednap már a szomszédban pillantottam meg. Egész halom csont és mócsing volt előtte. A szája és a torka alig győzte nyelni a hatalmas adagokat. Délutánra már gömbölyű és degez volt a hasa, mint egy régimódi virilistának. A szőre fénylett s egész megjeleni '.síről sugárzott a jobb élet. Ötödnap tt pillantottam meg az ablakom alatt. Nem kóborolt: aludta az igazak álmát az egyre bágyadtabb napfényben Amikor kinyitottam az ablakot, éppen csak felemelte a fejét. Kissé méltatlankodva hunyorított rám: — Mi as, már szunyókálni sem hagyják az embert? Kezem tele volt nekiszánt ennivalóval. Látta, de nem is ügyelte. Néhány percig unszolnom kellett, amig felkelt és nagy csáni- pásan oda mélt.óztatott fáradni az ablak alá. — óhajt valamit uraságod? — kérdezte közömbös pillantással. — Nesze, — mondtam — kapd be és váljék egészségedre. K. oí O * S V ffl» ** f S ai f an áron Z I S a I« o n tSasiíaifjYCSeir« «?«» Z s I b ó n Erdélyi nyereménykölcsöní Csak kenyérkaaój volt a markomban. Ledobtam. Megnézte, m-gszagolgatta. Aztán rámnésett: ennyi az egész? — Sajnálom, öregem, egyéb nincs. Mégegyszer rámnézett: — Hát jó, — mondotta a pillantása — lm neked örömet szerez, én meg is ehetem. Meg is ette. Csak úgy óvatosan, fogyhegy- ről Étvágyat nem mutatott. Aztán hátat fordított nekem és úgy otthagyott mint Szent Pál azt a bizonyos ekklézsiát. Néhány napig nem találkoztunk. Egyszer ismét ott láttam az ablak alatt, a pázsitra hulló hitvány napsugárban. Az ablaknyitás zörejére már fel sem nézett. Bosszúsan átfordult a másik oldalára. Percekig kellett unszolnom, amig felnyitotta szemét és a vállán keresztül, csak úgy fektében, foghegyről rám nézett. Bágyadtan visszaejtette a fejét és mélyet sóhajtva ismét szunyókálni Bawl: és* Talitt- rékpénzfárnál kezdett. Percekig kellett testálnom, amig végre felállt és unottan, nyújtózkodva, nagyon kénytelenül közelebb jött. A kenyérkaréjokat megsziraatolta. Ingerülten kapta fel a fejét és villámló szemekkel nézett rám: — Kikérem magamnak! Ilyen szeméttel akarsz te rajtam segíteni. Ilyesmihez én nem vagyok hozzászokva. Ezt vegye tudomásul uraságod! És lelépett a színről, mint a velszi herceg az angol trónról. Azóta nem találkoztam a Kóbor Kutyával Ne mondja nekem senki, hogy az „állat“ kevesebb, mint az ember! Dehogy kevesebb! Legalább annyi!-fz — KÖZÖTT Marce* Pagnol: Bukfenc (Révaí-kíadás) PÁNKOM SZÁLLÓ BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszetü kényelem Kétágas r * 9*— P-tol 18'—P-iq Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál. „ _________________ Elismerten kiváló ■ongha. Polgári árak Az élet mébr kelieiaetcn és súlyos helyzetek elé állítja >i jámbor halandókat, azok azonban, akik vem állnak feltétlenül erkölcsi alapon, k,. <ijb”nagyobb hazugságokkal könnyen kivágják magukat . . Ezt a módszert követi s emeli klasszikus tökélyre Pagnol regényének főhőse: Louis Tréneé Pe- íuque, akit az utcakölykök rövid egyszerűséggel „császárinak titulálnak, ő magát azonban szerényen csak filozófusnak nevezi. Barátai: Felix Antoine Grasset. a pesszimista költő és Panier, akinek neve mögé a& első személyben beszélő iró búvik, szel idén tereellnek ennek a felelőtlenül hozudozó, ijesztően könnyelmű és mégis szerfelett rokonszenves ifiuniak . . . Louis Iréneé Peűuque viharos életéből végeredményben csak egy nyúlfarknyit ismerünk meg, de azt hősünk minden gátlás nélkül végsghazudja... A maga szempontjából igaza is vau, mert igy valósággal végiglibeg az élet göröngyös utain és esőstől rohanják meg a mindent feledtető illúziók... Persze végeredményben rajtaveszti, de ez a kis lelki megrázkódtatás nem gátolja meg abban, hogy a regény utolsó soraiban, legfrissebb áldozata, egy csinos párisi leányka előtt meg ne villantsa kedvenc hazugságát, képzelt örökségét: soha nem: létező Legrand nagybátyja gyárát . . . Pagnolt eddig, mint színpadi szerzőt és filmrendezőt ismerte a közönség. Ez az első legénye, de a „Bukfenc“ (ami mellesleg találóbb cim, mint a francia „Pirouette“) a lebilincselő olvasmány, a lenyűgöző film és az izgalmas színdarab minden sajátságát és értékét egyesíti. A fordítás Rónay György élvezetes munkája. / (—) SZÜRKE BAGOLY: A RENGETEG ZARÁNDOKAI —— Singer és Wolfner kiadása —— Szürke Bogc'iy könyve olyan világba visz el ahová minden gyermek és igen sok felnőtt vágyódik vfagy vágyódhatott: Kanada szűzi őserdeibe, amelyeket a könyv a „Nagy Fehér Csend Birolahnának“ nevez. „A rengeteg zarándokaidban elmondott történetek és események kerete ugyan a szerző és felesége Kanada öserdeiben megtett útja, de a főszereplők mégsem ők, hanem a vadon állatai, azok között is elsősorban a hódok, amelyeket az Indiánok „hódemberkéknek“, „kis indiánoknak“ ée „kis testvérkéknek1“ is becéznek dallamos és virágos nyelvükön. Szürke Bagoly — egyébként kanadai fél vér indián — vadfogó és vadász volt, de megismerve a hódók csodálatos ételért, ennek az üldözött ée halálraítélt állatfajnak barátja ée védelmezője lett. Nagy türelemmel és szeretettel szelídítette meg a különben gyanakvó és óvatos állatokat és hűséges társsá latte őket a létért folyó harc könyörtelen hullámzásában. Egy-egy kis beteg hódocska megmentése sokszor vált életük legnagyobb, legkönnyesebb problémájává, de gyakran ujjongtak és kacagtak is a fortélyos eszű kis himpellérek agyafúrt csinytevésein, Szürke Bagoly uj könyve méltán sorakozik a korábban megjelent „Két kicsi hód“ bűbájos története és a „Vadon fiai“ elragadó ro- mafntikája mellé. Nemcsak a hódok érdekes életmódját ismertet g, nemcsak a vadon szépségeit festi meg iszemléltető sziliekkel, a sorok között nagy művészettel elbújtatott tanítást is ad az emberséges gondolkozásra és az egyszerű élet örömeinek megbecsülésére, a küzdelem és a fáradtság terűének vidám és békés szívvel viselt vállalására te. A nemrég elhunyt Szürke Bagoly könyvét Baktay Ervin dr. fordította magyarra, szép és ízes nyelvezettel. Néhány pompás fénykép felvétel és a szerző több kedves rajzocskája egészíti ki a szöveget és teszi mélyebbé a könyv hatását. — fz — JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK so perc fflarosvásárhely perc nagyvárad perc Budapest REPÜLŐGÉPPEL A Maoyar LésíforgaSmi r. t. MALERT légijárata; vasárnapis közle ködnek. 3őelőre gondoskodjék hel^foalaídsró' Mátyás 8*ir«<ÍY-Sér t &*• Telefon : 35—96
