Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-26 / 245. szám

Hég ezév őszén átadják rendeltetésének a hadtestparancsnokság uj kolozsvári székházát Pompás falfestmények és szobrok valóságos remekművé avatják az eredetileg „román szellemvár'-nak tervezett épületet BMoas»ár, dfckőber 25. Néhány nehéz esz- tesőőwel «Belőtt. még: a román megszállás I idején, a Városmajor hatalmas kiterjedésű tejfelén, negjsnéretü építkezést kezdtek. Épí­tészek és napszámosok százéi szorgoskodtak épitfcesés körűi, s aki aikkor ai Városmajor Árpád-ut Petőfi részói 1 elhaladt, csodálkozva kérdezte: — Hé* ide meg mit építenek a románok?... A* érdeklődőknek egy-egy napszámos vagy pallér szolgált, fel világom tással: — Itt építik fel Erdély legnagyobb és leg­szebb román főgimnáziuméit. A falak pedig emelkedtek ... És a vörös fiégiaiÉalak, ha nem is nyúltak m égig, mégis különösen, szinte túlméretezetteknek hatottak. A stilus, amelyben épültek:, amo­lyan reneszánsz-bizánci keverék volt. Ide­gen ettől a várostól, idegen mindentől, ami magyar. Dohát ezen nem is lehet csodálkoz­ni, hiszen nemcsak Kolozsvár, hanem Er­dély, sőt az akkori „Nagyromiínia“ egyik legnagyobb szellemi hajlékának alapkövét rakták le itt . . . Közben azonban fordult az idő S Erdély újabb metamorfózishoz érke­zett. Az irdatlan Mák pedig tovább állot­tak, mintegy sirhalmaként annak a szellem­nek, amely a világváltozással úgy tovarepült innen, hogy nyomát is Inába keresné az em­ber a hazatért Erdélyben... Lázas munka folyik a Városmajor telkén A hazatért területek főhatósága^ mint is­meretes, kiadott egy rendeletot, amelynek értelmében a félbemaradt épületeket a leg­rövidebb idő alatt be kell fejezni! A Kolozsváron állomásozó hadtestparancs- nokság megfelelő épület hijján az egyik szál­lodában rendezkedett be. így határozta el aztán a legfőbb hadvezetőség, hogy a félbe­maradt „román-szellemvárat" átalakítja, il­letőleg befejezi s még ezen az őszön átadja uj rendeltetésének: a hadtestparanesnokság uj székhelyének. Már kora tavasszal megkezdődtek az át­alakítási munkálatok. Mindenekelőtt a ma­gyar szellemiméi és építészettel kellett össz­hangba hozni az épülettömböt. Ezzel a nagy feladattal Ormay János építészmérnök-fő­hadnagyot biztáik meg, az építés továbbfoly­tatásával pedig Rács Mihály felsőházi tagot, az ismert építészt bizta meg a legfelsőbb badvezjetőség. Minap bejártuk a lázasan épülő hadsereg- parancsnofesági épület minden zegét-zugát. Nyugodt lelkiismerottel mondhatjuk, hogy’ nem kis séta volt. Az épületben ugyanis nem kevesebb, mint félezer különböző helyiség és irodahelyiség van. A hősi magyar mull támad fel Szopos Sándor falfestményein Mindjárt atz Árpád-nt felőli főbejáratnál ott te tál jók Seopos Sándoar, Korvin-koszorús festőművészt, amint éppen freskókat feet a még alig kész főbejárati falakra. A művész I most festi negyedik gyönyörű alkotását a j hatból. Az első (letakarták, hogy ne lepje be j a por), „Erdőirtás“. Mennyi erő van ebben ) a hatalmas méretű képben! Honvédek és j székelyek végzik aiz irtást. A második: „Lár_ m&fagynjtó székelyek“. Magos hegyen meg- gynjtják a beásott fenyőfát, mert bajban van az ország ... A láng messze befesti a láthatárt s túl a begyeken emberek kelnek hadra. Székelyek. A harmadik történelmi kép: „Mátyás megszervezi az erdélyi