Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-13 / 259. szám

^ »It« BUD ir 3 « CaUtBríMc **«*«*» * 10dl, november IM Ara "12 fillér FJÖFIZETftSI ARAK: 1 HÓBA *.70, NK-I GTE® ÍSVBE 8, FÉL «VBE M, EGESZ I ÉVBE 82 PENGŐ. — POSTAT AKABEK. I PÉNZTÁRI CSEKSZAMLA SZAMA: 781«. I HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 859. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ KÍSZV tK '-.’TÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐI NY1RA JÓZSEF I SZERKESZTŐSÉIG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BBASSAI-Ü. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA AMERIKA BUVÁRHAJÓKAT KÜLDÖTT A FÖLDKÖZI-TENGERRE Finnország erélyesen visszautasította az amerikai beavatkozást. Sztálin amerikai csapatokat kért Ylad ivosztokba Fontos fordulat várható a német-francia kapcsolatokban Finnország Európa nevében » válaszolt Amerikának Witting finn külügyminiszter kedden este átnyújtotta a helsinki amerikai követnek a fine kormány válaszát az Egyesült Államok emlékiratára. Washington nyíltan arra törekszik, hogy au egész világ fölött átvegye a vertes is az irányítás szerepét. Kn-ox tengerészeti minisz­ter a fegyverszüneti évfordulón mondott be­szédében ezt nyíltan megmondotta. Az Egye­sült Államok látja, hogy London csillaga vég­zetesen és véglegesen letiinöben van és a brit világbirodalom romjai» fel akarja épUeni a yenki.világuralom trónját. Ennek a nagy örökségi pernek előkészületei már régóta foly­nak. Ez magyarázza meg Anglia ^támogatá­sát“, a szovjettel kötött szövetséget és ennek a politikának egyik mellékhajtása a Finnor­szághoz intézett amerikai jegyzék is. A washingtoni kormány azt követelte, hogy Finnország „ha a jövőben is meg akarja őriz­ni az Egyesült Államok barátságát“ adjon ] birtoeitékot. hogy azonnal befejez minden tá­madó hadműveletet a szovjet ellen és csajra, taif visszavonja az 1939-es határ mögé. Erre az amerikai okvetet lenkedésre vála­szolt most a finn kormány. A határozott és méltóságteljes válasz megállapítja, hogy Finn­ország már Angliával is közölte; ,,önvédelmi karmot folytat a szőrijét hódítási vágyával szemben és ezen az álláspontján nines módjá­ban változtatni". Saját biztonsága szemeiéit tartásával arra törekszik, hogy ártalmatlanná tegye ellenségét és megszállja az ellenség had­műveleti területeit az 1939.es határokon túl is. A háborút csak akkor szándékszik befejezni, ha elmúlt a létérdekeit fenyegető veszély és függetlenségét, fennmaradását tökéletesen biztosítva látja. — Finnországnak — hangoztatja a válasz — a keletkorjalai finn lakosság érdekében is kötelezettségei vannak. A washingtoni kor- m*ny — úgy látszik — azt a reményt táplál­ja, hogy Finnország békét kíván és ezt el is várja tőié, noha nem adott semmi biztosítékot arra, hogy kiküszöböli az uj tárnod ások lehe­tőségét. A finn válás« végül hangoztatja, hogy egy kis népnek is a legteljesebb mértekben joga van szabadságéinak és függetlenségének vé­delméhez, Finnország válasza akár az egész Buróp-. válasza is lehetne, Európa is ezért harcol. Joga van szabadságára és függetlenségére az angolszász gyámkodással szemben, s mindad- aig nem teszi le a fegyvert, atulg ezt a célját ol nem éri. Ezt újból ée határozottan meg­mondotta Schmteat dr., a német külügyi hi­vatal szószólója a legutóbbi berlini sa.itótogn. dáson. Azokkal a minduntalan felbukkanó hírekkel is foglalkozott, amelyek Németország béketapogatózásairól akarnak tudni. Churchill is tett ilyenféle kijelentéseket, erekkel aton- ban esők saját népének fáradságát és béke. vágyód szeretni semlegesíteni. Se.kmiedt dr. félreérthetetlenül és végérvényesen hangoz­tatta, hogy Németország soha sem tesz béke. kisérleteket változatlan és megváltozhatatlan célja » teljes győzelem és egyedül csak az a kérdés, hogy »et az tengői világbirodalom meg- 1 semmisítésével, vagy pedig angol békekéréssel I fogja-e elérnif Anglia kérhet békét. Az uj- I sági ráknak arra a kérdésére, hegy vájjon Churehillel kötne-e békét Németország, Sehmiedt dl. utalt a Vezér legutóbbi beszédé­re, amelyben Hitler az angoli miniszterelnököt „őrült iszákosnak“ nevezte. Anglia zsákutcában Anglia valóban nagyon különös helyzetben, valóságos zsákutcában van. Egyedül — Chur­chill saját bevallása szerint — már régen nem tarthatná magát, ilyen módon teljesen rá van szorulva az amerikai segítségre. Ez pedig a rosszból rosszabbá való menekülést jelenti, hiszen az Egyesült Államok nem tit­kolt célja, hogy minden téren át akarj„ ven­ni a vezetést. Anglia tehát a Németország ál­tali Ieveretés, vagy az Egyesült Államok ál­tali elnyeletés szírijei között hányódik. Wa­shington könyörtelenül tör előre Virginio Gayda a Giomalo d’Italiában megállapítja, hogy az amerikai hadihajók már résztvesz- nek a tengelyhatalmak elleni hadműveletek­ben e« ez a tény nem annyira a harcoló Eu­rópára jelent veszedelmet, mint a megsegített szövetségesre: Angliára. Az amerikai . segítő" hadihajók természetesen az ango] támaszpor. tokát használják és ezzel Anglia kiszolgáltatta magát tengerentúli szövetségesének. Az ame­rikai tengeralattjárók már megjelentek a Földközi-tengeren, állapítja meg Gayda, az Atlanti-óceánon kisérik a hajókaravánokat, Washington felfegyverezte kereskedelmi ha­jóit és támadásokat intéztek a német tenger­alattjárók ellen. Az Egyesült Államok légi hadereje la Anglia „rendelkezésére" áll. Nap­nál világosabb, hogy ee nem történik ingyen. A világháború után Amerika népe a legtelje­sebb mértékben zúgolódott amlatt, hogy szö­vetségesei nem tudták megfizetni óriásira duzzadt hadiadósságaikat s nyilvánvaló, hogy most az árat kétszeresen fogják behajtani a mostani segítségért és az elmaradt adósságok­ért, kamatok kamatjaival együtt. Londonban ezt kétségtelenül látják és ez a helyzeá még nagy meglepeléseket tartogathat a jövő ki­alakulásában. Nem' véletlen, hogy a német külügyminisztériumban egyre sűrűbben hang zik el az a nyilatkozat hogy a háború véget- érhet angol békekéréssel. Londonnak előbb­otóbb he kell tátnia, hogy esetleg olcsóbb lesz, ho modus vlvenölt létesít európai s egész Földközi-tengeri helyzetének feladásával az egyesült Európával, mintha véglegesen elfo­gadja a esi H api t ha tut [an étvágyú Amerika támogatását. Ehhez a belátáshoz természete­sen még hosszú fejlődés kell, Angliának még alapos csapásokat kel] kapnia, hogy eljusson a tanulsághoz, el kell távolítania mai vezetőit, de minden jel szerint nem lesz más ut szá­mára: vagy a* alku, vagy a megsemmisülés. A szovjei amerikai csapatokat kér A végveszedekmben lévő szovjetkormáji.y természetesen kétségbeesetten kapaszkodik angolszász szövetségeseibe. Sztálin Litvinovot küldi Nevyorkba s hogy megbízatásának na­gyobb súlyt adjon, helyettes külügyi népbiz­tossá nevezte ki. Newyorkba való utazása közben Fit vinne néhány napot tölt Londonban ós tájékoztatja az angol kormányt a keleti harcvonal helyzetéről és a szovjet fegyverke­zés állapotáról. Csak nemrégiben fejeződött be a moszkvai értekezlet és ennek éppen ilyen tájékozódás volt a célja. Litvinov megbízatá­sa újabb beszédes bizonyítéka annak, hogy másfél hónap alatt ismét mennyit változott a helyzet. Azóta a Szovjet, elvesztette az egész Donec-medencét, a Krim-félszigetet, a Mosz­kva előtti térséget, legfontosabb városai ha­marosan a szövetségesek keiébe, kerülnek, ériaki, és déli utánpótlási útjait véglegesen elvágják a diadalmasan előrenyomuló csapo­lok. Nem csoda tehát, ha Litvinov tájékoz­tatni, azaz újból könyörögni kénytelen. Sztá­lin újból kiásta zsidó munkatársát, tanács­adóját és sugalmazóját és Amerikába küldi, hogy ott, ahol Litvinov—Fmkelstadn hitsor­BERLIN, november 12. A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának : A véderöfőparancsnokság közli: A Krim- félszigeten a német és román csapatok ke­mény üldöző harcokban Kéréstől délre elér­ték a tengerpartot. A légi erő továbbra is eredményesen bombázta Szebasetopol. Keres és Arapa kikötőit. A Tnlától délre levő térségben gyalogos és páncélos kötelékek átkaroló támadással szétvertek egy szovjet lovashadosztályt. sósain sic úgyis nagy szavuk van, igyekezzék fokozott erőfeszitére sarkallni a yenki akara­tot. Stockholmi politikai körökben úgy tud­ják, hogy Sztálin követe kérni fogja Ameri­kától, küldjenek egy amerikai zászlóaljat Vladivosztokba, egy amerikai, hadtesteit Bur­mába, egyet Archangelszhbe s ezenkívül egy amerikai expedíción hadsereget a Kaukázus­ba, vagy Észak-Afrikába! Japán—amerikai udvariaskodások Döntés előtt áll a japán—amerikai viraon.y ügye is. Kuruszu rendkívüli japán nagykövet Washingtonba érkezése előtt mind amerikai, mind japán részről rendkívül érdekes nyilat­kozatok hangzottak el. Knox tengerészeti mi­niszter az Associated Press szerint kijelen­tette. hogy az Egyesült Államok tei|türel- mes(!) volt az utóbbi években Japánnal szem ben, de most már nem fogja tűrni az ameri kai érdekeket sértő japán követelések han­goztatását. Ez a nyilatkozat már mutatja, hogy a megegyezés a két csendes-óceáni ha­talom között egyáltalán nem valószínű, mivel semmi jele sincs annak, hogy Japán lemond ­jon eddigi céljairól. A japán sajtó most sem fukarkodik Ame­rikával szemben az éle* kifejezésekkel. ,,A* USA a legnagyobb békebontó“ — irja a Nisi Nisi cimü lap. Azok az intézkedések, amelye­ket amerikai biztatásra Panama tett Japán ellen, tulajdonképpen Washington üdvözlő szavai Kuruszu számára. Japán csak a ten­gelyhatalmakkal való együttműködésében va­lósíthatja meg az uj távolkeleti rendet. Kejet- ázsla problémáit kizárólag csak az ottani né­pek oldhatják meg és más államok beavatko­zása békebontást jelent, A japán kormány­nak, irja a, lap, végső esetben fegyvert kell ragadnia az Egyesült Államok ellen. Churchillnek azt a fenyegetését, hogy a japán—amerikai viszály esetén Anglia is ha­dat üzenne Tokiónak, a japán fővárosba egy­általán nem veszik tragikusan. Nagyon meg­lepett volna — mondotta a japán külügymi­nisztérium szóvivője — ha Churchill nem te­szi meg ezt a kijelentést. A japán haderő egyik vezető egyénisége Churchill beszédét hiábavaló Vagdalkozásnak nevezte. Fenyege­tésekkel semmit sem lehet Japánnal szemben elérni. A japán kormány — mondotta — bé­két akar, de olyant, ame]y nem jélent meg­alázást számára. Egyébként Anglia nagyon kétes játékba kezdene hadüzenetével, mivel nem szabad elfelejtenie, hogy egy esetleges Csendes-óceáni háborúba való belépése nyo­mán a küzdelem kétségtelenül átterjedne az Indiai Óceánra is és ez India és Anglia kap­csolatainak megszakítását jelentené. Igen sok foglyot ejtettek és 91 löveget és más hadieszközt zsákmányoltak. A német csapatok ellenállásán meghiúsult a Szovjetnek az a kísérlete, hogy öeszpon- tositott erőkkel kitörjön Leningráidból. Az ellenség igen súlyos véres veszteségeket szenvedett. E harcok során 17 támadó szov­jet páncélos közül 11-et megsemmisítettünk, 7 páncélkocsit a legsúlyosabbak közül. Harci- és vadászrepülő kötelékeink az arcvonal minden részén sikeresen támadták az ellenség hátsó összekötő vonalait és re­pülőtereit. Igen sok vonatot romboltak szét és jelentékeny veszteséget okoztak a szov­jet légierőnek. Moszkvát nappal és az éj­szaka folyamán romboló és gyujtóbombák- kal bombáztuk. A vasúti berendezésekben a telitalálatok súlyos károkat okoztak. A né­met légierő éjjeli támadást intézett GoiWJ hadiüzemei ellen. Német rohamcsapatok november 11-én az arcvonal középső szakaszán behatoltak a szovjet Moszkva előtti védelmi vonalába 6* a külső árokrendszerben bolsevista fedezé­keket és megfigyelő állásokat tisztítottak meg Egy helyen robbanó bombákkal olyan súlyosan megrongáltak négy szovjet hare- kocsit, hogy azok mozdulatlanul maradtak. A bolsevista legénységet, amely megkísérel­te a védekezést, azonnal megsemmisítették. A német rohamcsapatok ezután veszteség nélkül visszatértek állásaikba. (MTI) \ szőyefségeselc a Vion védsécf feöire- mtiködésével kallnnokba szorították a sTovjel csapatokat A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Ukrajnában folyó hadműveletek során a szövetségesek további fontos pontokat vettek birtokukba Rosztov előtt és Sachty közelében. A honvédcsapatok harci területén csak jelentéktelen járőrcsatározások voltak. RÓMA, november 12. (MTI) Olasz lap tudósítók budapesti jelentésben közük, hogy magyar katonai körök véleménye szerint a keleti harctér déli szakaszán tökéletes sza­bályszerűséggel folynak a hadműveletek, anélkül, hogy a szövetségesek pillanatnyi szü­nethez engednék jutni a szovjet csapatokat. Az előnyomulás egyre gyorsabb ütemben folyik tovább. A Donec-medence déli hajlásában olasz és német oszlopok a honvédség közreműködésével katlanba szorították az ellenséget, amely továbbra is makacs ellen­állást fejt ki. Esek a csapatok, amelyek egyébként kitünően vannak felszerelve, hiá­ba igyekeznek menskübi a rájuk vázó végzet élői Erősödik a Moszkvára gyakorolt nyomás

Next

/
Oldalképek
Tartalom