Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-05 / 252. szám

1941, A O t£MB£K 5

Hi történt Weimarban ?

Irtat iy ir6 József

n.

A weimarí események jelentőségének megítélésénél már a teljesség kedvéért is ismernünk kell azt a hátteret, amelynek ke- rétében az Európai írók Szövetségének megalakulása és kapcsolatosan a Háborús Könyvhét megnyitása a „Kard és Könyv“ jegyében lezajlott. A háromnapos ünnepség kerete természetesen a szokásos modem európai formát mutatta, de téved, aki „világra szóló" külsőségeket, várt. Az elkápráz- tatás, a külső méretekben és formákban való nagyot-mutatás pillanatra se szoríthatta háttérbe a lényeget, a gondolatot, az eszmei tartalmat, amely mögött magának a német népnek belső öntudata, nagysága mutatkozott meg és emelt magához minden résztvevőt

Erre a titokra akkor jöttem rá, amikor meghallottam, hogy az író-találkozót minden évben megtartják és tájékozatlanul az egyik német Írótól megkérdeztem, hogy: „Évenként más-más városban?...“ Minden előzékenysége és udvariassága ellenére so birt» megütközését elrejteni:

— Mit képzel?... Természetesen mindig Weimarban!

Ebben a válaszban pedig az az irigylésre- méltó, hogy az illető iró, — minden iró és minden német — elképzelhetetlennek tartja, hogy a német szellemiség évenkénti megnyilatkozása ne a német irodalom és művé szét legszentebb helyén történjék meg, a dicső múlt csodálatos hagyományainak ősforrásánál, Goethe, Bach és annyi nagy szellem városában, ahol minden kődarab a német szellem nagyságát és szépségét hirdeti Szinte példátlan ez a nagyszerű ragaszkodás a nemzeti tradíciókhoz, amely, nek jelentőségét mi erdélyi magyarok saját kisebbségi tapasztalataink alapján a leginkább tudjuk értékelni és becsülni, hiszen ez őrzött és tartott meg magyarnak keserves huszonkét esztendő nagy veszedelmében és most, amikor igy hallom beszélni ezt a német iróembert, szinte felzokog bennem: „Miért nem lehet ez nálunk is igy, ilyen mértékben?..,“

Miért ne lehetne az nálunk is úgy, hogy ne nézzük le, ne becsméreljük, ami magyar, Úgy ragaszkodjunk múltúnkhoz és úgy imádjuk drága hagyományainkat, úgy őrizzük a nemzet szellemi jogfolytonosságát, annak egységét, mint ők, ugyanúgy a belsőnkből jöjjön a továbbfejlesztés kötelessége. mint náluk?

Miért ne lehetne az nálunk is úgy, hogy fiatal óriásaink ne vonják félre gúnyosan a szájukat, amikor kimondják: Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy, Petőfi- Társaság, a sajtóban a magyar könyv, a magyar szellemi élet értékes megnyilatkozásai legalább is akkora „szenzációk“ legyenek, mint a pártpolitikai események, vagy egy gyilkosság? Miért ne lehetne a legfőbb szempont nálunk is a nemzet érdeke és miért ne juthatna előtérbe az idegen, az „európai“ túlzott és sokszor indokolatlan imádata és majmolása, nálunk gyökértelen, sokszor káros utánzása helyett a magyar értékek megismerése, terjesztése és munkálata, ami végeredményében magának a nemzetnek megerősítését, életének és fennmaradásának, létének és érvényesülésének nagy valóságát szolgálja?

Szentül hiszem azonban, hogy ez rövid időn belül nálunk is igy lesz és a nemzeti élet e belső és kizárólagos titkának felismerésével méltó helyünket elfoglaljuk abban az uj Európáért folyó versenyben, amely a weimari gondolat jegyében mindenütt megindult.

Lám Németország pillanatra se késlekedett. Október 24-én a weimari „Kreishaus“- ban a német irók ajkáról elhangzottak azok az értékes és rendkívüli fontosságú előadások, amelyek az uj Európa szellemi alapjait lerakták és megállapították, hogy az uj Európa kultúrája népi és nemzeti alapon fog felépülni. Ugyanaznap este megalakult ae Európai írók Szövetsége, amely a meggyőződés és nézetazonosság hiánytalan megnyilatkozásával magáévá téve az örök alapot és annak célkitűzéseit, Hans Carossát, a német irodalom egyik vezérlő egyéniségét választotta elnökévé, minden más, szokásos formalitás mellőzésével. Másnap már Németország részéről a tett, a cselekedet következett.

Délelőtt 10 órakor ünnepi ülés volt a Nemzeti Színházban. Johann Sebastian Bach D-dur Svitje első tételének elhangzása után W. Haegert a propagandaügyi minisztérium Írói szakosztályának vezetője mondott üdvözlő beszédet, amely után a nálunk is jól ismert kiváló Bruno Brehm tartotta meg ünnepi előadását „Unser Kampf im Osten, Sinn und Sendung“ cimmeL Az előadás méltó volt úgy a témához, mint a világhírű íróhoz és nagyvonalú szellemi előkészítésül is szolgált a német nemzeti élet

eseményeihez, a német írás évi bemutatkozójához és a Háborús Könyvhét vasárnapi megnyitásához.

I>r Hőbbel*

Az ünnepélyes aktust, mindkét, esetben maga Göbbels miniszter végezte, aki feleségével együtt október 26-én érkezett meg Weiinarba. E pillanattól kezdve ez a szerény megjelenésű, kistermetű, fiatal, ragyogó homloka, egész lényével értelmet, zsenialitást sugárzó, rendkívüli kultúrájú, csen- des-szavu, mozdulataiban finom, de tetterős férfi lépett az előtérbe, akire a Führer a szellemi Németország gondjait ás hatalmas kötelességét bízta. A bemutatásoknál minden szem rászegeződik, mikor belépik a Hotel-Elefant kerti termébe, ahol tea keretében mutatják be a tizennégy államot, képviselő vendepirókát. Mosolyogva és meleg közvetlenséggel nyújt kezet mindenki- nek, mi pedig megfigyeljük minden moccanását és szeretnénk belelátni a lényébe, a gondoktól, gondolatoktól, tervektől kavargó magas homlok mögé és a szivébe, amelynek sugarai most arcán fénylenek. Nem tudom, hogy mások mire gondolnak, de bennem az a kérdés kavarog, azt szeretném kiolvasni belőle, hogy e csodálatos koponya mögött rejtőző, egész Európát, sőt a világot tekintő nagyvonalú és egységes koncepcióban, — amelynek megvalósítása megkezdődött —* hol van az én hazám, annak sorsa. ott. ragyog-e előtte annak lelkisége, ezeresztendős múltra visszatekintő és az európai művelődésben hozzáméltó, nagy részt vállalt szellemisége, amely mindig csak egy nemzet be'ső értékességével mérhető feL Ott állok és érzem, hogy mint mindig, e pillanatokban is és sobamegnem szünően a nemzet maga képviseli önmagát és mondhatni lényegtelen, hogy annak képében ki áll ott.

A miniszter tovább lépik, az Ilyenkor szokásos pár udvarias szó nem mond sokat, de én már tudom, hogy a német ifjúságnak és népnek ez a büszkesége nemcsak nagy, hanem jó ember is. akit nemcsak becsülni kell. hanem szeretni is érdemes.

Az ebéden még közelebb jutok hozzá. Nem azzal, hogy szemtől-szembe ülünk egymással az asztalnál, hiszen ez a rendezés dolga, amely ezalkalommal is megbecsüli a Németországgal szövetséges, baráti államokat és Olaszország után mindjárt Magyarországot tünteti ki; — hanem annak a témának a révén, amelyet a miniszter csevegés közben megpendít. Az anyanyelv tisztasága kerül szóba, s a Göbbels dr. arcán komorság, gond suhan át, mert úgy látja, hogy a német nyelv szépségét bizonyos szláv hatások rontják a köznyelvben, ami a magánhangzók elejtésében és a mássalhangzók erőszakos torlódásában mutatkozik. Néhány példát is mond rá.

Az első meglepetés után szinte felkiáltok: „Most már tudom, hogy ki vagy!...“ Beszédet is mondott a miniszter az ebédnél. Komoly, fontos, a világhelyzethez mért beszédet, amelynek minden mondatát meg kell és fel kell jegyezni, de az a tény, hogy Németország szellemi életének vezére és irányítója a világégés kellős közepében, amikor hazája mondhatni elképzelhetetlen méretű, dicsőséges harcát vívja; — édes anyanyelve tisztaságának gondjától borul el, — mondom — megmagyaráz mindent: Azt is, hogy ki Joeef Göbbets Reichsaninister és hogy miért ilyen nagy és legyőzhetetlen Németország.

Ez a tény tett, amely önmagáért beszél. A Háborús Könyvhét megnyitása

Az a munka, amelyet Göbbels dr. vezetésével a német irodalom és szellemi élet végzett, Németországban, a miniszternek a Háborús Könyvhétnek a Weimar-Halleban történt ünnepélyes megnyitása alkalmából mondott beszédéből bontakozott ki teljes arányaiban. Mint már említettem, ez a mozgalom a „Kard és Könyv“ jegyében indult. A német katona egyik kezében a karddal tesz eleget kötelességének és nyitja meg vek az uj történelem útját, a másikban az építő munka, a kultúra, az emberiség halhatatlan szimbólumát, a könyvet tartja. Ez az építő munka Németországban egyetlen múló pillanatig sem szünetelt és bár Javában tombol még a háború, elérkezettnek látta az időt, hogy a könyv a szellem hatalmát kiterjessze egész Európára és már most megkezdje az uj világ- szellemiségének, lelkiségének, uj világszemléletének munká- lását. a háborúba, saját bűneitől romlásba zuhant Európa felemelését és a tevékeny, erkölcsi alapokon álló, igazságos élet megteremtését. A Könyv nemzetközi ünnepe volt tehát a német Háborús Könyvhét megnyitása.

A német könyvnek tóét. nagy feladatát je- lelte meg Göbbels miniszter megnyitó beszédében: Mutassa meg a német népnek a ma történelmi eseményeinek hatalmas hátterét és nyújtson erőt. kitartást- a háború nehéz heteiben, hónapjaiban. Ezért legyen a német könyv a fronton küzdő német ka- tona legigazabb barátja és legbennsőbb tulajdona.

A miniszter azután felsorolja azokat- az adatokat, amelyek a német könyv bámulatos útját jelzik eddig is, de amely útnak a háború alatt, még emelkednie kell.

Az elmúlt évben 250 millió példány német könyv és irat jelent meg a Birodalomban mintegy 11.000 mü kiadásával. 641 külföldi munkát fordítottak németre ugyanezen idő alatt. Több mint száz német iró és költő viseli mint katona a szürke egyenruhát és hirdeti közvetlen tapasztalatai alapj ár a mai idők lelki és szeDemi történéseit. Ismertette a fronton küzdő katonák szellemi táplálásának módozatait, a már

megindult és tervbe vett akciókat.

„Két útja van ennek, — mondott* a miniszter. — Kiválasztani a legjobb irodalmat és megfelelő formában nagypéldányszámú kiadásban eljuttatni a katonák kezébe.“ Rövid időn belül az elgondolás meg- valósitásaképen három millió könyv jut el a német hadsereg tagjaihoz. Az akciót a tél folyamán megismétlik. Gyönyörű eredményt mutat fel a katonák részére indított könyv- gyűjtés is. Ezekben a könyvekben képviselt szellemben és szellemmel védik katonáink, ami a miénk: a házat és udvart, hitveseinket és gyermekeinket, kultúránkat, örök javainkat és nem utolsó sorban a német könyvet is, mint a mi szellemünk legélesebb fegyverét“, — fejezte be beszédét Göbbels miniszter.

Ilyen előzmények utáh nyugodtan állapíthatja meg a német öntudat: A Weimarban kifejezésre jutott és tettekre váltott szellem eredménye az a jövő, amely már nem késhetik sokáig.

Minden dicsérő jelző és hangzatos hírverés nélkül jelenti az

EGYETEM MOZGO hogy nflöj szerdán

mutatja be

A VÉGTELEN UT

cimü énekes filmjátékot, főszerepben:

ZARAH LEANDER

Jegyelővétel minden délelőtt 11—1 óra közötti

Miíyen a

a Szovjetunióiban ?

izgatás volt szabad

Csak a vallásellenes

Berlin, nov. 4. (DNB.) Katolikus magas egyházi körök érdekes adatokat közölnek, amelyekből kitűnik, hegy nem felel meg a lényeknek a Szovjetnek a Szovjet-Unióban meglévő állítólagos egyházi szabadságról tér. esztett állítása. Az októberi forradalom — mondják ezekben a körökben — az egyház ds állam szakadásához vezetett és ennek eredményeként az egyházi javak állami tulajdonba mentek ál. Az egyházi épületeket dijtala. nul kulturcélokra engedték át, de előírták, hogy az épüfctkezelőségiet az állammal kötött szerződés alapján egy 20 hívőből álló csoportnak kell átvennie. Ennek a csoportnak, az úgynevezett Dvacsatkának, kötelessége volt a* épület karbantartásáról gondoskodni és fi-. zetnj annak hivatalos közegeit. A hivatalos költségek az igen magasra értékelt templomok éltékének egy százalékát tették ki. A templomok értékének mind magasabbra történt he. esülése arra vezetett, hogy a hívők nem tudták fizetni a hivatalos dijakat és ezzel lehetővé lettek az államnak, hogy a templomi épületeket. pí r tán célokra átvegye, igy például istentelen múzeumok céljaira. A templomok törvényes“ bezárására mint másik módszert azt alkalmazták, hogy az egészségügyi hatóságok és az épületeket ellenőrző rendőrség utján nagyszabású javításokat követeltek. Hr anyagi eszközök hi.iján a hivők nem tudták elvégeztetni a javításokat, akkor a templomot lefoglalt attak. A lelkészek a Dvacsatka alkalmazottjai voltak. A Mkészez emvinárümiok szintén s tiltott intézmények közé tartoztak. Midőn néhány évvel ezelőtt Lenin gr ádban * katolikusok megkíséreltek felállítani egy pap. neveidét, a tanárokat és növendékeket letör- toztatták cs deportálták. Az ortodoxoknak kilátásba helyezték egy szeminárium megnyitását, de az engedély kiadását olyan feltételekhez kötötték, amelyekkel lehetetlenné tették, hogy a növendékeket értelmi és erkölcsi téren papokká képezzék ki. A szovjet alkotmány szavatolja a vallásgyakoriat szabadságát és ,.a vallásellenes propaganda“ szabadságát is. Hint. magas egyházi körökben mondják, ezt a f.zabadrágoi úgy értelmezték, hogy a vallásellenes propagandát engedélyezték, de a vallásokat nem. Husvétkor és karácsonykor az iskolákban vallásellenes ünnepélyeket kellett lendrzm. A vallásos könyveket tilos volt eladni. Az úgynevezett „cselekvő hívőket" a rendőrség állandóan hallatlan szigorral zaklatta és zaklatja. A templomokban napirenden vannak a lopások. A szovjet rendőrség rendszerint megtagadta a tettes kinyomozását. Idenkisem tud arról, hogy a szovjet, törvényszékek valaha is elítéltek volna bárkát ezért. Bár a bolsevisták mindent megkísérelnek e té. nyék elhaligatására, mégis vitathatatlan és igaz marad, hogy a Szovjet-Unióban az egyházat és a vallást az elmúlt 23 év alatt rendszeresen és borzalmasan üldözták. (MTI.)

Telelei Pssl gróf emlékéi mélfalVa a Maqyar Földrajzi Társasán

Budapest, november 3. A Magyar Országos Tudósító jelenti:

A Magyar Földrajzi Társaság hétfőn este tiszteletbeli elnökének néhai Teleki Pál gróf emlékére estet rendezett, amelyen nagy számban jelent meg az előkelő közönjég.

öholnoky nyugalmazott egyetemi tanár megnyitójában méltatta Teleki Pál gróf tudományos érdemeit. Minden munkája a tiszta igazságot hirdette — mondotta.

Ezután Szakács Gusztáv dr. műegyetemi tanár méltatta a néhai miniszterelnök politikai működését, Hangoztatta, hogy' legfőbb elve a szentistváni állameszme volt, Rónay Andor dv. egyetemi tanár emlékezett meg ezután róla, mint emberről. Mindenkit magával ragadott igaz emberiességével, mondotta többek között. Mindenkire tudott hatni. Meg tudta magát kedveltem és éreztetni tudta, hogy különleges ember. Szívósság, tettrekészség, szenvedni és küzdeni tudás, bölcsesség, becsületesség, megbízhatóság, bátorság, meg tudta vetni az élet kicsinyes javait, sőt magát az életet is feláldozta: ezek voltak igaz férfiúi erényei.

A Nép* és Családvédelmi Alap eredményes munkája Marostordamegyében

Marosvásárhely, november 4. A székely vidékek érdekében nagy és eredményes munkát végez az Országos Nép- és Családvédelmi Alap. A szervezet marostordamegyei csoportja legutóbb tenyészállatkiállitások megrendezésével igyekszik az állattenyésztés fontosságára felhívni a figyelmet. Az első tenyészállatkiállitást Marosvásárhelyen ás Nyárádkarácsonyf alván rendezték meg. A következő községek, ahol kiállítás lesz:

November 3. Makfalva, november 4. Oyu lafcuta, november 6. Hairasztkerék, november 7. Ny á r ádszereda, november 14. Baluvá- sár, november 15. Erdőszentgyörgy.

Mezőhegyesről elindították azt a két.wá* faj mangalica sertést., amelyet a megyébe« erre a célra kijelölt községekben osztanak szét. A szállítmány előreláthatólag szerdáu érkezik meg Erdőszentgyöigyre s ott osztják szét az állatokat. A székely gazdáknak semmit sem kell fizetniök a sertésekért, de minden malacozás alkalmával egy malacot be kell szolgáltatniok mindaddig, amíg a kapott sertés súlyának megfelelő súlyú malaccal hozzájárulnak a továbbá kiosztásokbos.