Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-28 / 221. szám
MOBBET! ZSşjfJtXk ÖRÖK UTRAVALO Irta: Biró János Tlyemtroy. amikor már .ravatalon fekszik a nyár, regi életeim mélyéről előlopakodik egy emlék s 'kiöl a, szivem, csúcsára és nem. leket elhessegetni se romi vek Az emlék kéasnfog és visszahurcol kicsi gyámoltalan gyermiefk- koromba. Oda illát a gimnázium kapujába, arra a helyre, ahol először tett le édesapáin a lőcsös szekérről egy régi őszön... Mintha csak tegnap történt volna, úgy emlékszem rá. Éjféltájban indultunk él otthonról s reggelire érkeztünk he a városba, a simnóziuan elé. Az utón nem sokat beszélt édesapáim s én pedig nem miértem kérdezősködni. Nagyon komoly ember volt. Sóiba nem láttam úgy, istenigazábau kacagni valamin, mint a magaszerii falusi embereket. A haretórről hozott haza valami súlyos betegséget s ha kacagni akart, akkor kacagása kimos köhögési rohammá fordult. A halálra minden este úgy elkészült, mintha számlára nem is jöhetett volna már másnap. Akkor is beteg- volt, makor az öreg tisztelete« ur unszolására felpakkolt eingom a szekérre, hogy gimnáziumiba hozzon: — Vigyed, Pista — 'mondotta az öreg tisztelet es —, hiszen bárom usryis még ma rád itthon. Elég jó feje van a kői vöknek, hátba viszi valamire. A tanítását, amint mondottam, vállalja az egyház. Az idő hamar eltelik s majd csak meglátjuk, mi lesz belőle. — Ha már elmegy itthoniról, akkor úgy szeretném, hogy pap Jegyen — szólalt meg édesanyám s még sirt is. Én tudtam, hogy engem sirat, de mert édesapám erősen komoly volt, hát én is az akartam lenni. Sikerült is. Egy nagy kalapáccsal kiütöttem, a lőosös szekér tengelyvég szegeit s bekentem a tengelyt dobottal, hogy ezzel is hamarabb készen álljunk a nagy' útra. Amikor készen voltunk, édesanyám félre húzott pillanatig a szekértől, kezébe fogta n fejemet és kétféléiről is arcul csókolt. Akkor is sitt s már majdnem nekem is sírnom kellett. Az eresz alatt két. öreg galambom turbók olt, de én akikor úgy hallottam, hogy azok is sírtak, Még búcsúztam volna egytől-mástól. mi eddigi életem jelenítette, de édesapám leszólt a féderes ülésről: —«Gyeire, fiain, indulni kiül. majd hnza- jösz karácsonykor, ne félj. — Ezt még tedd el — nyújtott át édesanyám valamit — jó lesz az utón. ha megéhezel. Két darab tészta volt újságpapírba csomagolva s még ki sem jöttünk a faluból, már megettem mindakettőt. Éhes voltam, hiszen előttcvaíó napon egész nap nem fitem. Egy darab kenyér világért se ment volna le torkomon, úgy fojtogatott a szorongás. Hát hogyisne. Gimnáziumba menni!... Nagy szó volt ez. Az egész, falu felhördült, amikor meghajlottá: — Bittó Pieta gimnáziumba viszi a fiát... Oda, hót. Oda vitte. Ezért nem kérdezte senki a falábam, ahogy' a falun vég-igj öt- tünk, hogy hová megyünk, mert mindönki tudta. Pedig sokam jártak az utcán, amiért éjszaka volt. A fatavágón páKukát főzitek sorra, szilvából s ezéirt talpon volt az egész falu, éjjel-nappal. A Betyár lovunk gyorsan vágtatott bé. Kolozsvár felé. De nagy ut. is volt az. Negyven kilométer. Az utón sokáig- éreztem édesanyám buesu-csókját s ahogyan fújt a szél, úgy éreztem, mintha égett volna az arcomon a, csók. De nem tudtam volna lotö rolni még parancsszóra sem. Jól esett az az édesanyái csók. Olyan régen nem csókolt meg már édesanyám... Nem is emlékeztem már aiz utolsó csókjára. De biztosan meg sem érdemeltem abban a korban már a csókját. Rossz,, kormoz kölyök lehettem. Hányszor hallottam, szegénytől, amint saemrehányóan mondotta: — Ó, bár soha m-eg ue ismertem volna az apádat... Sírba viszel még- időnap előtt. Hagyd el, meghalok éln, aztán majd megbánod te... De sóért az indulás előtt mégás megcsókolt s meg is siratott s ez erősen jól esett. Most már aizon töprengtem egész utón, vájjon édesapám meg fog-e majd csókolni, mikor otthagy a, gimnáziumiban, mikor elbúcsúzik?... Ö még régebben csókolt m-eg utoljára, mint édesanyám. Egv régi. régi havas téli estén, amikor térdére vett, előbb jól össze-vissza szurkait hetes szak áll aval, níeg- esiklandozott hosszú bajuszával, aztán amikor le akartam szökni az öléből, miegcsó. kol't. Kétszer, háromszor egymásután s el énekelte nekem a nótáját szép basszus •hangján, ami arról szólt, hogy végig ment az ormódd temetőn... Meg arról, hogy' elvesztette piros bársony zsebkendőjét, de nem bánja, csak a régi, csak a régi szeretőjét sajnálja... Be csudája volt szegény édesanyámnak, hogy ilyenekre tanít engem. — Nincs egy csepp eszed se, hogy ilyenekre tanítod a®t a gyermeket — zsörtölődött. — Dehogy nincs, Mezen nagy legény ez már — heoeelődött édesapám — s biztosan van Mar szeretője is. — Ugye, fiaim? — Még nisios, de ha nagy leszek, les* tíz is és csak a régit fogom sajnálni én is — monditaim s máir együtt dúdoltam az ormódi temetőn végig édesapámmal. Be boldog idők voltak aizok, Istenem... És én azóta se énekeltem, soha. Még akkor se, mikor a gimnáziumba ki akarlak próbálni a hangomat a kórushoz. Nem én. Az Istennek se tudtak meg-éneibeltetni, de meg- rikiaitni azt igen s igen sokszor, amikor még kísérletezni próbálták hangommal. így van aztán, hogy ma sem tudom, tudok-e énekelni vagy sem?... Hát, mondom-, egész utón azon gondolkoztam én akkor a gimnázium felé, hogy megcsókol-e édesapám, vagy sem amikor letesz a szekérről? így érkeztünk ínség a gimnázium elé. Én a sízekeren maradtam, Fogtam a Betyár gyeplősaárát, édesapám pedig bement a gimnáziumba. Úgy egy fél- óira múlva jött ki s azt mondta, minden rendben van. Néhány nagyobb diák felnya- lábolta a szál ma zsákomat, a tarisznyámat, amiben alma volt és egy akkora kenyér, mint egy taligáik-c-rók s mi ott maradtunk lenn a kapu előtt édesapámmal. Majdnem hét éve föld alá vitte már arcát s én ma is úgy látom, olyannak, mint abban a pillanatban volt. Némának, zártnak, mint a föld, amelyet még nem szántottak fel s nincs rajta se buza, se török buza. Mozdulatlan volt az arca és frissen borotvált, mert hiszen urak közzé jött, hát megbarot- vá'tkozott. Úgy akartam, hogy a bucsuzás- ná-1 megcsókoljon!... Én megcsókoltam volna, de nem értem fel hozzá. Magast volt s most még magasabbnak láttam. Még állottunk egymással szemben s én hol rá, hol pedig a gimnázium nehéz tölgyfa kapujára pislogtam. Aztán a kezem után nyúlt, megrázta a kezem s csöndesen, szinte fátyolos hangon modle: — Vigyázz magadra, fiaim. Tanulj jól és légy jó.' Viseld jól magad. Karácsonyi vakációkor majd utánad jövök. Ne hozz szégyent a fejemre, fiam. Aztán felüli a szókéné s a másik szava már ne,m hozzám szólt, hanem a Betyárnak: — Gyi, Betyár... A gimnázium kapujában diákok á!liágálták. Kiesik és nagyok, sokan. Az egyik azt kérdezte: — Ki volt ez az cumber? Az édesapád vágj' a cselédetek?... — Az édesapám — mondtam s majdnem sírva fakadtam', —, az hles mim volt. — Hát akkor miért nem, csókái tad înec. amidkor elbúcsúztatok, te szamár. Talán szó. gyelted ?... —Nem, nem szügy elten: —- szepegi. u . Nem tudtam, mit csináljak, hogy el ív sírjam magiam. — Meg kellett volna . csókolnod, kis öreg — mondta egy másik diáik, egy nagyobb — azt úgy szokás... Na, nem baj. Gyere, megírni tatom az ágyadat s a szekrényedet. Aztán mentem utána. Keresztül, kasul « végtelennek látszd fofysÓkon., fel a müsoáük emeletre. Kicsi csizmáin patkója akkorát koppant, hogy nem is mertem sarkát a földre eresăteni. Tó-bu,jjhogyen igyekeztem atá na fi agyaanfeam ott lüktetett, kínozott. * kérdés: — Miért nem ctedSseTt meg faragom édesapám?.., * Az eternit vasárnapom évmegnyitón; voltam. Asz igazgató bőszéit növendékeihez, szigorúan és kenetteljesein, akár Pázmány Péter m ő hims prédikációiban. Már vége felé járt beszédéinek, amikor felemelt hangon még ezt mondta: —. Ezelőtt félórával az iroda ablakában állottáim'. Lőcsös szekér érkezett. Kérges kezű, jóságos falusi ember vezette a lovat. Az intézet kapujában megállóit a szekér. A falusi ember mellől egyik növendéke szállott le ennek az iskolának. Le szállott a szekérről, megemelte a kalapját és otthagyta édesapját a szekéren. A szekér még álilott püJamaitig, aztán tova döcögött. A diák, a falusi apa fia úgy jött be emtniek az épületnek a kapuján, ahova az édesapja hozta, h-ogy búcsúza dk or meg sem csókolta apját. Fiaim! — soha nem láttam ennél szoroo rubb és keserűbb képet. Jaj annak a gyermeknek , aki szégyenli az ő szülőjét, a* ő édesapját... Az igazgató feddő szavai iván néma, halálos néma csend lett a teremben. Csak egy nagyon, de nagyon mélyről jött sóhajtás zavarta meg' a csöndet. A diákseregbon egy nyurga, barnám égett diák állott. Két ök lét, remegő két kezét egyszerre emelte arcához. Arca sáppadtá vált, akár a m''»szikkadt, elhagyott barázda földje. Nem tudta sokáig állani a rámeredő, szúrós tekinteteket. Elsőnek sietett ki a teremből. A folyosón megállott, nekidült a falnak és,keservesen sirt, mint azon a bibliai éjszakán Simon Péter, aki megtagadta Józusf .. Kicsit Judásmak is éreztem magam. Árulónak. Pedig hozzá kellett volna mennem s oda kellett volna esőditenem magunk köre a kajánul mosolygó diáksegeget is. meg az igazgatót is, hangos szóval mondván: — Nézzétek, ne bántsátok őt... Ő is abból a világból indult el, amelyikből én: a ba rázdák világálból. Őt som csókolta meg az édesapja, mikor a gimnázium kapujában letette arról a szekérről, amely addigi életé, bői kihozta, akár engem... Akkor nem tudtam, dte ma már tudom a Titkot— Abban, a magunk mögött hagyott világiban sokkal s-zonhdbö valami az apai csók, mintsem városi utcán fitogtatni lehetne! Nem. még búcsúzéskor som. Mert abban a pillanatban, amikor édesapánk csók nélkül indított ntra. magával egyenrangúvá ütőit... Ez az elmaradt buc.suesók a ml örök útra valónk azon az utón, amely re abban a pillanatban ráléptünk. Életem legszentebb célja pedig abban a világban, amelybe a gimnáziumon keresztül jutottam, méltónak len- ni a nagy perchez, amikor Isten után számomra legnagyobb ur. az édesapám tett magával. egy: ülővé...-— Testvér! Hidd el. mert olyan őszintén mondom, mint amilyen erősen őszintén most emlékeznem kellett, olya', jól esik nekem, hogy' a nagy piisztaságban utitársani má szegődtél... TOL D I Hetek, hónapok óta járom a székelyföldéi cs nem tudok vele heteim. Sec mern az egyik pillanatban hegyónások csúcsára rebben, a másik pillanatban a völgyek csupazöld pázsit jaki pihen meg. Ma folyók születését fürkészem ki. kö"c.i lem, mint eret, patakot, hogy hoinap sebes/oly vsu -fí‘Jt testemet. A folyók, hegyek mellett falvak, városok. Tisztalelkü. ke merü magyarok lakóhelyei. ax.ik minden időiben; jóban, rosszban, bőségben is yerzivatar- ban. Árpád népei maradtak, a végek vitéz és nem alkuvó hősei, nagy csodálatára és bosszúságára azoknak, akik azt hitték, hogy a maroknyi immár a múlté... Szeretem a nagy hegyeket. az oldalához lapuló apró házakat, mert lakóit nem hé ■> ‘ ■'■la he, yóriások hallatlan nagyságukkal, földön. járó, józan hangyák maradtak, akik csak gyűjtik a magot, elvetik, learatják, de el- tékozolni sose tudnák. A nemzet igazi napszámosait furfangoseszii vidám lel- l kék. dolgozó zsellérek, de valamennyi i ríemesember, a szó legszebb értelmében. Mondom, járom a Székelyföldet. Ma itt bukkanok [cl. holnap amott. Itt kesereg a nép. de minden bántó él nélkül, amott a szegénységén vidul, anélkül, hogy dicsekedne vele. Ennek a népnek a kasza békés földművelő szerszám, de ha kell ellenségölő gyilkos fegyver. Az esze is ilyen. Eles, mint a borotva, tréfára, huncutságra hajló, de komoly helyzetekben is megállja a helyét... Járom a Székelyföldet. Virágon, tövisen taposok át. Ä virág illata elhódít, megejt, a tövis megszűr, nyomában vér serken, de el nem bódulok, cl se vérzem. mert a sebet, amit a tövis tépett a szivemen, a virág illata begyógyítja. Okos székely nép!... Tép a vihar, rontani igyekszik benneteket a gonosz, de Ti álljátok a sarat, mert józan a Ti eszetek, nagy a Ti hazaszeretetetek. Egészséges a szivetek és úgy bugyog belőletek a humor, mint a kövér felhőből az áldást hozó langyos tavaszi zápor... lauctcmi lnnhOnyvck szenlgerinceí Jakab Jeno könyvesboltjában, Mátyás király-tár 7 sraám184*. SZEPIE^IBEl JÁ Vassxakmóbon te ijesen jártas, szakképzett, feltétlen megbízható keresztény ralciărnaUat, ki rna'r ilyen minőségben működött, FEIm VESZ a HflRflCSEK V1Ü1R0S VflSnfl6Y- KERESKEDESE, FlfleYBártYAnjérom a Székelyföldet... így jutottam el jártamban az egyik nagyobb városba, ahol a véletlen szerencse egyik gyerekori játszótársammal hozott össze, aki most abban a városban, a polgári iskola igazgatója. Mondhatom, igen megörvendtünk egymásnak. Napokon át beszélgettünk, amikor tűi, ütöttünk az élményeink elmesélésén. édes pajtásom bevallotta, hogy nagy — ünnepség van készülőben az iskolában, el- bucsuztatják a negyven évet szolgáló pedellust, az érdemes Mórócz István bácsit. Ha kedvem tartja, menjek el az ünnepségre, mert valami csodálatos gyönyörűség olyan embert búcsúztatni, aki egész életében becsületes maradt és hűséges, akár az anya a gyermekéhez. Elfogadtam a meghívást... Résztvettem a búcsúztatón... Ott állott az öreg Mórócz ünnepi feketében a tekintetes tanári kar előtt, sápadt arccal, de csillogó szemm.el, A tanárok mögött a város előkelősége, két oldat t a diákok... Es amikor tizét ütött a kisváros toronyórája, az igazgató ur Mórócz elé lépett és olyan meghatóan búcsúzott el a lelépő pedellustól, hogy még a polgármester ur is könnyezett, pedig igen keménylélek őkelme, csupán egyszer sirt életében, amikor ellenség lett úrrá a magyaron. Az únneoi besser, után az igazgató, meg a többiek is keze' fogtak az öreggel, utána pedig az aján dákokat adták át neki, egy ezüstkupakos tajtékpipát... A pedellus meghatóban -vett: át 9 nem remélt és gyönyörűséges tajtéka*, majd egyet, kettőt krákogott, né'yan meghajtotta magát a díszes gyülekezet előtt és belekezdett Arany Toldijának az elmondásába... Az első sorok elhangzása után azt hittük, hogy egykét versszak elmondása után megáll az öreg, de eszébe se volt abbahagyni. Mit tehettünk mást, figyelmesen hallgattunk. A diákok pedig abrakolásba kezdtek. Végre úgy délfelé végétért a hősköltemény. Öreg Mórócz megint meghajtotta magát az igazgató előtt s mint újdonsült nyugdíjas, pipára gyújtott. Ezzel azt akarta jelezni, hogy immár nem alantas többé, maga ura lett, aki akár el is kvaterkázhat az urakkal. igazgató melegen gratulált, az öregnek a szép teljesítményhez, mely egyedülálló az iskolák történetében és meokérdezte tőle: miért fárasztóba magár, holott egy két jó szó is megtette volna. Mórócz ekkor kihúzta magát és hogy nnndenki hallja, így szólt: —Tudom én mi a becsület és hogy mivel tartozom a tekintetes tanári karnak és a kultúrának... Hetek, hónapok ófa járom a Székelyföldet, sok szépet láttam és tapasztaltam, de ilyen fénylő karbnnkulust, mint. Mórócz h ’ ’ nem igen sokat találtam, pedig ugyan sok Mórócz él Székelyország, ban... ARATÓ BÉLA Kivonulásuk »lőtt csomagoló» papírnak adták el a román hatáságok a marosvásárhelyi földadáivekef , Marosvásárhely, .szeptember 27. Mafosvs sárhely polgármesterének legutóbb előterjesztett jelentéséből kitűnik, hogy a román hatóságok kivonulásuk előtt a föHadóiveket «so. magoló papinként eladták g henteseknek, úgyhogy a magyar adóhivatalnak teljésen élőiről kelleti kezdenie az adóivek összeállítását. Az adóhivatal eddig több, mint 10.000 törzslapot állított össze cs több, mint 4.000 eset. hun kellett becsléseket felállítania. — Rablógyilkossági merénylet — gtíkvizes üveggel. Hódmezővásárhelyről jelenti a Magyar Távirati Iroda: Fodor László nap számos péntekem hajnalban behatolt. Fekete István né lakásába. Az asszonyt fojtogatni kezdte, majd egy szikvizes üveggel fejbe verte. Áldozat árnak párnája alól 16 pengőt vitt magával. A csendőrség elfogta és átadta a szegedi ügyészség® ?k. A sérült asz- szonyt kórháziban ápolják. Állapota válsá gos.
