Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-26 / 245. szám

194 i. O KT OttE.lt ztí 3£L Költőt temetünk... Mo délután kísérik orok nyugvóhelyére RemónyiU Sándort, a magyar végvárak halhatatlan poétáját S ahogy a virágok ás koszorúk áradata megindult a házsongárdi temetőbe, épin'yen hatalmas zarándokút tevődött össze a közélet: wéttőeágok, barátok ás tisztelők látoga'á-ábó., akik részvétüket fejezték ki az elárvultSzent­lélek-utcai otthonban Remény ik Sándor nő- vérének és sógorának, Imre Kálmán vezér- igazgatónak. Az elsők között tett részvétlátogatást In- ezédy-Jok-smam Ödön dr. Kolozsvár és Kolozs: vármegye főispánja, Keledy Tibor dr. pol- gfeöester és Foh/ovich János dr. városi fő­jegyző társaságában. A látogatás után a fő­ispán, a polgármester és a főjegyző megje­lentek a temető halottas kápolnájában felál­lított ravatalnál. Részvét Iá toga t á -: tett a / As. I u rí ü: szer­kesztősége, a Lapkiadó R. T. és a Keleti Új­ság 6 Magyar Újság küldöttsége, a testületek küldöttjeinek és baráti kirak hatalmas tömege. Remónyik Sándor dolgozó szobájának Író­asztalán, amelyen oly* sok csodálatos Rcme- nvik-vers íródott, felvágatlan könyvek és felvágatlan levelek halmaza. És ott húzódik meg a waV örök némaságra itéTt kicsi írógép, amelyet a költő minden. Htjai , magárai vitt. Az örök álomhoz nines tovább szükség a Ilii famulusra. Pedig milyen nagy szerepe voll ennek a kiesi masinának a költő életében. . . A költő barátai és bizalmasai emberi néven nevezték, úgy huták, hogy „Reményű: Sáu- <iorwr“... fi a köllő nem haragudott érette K csakugyan úgy szerette ezt a hűvös acél­szerkezetet a szent és legbelsőbb titkok ki- mondójáf, mint, ahogyan más szveti legked­vesebb hozzátartozóját. . . A 'tágas dotgo:n szoba- olyan, mint egg R' mányik-maze»m. Ha volna rá mód, akkor azzá i~ kellene tenni !nczédy-3o,'sman dr. főispán és Keledy dr. Dolaármesier a költő ravatalánál őzt az óvári öreg házat. . . Itt élt s vívódott önmagával és nemzete fekete fáturnu sorsa, »ml a költő. Nem lehetne ennél a helynél ás Reményik sírjánál méltóbb zarándokhelyünk sehol az erdélyi földön, melyért a költő egész életét adta megváltásnak, miérettünk.., Az ajtón Reményik Sándor egészségében és betegségében hű gondozója, öreg nagy­nénje kisér ki. Kisírt szemekkel, vigasztal­hatatlan nagy bánattal mondja: — Sándorba elment... Árvák lettünk... Igen, árvák lettünk“... Ki ne erezné ezt ma sajgón és fájón közülünk? A Reményik Sándor-alnp Hirt adtunk arról, hogy a Páztortüz Bari­tok Köre elhatározta, hogy a nagy költő em­lékezetére koszormnegválltási adományokból „Reményik Sá.ndor-nlap"-ot létesít. Az alapra a Keleti Újságban megjelent híradás alapján már több adomány érkezett be. Ezekről az adományokról később számol­nak be a Pásztortiiz Barátok Körének tag­jai. , Reményik Sándor porhüvelyét vasárnap délelőtt 11 órakor szállítják el a házsongárdi temető halottas kápolnájából az evangélikus templomba. Itt, ravatalozzák fel újra azon a helyen, ahol annyiszor hirdette vasárnap dél­utáné. ünnepségeken az örök vigasztalást, az eljövendő feltámadást... Déli 12 órakor meg­nyitják a templom-kaput, hogy még egyszer elvonulhasson előtte az általa lelkiekben meg­erősödött és megedződött népe. 4 gyászszer­tartás délután 4 árakor kezdődik. A temetésien a hatóságok és testületek igen uagy számi win jelentették be képviseletüket. Megjelenik Inczédy-Joksman Ödön dr. fő­ispán a vármegye, Schweitzer István altábor­nagy badscngparancmok és SzentgyörgyváH Stirling László altábornagy hadtestparancs­nok a hadsereg, Keledy Tibor polgármester, Folyovich János főjegyző, Math Mihály, Gro. cm Lipót, Hegedűs Sándor és Dr. Csizmadia Andor tanácsnokok a város képviseletében. Képviseltetik magukat a temetésen az ítélő­tábla, a királyi főügyészség, a törvényszék és járásbíróság, a Ferenc József tudományegye tem. a pénziigyigazga.tóság, a. mwíőrk-apiténv- ság, a római katolikus püspöki helytartóság. 4 református, unitárius és evangélikus püs­pökség. valamint az egyházak helyi szerve­zetei és intézményei, a Kisfaludy Társasáé* a Petőfi Társasáé*, az Erdélyi Irodalmi Tár. -aság, az Erdélyi Helikon és a Pásztortiiz folyóiratok, az Erdélyi Muzeum Egyesület, az EMKE. az Országos Snjtókama.ra és a Ma- ivar Újságírók Egyesülete, a Nemzeti Szín­ház igazgatósága, az Erdélyi Párt. a Iv~V Újság, és Magyar Újság szerkesztő-ége. Az evangélikus templomban délután t óra kor kezdődő gyász-szertartásra a városháza belépőjegyeket boesájt ki. Kolozsvár lakossága '-cvébként már szom haton délután kitűzte a gyász jeléül a fekete lobogókat. Gyászlobogó leng az egyetem épü­letén és végig a Farkas utcán, a gimnáziumok utcáján, ahol a Költő annyiszor sétált végi«* mint kisdiák s aztán később, mint népe élő lelkiismerete A Főntéltóságu Kormám/zóné féli segélyakciójára befizetés a 99.000 számú csekklapon rendelkezésre állt il£üT Bj^tDESSEA A KELET ÚJSÁGBAN í I Men «a a apó: a ORSZÁG EGÉSZ VEVŐK ÉPES KO- ZÖNSEGE olva'u > A Kormányzó Ur elfogadta egy vitéz katona 11-ik fiúgyermeké­nek eresztapaságát BUDAPEST, október 25. (MTI) A Kormányzó Ur Őfőméltósá.qa ismét ki­tünteteti egy derék, szorgalmas, nagy- családu katonát, vitéz Nagy Péter ujfe. hértói lakost azzal, hogy 11-ik fiúgyer­mekének keresztapai tisztét elfogadta. A Föméltóságu Ur személyének a ke­resztelői ünnepségen való képviseletével és a keresztszülői ajándéknak átadásával vitéz Magyarossy Sándor vezérőrnagyot, vitézi székkapitányt bízta meg. Intézményesen kell iriegoldoniolc alkalmazottaik téli élelmiszerszükségletét a több nrrnf húsz munkással dolgozó vállalatoknak Kolozsvár, október 25. A Nemzeti Munka­központ központi vezetősége, mint már meg­írtuk, felterjesztést tett a kormányhoz és kérte, hogy a rendkívüli helyzet miatt köte­lezze a nagyobb vállalatokat az önellátási remizz er bevezetésére. A felterjesztésben a 1 Nemzeti Munkaközpont arra ae álláspontra * helyezkedett, hogy a munkások csak nova ne­hézségekkel jutnak hozzá az elsőrendű fon­tosságú élelmicikkekhez. Különösen nagy gon­dot okoz ez a téli beszerzésnél, mert az élelmi cikkek árainak emelkedése miatt, a. munká­sok nagyobb tételben nem tudnak vásárolni. A kormány magáévá tette a Nemzeti Mun- k a központ kérését és rendeletben arra kötc_ lozte a 2v munkásnál naavobb létszámmal dől­SEGÍTSEM----------------------A/EAT/ / ­Gyermekének nyújtson olyan tápli.14. kot, amely biztosítja szellemi ée testi fejlődését ás alkalmassá teszi arra, hogy a legnehezebb Iskolai feladattai is sikerrel birkózzék meg. vitamindus, természetes erősítő táp­szer gyermekének nemcsak testi fej­lődését segíti .elő, hanem egészen meg lepő szellemi gyarapodást képes kivál­tani. Adjunk gyermekeinknek regge­lire és uzsonnára 1—2 csésze OVO- MALTINE-t és gondoskodtunk arról, Hogy kellemes alakban jussanak a gyermeki szervezetbe a. melyek nélkül nincs fejlődés, nincs egészség. OVOMALTTNE külön lege« eljárás szerint készül és annak kö­szönhető, hogy a maláta, tej és tojás vitamintartalmát változatlanul meg­tartja. OVOMALTINE hatás azonban csak OVOMALTINE-tói várható. gonő üzemeket, hogy az alkalmazottak téli élelmiszerszükzégletét intézményesen oldjál meg. A közellátási mini rfrn'um Prrevonatko. zó körrendeletét mái "*'c több fcoloze. 'ári nagyvállalatnak Felrobbant egy észak a meri kai hadi üzem Kenoyork, október 25. San Jósé Sszakawe rikaá váriban felrobbant a magnézium gyár. amelyet nemrégiben építettek 10 millió doU táros költséggel nryár hadiipari jelentősége igen nagy. Pontos adatok még nincsenek * szerencsét 1 cnsógJől. de eddigi jc: -k sze­rint több ember vesztette életét a robbahá-i következtelien „Faj és átöröklés“ Fischer Eugen dr. berlini professzor korszerű előadást tartott Kolozsvárott Kolozsvár, okt. 25. Fischer Eugen dr. a berlini egyetem tanára, a Be rím Dahlemi Kaiser Wilhelm intézet igazgatója, a Magyar —Német Társaság felkérésére, október 25-én. szombaton délután ,,Faj és átöröklés“ címmel előadást tartott az Egyetemi Könyvtár elő­adótermében. A nagyhírű tudós előadására zsúfolásig megtelt az előadóterem. Ott vojt Szentpétery Zsigmond dr. Rector Magnificue Vásárhelyi János erdélyi református püspök ér számos más katonai és polgári előkelőség. Vitéz dr. Novák Ernő egyetemi tanár üd vözölte az előadót s örömét fejezte ki afö lőtt, hogy Erdély fővárosában láthatja a né­met tudományosság egyik büszkeségét. Ez­után Fischer Eugen dr. tartotta meg előadd sá,t. Ismertette a fajra és az átöröklésre vo­natkozó kutatásait és kísérleteit s szigorúan tudományos szempontból világította meg a kérdéseket. Rámutatott, hogy a nemzetisre elálista Németország volt az első, amely gya­korlati formában valóra váltotta és törvény­be iktatta a fajkutatás és átöröklés terén folytatott tudományos kutatások eredményeit. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a halálra­ítélt Németországban a születési arányszám ieflentösen . .neikedett. A tudományos alapo­kon nyugvó tájvédelmi törvénykezés s jö­vendő útja. Azok a népek, amelyek tudomá­sul veszik és alkalmazzák ezt, cini fognak, de akik tagadják vagy figyelmen kivii] hagyják, azoknak e] kell pusztulnlok, Fischer professzor előadását feszült érdek­lődéssel hallgatta az egybegyült közönség s lelkes tapssal köszönte meg értékes fejtege­téseit, Befejezésül vitéz Novák Ernő dr. mon­dott köszönetét az egyetem és a közönség ne­vében az előadónak. „Legyen most áfma a felszabadult végvárak erdélyi földjében boldog és könnyű" Aztán megindul a koszorúk áradata Vég vára Reanényik Sándor ravatalához. Most hozzák Bárdossy László minisztere" Blok batahnas kosszoruját. Szalagján a követ­te») felírás: „Végvári Rományik Sándor örök emléké Ugyanekkor érkezik meg a városházára Bárdossy miniszterelnök részvéttóvirata. Szö­vege a következő: „Kolozsvár város polgármesterének. Vég­vári Remónyik Sándor megrendítő halála a magyar nemzet mélységes gyásza. A: el- nyomat ás súlyos napjaiban mélységes biza­lommal a szabadság visszatértét hirdette. Legyen most álma a felszabadult végvárak erdölyi földjében botdog és könnyű. Bárdossy László. Megérkezik Rómán Bálint vallás és közok- fetáeügyi miniszter koszorúja is, a következő ABtUUai: „Végvári Reményije Sándornak kegyelet­től — M. Mr. vallás.és közoktatásügyi mi- mentor" S a köké' megpihent teste csakhamar eltű­nik a koszorúk és virágok erdejében. Ott látjuk Kolozsvárra egye, az Erdélyi Párt, az Országos Magyar Saj tokám ara a Kisfaluly Társaság, az Erdélyi Irodalom Tár­saság, a Szigligeti Társaság, a Petőfi Társa­ság, a Pásztortüa és a Helikon folyóiratok, a Rrankeabuagd Irodalmi Kör, a Minerva Iro­dalmi Müintézet. az Ellenzék, a kolozsvári re­formátus kollégium, a református teológia, az evangélikus egyház, a Szürke Testvérek, az Evangélikus Nőszövetség. A Keleti Újság és Magyar Újság szerkesz­tőségének koszorúján az alábbi Rományik- verssorok állnak. „ő túl régi és mai ’határokon Zászlót bontott, egy magyar csillagon“ A nagy költő barátai és tisztelői közti! a következők koszorúját láttuk a hatalmas vi- rágerdőben: Ravasz László dr. református püspök. Hűn - ffy Miklós gróf. Áprily Lajos, Nyirő ~'■mir' dr.. Schneller Károly dr.. .1 ároşi Andor, Imit Lajos, Vásárhelyi 7, Emil. Kolozsvár, október 25. Szombaton reggel 9 óra után, szomorúan szemerkélő őszi esőben vitték át Rományik Sándor földi maradványait a református kórház halottas ágyáról a házsongárdi temető ravatalozó kápolnájába. Egy órányi idő múlva pedig megkezdődött az élők zarándoklata a nagy halott ravatalához... Remónyik Sándor a ravatalon... Oly különös ezt leírni arról, aki már életében halhatatlanná léte. Mert ki merné tagadni az ő halhatatlanságát, amikor örök Igéi akaratunk nélkül is fü lünkben zugnak, lelkűnkben zenélnek... Ha örömünk van, hát vigabban s ha temetünk, gyászunkat., bucsuzásunkaf is ő teszi min­den fájdalmon túl békességcssé. Benne van életünkben és benne van halálunkban s mindazokniban, akik utánunk jönnek. Ha földi mását nem is fogjuk többé látni kö­zöttünk, hiányát megváltotta a lelke, mely a keserű esztendők alatt annyira lelkűnk­höz társult... Ezt az örök frigyet bizonyítja a kogyelet- tenovók végtelen serege, amint egymásután janinak leikük jobbik felének ravatalá­hoz... Jönnek, némán és hosszú sorokban. Sokuk kezében egy-egy szál őszirózsa. Le­teszik a ravatalra, amelynek végén ott diszlik Kolozsvár városának hatalmas ko­szorúja. örökzöldből és fcnyőga Jvakból vau a koszorú s rajta a. széles piros-kék szalag s azon ég aranyló betűkkel: „Nagy fiának Kolozsvár városa“. A koszorúnak már fáivá is van. Most hozza egy Bocskay-sapkás diákküldöttség. Némán állanak pillanatig a ravatal előtt s aztán elhelyezik a koszorút. Szaladja pi- ros-fohér-zöld, felírása pedig: .,Az unitári­us gimnázium ifjúsága és tanári kara“. Mellette, Révai Irodalmi Intézet: „Erdé­lyünk nagy költőjének szeretettel.“ És a ravatal pillanatra sem marad ma­gára. Most éppen egy öreg, fekete fejken­dős asszony jön egyetlen szál őszirózsájá­val és sir. Talán ő az az édesanya, akihez egy „eltűnt“ anyjának vigasztaló verse szól... És jön komoran, munkás-zekében egy munkás. Lehet, hogy éppen „Papp De­meter kalauz“..

Next

/
Oldalképek
Tartalom