hida­kat“. Senkise hivja, mégis önszántukból se­reglenek a derék székelyek. Viszi őket a vé­rük a nagy király seregébe. A másik falon hódolat és vér : „Hunyady Nagyszeben mel­lett megveri a törököket“. Ernitt meg a ma­gyar múlt: „Istenítélete, perdöntő páhbaj“, egyik páncélban, másik mezítelenül egy szál karddal. A hatodik freskó talán a legmoz­galmasabb: „Tatárbetörés visszaverése az erdélyi Kárpátokban“ . . . Az «Jakok mindig feoifliii viseletben és fegyverzetben. Hosszú, lelkiismeretes előte- nsukná.nyozás ketlett ide! — Kellett bizony — mondja Saopoe Sán­dor, — a, nyár egyrészét a Hadi Múzeumban és a Nemzeti Múzeumban töltöttem. Azon­kívül 'lementem megegye zer a székelyek közé Orvosi kOngvek folQölrotok sä f -nál, Kolozsvár LLr rlUL Kérjen jegyzéket! is, mert azok ma is fehér harisnyában járnak, mint akkor. Harci-vágyuk sem lankadt. Néz­ze, itt van a vázlatkönyvemben ez a székely harcos. A csik-szentléleki oltárképre festette egy székely festő 1512-ben. A kép Krisztus megfeszítését ábrázolja. Római katona he­lyett székely katonát festett Krisztus mellé, mert nem is láthatott soha római katonát és népét is jobban szerette amnál. Közelebb ál­lott a szivéhez s igy festett ai római zsoldos helyett a® oltárképre székely katonát. Barna ujjas, piros mellény, fehér harisnya, bakancs és karimás bábánybőrsapka. Ez volt az ak­kori székely vitézi öltözék. Aztán itt van ez a barát az „Istenitéleti perdöntő pár­baj “-ban. Ennek sem festhettem holmi sima kámzsát, hanem olyat, amilyet Kapisztrán János viselt... A vázlatkönyv többszáz oldalán többezer apró részlet-tanulmány tanúskodik arról a nagy munkáról, ami a, gyönyörű magyar freskók megfestéséhez szükséges volt,.. Szin-es „sgrafittók“ az épület homlokzatán A legfelső emeleten találjak Haranghy Jenőt, az Iparművésze ti Iskola hírneves ta­nárát és munkatársait. Haranghy Jenő végzi az épület külső homlok díszítéseit s az ő tervei szerint készülnek a színes ablaküve­gek. Óriási méretű kopjafák között helyezi el Haranghy színes „sgraifittóit“ az épület homlokzatán. A középső történelmi freskó: „Mátyás király diadal menete". 12 méter hosszú és két és fél méter magas. Ezt, fogja, közre mwjd „Szent László gyepüket építtet" és „Töhötöm vezér átadja Erdélyt, a magya­roknak **. — Azf akarjuk ezzel a« uj épülettel do­kumentálni, hogy él még a hamisítatlan ma­gyar művészet — mondja Haranghy pro- i fesszor. — Vissza akarjuk vinni a magyar 1 lelket saját leikéhez! Finneknek, svédeknek is megvan a maguk nemzeti művészete, csak ä miénk van elkoxesosodóban. Miért?... Az­ért, mert a már meglevő stílusokból sokkal könnyebb volt valami kotyvalékot előálli- tani, mint a magyar múltat és a magyar lel­ket. felkutatni. Mi, akik ennek az épületnek az elkészítésére megbízatást kaptunk, fo­gadjuk, hogy magyarul és magyart építünk! Méltót a magyar múlthoz, a magyar lélekhez és főként «1 magyar honvéd-múlthoz és jövő­höz. Munkánk nem könnyű, mert sokkal könnyebben lehetett volna dolgozni, lm ezek­nek a falaknak a helyén semmi nem . lett volnai, de hányszor kellett már romokra épí­tenie ennek a nemzetnek! . . , Főként i+t Er­délyben — fűzi hozzá még s az állványról a mes&zieégbc néz. És az állványról, báróim emelet magasság­ból, messzire látszok el innen. Látszanak jól a már havas sipkája gyalui havasok és lát­szik a feleki tető is. vhol magyar honvéd áll őrt. . . l>e ne nézzünk most olyan messze. Ma­ra d.jvuik csak itt, a most készülő épületnél és nézzünk le közvetlenül a hónaljára*. Kicsi, silány, góttszerii házsorok. A káprázatos szépségű palotához sehogy sem illik már a sivár, szomorú külváróéi keret. Megtudjuk, hegy ez a keret nem sokáig marad meg je­lenlegi állapotában. A palota előtti házcso­portokat egészen a Szamosig lebontják. Az ott levő házhelyeket kisajátítják. — A hadtestparancsnokság épülete elé — hangzik ai felvilágosítás — díszes parkot varázsolnak. A parkban, az épület főbejára­ta előtt, két hatalmas Árpádkori magyar harcos szobra fog állaui. Már készül is mindakettő, itt a szomszédban. Alkotójuk: Borsodi-Bindász Dezső, aki a® utóbbi tiz évben annyi jelentős honvédem!ékmüvei gaz­dagította a magyar városokat és tereket. A készülő szobrok csakugyan csodálatosak. A művész ott készíti őket az Árpád-utón, az egyik udvaron. Műterme négy árbócrudra húzott sátorlap . . . Az egykori szobor a „Figyelő“, óriási méretű. Súlya 30 mi sa. Anyaga messziről szállított, időt, és zivataro­kat időtlenül kibíró mészkő. Hatalmas álló alak. Karbatett kézzel figyel. Árpédkori ru­házatban, fegyverzetben. Mennyi erő és nyu­galom van benne. És mennyi egyszerűség. Éppen ez a művészi benne. Olyan, mint „édestestvére“, az „Őrtálló“. Méretében mindkét szobor nagyobb, mint Fadrusz Mátyás-szobrának mellék alakjai. Az „Őrtálló“ is hihetetlenül és felségesen nyugodt. Mintha azt mondaná: — Ez a küldetésem, hegy it.t álljak, mint ahogyan állok is már ezer esztendeje, amióta Ázsiából ide vezéreltettem. É6 én állani is fogok további évezredekig, amig a kő kő és a vér vér marad. Mert magyar is addig ma­rad itt, hisz én vagyok az őrtállója . . . — „Figyelő“ és őrtálló“. Egy soire, ma­gyar sors mindkettő és el választ,hat a tlon ezen a földön — mondja Borsodi-Bindáez Dezső — ezt akartam kőbe vésni örök em­lékül. * Két órát töltöttünk a hadeeregparanos- uokság láz'ais sietséggel épülő épületében s a rövid két óra elmulhatat.lan idővé alakult és gazdagodott lelkűnkben. Amint mondják, a jövő hónap végén kész lesz az épület, és adják rendeltetésének. Országos ünnepen avatják majd fel. Annak is kell lennie, sőt heted hétére zágr a szóiénak. Nemcsak mi érettünk ebben az országban és városban élő magyarokért, hanem mindazokért, ami ve­lünk történt egy ezredesien át . . . Mi pedig figyelőkként és őrtállókként fogadjuk, hogy méltók leszünk nemcsak az uj ezredévek minden ünnepére, hanem szürke hétköznap­jaira is . . . 1941. OKTOBER 26 Csodálni fogiák hibátlan, hamvas arcbőrét, ha rendszeresen használja a HIRES j llagyanycdi KOVÁCS KRÉM-et! Eltünteti az arc szépséghibáit már rövid használat után. Éiirii használatra féli ) ____... nappali használatra sárga / csomagolásban. — Ahol vidám muzsikaszóra folyik a gépírás .., Látoga'ás Fabro Henrika gyors» és gépíró-szakiskolái ában Kolozsvár, október 25. Könnyem tévedésbe .eshetek az, aki a Hitler-tér 3. szám alatti ház előtt elsétálva, az utcára szűrődő, pattogd, ütemű, vidám muzsika alapján azt hiszi, hogy odabenn serényem oktatják mindkét nembeli fiatalságot a legújabb tánclépésekre. Szó se róla. Fabro Henrikúnak, „a magyar gyors, írás atyja“ leányának gyors- és gépiró szak­iskolája vau itt, ahol sokkal komolyabb tu­dományra készítik fel a növendékeket, A zene csupán újszerű segédeszköz, ami azon tani nemcsak ütemet, hanem,,— ha arra kerül sor — iramot is diktál. Kolozsvár közönsége mindjárt rájött, hogy a Fabro.iskola az ország egyik legkorszerűb­ben felszerelt, kiváló tanerőkkel rendelkező szakiskolája, amit az is bizonyít, hogy az is. boia vezetői ma már több, mint Í00 tanít­vánnyal büszkélkedhetnek. A tanárok valósá­gos kenyeret adnak növendékeik kezébe (he­lyesírást és szépírást is tanítanak) s ez nem üres szóbeszéd, mert megérdmidikért utlan azok száma, akik n gyors. és gépirő.iskola elvég­zése után, egyik napról a másikra, biztos megélhetés4 jelentő állásba jutattak. Dcrcskei Fodor László. Fabro Henrika fér­je. aki maga is elsőrangú tanerő, készséggel vezet- végig bennünket az iskola tantermein. Már rögtön elöl járóban megjegyzi, hogy no­vember elsején nn'g szebb, még világosabb és még tágasabb helyiségekbe . költöznek. Az Olasz-Magvnr Bank helyiségei fölött. Szent­egyház utca 1. szám alatt, az első emeleten béreltek nj helyiségeket. Nem lesz kis dolog a költözködés, mert az iskolának rengeteg író­gépe van. Valamennyi uj, teljesen kifogásta­lan állapotban s mégsem féltik még a kezdő­ket som hozzáengodni. Ebben az iskolában ugyanis mindenre kiterjed s, gondos figyelem, a növendékek már az első órás? úgy bánnak a géppel, mintha ki Mid ja mik/an régen Terme dolguk vele Albflltrmink volt kis Ízelítőt kapusi a gépírás tanítás forradalörriszámba menő újításából: a zenére való gépírásból. A rádióval kombinált gramofon korongjára egymás után tették fel a Németországbau gyártott, fokozódó ütemű muzsikával készült hangllemezeket. Érdekte-s volt megfigyelni, hogy a növendékek, az egyes lemezek kicserélése után miként ndi.toziatíak iramot. Persze tiz ujjal gépelnek. Szinte úgy hatott, mintha ördöngősen mozgó ujjaik egy zongora, klaviatúráján futkosnának, és annak, eredményeképpen születne meg ez a pattogó muzsika. Minden kéz egyformán mozog, DMO.'- den növendék ugyanabban az ütemben dolgo­zik és — ami legcsodálatosabb — keresve sem lehet hibát találni a zenére gépelt szövegben. Nem csoda,, hogy olyan nagy a, kereslet, a Fabro iskolából! kikerült növendékek iránt. Aki ezt a tanfolyamat elvégzi, az lendületet visz magavail az életbe s a gyorsaság olyan erény, amit minden hfivatalbeli főnök meg­becsül. Szemléltető képek, rajzok és más hason oe kellékek segítik a növendékeket arra, hogy vérükké váljon minden, amit itt tanítanak ... Amikor az iskolát, elhagyjuk, szemünk vé­gigfut még az egyik tanterem falait díszítő képeken. Ismert — különösen gyorsírók előtt legendás birü — emberek arcmásai, Gab ele­it er ger 4s Markovits — van ki e neveket aem ismeri? — portréi, Fabro Henriknek, a „ma­gyar gyorsírás apjának“ arcképe. Mintha mindnyájan helyeslőén bólintanának a sza­porán gép- és gyorsíró növendékek láttára: BIRO JÁNOS Jól van, csak igy tovább... (~) Hét tenger ördöge!! Elragadtatva nyilatkozik a Royal közönsége a három óra hosszáig tartó káprázatos műsorról. Kezdete: 3, 6, 9 órakor. Jegyelővétel minden d. e. 11—1. — Vasárnap d. e. 11-kor külön előadást tartunk számozott helyekkel. Holnap utoljára! „VIGYÁZÓ“ és „ŐRTÁLLÓ“, Borsodi-Bindász szobrászművész alkotásai, a hadtest­parancsnokság uj székhazának pompás szobrai

Next

/
Oldalképek
Tartalom