Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-01 / 250. szám

MezetwΣzsj*g. ­Rokonaink — Kelet-Szibériában Irta: Gombos László A magyarság legk&zelebbi nyelvrokonai a vogalok és az osztjátok. Az előbbiok mint- sgy ötezren, utóbbiak 18 ezren Kelet-Szibé- ria legmostohább vidékein, az Északi Jeges- leuger partján tengetik nyomorúságos no­mád életüket. A két nép a tankönyvekből is ismerős mordvinok, cseremiszek, zűrjének, votjákok, lappok és a szerencsésebb körül Kények közé került finnek, észtek és ma­gyarok őseivel, meg az ősszamojédekkel egyetemben alkották azt az uráli népet, mely a vognlok és osztják ok mai lakéhelyének vidékén, minden valószínűség szerint az Ural-hegység innenső oldalán élt körülbelül 6000 évvel ezelőtt a mai Oroszország terüle­tén. Az ős finnugor nép a szamojédoktól el- válna Krisztus előtt 3500 évvel tartózkodott a Volga-fohjó könyökénél, a m'ni Kazán vá­rosa vidékéit. A finnugor népek szétválása­kor a magyarság egy ideig ai vogul okkal és osztjákokkal együtt élt, majd délnyugatnak vette útját s a Krisztus utáni első évezred végén jutott el a mai Magyarország terüle­tre (806-ban). A finnek és az észtek las­sanként elszakadva legközelebbi rokonaiktól időszámításunk első éveiben érték el mm: hazájukat. A' vogulok és az OSztjákok aked vézőtlenebb vidékre, északra szorultak visz szá és utazóink leírása alapján életmódjuk m% kezdetlegesebb, mint évezredekkel ez előtt. A XVI. században kerültek orosz ura­lom alá, amikor egy Jermák nevű vezér ko zabjaival meghódította őket. Végleges le­gyűrésük komoly nehézségekbe ütközőn, mert állandó ellentámadásaikkal nem egy­szer súlyos 'károkat okoztak az orosz váró sokban. Élet a Volga mentén — 4000 évvel ezelőtt A rokoníiépek egyező szókincséből követ­keztetni lehet arra az életformára, amelybe: az ősnép éjit. Az összehasonlítás alapjául szolgáló szókincs összegyűjtése céljából ma­gyar és finn tudósok htenkisérlésnek beillő fáradságos és veszélyes utazásokat teltek u lakatlan tundrákon keresztül hatahnas hó fer­geteges át. A 9—10 hónapos télben gyakran 50 fokot mutat a hőmérő és az utas legföl­jebb egy nyomorúságos jurtban húzhatja meg magát, amelynek egyetlen ablakául átlátszó jégtábla szolgál. Neves utazóink Reguly, Munkácsi, Pápay Károly és József, nemcsak szókincset gyűjtöttek, hanem összeírták a nép meséit, mondáit és ősi költészetét. Mindezek­ből ősi kultúrára, magasabb szellemiségre kö­vetkeztethetünk. A mai vogulok és osztjátok mostohább természeti viszonyok között a régi zsákmányoló életmódra süllyedtek vissza. A földmivelést nem igen kockáztatják meg, ló­val nem tudnak bánni; halászató vadászat adja mindennapi „kenyerük“-et, amelynek anyagát sokhelyt a fagyasztott halból „őrölt“ liszt szolgáltatja. Az őisfinn-ugor nép már befogta a rénszar­vast és szelídített kutyája is volt. Volt juhuk és tehenük. A mehet ismerték, de valószínű­leg még nem tenyésztették. Ismerték a lovat is, de megszelídítésére bizonyára az ugor-kor­ban (a magyar, vogul és osztják együttélés idején) került sor, mert ebben a három nyelv­ben megmaradt a ló és a nyereg közös elneve­zése. Innen már érthető, hogy a magyarság ősi lovas. A négyezer évvel ezelőtt Európá­ban élt ősök felhasználták a tejet, valószínű­leg .tudták a vaj készítését is. A zsákmányoló életmód mellett meg tudták művelni a földet és éltek a fa gyümölcsével. Valószínűleg kupa- alakú fedéllel ellátott veremben és cölöpépit- mémyeken, fák ágain elhelyezett építményben laktak. A végtelen hómezőkön hótalpon jár­tak, a gyors folyókat csónakokkal szelték. Az ősöket hősökként tisztelték, már akkor meg­volt a medve kultusza. Hittek a lélekben és annak halál utáni életében. Öltözetükről nincs pontos adatunk, de nem valószínű, hogy mat ruházatuk sokban különbözne a régitől. A hómezőkön négy évezred sem hoz nagy válto­zást a divatban. Átkelés a Volgán — a múlt század végén Munkácsi 1888-ban látogatta meg hazájuk­ban a VQgulokat és az oszt jakokat. A Volgán való átkelését következőképpen mesélte el be­számolójában: UszIoh faluba érkezve megtudta, ■ hogy a postát már három napja nem lehet átszállí­tani, mert a jég megindult a folyón és óriási jégtáblák lepik el a viz színét. El tehet kép­zelni azt a levertséget amit a tudós érzett. A túlsó oldalon állt Kazán városa. Ott volt va­laha az őshaza! Másnap reggel beállított öt csónaké® Munkácsához és jelentette, hogy Ka­zán fölött összetorlódott a jég és vagy két óra óta csak apró darabok úszkálnak a vizen. Ki kell iMS&uálni a kedvező alkalmat! Ők jó bor­ravalóért vállalkoznak az átkelés veszedelmes megkísérlésére. Szerencsésen át k eveztek a túlsó oldalra, mert átjutottak a parti jogterü­leten képződött hosszú keskeny vizszalagon. Gyalog utazás kezdődött. Váltókra szedték csomagjaikat és a nem messze fekvő Ka zár, ka folyó torkolatához cipelték. Az összehalmozó­dott folytonosan mozgó jégtáblákon, egyikről a másikra ugorva kellett átkelni. Egy elhibá­zott oldallépés, az egyensúly elvesztése vagy egy kevésbbé megfelelő ugrás halálos vesze­delmet jelentett számukra. A fáradságtól erő­sen lleromolvn és a nélkülözéstől szinte félhol- tan, szakadt ruhában, de ünnepi lélekkel igyekeztek abba a városba, ahonnan még több akaraterőt igénylő uttu indultak: Kelet-Szi- bériába! Nagy ügyességet és lelenrónyesseget ige­nyelt a rokonokkal való összeba.rátkozás is. Először hivatalnoknak, adószedőnek nézték a jámbor tudóst és nem igen mertek elébe ke­rülni. Nem tudták. felfogni később sem, ho­gyan beszélhet egy idegen az 5 nyelvükön, rmg az dhző img nem értette velük, hztgy még az „UraJon is inti“ lakik egy nép, amely velük rokon. Elmondta hogy annak a népnek fiat közül már járt itt valaki (Reguly), aki megtanulta a rokon,nyelvet. Tudósunk része­veit e népek pogány szertartásain is és köny­veiben érdekes képet fest azokról Rokonok a hadifoglyok között A világháború idején rokonnépeink is be­vonultak az orosz hadseregbe és nagyszámban kerültek hadifogságba. Nyelvészeink különö­sen áz esztergomi fogolytáborban keresték fél őket és sok fontos adatot gyűjtöttek össze. Nem egy rokon megházasod,ott itt, letelepedett és néni is tért többé haza. E sorok Írója is találkozott véletlenül a Szolnok környéki földeken egy mordvinnal, beszélgetett is vele néhány szót a távoli, rokon anyanyelvén az illető legnagyobb csodálkozá­sára. Mordviminh majd elsírt a magát az oly rég hallott hazai hangok, a mordvin szaval: hallatára. Rokonnépeink tanulmányozása egyik leg- pomzetibb tudományunknak tekinthető, mert nyelvük és népi életük nyomán népünk múlt­jára következte* hetünk. KÉP EGY HÁZASSÁGI HÍRHEZ. Biró János hírlapíró, a „Keleti Újság” belső munkatársa csütörtökön kötött házasságot. Hatházy Erzsébettel, a kolozsvári Nemzeti Színház tagjával. Képünkön: a fiatal pár és a tanuk az anyakönywézető előtt. Bal­ról jobbra: Jeney László, a Lapkiadó R. T. igazgatója, Biró János, Biró Jánosáé, Po­gány Sándor .ezredes és csik3zentsimoni Endes Lajos anyakönyvvezető. (Fotofilm) IGAZI ZENEI ESEMENY! ZMMIRECZHY EDE hegedűművész Hangversenye november 8-dn este 8 órakor a mátyás király teremben (Farkas-u. 3) Zongorán kisér: üflURlSlí? fülKbóS. műsoron: Bach, Beethoven, Csajkovszkij, Hubay, Zsolt stb, 3egyek: 1.50 pengőtől 6‘— pengőig. Degjjelővétel: az Ellenzék könyvesboltjában, Kolozsvár, mátyás király-tér 9. Telefon 11—99. Anglia, mint a bakui olaj védnöke Kaukóxusi emlékok. Irta: Rolf ,df Ankaráiból — a nagy gyorsasággal szét­rebbent moszkvai konferencia alatt — egy igen figyelemreméltó hír érkezett. A török fővárosban természetesen nagy érdeklődés­sel lesték akkor a Moszkvában elhangzott szavakat és Ígéreteket, annál is inkább, mert ezek az ígéretek egy — Törökországgal szomszédos területre vonatkoztak. így adta eztán egy nap az ankarai rádió a világ tu­domására, bogy a moszkvai megbeszélések egyik fő témája — mit természetesen a lon­doni rádió agyonhallgatott — az volt, hogy Anglia hajlandó magára vállalni a bakui petróleum vidék védelmét. Az ankarai rá­dió e hírrel kapcsolatosan még azt is meg­jegyezte, hogy a szovjetoroszok nem igen vi­seltetnek nagy érdeklődéssel ezen angol ajánlattal szemben . . . Anglia viszonya a bakui olajhoz oly régi, mint maga szz egész petróleuim-harc. Aki a kőolaj történetét közelebbről ismeri, könv- nyen meg fogja tudni érteni, miiéit mutatott Moszkva érdektelenséget az angol védelem irányában. A szovjet ugyanis már átélte az angol védelem örömmapjait. Hogy ez tényleg igy is van, a történeleminél kívánjuk e cikk­ben bizonyítani. Rockefeller 1870 óta vívta petróleumhar­cát, mely több egyes harcból és sok véres győzelemből tevődött össze. Rockefeller el­árasztotta egész Ázsiát petróleumlámpákkal, melyeket ingyen bocsátott az ázsiai népek rendelkezésére a Clevelandiról származó Roc- kefeller-olajmellé — ráadásul. Ugyan abban az időben a svéd Nobel Róbertnak nagy lám­pagyára volt Szentpétervárt és igy elhatá­rozta, hogy miért nyerjen csak a lámpáin, mikor egyidőben nyerhet a petróleumon is! így 1875-ben megvásárolta testvérével, a dinamit feltalálójával és a Nobel-dij meg­alapítójával] — Nobel Alfréddel a Bakutól északra eső Balakhami olajmezőket, melye­ket a modem furóteohnika minden elgondol­ható eszközével szerelt fel . . . így 1880-ban 194L NOVEMBER 1 SZERETNI A HÍRES rag^en^edi KOVÁCS KRÉM-et! ha rendszeresen használja, csodálni fog­ja bámulatos hatását, eltünteti az arcbőr szépséghibáit, síz arc megszépül, feltűnőén üde, tiszta lesz. bjjeli használatra ítéli ) ,, nappali használóira sárga / cson,ag°idshaii_ mar majdnem 600.000 tonna nyersolajat pumpáltak a bakui kutakból. A bakui petróleum <? a vele összefüggés­ben álló Batumi petróleumkikötők nemso­kára éreztette hatását a politikában is. É. cikk keretében cs!flik az utolsó fejezetről lesz «zó.; Anglia minden kísérlete, hegy már a világháború előtt és az alatt birtokába juh hasson a bakui petróleumforrásoknak — csütörtököt mondott. Csak mikor a e-áiiibi- íodalom összeomlott, látta Autói a eljöttnek az időt, hogy célját megvalósítsa s mog- kaparitbatja gyorsan és mi legfontosabb —- olcsón a petróleumra)ezőket, 1918 március és áprilisában török csapá­tok szállták meg Bakut és Batumot s meg­született a georgiai nemzeti mozgalom. Ge­orgia', As-zerbajdzsán és Örményország kiki­áltották függetlenségüket. Csak igen termé­szetes, hogy mind ezeknél a mozgalmaknál ró petţplc-umreszvcTiycseknck oroszlánrészük volt. Közben azonban tovább érlelődött a vi- ághábéru sorsa és augusztus 18-án ogv an­ini különítmény megszállta Batumot, mit a- zpvjctoioszpk már nem védelmeztek. Mi­helyt azonban közeledtek a török csapatok, az angolok elővették már akkor a mostani ' arliíakfikájükat. és visszavonultak, şi csak" 1918-ban jelentek meg ismét és a Káspitén- :;er partján tekintélyes csapiatokat tették partra. A georgiai és az aszerbajdzsáni köztársaságok, ahol a petróleum mezők van­nak — angol védelem alá kerültek. A szov­jet 1920 és 1921 évi forradalmi háborúiban azonban a szovjet hadsereg Georgia ellen vonult, mig az angolok megkezdték hagyo­mányos visszavonulásukat. így aztán a -r-ovet elfoglalta 1921-ben Bakut és vele együtt a pétrólenmmezőket is. Ekkor újra meg újra megkezdődtek a tár­gyalások, egybekötve fenyegetésekkel és szitközódásokkál, mint ahogyan ez a petro-, kumháborüban rendesen történni szokott. Egyszerre bukkantak fel a Standard Oil, Shell és más csoportok és támasztottak igé­nyeket az elvesztett felszerelések és beren­dezésekért, befektetett tőkékért és ottha­gyott koncessziókért. Mindehhez aztán még az Angol-Perzsa Oil Company játéka is já­rult. Itt is szembekerültek az orosz követe­lések és az angol részről hangoztatott tulaj­donjogok. A perzsa sah, aki az angolok milliárdos tervezett üzletét semmisítette meg, amikor nem engedte meg, hogy az angol petróleum- érdekek kizsákmányolják teljesen az orszá­got, egy szép napon Amerikába hajózott — Moszkvával egyetértésben, melynek akkor már súlyosabb gondjai voltak, mint az iráni petróleum. Könnyen feltehető tehát, hogy a nem rég megtartott moszkvai konferencia is a petró leum jegyében zajlott le. Itt aztán mindkét érdekcsoportnak ismét alkalom kínálkozott, hogy szembe nézzen egymással. Mindeneset­re zavarólag hatott a konferenciára, hogy a németek csak „felülről“ tekintették az ni helyzetet. Mindez természetesen jó ürügy volt az amerikaiaknak és angoloknak, hogy gyorsan készülhessenek az elutazásra. A ba­bai olajat azonban mégis csak szerették vol­na örökölni. „Nincs érdelünk“ jelentette mégis ki Sztálin, mert talán megérezte, hogy ha idézni kezdi aiz angol szellemet, majd rom fog tudni megszabadulni tőle, mert mi­kor olajról van szó, vége szakad minden ba­rátságnak. Az angolok és oroszok ugyanis cseppet sem változtak, — most is épp úgy adják a sze­relmest és barátot, mintha ideális «Sokat hajszolnának, holott gondolkodásuk ás cse­lekvéseik tisztán materiálisba alapokon nyu- V úsznak. Minden könyv és minden folyóirat minden szakból, minden nyelven I Anono"001’ Kolozsvár. L efid|JC Körien Jegyzéket JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK FOGJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom