Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-11 / 206. szám
í ir* iüllBEn 11 Iqy fértünk kazal r Ewjfefceros Koloaefixrár IfliiftmlfaiA iegsuebb appiára 1940 Síjcpiomber tf-ifcére ijfl/riÁü “MFt, szept. 10. Wéfoin efmondhatjiuk, hogy 1940 szeptember Ilike élete végéig fc&ejbketcJlen emsébe marad minden kolozsvári magyarnak s velünk együtt az egyetemes magyarságnak is, hiszen ezm a napon vette birtokába a magyar honvédség Erdély 22 éves rabságból felocsúdott fővárosát. „Kolozsvár leghosszabb éjszakaija“ — igy jellemezte a „Keleti Újság“ a honvédcsapatok bevonulása előtti éjszakát. Valóban az volt. Mintha egyfolytában peregtek volna le 22 esztendő rémséges, végtelenül sötét éjszakái. A végtelennek tűnő éjszaka után azonban a fel- szabadulás hajnala következett. Még riasztó hírekkel volt tele a levegő, a rendet fenntartó, „Tűzharcos Egyesülthez egyre-másra 'érkeztek be a telefon- jelentések, hogy a város Irülönböző pontjain lövöldözés folyik, de a nagy napra felvirradt magyarság már magára öltötte ünneplő ruháját... S amikor az utolsó román fegyveres is elvonult, a Telek felé vezető országúton, az ősi város lakói már szinte él is felejtették a keserves múltat, a honvédcsapatok bevonulását megelőző izgalomfel jes napokat. A kora reggeli órákban már zászló- diszben pompázott a város. Minden épületen ott lebegtette a szél a legszebb trikolort, a szent piros-fehér-söldet, amelyekre a külvárosi utcákban még lövöldözött a kivonuló katonaság... ... És Kolozsvár népe, a város legtávolabbi pontjairól minden utcából, min den negyedből, egyetlen emberként indult el a Főtér felé, hogy szem- és fül- tanüja lehessen az utóbbi évtizedek legnagyszerűbb eseményének: a felszabadult magyarság ésá dicső honvédség testvéri ölelkezésének. A ffóstáf irányából tömött sorokban vonultak fel a derék magyar gazdák, végeláthatatlan menetet alkotott a föl- dészcsalódok apraja-nagyja. Boldog énekszó hangzott fel ajkaikon, de amikor a rendőrség épülete elé értek, feho- lult szivükben az elmúlt fekete esztendők minden keserűsége. Már-már úgy látszott, hogy elszabadulnak az elfojtott indulatok, amikor a tömeg megpillantotta a rendőrség épületének egyik, emeleti ablakában Grucza Lipót ny. rendőrkapitányt, jelenlegi városi tanácsnokot. Látták, hogy ismét magyarok az urak a kolozsvári, rendőrségen s egyszeriben felhangzott a diadalmas kiáltás: — Győzött az igazsági A Főtérre közben már megérkeztek a bevonuló magyar honvédség előhírnökei; a magyar és külföldi újságírók gép kocsijai. Már magyar egyenruhát is látni. Egetvcrö éljenzés fogadja az első magyar egyenruhát, mindenki sir, kiabál, kacag, könnyek és mosolyok vegyülnek össze, mámoros hangzavar tölti be a patinás főteret, amelynek minden talpalatnyi helyét elfoglalták a boldog kolozsváriak... Már kakastollas csendőrök és magyar rendőrök tartják fenn a rendet, A disz- emclvényen már ott áll a magyar rádió mikiofonja s felsorakoznak az előkelőségek is, akik a fogadtatáson hivatalosan részt vesznek. Három órát mutat a toronyóra, amikor felharsan a kordonok ^mögött felsoralcozott tömeg lelkesedése, megérkezik vezérkarának kíséretében vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a bevonuló csapatok főparancsnoka. Fclcsendül a nemzeti imádság. Az embererdő könnyes szemekkel énekéi... Pávai Kovács Árpád a tűzharcos egyesület egyik küldöttje feszes tisztelgés közben jelenti a vezénylő tábornoknak: „Vitéz Tábornok Ur! Mint Kolozsvár városának ideiglenes városparancsnoka, ünnepélyesen átadom a várost a magyar honvédségnek.“ Elsőnek Vékás Lajos dr., a. Magyar Párt kolozsvári tagozatának elnöke, majd Sándor Imre római katolikus püspökhelyettes, jelenlegi püspöki helytartó, Vásárhelyi János református püspök, az unitárius egyház nevében Kiss Elek clr., a német evangélikusok nevében Alberti Richard lelkész, a magyar evangélikusok nevében Járosi Andor, a tűzharcosok nevében Kerekes I István, a római katolikus Nőszövetség i nevében gr'űf Bethlen GyÖrgync, a Református Nössövetség nevében Vásárhelyi Jánosné, az unitárius Nőszövetség megbízásából Mikő Lőrincné üdvözölte az altábornagyot, Mannsborg Margit bárónő pedig a magyar evangélikus nők üdvözletét tolmácsolta. Kolozsvár magyar leányaitiak nevében Póczy Klára mondott üdvözlő szavakat, majd három kisdiáik üdvözölte a bevonuló magyar csapatok főparancsnokát. Vitéz Jány altábornagy köszönő szavai után tízezrek ajkán csendült fel a Szózat s azután mindegy érchenger dübörgött végig a városon a hortvéd- hadsdpeg beláthatatlan hadoizlopa^ Gycüogösok, géppuskások, légeliháritó Kolozsvár, szeptember 10. A „Keleti Újság“ augusztus 29-iki számában riport jelent meg arról, hogy miért képtelenednek el a teológiák s ha már valaki elvégezte a teológiát, miért keres mégis más elhelyezkedést, mint a papi-pálya,... Meggyujtottuk a „lármafát“. Viliágánál megláthatták az illetékesek ennek a szomorú kérdésnek igazi arcát. A cikk megjelenése óta számtalan hozzászólás érkezett szerkesztőségünkbe. Valamennyi azt hangoztatja, hogy a teológiák elnéptelenedése nemcsak az egyházak magánügye, hanem az egész magyarság, a magyar nemzet ügye. Hs hegy ez csakugyan igy van, mi tudunk erre igazán és szivretett kézzel felelni, akár esküdni is. Mi, akik Trianon jután keserves kisebbségi sorsban sínylődve tengettük életünket, 5, volt,.. Úgy, hogy egyedüli vigasztalásunk csupán az Isten szolgájának vasárnapi szava volt... Az erdélyi magyar ifjúság nem érvényesülési lehetőséget keresett a papi pályán Vegyük elő a legutóbb érkezett s talán legtartalmasabb „hozzászólást“ és idézzünk belőle: — A kérdést sokszor és sokan tárgyalták már. Itt is, ott is elhangzik egy-egy, sokszor olyan súlyos vélemény a mai fiatalságról, amely a vélemény szerint, nagyonis anyagi oldalról nézi az Egyház ügyeit" s a mai érvényesülési lehetőségek között nagyon meggondolja, hogy' teológiára menjen-e vagy ne*»1?... — Először is clőrebocsn.itom, hogy a ma— A havi 45,. azaz negyvenöt pengő seged- lelkészi fizetés nemcsak elriasztó, hímem any- nyira hihetetlen, hogy a közvélemény el sem hiszi! Lehet-e ezt még szerény megélhetési lehetőségnek is nevezni?! Alig hiszem. Az, , aki ellenkezőjét állítja, még a túlzáson is könnyelműen átlép. A segédlelkész, bármenynyire is „csak“ segédlelkész, diplomája van. Még pedig olyan diplomás egyén, aki bizonyos szellemi igényekkel rendelkezik. Ilyen anyagi jármidóság mellett azonban szegény törtető fiatalembernek le kell mondania, már elkeseredése miatt is, minden elképzelhető szellemi igényéről. Hogyan képzelhetné el például a tovább-képzést havi 45 pengő fizetéssel?.... Avagy munkáját csupán ennyire becsülik?... Ennek a kérdése már a pályaválasztás előtt felvetődik egy fiatalemberben s- ennélfogva érthető, hogy' lélegzetvisszafojtva latolgatja a hat évig is eltartható segédlel- készi állás 45 pengős tiszteletdiját. A lelki okok — Az anyagi okon kívül azonban lelki oka is van a teológiák elnéptelenedésének, még pedig az, hogy a lelkész-társadalom bajait, panaszait számtalan esetben meg sem hallgatják illetékesek s ha meg is hallgatják, késik s nem úgy intéződik el a kérdés megoldása, ahogyan az ügy megkívánná. Egy beszédes példa Legjobb példa erre a következő: — A hazatérés után a parókiával rendelkezd és segédlelkészek egyaránt havi 160 ütegek, tüzérek, tufátok vonultak el a mámoros örömmel ujjongó kolozsváriak elölt, akiket még a közben, megeredt eső sem tudott helyükről elmozdítani. A honvédség felvonulás<’ után is helyén maradt mindenki■ Már sötétedett, az utcák még mindig telve voltak. Nem- zetiszmü zászlókkal feldíszített tehergépkocsikon hazafias dalokat énekelve jártak be cuz emberek a várost és telito- rokkal kiáltották világgá, hogy magyarok. Huszonkét év után újra énekeltek, szabadon, boldogan. Amikor leszállt az este, ezer és ezer gyertyaláng gyűlt ki a kolozsvári ablakokban, de ünnepi fényben csillogtak a középületek is. Az ég borús volt, de világosságban nem volt hiány, mert úgy tűnt fel, mintha, a csillagos menny- bőit költözött volna la a kolozsvári ablakokba. És a lángok minden ablakban a Kormányzó Ur képmására szórták fényüket, hogy dicsfénybe vonják a legelső magyar embert, akinek jóvoltából ezt a csodálatosan szeg szeptemberi napot megérhettük. Végiezoiül iktassuk ide Turőczy Zoltán ti- szakerületi evangélikus püspök hivatalos évi jelentéséit, amely ugyancsak azt állapítja meg, hogy az egyház egyik legnagyobb időszerű kérdése a lelkészi utánpótlás biztosítása Nem csupán magyar kérdés ez, a Lelkészi pályától való tartózkodás: világjelenség. Példaképein felemlíti a püspöki jelentés, hogy Berlinben a mult évben 80, Tübingáhan — ahol azelőtt 600 körül mozgott a teológusok száma — ma 50, Königs, bergben pedig csupán 2 teológus tanúik Norvégiában az Egyház kénytelen volt engedélyt adni arra, hogy a nőket is alkalmazni lehes. sen lelkészi szolgálatra. Magyarországon a református egyházban az elmúlt évben Budapestre 15, Debrecenbe 12, Pápára 6. Sárospatakra 10 elsőéves jelentkezett,. Az erdélyi lelkészi utánpótlás helyzetét éppen a múlt cikkünkben ismertettük s az olvasók még élénken emlékezhetnek arra a megdöbbentő loéje'e, amelyet akkor az illeti, kések nyálatkozafta alapján feltártunk. Turőczy püspök hivatalos beszámolója szerint Sopronban az evangélikus hittudományi karon az elmúlt évben 64 teológus volt csupán s első éven mindössze tizenhaton voltak. A püspök a továbbiakban bejelenti, hogy az egyházegyetem már mowgalmat is inditett szegénysorsn teológusok felsegélyezésére, de várják a jobbmódu gyülekezetek jelentkezését is a segítés munkájában. A lelkészhiátny igazi megoldása csak az lesz, ha a teológuskérdést az anyaszentegyház lelki kérdésévé tesszük. Mi tovább megyünk: a teológuskérdés igazi magoldása csak akkor következik be, ha az egész magyarság, a magyar nemzet lelki kér désévé tesszük!... Éppen a kisebbségi ma- gyár .múlton okulva állítjuk ezt, mint arra legiMetékesebbek, erdélyi magyarok... És éppen a szomorú magyar múlton okulva azt is tiszta lelfeiismerettel állítjuk, hogy egy. nemzet olyan erős, amilyen erős és acélos a lelke. A lélek kovácsa pedig főként a pap, a magyar pap. A szoyfel sajtó dióhéjban (M. N.) Minden ország sajtója valamikig pen magán viseli népe életfelfogásának és államberendezkedésének bélyegét. A szovjet sajtó legjellemzőbb tulajdonsága a világforradalmi beállitottság. Amit a szovjet lapok közölnek és amit elhagynak, mind a bolsevista nevelés jegyében történik, A szórakoztató rovatokat és az üzleti reklámot a szovjet sajtó nem ismeri, ami az utóbbit illeti, már csak a hosszú évek óta uralkodó teljes áruhiány miatt is érthető, Éppúgy nem foglalkoznak az Oroszországon kívül álló világgal sem, legfeljebb a legfontosabb világpolitikai események futólagos regisztrálására szorítkoznak, természetesen a bolsevista világnézetnek és a hivatalos külpolitikának megfelelő állásfoglalás keretén belül. Egy moszkvai lap kivételével személyes természetű közleményeknek, mint pl, halálozási híreknek, a szovjet-újságok nem adnak hejyet. A legtöbb lap csupán két oldal terjedelmű és ez a két sivár oldal teljesen a kommunista propaganda szolgálatában áll. Valamennyi szovjetjap állami tulajdonban van. A hangadó szerepét az. 1912-ben Lenintől alapított „Pravda" tölti be. Éppúgy mint az egész világ kommunistái, a többi szovjet- lapok is a Pravdát tekintik irányadónak. Mig a Pravda kizárólag az ország ás állam belső ügyeivel foglalkozik, a kormány külpolitikai szócsöve az 1917 óta fennálló „Izvesztija“, Vezérgondolata természetesen a világforradalom, A Szovjetunió több mipt háromezer újságja 65 különböző nyelven jelenik meg. Bár a birodalom mindegyik nemzetiségének nyelve képviselethez jut. a nemzeti sajátosságok ápolása a szovjetsajtóban nyomokban sem mutatható ki. A cél kizárólag a kommunista világnézet hatásosabb hirdetése. Mikor 1917- ben Ukrajna Oroszországtól elszakadt, az ukrán sajtó gyors és szabad fejlődésnek indult, három év múlva azonban véget ért az önállóság és nva az ,.ukrán nemzeti sajtó“-t ugyanaz a politikai sablon jellemzi^ mint a többi szovjetlapokat. A szovjet irodalom nemzetiségem kivül a nagyobb üzemek, gyárak és a szakszervezete* is adnak ki lapokat A szellem itt is ugyanaz. Ez a sajtó természetesen hatásvadászó címfeliratai ellenére sem tud a pártdiktatura jármában nyögő tömegekben érdeklődést kelteni, A fogságba került orosz katonák nemeaák külpolitikai, sőt földrajzi téren mutatnak megdöbbentő tájékozatlanságot, Hanem mk esetben még az orosz kommunizmus tétéről sincsen tudomásuk. Az óriási összegekbe kerülő pártsajtónak aBcerült az amaz népből minden olvasási kedvet kiirtania. A szovjetsajtó csupán a nép szeltem! mb- szojgaságban való tartásénak ás a kulturális nihilizmusnak eszköze. A teológiák elnéptelenedésének drámai háttere Miben látja a lelkésxhióny okát egy papi hozzászóló? Havi negyvenöt pengő. Nézzük csak: gyarság sorsa, jövendője, nekünk, pálya-választás előtt álló magyar ifjaknak mindég s igy ma is,,szivünk égető kérdése. Nemcsak a mult fájó emlékei közöd, de a jelen örömei között is. A múltban sokan voltak közöttünk, akik román állami gimnáziumban végeztek, a román. nyelvet tökéletesen elsajátították s ennek birtokában bizonnyal boldogulhattak volna más pályán is és középiskolai tanulmányaik befejezése után mégis papi pályára mentek. Ennek indító oka főként az volt, hogy a románságot már a középiskolában megismerték s belátlak, hogy mivel szolgálhatják leginkább magyar népüket. Csakis azzal), de legalább is főként azzal, ha egyházi pályára lépnek, teológiára iratkoznak. Az erdélyi magyar ifjúság javarészétől távolállott, hogy az egyházban, illetőleg a teológiában érvényesülési lehetőséget lásson. Sokkal iskább a kisebbségi életre való felkészülés helyét, látta benne, hiszen a teológia volt az, amely rendületlenül hirdette, hogy a kisebbség megmaradása csakis az evangélium alapján lehetséges. De nem akarom tovább részletezni a teológiára való beiratkozás múltbeli indokait, inkább a, teológia elnéptelenedésének okairól szeretnék beszélni: — Az a magyar ifjúság, amelynek nemrégen a papi pálya még főérvényesülési lehetősége volt, most — mint ahogyan ö-nök is rámutattak a különböző mejgv i 1 ágosit ás ok alapján, — lélegzetvisszafojtva számitgatja, milyen a pap havi jövedelme.... Kérdezem: talán nem indokolt-e magatartása?,.. Talán nincs erre semmi oka cs igaza?... pengő államsegélyt kaptak. Ez a segély a segédlelkészeknek elegendőnek Le mutatkozott. A családos, súlyosabb anyagi gondokkal küzdő parokhus lelkészek egészen jogosan keveselték ezt az összeget, A eegédlelkészek azonban annyira elégedettek voltak, hogy sokan közülök meg is nősültek, családot alapítottak. Ezzel is főként a magyar jövendőt akarták munkálni. Meg aztán arra is gondoltak, hrigy a 150 pengő havi államsegély sem tart örökké, amiben ugyan nem is csalódtak, mert ime, 150 pengőről 45 pengőre „szállt alá“... És most bizony panaszra nyílik szájuk s atz intézkedés, amely ezt a siralmas állapotot megszüntethetné, kétségrbe- ejtően késik!... Illetékes fórumok szerint a teológiák mégegyszer annyit e-1 tudnának helyezni, mint amennyi jelentkező akadt a papi pályáim... De jelentkező nem akad. És aki eddig ott volt, most más, szabad pálya felé tájékozódik, Eyen előzmények s ilyen kilátások utlán van-e joga akár csodálkozni is ezen a szomorú jelenségen ?. — Sokat lehetne még részletezni a kérdést — fejezi be hozzászólását a névtelen, de bizonnyal papi hozzászóló, — de annyi biztos, hogy a mai ma>gyar ifjúság tisztában van a.z őrtállás nemes feladatával s ha át- mcnctileg talán ott is hagyja a papi. pályát, a mindennapi életben pillanatra és sohasem vetkőzi le azt az áldott szellemet, amellyel a teológia életutjára bocsájtotta... Eddig tart a hozzászólás ahhoz, hogy miért néptelenednok el a teológiák ® miért keresnek a. nirgyar ifjak más elhelyezkedést, mint. a papi pályát,.
