Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-16 / 210. szám

Kiket tOntetett ki Kormányzó Urunk 2 Nemzetvédelmi Kereszttel? KoBmÉnyaÓ Urunk a viMghálbo­rnt követő forradalom és ellenfor- radailnm idején, valamint az eleaai- kitott országrészek területeinek visszaszerzése kőiül az életet- ve­szélyeztető önfeláldozással végihez vitt hazafias cselekedetek elisme­réséül alapította- a Nemzet'védleütoá Keresztet. A Budapesti Közlöny 1941 szep­tember 14-ki ezáima közli azoknak névsorát, akiket Kormányzó Urnnik erre a kitüntetésre érdemesnek tar­tott. Az alábbiakban folytatólago­san közöljük a Nemzetvédelmi Ke­reszttel kitüntetettek n évsorát: Dr. Beleznay András, dr. Szajoli Fejér Miklós, dr. Schweiz Tibor, dr. Zombory Bertalan, dr. Rakovszky Menyhért, dr. Wünschet Frigyes, gróf Zichy István, Géb- hardt Pál, Komáromy Endre, Soltész 1st. van, G-ortvay Tihamér Tibor, dr. Berky Jó­zsef orvos, vitéz Lukács Endre, vitéz Lu­kács Béla, a Magyar Élet Pártja elnöke, dr. Szappanos József, dr. vitéz Terbócz Miklós, Vasdényei Vasdényey Kornél, Jéaay Sán­dor, dr. Lovassy Andor, dr. Nitsche Zoltán, Schmidt Rezső építőmester, dr. görzsönyi Vargha Gyula, Jendrassik Géza. vitéz Hódy János, dr. Mokcsay Sándor, Nagy Károly rendőrtanácsos, Kaáli Nagy Béla. Nagy Áron asztalosifiester, Jákó Ferenc, dr. Ütő Endre, Deák Albert vm. számvizsgáló, vitéz Görgey Mihály, dr. Bede Jenő. dr. vitéz Osipám János, dr. Veress Jenő ügyvéd, Ma- derspach János, F. Bögözy István Vilmos, Bódy László, dr. Cseh Mihályné, Kerekes István tisztviselő, dr. Tholvay Zsigmond, Koos Károly, Thuróczy Árpád, dr. Vá­sárhelyi Ödön, Bokor Gábor, dr. Balogh Béla főszolgabíró, Barabás Vidor, dr. vitéz Bonczos Miklós, Kovács Lázár szabómester, Dienes Kálmán, Kultsálr Rudolf Miklós adótiszt. Lukács Péter igazgató-tanitó, Ko­vács Benedek vallástamár, Nuridsány Ist­ván, vitéz técsői Móridz István, Vargha La­jos kereskedő, Lugossy László Pál, Korossy György, Lőrinczy Mózes, Fülöp László rt, igazgató, dr. Antal Ferenc pü. tanácsos, László József pü. tisztviselő, Kincses Ká­roly vaskereskedő, Deák Zsigmond földmi- ves, Fodor Dániel magántisztviselő, dr. Bartha Attila, dr. Dömötör Mihály. György- Pál Gábor, Gáspár Gábor kereskedő, Gás­pár Árpáid, bérgépkocsitulajdonos, Pattan- tyus-Ábrahám Dezső, Antal Lajos iskola- igazgató, Ujlaky János, Gál Domokos, dr. Dömötör Jenő, Ferencz Jenő, Simonyi Lász­ló rendőrfelügyelő, Czipott Béla, Oberlaen- dier Sándor, Zsáry Árpád, vitéz Marton Bé­la, id. Magurányi Sándor, dr. Beusterien Erich, Kovács Győző főtisztv., Kercsey Já­nos, Thuróczy Pál. Rigó Béla iskolaigazgató, Horváth János rendőrfelügyelő, dr. vitéz Papp Zoltán ta­nácsjegy»), vitéz Mátyási Brúnó, vitéz Köl- ley Andor, Boda Géza, dr. Altenburger Gyula, Kovács Árpád áll. tisztviselő. Gra- nichstaedten Jenő, báró Perényi Zsigmond, vitéz Áldott István, vitéz Iagethy János rendőrfőtöTzsőrmester, dr. Kristóf Sándor, Kirchlehner Ferenc, Gosztonyi Menyhért, Sáriits János, Huba Ernő, Kovács Kornél áll. tisztviselő, Bundy Imre, Bundy János, dr. Peri Tibor, Boanyákovics Károly, dr. vitéz Folthy László orvos, Motmmer Gyula, dr. vi­téz Kaposy Miklós, vitéz Ecsedy Árpád, Ba- s& Lajos, vitéz Zilahi-Balogh Gyula, dr. Keledy Tibor, dr. gróf Zichy Gyula kalocsai és bácsi érsek, dr. Blaskovich Iván. dr. Nendtvich Andor, Fischer Béla, vitéz Pa- tacsy Dénes, Komócsy Isván, dr. Mosonyi Dénes, vitéz Igmándi-Hegyessy Iván, néhai vitéz Kaszala Károly, dr. Erdélyi Gyula lel­kész, dr. vitéz Kovách Antal főszolgabíró, dr. vitéz Horváth. Kázmér polgármes. tor, Németh Miklós Imre városi tisztviselő, Fischer Lajos közs. jegyző. Vitéz Kun La­jos esperes-plébános, Végh Károly kémény- seprömester, vitéz Kovách Antalné, tábor- nők neje, Fischer Béláné alispán neje, Ste- pbaich Pál, Márrffy Elemér, saárdi Soms- sich Miklós, saárdi Somssich Gyula, gróf Hoyos József, Gruhanovich Ákos, Pogány Vilmos, Fittler Kamii, gróf Jankovich-Bésán József, dr. Jegg Géza, Kamerer Andor, Gerth Lajos, Bélák Endre, Bora Imre kocs- máros, ifj. Oláh Sándor fölműves, Oláh La­jos földműves, KolleT József, Bory György, Károly János tűzoltó, Ferenczy Gyula föld­műves, Hegyi György földműves, dr. nagy- alásonyi Barcza László, Kustos Kálmán, vi­téz Katmáu József altiszt, Paner József, Pregán József. Kardos József rendőr- fötörzsőrmester, vitéz Bonyhády János, né­hai Mesterházy Zsigmond, Vargha Ferenc, Jávor Béla MÁV intéző, dr. Csitáry Emil, dx. Hühner András, dr. Say Géza, dr. Ke- vey István, vitéz Pataky Ferenc, Galleráni Antal Bonaventura, Burián Géza, Farkas György MÁV altiszt, Schartner Sándor, Vásárhelyi András ©rszággy. képviselő, Sal- czer Ottó, Borbély Béla rt. műszaki fel­ügyelő, Csóky Gusztáv János, Kristó Já­nos, vitéz Kmetty György, Patik Sándor. Vass Titusz, dx. Gally Károly, Felker Jó­zsef. Kovácsik Károly. Kiszely Gsók János, Loós Lipót, Hőgye László földműves, Mis- kolczy István országgy. képviselő. Herkély József, Pásztor Ferenc plébános, Benda Kálmán, Repay Jenő, Bay Lajosné, Ferencz GáJbor földbirtokos, Marton Ferenc magán- tisztviselő, dr. Polchy István, Vetési István kovácsmester, dr. vitéz Péczely Béla. vitéz Fogarassy Károly, dr. Somogyi Miklós ve- , zérigazgató. vitéz Orsavay Alajos, vitéz Ré. thy Béla, dr. Schefcsk János. Demjén Gá­bor. Medvégy József. Vass Erzsébet, Pólyák László, Szigethy Bertalan, Jászay Sándor, Balogh Sándor igazgató-tanító, vitéz Var­gha Ferenc vm. irodakezelő Fejér Endre vm. irodasegédtiszt, Hódi László mérnök. Hajdú Sándor párttitkár. Költsey István. Barth József főjegyző, Várady Miklós al­tiszt, dr. Csaba László. Illyés Ferenc rendőr- tiszthelye+tes, Perekó István rendörfelügye- lő, Goda Sándor rendőrfőtörzsőrmester. dr. Végváry Sándor. Balogh Ferenc rendőrfő. törzsőrmester, Zichy Jenő, Görbe Sándor rendőrőrmester, vitéz Bérczy Sándor, dr. vitéz Florhidy Tibor, Lévay Béla hentes, dr. Láng Sándor orvos, dr. Haerdcl Vilmos, dr. Győrffy Lajos, Szabó Géza tanító, dr. Demkó Belánszky Pál, Keller Gyula MÁV- főintéző. Erdélyi Anta1 ny vas. főfelügyelő, Péczely Lajos, Nagy Ernő gazdasági egye­sületi elnök. dr. vitéz Görgey László, dr. Mikuleczky Gyula; dr. Lipcsey Péter, vitéz Kenyeres János. dr. Petro Kálmán, Ruszin Béla. Scheffer Mihály, Vargha Dénes urad föintéző. Kakuk Ignác gazdálkodó, Borhy György, dr. Pukr Árpád. Bárdos Sándor kőmüvessegód, Mikecz István, dr. Szopkó Jenő, Miagyar János plébános. Nagy István vendéglős. Majsay Jézsef, dr. Dósa István dr. Temesváry Ferenc, Tantó József, Pápai Gábor, Sandner Ervin, Urbányi Sándor. Csányi Márton, dr. Sósdy István, Komiczky András, dr. Máthé Béla, Papp Sándor vm. irodatiszt, Várady Barnabás kántor, Kozma György, Péchy Szabolcs, dr. Marschall Fe­renc, Nagy János rendőrtiszthelyettes, Olasz János rendőrfőtörzsőrmester, vitéz báró Űr- bán Gáspár, dr. vitéz Halászy Pál. dr. vitéz Váczy György, dr. Kerekes Sándor városi főjegyző, dr. vitéz Kolgyáry László, dr. Ha- zay Árpád, Bodor Márton orsz. képviselő, ifj. Zimmer Ferenc, dr. Antal József min. osztálytanácsos. Bárczay Ferenc m. kir. tit­kos tanácsos. Gyalay Mihály, Molnár Artur egyesületi főtitkár, Budaváry László, dr. Czebe Jenő. dr. Bezsills. Nándor, dr. Kiszely István. Bérezi^ László, Adorján Gésa. dr. Avedik Félix, Andorka Zoltán. Barthos Elek szerkesztő, Bállá Sándor, dr. Csapó Ferenc, Chírke Lajos, dr. Csilléry András, dr. Csil- léry Andrásné. Dénesfay Ödön, Dénesfay Vidor. dr. Dicső János, dr. vitéz Endre László, dr. Farkas Elemér. Farkas Jánosné gyógyszerész neje, Ferenczy Károly színmű­vész. dr. Freyberger Jenő, Garay Károly rendőrfelügyelő. Geher Antal. dr. Geher Gé­za. Hefty Richard. Herczeg János bizt. fő­ellenőr. dr. H1 a t k y Endre, vitéz Horthy Ferenc József. Tlovszky János Kincs Ist­ván, Komarek Oszkár, vitéz Kőszály János. Labanc* János doháuykisárus. dr. Laurentzy Vilmos, dr. Lukinich Frigyes, Maraiga Va­zul, Kellemessy Mclczer Lajos, Mester Gé­za vámszaki tiszt. Mihál esik Géza, dr. Mo- hácsy Lajos, técsői Móricz István. Németh Lajos. dr. Orbav Dénes, Pakots Károly, vitéz Beneczer István; Rácz Dezső, Radnay Márton, Remsey Győző, Romanelli Guidó, Rosner Kálmáin, ifi. Rostás János házfel­ügyelő. Schöpft Tivadar. Sulyomi-Schur. raann Adolf. dr. Szájbély Jenő. (Folytatjuk.) I A ruszin neonéi a maayar hozóhoz való hűségét méltatta Kozma Miklós kormányzói biztos Lelkes ünnepség ketetőben alakult meg a luszin kulturális egyesület Ungvdr, szeptember 15. (MTI) Vitéz le­vcldi Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa Szeregnyén a Kuriyák Iván nevét viselő ruszin kulturális egyesület megalaku­lása alkalmából rövid ruszinnyelvü beszedet mondott. Hangoztatta, hogy az egyesület méltó módon megbecsüli nagy fiának emlé­két, aki a ruszinok véréből s a cseh uralom alatt törhetetlen hittel vallotta, hogy vsak a magyar jogállamban élhetik tovább a ruszi­nok szabadon népi életüket. Ezután a kor­mányzói biztos emlékeztetett • az 1938. évi kárpátaljai őszi éjszakákra amikor majdnem minden községi bírót és vezető embert a bör­tönbe vetették, mert a Magyarországhoz való visszacsatolásért aláírásokat gyűjtöttek. — Most mind megismerte ezeket az embereket — mondotta — és egymás szemébe, nézhetünk azzal az érzéssel, hogy hitünk a jövőben nem voH hiábavaló. Ezután rámutatott arra, begy az ezeréves mu.lt, a közös megpróbáltatások és küzdelmek sok tartóoszlopot emeltek. a ma­gyar—ruszin közösség fölé. Ilyen tartóoszlop a vállás is. Most egy ilyen tartóoszlop lett a Kuriyák Iván egyesület is, amelynek mű­ködését és fejlődését örömmel támogatja. — Néhány hétté! ezelőtt — fejeztp be beszédét vitéz Kozma Miklós — felkértem az itteni úgynevezett ukránokat, hogy sza­badon átmehetnek a határon, semmi akadályt sem gördítünk távozásuk elé. Nyolc hét múlt el azóta, de egy sem lépte át a határt. A beszédet sokszor félbeszakította az egy­begyűltek tetszésnyilvánítása. A nagyhatású beszéd után Kontraszt)vic- Iván görög ka­tolikus főpap, a Kárpátaljai Tudományos Társasáé alelnöki üdvözölte az egyesületet megalakulása alkalmából és Isten áldását kérte működésére. Az ünnepélyes alakuló köz­gyűlés végén, a terem közönsége lelkesen él­tette a Kormányzó Urat, és a kormányzói biztost A most folyó német-török körösbe­doimi tárgyalások jelentőségőre mu-1 tat rá W. Koppen ár., a torok ke- \ reskaSielem szakértőjének alábbi cik­ke, amelyet a szerző az Europa. Son- derdienst számára irt. Ankara, szeptember 15. Ha a német-török gazdasági ösfeeköttetések 1939 tavasza óta gyengültek, majd később teljeeen a mill-pont­ra szállottak alá és csak két évvel ezelőtt kezdtek ismét megélénkülni, úgy ezt. a fejlő­dési csak politikai okokra lehet visszavezetni- A jó viszonyt nagyobbá» azon angol fárado­zások okozták, melyeknek az volt a oédja, hogy fontos nyersanyagok ,,dac-fclvásárlása'* és az egyéb államoknak Németországgal fenn­álló árucsere letörése által befolyásolja a né­met vezetés politikai elhatározásait. A keres­kedelmi kapcsolatok majdnem teljesen ellany- liult-ak, mihelyt szerződésszerű megállapodás jött létre Anglia és Törökország között s agy­ben az addigi kereskedelmi rendszert is meg­rendítette és ismét feltmelegocttek, mihelyt Tö­rökország kilépni készült várakozó állásából. Ezt a fejlődést szem előtt tartva, teljesen beigazolódik az a tény, hogy mennyire kiegé­szíti egymást c két népgazdaság is. Az 1929- ben kezdődő világgazdasági krias kitöréséig • német-török karaakedelmi kapcsolatok kor­látolt mederben haladtak. A német, külkeres­kedelem okkor 27 milliard értékű volt s abból a törökországi árucserére 120 millió esett. A krízis és áresések ezt 3 mennyiséget 1932-ig 72 millióra csökkentették a 11 milliárdos for­galomból. A török kereskedelem némier része 1029-ben 15,3 százalékot tett ki a behozatal­nál és 13,8 százalékot a kivitelnél, mig 1032- ben 23,2 azaz 13,6 százalékot, Németország gazdasági romlása, valamint devinahiánya megakadályozta a tervszerű csere kifejlődését. E mélyponttól kezdve aztán a német-török kereskedelmi kapcsolat ismét virágzásnak in­dult, az egészséges politikai keretben életké­pessé ml;, gazdasági vezetés kihatása révén — egész 1938-ig. Ekkor a német 11,7 milliárdos ös«zkereskedelemből 146 millió, esett már a tö­rökországi árucserére, mi a török kereskede­lem 48.3 százalékának felelt meg a behozatal­nál és 50,7 százalék a kivitelnél. Mivel később a birodalom területe egyre szélesedett s mind­két résziről egyre jobban mutatkozott az áru­csere növelésének szükségessége és az elszá­molási rendszer, melynek alapján e gyors Mfcléivolés lehetővé vált, megengedte a megfelelő kiszéksitést, kétségkívül tovább nőtt volna a külkereskedelmi karét e bét or­szág között, ha nem kapcsolódnak he a pofc­1341. SZE 4 TEMBER 16 tikai akadályok. A két ország közti árucsere azon alapfelté­telek és szabályok alapján fejlődött ki, mely a nemzetiszociálista gazdaságpolitika a má? államokkal valló viszony számára előirt és. be­tartani is szokott. Eszerint a tvlajdonképeni csereérték nem a pénz, hatnom a munka. Ez a gazdasági elv épp a török gazdaság számára óriási jelentőségű. A török gazdaság­nak először is alig volt tőkéje, mert a. kőmáli gazdálkodás tudatosan lemondott a káros be­folyású idegen tőkék beözönléséről é.s saját erőiből akarta kifejleszteni az ország termé­szetes lehetőségeit. A töraegszükséglet fedezé­sére szolgáló saját ipar kiépítése a dolog ter- természete szerint hozta magával, hogy a pót- termelőeszközöket , külföldről lehet, behozni. Hogy azokat hazai termiékekfceil tudjuk kifi­zetni. fel kellett lendíteni s mezőgazdaság ho­zamát és a bányászat eredürényét is, ami a további gépek behozatalát és üzembe helyezé­sét, továbbá a meglévő forgalmi utak kiépíté­sét és nem uttvlsó helyen külföldi tapasztala­tok igénybevételét, tették szükségessé. E nagy terv megvalósításánál a török gaz­daság-vezetést teljesen megértette a német üz­let-fél. A Németország által adott jó szilárd- ár Törökországnak lehetővé tette, hogi/ a Bi­rodalomban elhelyezett termékekért termelési eszközöket, kapjon cserébe, melyeket ugyan­olyan mennyiségben nem vásárolhatott volna be a nyomott hangulatú világpiacom). Mivel a török termelés tervszerű kiépítése természete­sen pót-munkaerőket is beáll ított a termelési menetbe, felemelte a nép szociális színvonalát, az adóbevételt növelte, megerősítette az. ország katonai erejét, ami ismét csak a tormékek mi­nőségének voltak javára. Az árucsere ezen formája politikailag is nagy jelentőségű volt és teljesen megfelel Kernéi Atatürk elgondo­lásainak: biztosítani Törökorsizág számára a függetlenséget, emelni a népnek erejét és jó­létét. Angol részről aizonbam megkísérelték, hogy e fejlődést hitelek folyósításával megállítsák, melyeknek tulajdonképpen i célja az volt, bogy mellékesen hadfelszerelési-üzleteiket, is csinál­janak a törökök bőrére. Németország okkor még tovább ment — és szintén nagyobb hite­leket adott., csakhogy azokhoz nem társultak — mint az angolokéhoz — veszélyes politikai ígéretek■ Mialatt az angol erőlködésnek az volt a célja, hogy Törökország véderejót be­fogják az empire kocsija elé. Német rostág sohasem kísértette meg, hogy megvásárolja a törökök vérét. A német elgondolások mindig gazdasági keretek között mozogtak. Elsősor­ban kimélyitették az árucserét. Ennek politi­kai kihiíásai csak Törökország javát szolgál­hatták, természetesen azonban mindig azon feltétel alatt., hogy a törökök gazdasági és politikai megerősödése nem kerül ellentétbe a nőmet, politikai '’■lekkel. Mihelyt, ezen feltétel már nem vök, meg, ter­mészetesen szenvedett miatta a gazdasági forgalom. Az árucsere eldugulása megfelelő hátrányokkal járt Törökország szánná». Elő­ször is érezhetővé vált n nőmet, behozatal hát­ránya. Nemcsak a beruházási programra állt meg. hanem a hiány pótlása is lehetetlenné vált. A török ipari élet szükségleteit az ango­lok nem tudták otthon előállítani, mert gyá­raikat túlterhelték hadirendelésekkel s külön­ben ie hiányzott a szállításhoz szükséges hajó- tér s mindenek előtt a nagy török kikötőkhöz vezető biztos hajóút, azok felett az angolok Olaszország hadbalépése óta már nem rendel­keztek. Anglia nem tudta elszállítani azat az árumennyiséget sem, amit Törökországból po­litikai célból felvásárolt. Ez 1938-ban csak 5. mffiió márkát tett ki, a törökországi német behozatal 70 milliójával szemben. Végre aztán belátták Törökországban is, hogy Anglia nem léphet fel rogy vásárló gya­nánt huzamosabb ideig, hiszen a sa ját terében minden áruval rendelkezik, amit neki, Török­ország száülitani tudna és amellett, a török termékek nem is felelnek meg az angol izlée- iránynak. Különösen áll ez a keleti dohányra és a szóróanyagra. így tehát nem kétséges többé, hogy Török­ország tisztába jött érdekeivel. Rájött, arra, hogy gazdasági életében a hatalmas fogyasztó- erővel, a török piachoz való alkalmazkodásá­val, valamint szállítóképességgel rendelkező üzletfélre van utalva. Annál is inkább, miért a katonai helyzet fejlődése révén az ősz óta ismét szabad eiz a közlekedési ut, amelyen a múltban is lebonyolították a két népgazdaság árucseréjét. Minísi'pf' kiküldött ellenőrzi a városi Közélelmezési Hivatal működését Kolozsvár, szept, 15. Kut.hy Pál dr., a köz­ellátási minisztérium ipari ellenőrzési osztá­lyának főeüemőre és Váraljai Gyula eHenfir hétfőn Kolozsvárra érkeztek és itt ft város Közélelmezési Hivatalánál viasgáteJtot tarta­nak. A nemei-török kereskedelem kilátásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom