Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-05 / 252. szám

Jira fillér SUD.IPES r wazághííza S x e r d a 1041 november I EIÖFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 18, EGÉSZ ÉVRE 83 PENG«. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSER SZÁMI. A SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 252. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF <0B ( SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — FOSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A HONVÉDCSAPATOK BEVONULTAK DONEC VÁROSÁBA Sztálin kenyeret koldu Sztálin Angliától és az Egyesült Államok, tói gabonát kért az orosz nép és vörös had­sereg számára. Az a Szovjetország, amelynek éfelmiszertartalékait k irrer ithetetle.nek minő­sítették, kénytelen most a külföldtől kenyeret koldulni. Ez a tény mulatja, hogy milyen sú­lyos csapást szenvedett Sztálin országa nyu­gati részének elvesztésével és hogy, milyen rendkívüli jelentőségű ennek a hatalmas ga- bonaterraő területnek újbóli bele kapcsolódása az európai élet vérkeringésébe. Sztálin sürgős kérésére az angol kormány úgy intézkedett, hogy annak a buzaszállit- mánynak egy részét, amely Karajából Anglia felé irányulna, át kell engedni a Szovjetunió­nak. Kanada közölte is, hogy készletei elegen- . dőek Anglia és a Szovjet szükségleteinek pót­lására, azt azonban már nem közölte, hogy vájjon elegendő szállitóe-szköz áll-e rendelke­zésre. A kérdésnek pétiig ez a lényege. A tenge­rentúl óriási mennyiségű élelmiszer halmozó­dott fel, csakhogy éppen sokezer kilométer távolságra van az egyre nagyobb nélkülözé­seket elszenvedő szovjet: lakosságtól és az után pót]áshiá.nyban vergődő még megmaradt szovjet haderőtől; az angol és amerikai hajó­tér pedig napról-napra kisebb — a német hi­vatalos jelentés éppen kedden közölte 58.000 tonna újabb angol hajótér elpusztítását — ? a szovjet terület megközelítése minden sző_ vetságes sikerrel nehezebbé válik. Semmit sem érnek tehát a tengerentúli gabona és hadi- anyagkészletek, mert azokat nem tudják eljut­tatni és felhasználni a roskadozó szovjet ha­talom megmentésére. „A keleti harcvonalon elért vj nagy sike­rek jelentőségét az angol hírverő központ sem titkolhatja már tovább. Egy ideig azon uj­jongott, hogy a rossz időjárás Moszkva előtt meglassította a német előrenyomulást, most már kénytelen beismerni, hogy az erre a pont. ra nehezedő nyomás is állandóan fokozódik. Az angol sajtó hangja nagyon komollyá vált. A .,Times“ azt írja, hogyha a németeknek si­kerül elfoglalótok Rosztovot és a Krim_fét- szigetet, a Szovjet nem tarthatja többé Novo. roszijszk és Kr asznod ár vidékét sem. tehát a Fekete.tenger keleti partját, ha pedig ezek a vidékek elesnek, akkor megnyílt az ut a Kaukázus {elé. Mindkét esemény bekövetkezése pedig kü­szöbön áll. A német csapatok közvetlenül Koszton előtt harcolnak s a Krim félszigeten menekülő, felbomlott szovjet csapatok előtt nines más választás, mint a megadás, vagy a halál. A tengeren át való elszállítás eszkö­zeit, a. csapatszállító hajókat a német bom­bák egymásután zúzzák szét. A német csapa­tok már elérték Eupatoria kikötőjét a Krim, félsziget, nyugati partján s a Keresi-szoros repülők állandó bombazápora alatt áll. A ,.Völkischer Beobachter“ utal arra. hogy Sztálin legutóbb kiadta a parancsot; „Egyet­len lépést sem hátrafelé!“ Ennek ellenére a támadás az egész arc.vonalon előre halad. Sztálin parancsa éppen olyan esztelen, mint előbbi rendelkezései. A föl nem tar* ózta tható események egyébként megbénították a szovjet ? tájékozható központ nyelvét úgy, hogy mái csak értelmet len dadogásokat tud produkálni. A napokban azt hiresztelte, hogy „a szovjet gépek Berlint összebombázták“, majd azt, kür­tölte világgá, hogy „a Kelet i .tengeren óriási ütközet folyik“. Berlin fölött nem jelent meg egyetlen szovjet gép sem és a szovjet hajóraj még megmaradt roncsai nem tudnak kijutni a Finn-öbölből a Keleti-tengerre'. A szovjet vezetőknek tisztában kell lenniők azzal, hogy helyzetük menthetetlen és csak esztelen ön- gyilkosság, ha tömegeiket