Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-06 / 253. szám
1941. JV O MEMBER 6 & Háromszáz író Weimarban Irtás Nyirő József Kexbts EEmbmsz TTL A nugyfontosságu elvi jelentőségű események megismerése után kétségtelen érdeklő- désre tarthat számot, hogy kik képviselték Európát a Weimari iró-találkozón és kik mondották ki az Európai írók Szövetségének megalakulását A találkozón résztvevők zömét természetesen a német Írók alkották, számszerűit mintegy kétszázhetvennégyen, tehát a mai német irodalom vezető egyéniségeivel az élen, majdnem teljes számban résztvettek a találkozón az összeg mai pémet írók, aldk ma a Birodalomban számba jöhetnek, kivéve azokat, akiket katonai szolgálatok akadályozott a részvételben. Rám nézve kedves meglepetés volt a jelenleg Németországban élő két kiváló erdélyi szász Írónak Ervin Wittstóck-nak és Heinrich Bill ich nek a megjelenése, akik máris előkelő helyet vívtak ki maguknak a mai német irodalomban. Néhány évvel ezelőtt a kisebbségi sorsban itthon is megfogtuk egymás kezét. Az erdélyi szász irők Kolozsvárott- mutatkoztak be, mi pedig Brassóban adtuk vissza az irodalmi vizitet. A nem tőlünk függő helyzet később lehetetlenné tette a további közeledést, e két kiváló irót is arra kény- szeritették körülményeik, hogy elhagyják Erdélyt, de nem véletlen, hogy ott Weimar- ban a közoe szülőföld varázsa és anyai hatalma újra egyesitett bennünket. A külföldi vendégekkel együtt több mint hárommáz iró közé cseppentem be, de minden jószándékom ellenére se mernék meg- esküdni, hogy kivétel nélkül mindenikkel meg is ismerkedtem. Nem is csoda, hiszen maga a vendéglátó minisztérium is külön „Quartieramt“ utján tartotta számon őket és intézte ügyeiket. Törvényes foglalkozásom szerint újságíró is vagyok, ami miatt „hivatalból“ se szabadulhattam meg a kíváncsiságtól és az iró-találkozó minden ze- ge-zugába szerettem volna betekinteni. Egyszerre háromszáz külföldi irót kapni anyag“-ni pedig nem mindennapi szeren- őse az újságíró számára. Nézzünk csak körül: A német irők Először külső benyomásaimat, igyekeztem tisztázni magamban. így szedi fel az ember a „színeket“, az érdekes, meglepő, nem hétköznapi „meglátásokat“, választja ki a jellegzetes „figurákat-“, a többi közül kimagaslókat, akiket pár éles vonással megörökíthet. Gazdag anyag, hiszen Írókról van szó. nem közönséges emberekről, hanem kiváló tehetségekről, akiknek külsején is meglátszik a kivételesség. Ruha, hajviselet, arc, homlok, modor, megjelenés, mind olyan dolgok, amik könnyen útba igazíthatnak Sikerült is mindjárt néhányat felfedez, nem, de mielőtt lecsaphattam volna rájuk, kiderült, hogy — nem írók, hanem az élet egészen más küllőjébe kapaszkodó emberek. Különben nagyon elégedetteknek, nagyon kiegyensúlyozottaknak látszottak. Talán éppen ezért... Talán éppen ezért tűntek fel nekem is annyira. Tévedtem. Az Írókban a rendkívüli _ ngy látszik — az egész világon belül van, csak egyes „írók“ viselik kívül e jelleget, de ezek is csak — nálunk, itthon. Úgy látszik ezért tévedtem. Más módszerhez folyamodtam. Az elszái lásolasi hivatal készséggel rendelkezésemre bocsátotta a megjelent Írók névsorát. A németeken kezdtem. Néhány név ismerős, de ki a többi? Mit irt, mit cselekedett, milyen pályát futott, meg, hogyan él a neve népe köztudatában, mi az az érték benne, amelynek alapján e nagy szellemi találkozón, az uj Európa fölötti tanácskozáson egyike azoknak, akik a Birodalmat képviselhetik... Páran ászre veszik bizonytalanságomat, hogy valamiben segítségre szorulok és készséggel érdeklődnek: — Óhajt valamit, kolléga ur? — Ez a névsor!,.. — jövök zavarba. — Szeretnék majd otthon beszámolni a lapomban a mai német irodalom nevesebb képvi selőiröl, de... pár kivételével nem ismerek senkit. A szemek elkerekednek a csodálkozástól: Szerintük valami lehetetlent hallottak. — Hogyan? Nem ismeri?... De már meg is bánták az önkéntelen ki- I csúszott kérdést és most ők is zavarban vannak. Bennem azonban megérett az elhatározás, hogy megmondom a teljes igaz ságot. — Nem, uraim, mért — nem ismerhetem!... Erdélyi magyar vagyok, aki huszonkét esztendőn keresztül kisebbségi sorsban éltem és alig egy esztendeje, hogy haza térhettünk az anyaországhoz. Két. évtized alatt nemhogy a külföldi, de még a saját magyar j irodalmunkkal sem tarthattunk lépést. Leg- | többen csak hallottunk a nevezetesebb könyvek megjelenéséről, de nem juthattunk hozzuk. Elzártak tőlük... Nem Mszik?.,. Magam vagyok a bizonyság. Pesten megjelenő saját könyveimnek is csak egyrészét kaphattam meg. Igen, igen. így van... Akadt azonban néhány olyan munka, amit ott is megvásárolhattam volna. Több német, mint magyar, de amit akkor kerestem, kenyérre is alig volt elég... Hit ezért nem ismerem a német írókat, fis most szégyeljem magam?... A velem álló két-három ember nem válaszolt. csak komoran maga elé nézett, fin is.. Második kérésem kissé tapintatlan volt. Mindjárt rájöttem, de már kimondottam: — Hálás volnék, ha kolléga urak segítenének kijelölni a névsorból a mai német, irodalom legfontosabb neveit. Sajnos, rnind- akéhszázhetvennégy íróról a lap terjedelme miatt lehetetlen beszámolni. 1 — A legfontosabbakat? — buggyan ki újból a megnemértés és mindjárt- látom, hogy szerencsétlenül választottam meg a szót és anélkül, hogy külön is kifejeznék, azonnal tudom, hogy a német irodalomban és Birodalomban egyformán fontos hivatást teljesít minden iró; aki ilyen lélekkel, hi- vatottsággal, öntudatossággal vesz tollat a kezébe és maradéktalanul hozzá járul a német szellem és művelődés gyarapításához. A dolog természete szerint lehetnek kiemelkedőbb, világirodalmilag is fémjelzettebb nevek, de fontosság szerint különbséget nem szabad tenni köztük. E látszólag kis eset egyszerre megvilágította előttem a német Írótársadalom felfogását, az Írók közti viszonyt, annak mélységes etikáját, közösségi tudatát, előkelő színvonalát és mindenek fölött a nemzet élete és jövője szempontjából annyira fon tos egységét és elszakíthatatlan begyökere- zettségét a nemzeti talajba. Nem tépi szét őket az irigység egymás sikere miatt, nem bújnak össze klikkekbe akár a felfogás, akár az egyéni érdek és érvényesülés szánalmas és szomorú, ártalmas és szégyenteljes céljainak minden eszközzel való kiharcolására. Nem akarnak egyedül üdvözítő apostolok lenni, vagy megölni minden más gondolatot, alkotást, tervet, jóakaratot, lelkiséget, szellemet, ami vagy nem tőlük való. vagy nem az ő irányukat, és céljaikat szolgálja. Nem fulladnak bele saját Írói nagyságuknak el- vakitó gőzébe és kizárólagosságába és nem rendelnek ennek alá mindent: nemzetet, államot. multat, jelent, embereket és intézményeket, életet és halált. Mindenek előtt emberek és jó németek akarnak lenni. Viszont tudják, hogy nagy ember csak jó ember. szilárd erkölcsi és szellemi alapon álló jó ember lehet, ami egyetlen titka minden maradandó és művészi alkotásnak. A mű mindig olyan, mint az ember, mint az alkotó, s a tehetség fejlődésének útja magán az irón át vezet, benne rejlik önmaga annak titka és minden lehetősége. Az Írás versenye egyben a lelkek versenye is. Most tessék elgondolni, mit jelent egy népre nézve, ha ez a felfogás nemcsak az irók közt valósulhat meg, hanem köztudottá válik magában a nemzet-társadalomban is! A külföld már rég túl van azon téves hiedelmen, hogy az Írónak, művésznek különcnek, defektust», beteg embernek kell lennie, akinek mindent meg kell bocsátani, akinek mindez kivételezése ok, mert hozzátartozik egyéni rendkivüliségéhez. A külföld már ezzel a szamársággal leszámolt. Ott már az efféle, — értem az egészséges népeket — megbocsáthatatlan és feltétlen kioperálandó a nemzet, testéből. Az irodalmi és művészeti életvonalnak erkölcsi tisztasága és magaslata legfőbb gondja az illetékeseknek, mert tisztában vannak annak államfenntartó és megtartó erejével éppenugy, mint néprom- boló hatásával, ha ez a színvonal akár egyeseknél, akár intézményeknél etikai kifogás alá eshetik. Akik ezt látják, sajnálják, hogy az élet és fejlődés szekere olyan lassan döcög, mert erről a versenyről;' végzetesen és jóvátehetetlenül le lehet maradni. Egyébként az a pár német kolléga megtette azt a szívességet, hogy megértve a nálunk dívó szokást., néhány kiemelkedő író-nevet kijelölt, számomra a listán. Kissé mosolygott hozzá, de kijelölte előzékenyen és készségesen Én azonban nem irok ide egyet se, tiszteletadásból az összes iránt, akiknek szeme és tehetsége, megfeszített ereje most is-mindig Németország és az uj Európa jövendőjéért; jobb sorsáért és a mindenkit kielégítő béke áldásáén de’gozik. A külföldiek A külföldet Weimarban tizennégy állam meghívott. Írói képviselték. Norvégiától le Spanyolországig és Olaszországig. Közép- európán át Bulgáriáig és Romániáig terjedő, szinte egy világrész szellemisége adott találkozót Göthe városában három napon keresztül. Harmincán voltunk, önkéntelen feltűnik, hogy Franciaországot heten képviselték. Majdnem kivétel nélkül fiatal emberek. A mosolygós, sima mozgású, kedves Bonnard-on kivül Brasillach, Ohardonne Jacques, Fernandez Ramon, Fraigneau Jou- handeau és Rochelle Drieu. A nesztor köztünk az „Excellenz“, az olasz akadémikus Farinelli Arturo, akinek sok magyar vonatkozása van és a debreceni Hankiss profesz- szor után érdeklődik. Mellette a kitűnő Acito Alfredo képviseli Olaszországot. Az északiak a szokott érdeklődést keltik. A két norvég: Bjoergen Kaare, aki jókedvében odavágja a nagy igazságot az egész gyüle. kezeinek, hogy: Szép, szép nagy Írónak lenni, fiatalnak lenni mindennél több. Társa a nagy Hansen Lars ugyan öreg ember, ahány hosszú fehér hajaszála, annyi felé igyekszik a fejéről, de talán a legnyugtalanabb az összes közt. Alig bir helyben maradni. A rokon finneknek külön örvendek. Már csak azért is. mert a kerekszemü, ke- rekarcu szintén hajlottkom Kivimaa Arvi remek magyar kiejtéssel beszél németül. Követtársa V. A. Koskenniemi csendes ember. Flandriából négyen jöttek: Claes Emst, de Pillecijn Filip, Timmermans Felix és Verenocke F. Dánia képében hárman vannak: Fleuron Svend, Hovald Einar és Thu- borg Anders. A svédek közül dr. Maim Einar vegyül el a többi közt. A két spanyol : Caballero Ximinez ér Vivanco E. FeMecjaSalí ült Marosvásárhe Yen n MONE siélteíflntdí fiókja Marosvásárhely, nov. 3. A Közművelődési Ház kis hangversenytermében a marosvásár- heiyi és vidéki keresztény orvosok ünnepélyes külsőségek között tartották meg a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete székelyföldi fiók jának alakuló közgyűlését. E gyűlésen részt vett vitéz dr. Csik László, az Országos Kamara ügyvezető elnöke, a MONE alapitó örökös disztagja, dr. Fratrits Jenő, a MONE vidéki alelnöke és győri fiókjának elnöke, dr, Pitrolffy Szabó Béla központi szervező titkár, valamint dr, Dudutg. Zoltán m. kir. közegészségügyi főfelügyelő, a kolozsvári MONE alelnöke. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr, Fratrits Jenő megnyitó beszédében vázolta a MONE keresztény és fajvédő nemzeti célkitűzéseit s szervezkedésének eredményeit, Sóhinidt Béla dr., a marosvásárhelyi szervező bizottságának tagja a szervezés előmunkálatairól tett jelentést s hangsúlyozta, hogy a MONE keretében el kell simítani a keresztény orvosok összefogását megnehezítő ellentétekét Csik László dr, ünnepi beszédében a nemzeti és keresztény összefogás szükségességét és jelentőségét méltatta mély hatás mellett. Fratrits Jenő dr. indítványára a gyűlés résztvevői egyhangú lelkesedéssel választották meg a tisztikart. Elnök lett vitéz Molnár Károly dr. orvos-őrnagy, alelnök Schmidt Béla dr., igazgató Szotyori Lajos dr., titkár Papp Zsigmond dr., pénztáros Szabó Jenő dr„ ellenőr Spániel Zoltán dr., ügyész Duha Tibor dr. Vitéz Molnár Károly dr elnöki beszédében hitet tett amellett, hogy a MONE mar ob vásárhelyi fiókja a legteljesebb mértékben szolgálja az egyesület magyar célkitűzéseit. Pitrolffy Szabó Béla dr. és Dudute Zoltán dr. felszólalásai után az elnök indítványára üdvözlő táviratot küldtek Orsós Ferenc dr. egye temi tanárnak, a MONE országos elnökének. Az alakuló közgyűlés után a. megjelentek társas vacsorán vettek rémit. Iipe nem tagadhatják meg fajukat. Kilométerről meglátszik rajtuk, hogy honnan jöttek. Egyikük a Göbbels-ebéden sokáig szorongatta a markában azt a beszédecskét, amit el akart mondani, de végül fe letett róla. Szlovákiát Urban Milo, Csehországot dr. Bonifacic, Romániát I. N. Herescu, a Román írók Szövetségének elnöke és San- Giurgiu Jon egyetemi tanár képviselik. A legközvetlenebb és otthonosabb a társaságban a nálunk is jól ismert svájci iró, John Knittel, akit mindenki irigyel kissé. A kedélyéért is és azért is, mert többet keres, mint Bemard Shaw. Bulgáriából egy érdekes, szépasszony jött Popowa-Mutafowa Fanni, kiváló poéta. Egyedül képviseli a nő-irókat. Komoly, szép vilálg lakik a lelkében, nemcsoda, hogy az irodalom szívesen gáJánskodik körülötte. A három napnak hamar vége van. A Nemzeti Színházban rendezett díszelőadás után mégegyszer összegyűlünk a bucsuvacsorára. Az irók sietve befejezik a háromnapos beszélgetést antogrammokat adnak és sokan címeket cserélnek ki. Nagyrészük holnap már haza utazik. Néhányan már el is mentek. Weimar elcsendesedett. Alszik, mintha nem volna háború a világon. Kissé töprengek, de mégis elhatározom, hogy engedek a biztatásnak és kissé körülnézek Németországban. Dresda, Berlin, Leipzig, Wien... Aztán az én sokszázados szobámban is kialszik a villany... Központi irónyitós aló Helyezték az országos Uözellátésügyi hivatalt Budapest, november 5. Győrffy-Bengyei Sándor közellátási miniszter központi irányítás alá helyezte az országos közellátás- ügyi hivatalt abból a célból, hogy a közellátási szervek a lehető leggyorsabban intézhessék a közeli áifcáfisiai kapcsolatos ügyiek megoldását. Az átszervezett országos közellátási hivatal két részre tagozódik. A közellátási politika és a készletek elosztása Lossonczy István államtitkár felügyelete elá tartozik, az árhivatal Rozváczy Lajos államtitkár vezetése alatt működük. (MTI). Megnyilf a szövetkeseli tanfolyam Kolozsvár, nov. 5. Ünnepélyes keretek között nyitották meg a kolozsvári egyetem közgazdaságtudományi karán a földművelésügyi minisztérium erdélyrészi kirendeltségének támogatásával, valamint a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek kozţponijânak és az erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Szövetségének bevonásával létesült szövetkezeti tanfolyamot. A tanfolyamot Oberding Antal dr. egyetemi intézeti tanár rendezi neve6 szakértők közreműködésével, Géresi Balogh Vilmos dr. miniszteri tanácsos, a földművelés ügyi minisztérium erdélyrészi kirendeltségének vezetője megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a magyar felelős tényezők annakidején felismerték a székelyek kivándorlásában rejlő veszedelmet s ekkor jöttek arm a gondolatra, hogy foglalkoztatni kell a szé- kelységet. Az egyetlen megoldás a cél érdekében csak a szövetkezetek keretében valósulhatott meg. Ez a számítás helyes Is voit. Az erdélyi gazdák bekapcsolása a szövetkezeti mozgalomba komoly eredményekkel járt. A megnyitó után Sövényházy Ferenc dr. egyetemi tanár tartott előadásba magán- és kereskedelmi jog alapismereteinek tárgyköréből. ~ A Főméltóságu Kormányzóiné téli segélyakciójára befizetés a 99.000 számú csekklapon“”1;,P“Ä