tovább is beledob­ják az előre kudarcra Ítélt ellenállásba. Amerika megfenyegette Finnországot Anglia után az Egyesült Államok is fenye­gető hangú jegyzéket intézett Finnországhoz. A washingtoni külügyi hivatal a baráti kap­csolatok megszüntetésével fenyegeti meg Finnországot, ha nem hagyja haladéktalanul abba a szovjet elleni hadjáratot és csapatait rém vonja vissza a szovjet területéről. . Az illetéktelen bfrvat-kozásra a finn diplo­mácia is meg fogja adni a feleletet akárcsak az angol jegyzékre, de az igazi választ a dia­dalmasan előrenyomuló fmv csapatok adják azzal, hogy óráról-órára hatalmas területeket szakítanak le az ellenség földjéből és növelik meg országuk biztonsági területéi azokon a vidékeken, amelyek mindig a finnek és a ve­lük rokon északi népek életterületéhez tartoz­tak és az orosz birodalom csak bitorol1 a őket. Mi lesz a szovjet összeomlás után? Az angolszász sajtóban egyre gyakoribbak azok a cikkek, amelyek fölvetik a kérdést: mi lesz a szovjet pusztulása útónt A Jour­Milá‘ á, novemoei i. (Mii) A P-.prlo (Vitalia budapesti kölöntndósitója „Erős, nyugodt ország, nagy nép“ c.knmel terjedel raes cikket közöl lapjában. Visszaemlékezik magyarországi tapasztalataira és arra, mikor előozör találkozott a magyar földdel. Ki nem vette volna észre — írja —, milyen rend, tisztaság, katonás szellem, kultúra és elegan­cia uralkodik itt mindenekfelett. A magyar tisztviselői kar kötelességtudó és korrekt. A tudósító ezután keresztmetszetét adja a ma­gyar közéletnek. Kiemeli, hogy a polgárok törvény szeretet e bámulatraméltó. A magyar szervező erő ma is tökéletesen helytáll az or­szág életéhen. Nincsen semmiféle zavar és semmiféle szervezési hiba. Noha nagyszámú német és olasz csapat vonul át Magyarorszá­gon sok hadianyaggal, a vonatok közlekedése mindig kifogástalan. A magyarok nem félnek a háborútól, de meg is mutatták, hogy igazi européerek, hogy bár súlyos kérdésben. vol­tak érdekelve, mégis inkább döntőbírásko­dáshoz folyamodtak, semhogy konfliktusba keveredjenek. Más problémáikat akkor old­ják meg, amikor azok teljesen megérettek. Most azonban, amikor a tengelyhatalmak hó­nai American utal egy angol hetilap cikkére, amely szerint a szovjet hadsereg esszeroska- dása után Angliának nem áll egyetlen szövet­séges hadsereg sem rendelkezésére. Ez az, amitől Anglia a legjobban fél és ezért sze­retné mindenáron ae Egyesült Államokat is csatasorba állítani. Ha azonban — Írja a' Journal American — Anglia és a Szovjet együttes erővel sem tudta feltartóztatni a né­met véderő nyomását, hogyan képzeli Lon­don, hogy a távoli és a szállítás nehézségei­vel küzdő Egyesült Államokkal legyőzheti Hitlert? Az amerikai polgár joggal kérdezi, hogyan kivánja Anglia, hogy az Egyesült Ál­lamok kockára tegye biztonságát, amikor an. gol részről semmi remény sincs f( győzelem­re'. Anglia azonban kétségbeesett helyzetben van és ezért tovább folytatja erőfeszítéseit. Attlee őrnagy, angol munkáspárti vezér jelen­leg az Egyesült Államokban tartózkodik és minden erejével Amerika csatasorba állításán buzgólkodik. Néhány napra átrándult Kana­dába és ott is harcias beszédet mondott. Azt hnngoztatta, hogy védekezéssel nem lehet há­borút nyerni. Érdekes, bogy az angolok, amig otthon a szigetországban tartózkodnak, arány­lag csöndesek. Bevallják, hogy reménytelen vállalkozás lenne expediciós hadsereget kül­deni a szárazföldre, még azt is beismerik, hogy az angol haderő felkészültség és tapasz­talat szempontjából nem versenyezhet a ten­gelyhatalmak hadseregeivel. Mihelyt azonban idegen területre teszik a lábukat, az Egyesült borúba keveredtek, a magyarság igények nél­kül felvonult a tengelyhatalmak mellett, ho­lott semmi követelése nincs azon a területen, ahol a harcok folynak. Magyarország telje­sen érdektelenül és kizárólag ideológiai motí­vumokból és ezenkívül a tengelyhatalmak iránt érzett abszolút szolidaritásból avatko­zott a harcba, anélkül, hogy erre szüksége lett volna. A tudósító ezután a magyar ember lelki képét és magatartását igyekszik megrajzolni. .1 magyar valóban nagy nép — írja. — Nem szabad elfelejteni, hogy a háború utáni kis Magyarország és a ma mór nem kis Magyar- ország egy régi nagy birodalom örökségét vette át én hogy az osztrák-magyar monar­chiának Magyarország volt. a legnagvrhh é= legbiztosabb támasztéka. A tényeit beszélnek — fejezi be cikkét a tudósító — s ezek a tények a háborús Euró­pának azt mondják, hagy Magyarország nagy ország ás a magyar nagy nép. Kétségtelen, hogy ezek a tények a jövő Európában még fontosabb szerepet fognak juttatni Magyar- országnak. Államokban, vagy a, domíniumokban beszel­nek, mindjárt harcias kedvük támad, támadó háború gondolata csillan meg előttük és arra biztatják a velük kapcsolatban álló népieket, hogy csak kockáztassák meg vérüket és létü­ket Angliáért. Hiába, az angol nép makacs hagyomány- tisztelő és nem tud lemond' n arról a szoká­sáról, hogy másokat küldj maga helyett a küzdelembe és ömaga learassa az idegen vé­ren szerzett üzletet. Európa képes a teljes önellátásra Az angolszász tépielődéssel és bizonytalan­sággal szemben újból és újból megnyugtató és erősítő érzést ad az ai nyugodtság, amely- lyel az uj Európa készül a háború utáni nagy­szerű feladatok megvalósítására. Az Echt e Commenti cimü olasz folyóirat köztó Fűnk dr., német gazdasági miniszter cikkét az uj Európa gazdasági jövőjéről s megállapítja, hogy az európai szárazföld máris nagy- zárt gazdasági tér, amely élelmezésben a fokozódó lehetőségek mellett teljes önellátásra képes és amelyet éppen ezért azonos gazdasági elmek szerint neveznek meg. SzüJeséges a mesterséges gazdasági. határok megszüntetése és „ belső gazdasági egyensúly megteremtése. Az euró­pai gazdasági éle,t megszervezése csak úgy le­hetséges, ha elvetjük a szélsőséges önellátás gondolatát s másrészről a szélsőséges nemzet­közi munkamegosztás elvét is, mert mind a kettő veszélyezteti a népek politikai és gaz­dasági érdekeit. Az európai gazdasági tér ha­talmas termelő berendezésed, a világ többi gazdasági rendszeréhez viszonyítva olyan nagyszerű cserelehetőséget nyújtanak, ami­lyenre eddig még nem volt példa. Az európa i Clearing-rondszer sem most, sem a jövőben nem zavarja az együttműködést.. Németország­nak egyébképpen az arany, mint kereskedel­mi érték eliten sincs ellenvetése és a béke lét­rejöttéig elég arama van nemzetközi fizeté­sekre. A háború ellenzői Roosevelt felelősségrevonását követelik Az Egyesült Államokban egyre hevesebb vita folyik a beavatkozás és benomavatkozft-s hívei között. A háborúba való belépést ellen­ző politikai erők egyre élénkebb tevékenysé­get fejtenek ki. Az American First bizottság értekezletén 300 helyicsoporT képviselőinek részvételével elhatározták, hogy Walsh-hoz, a szenátus tengerészeti bizottságának elnökéhez határozatot juttatnak el s felszólítják, hogy tegye fel Rooseveltnek és Knoxnak a követ­kező kérdéseket: — Ki adta a Reuben James és a Kearwy amerikai rombolók parancsnokainak azt az utasítást, hogy a háborús vizeken dugárut szállító hajókat Ideérjenek és ez a parancs a még fel nem függesztett semleges törvénynek melyil; szakasza alapján és milyen felhatal­mazásra adatott ki. Az elnök terveinek ellenzői mindenáron meg akarják azt a tényt állapítani, hogy Roosevelt máris alkotmány ellenesen járt ál és a legteljesebb mértékben megsértette a törvényhozás jogait, úgy annyira, hogy ezért ^ őt és Knox minisztert is felelősségre vonhat­ják. A „Newyorh Journal American" fel is szólítja a newyorki államiigyészt, hogy ott A honvéd csapatok a Donec mentén kiterjesztették arcvonalukat ..Erős, ny upodt ország, nagy nép“ — írja a Popolo d’lfalia Magyarországról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Donec-menti iparvidék utolsó szakaszának a szövetséges erők részéről folya­matban levő birtokbavétele befejeződéshez közeledik. A honvéd seregtestek legutóbbi hadműveleti feladatuk megoldása óta kiterjesztették arcvonalukat a Donec-mentén. Az ellenség, részéről jelentősebb bard tevékenység — egyes szovjet légi kötelékek al­kalmazásától eltekintve — nem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom