Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-10 / 182. szám

I£&amffanm 1941. Jlt GUSZTUS 10 Mondott m Kelemen Az alábbiakban egyszerű nti-élményről lesz szó. A magam úti élménye és azon ke­resztül saját fajomé. Enyém mindössze né­hány órás nt volt, fajomé jţedig, ahonnan ezt a szomorú élményt elhoztam, lehet talán többszáz is... A harcok jelentései előtt helymegjelölés- ként ez áll: „Valahol . . . “ Azért, hogy ne tudja az ellenség, hol dúl a harc s esetleg hol áll a védelem. Bújjunk tehát is e mögé a „valahol“ mögé s csupán annyit árul­junk el, hogy „Valahol Szolnokdoboka-vár- megyében . . . “ vagyunk. Tehát „szórvány- magyarok“ közt. A falu most éppen kihalt. Népe arat. Csak itt-ott lehet látni néhány lézengő, homokban játszadozó gyereket s egy-egy kapun belül fehérpettyes ruháju, önkéntes egyetemi munkaszolgálatos ma­gyar lányt. Ahol ezek a lányok vannak, ott még magyar családok laknak. Mondják, negyvenen vannak a faluban. Tehát negyven magyar család van még. A többi? ... Azok­ról is szólunk . . . Ballagok végig a poros utcán. Az egyik 'kapuban két gyermek ül a rozzant pádon. Szólok hozzájuk, de idegen számukra a be­szédem, a szóm. Takaros udvar s a ház is takaros rajta, gondolom, benézek. — Van-e valaki itthon rajtatok kivül? — kérdem a két gyerektől. — Van, bernit, vannak, — mondják s már szaladnak is befelé a kapun, előttem, követ­ként. Magyarul köszöntőm az elém jövő öreg­asszonyt, hiszen olyan magyar arca van, akár a nagyanyámnak. Még a íersinge is olyan s a vizitkája is! Fogadja is illedelme­sen a köszönésemet s hellyel kínál neţ az eresz alatti pádon. Meg se kérdi, hogy mi járatban volnék, csak tovább aprítja késével a récének való zöldséget, De a beszélgetést valahol el kell kezdeni, tehát én kezdem: — Sokan vannak-e még erre felé magya­rok? . . . — Hát. már biza nem igen ... De azért vótak. Valaha sokan vótak. Még az én gyer­mekkoromban is. Most inkább „korcsiturák“ vannak . . . — Korcsiturák? . . — Azok. A magyar leány hozzáment a román legényhez, a román legény meg ma. gyár leányt vett el s azok aztán már nem magyarok többé. Csak olyan korcsiturák. — Magát hogy hivják? — Engem? — Magát, — Egyszerű nevem van nekem. Kelemen Bálintnénak hívnak. — A leányneve mi? — Mária. Kovács Mária. — Be szép neve van, — lelkendezem — Kelemen Bálintné, született Kovács Mária ... De maguk aztán magyarok, ugye? — Mi ugyan nem! . . . Románok vagyunk! — Románok? . . . Kelemen Bálint és Ko­vács Mária? . . . hogyan volnának magük románok? . . . — Már pedig mi azok vagyunk! Nálunk nincsen is „olyan“ kisasszony, mint a ma­gyaroknál vannak. Olyan, aki úgy köszön, hogy „áldásos munkát!“. Azok csak a ma­gyarokhoz mentek. Minket elkerültek — s ahogyan mondja, van ebben valami vád, valami keserű szemrehányás. Hogy kivel szemben? . . . — Hát miért nem kértek maguk is olyan kisasszonyt? Hallom, hogy kérni kellett — érvelek tovább. — Dehogyis kérünk. Mi nem vagyunk ma­gyarok, meg aztán elvégezzük mi a mi dől- gunkat magunk is. Azért maradtam én itt­hon, hogy főzzek, meg ellássam a majorsá­got, meg a disznót, A kisasszonyok azt esi nálják a magyaroknál. Azok a fehérpettyes ruháju kisasszonyok, akik ugy köszönnek, hogy áldásos munkát. Még Már.iuci is meg. tanulta tőlük, meg a kicsi Pétru is. Na, hogy köszönnek a kisasszonyok, Márjuci, Pétru — néz a két kicsi unokára, A két kisgyermek pedig feltartja három ujját s egyszerre mondja: — Áldásos munkát! . . . Egyebet nem is tudnak magyarul mondani Még a kenyérnek is ugy mondják: ..pite“ ... dóm, hogy miiért szólította a faluban min­denki Máriskó néninek. De azért az refor­mátus volt, sőt kálvinista . . . — Mária néni Maga azt mondja, hogy maguk nem magyarok. Hát, mért mondja ezt? . . . Miért? . . . — Mert nem is vagyunk átok! Azért! Nem is érezzük magunkat magyaroknak és más se érez annak. Mondom, hogy hozzák nem is tettek kisasszonyt, aki most érkezett a faluba Budapestről, csak a magyarokhoz. De azért mi is látjuk őket. Látjuk őket min­den vasárnap, mert a mi templomunkba jön­nek és ott imádkoznak meg miséznek. A mi templomunkba, a román templomban. Pedig van itt még magyar templom is. Igaz, hogy düledezik s a reformátusoké, de az magyar templom és még sem oda mennek a kisasz- szonyok, hanem hozzánk, a román templom­ba. Odajár a postáskisasszony is, a tanító- kisasszony is, a csendőrurak is, mind oda járnak, hiába van a magyaroknak még tem­plomuk . . . Ugy tudom, hogy mik is reformá­tusok voltunk. Az uram is meg én is, meg a többi magyarok is ebben a faluban. De so­káig nem volt pap a faluban, meg aztán a templom is duledezett, hát a román tem­plomba szoktunk. Hová is mentünk volna, ha már templomba akartunk menni? . Oda mentek akkor is a postáskisasszony is, a tanitókisasszony is, meg a csendőrök is, hát mi csak utánuk mentünk, hiszen ők vol­tak az urak ... Mi pedig románok lettünk, románok vagyunk s azok is mar&duuk! Gata! . . . Kész! . . . . . Hátam borzong. ahogyan hallgatom Kelemen Bálintné született Kovács Mária beszédét. Mi az? Tudatosan emelte fel ugy szavát? Vádol? Szemrehányást, tesz, vagy számonkér? . . . — Szóval, odajárnak az urak is. A román templomba a maguk templomába ... A postáskisasszony, a tanitókisasszony, a csend, őrőrmester s az önkéntes munkaszolgálatos magyar egyetemi hallgatónő lányok is, azok Maikő. anvisztoB 9. A Makó közelében lévő Tótkomlós' ' «égtől! három km. távolságban fekvő Kaszaper-pusztán német szakértők be­vonásával fúrási munkálatokat kezdettek, hogy megállapítsák, van-e földgáz, vagy petróleum az Eötvös-csigával végzett, kuta­tásokban megjelölt ponton. A fúrási munkálatok a napokban annyira előrehaladtak, hogy a mélyfúró már 1800 m. mélységet ért el. Kedden este 9 órakor aztán, épp akkor, amikor irtózatos égi hál, u vonult el a vidék felett, a kopáncsi kút fűtéscsövén földgáz tört fe! s nemsokára hatalmas nyo­mással nyers petróleum tört a felszínre. A feszitőesap két óra hosszat ellenállt a ki- bugyanó nyers kőolajnak, de 11 óra tájban a hat-alams nyomás győzött és a csap hangos dörejjel kivágódott és a esőből cínnbva-.tagsá­gú sugárban petróleum szökőkút vágódott ki. A kirobbanás ereje az egész környéket megrázta. A „Makói Újság" jelentése szerint a — öóa, matt Bk magyar kitoíikmtok, de I csak abba a templomba saabad nekik menni, j Ugy rendehe Róma . . . — Ugy rendelte Róma? . . . Hát eat maga honnan tudja, Mária néni? — ők mondták . . . (Igen, „ők mondták“ . . . Vagy talán nem is mondták s nem is mondják, csak oda men­nek, mert csakugyan tudják, hogy oda kell menni«*. Róma tanította és Róma rendelte igy el számukra már sokszáz évvel ezelőtt s ők csupán gyakorolják és nem is jut eszük­be, hogy példát adtak véle az elnémult ha- rangu falvak szórvány-magyar népének! , . . Vagy talán azért is r ámultak el a harangok. Azért is! . . . Hiszen Kelemen Bálintné, az öreg Márianéni is igy mondja: — Sokáig nem volt pap a faluba. Magyar pap. Meg aztán a templom'is düledezni kez­dett. A román templomba szoktunk. Men­tünk a tanitókisasszony után, a postáskis­asszony, mag a csendőrök után . . ­-* Az «ti élmények vége. „Valahol Szolnok- doboka-vármegyében“ Kelemen Bálintné született Kovács Mária — aki valaha ma­gyar volt — vallott egy nép tragédiájáról A tragédia okát sokan keresték s még ma is keresik a fajukat elszántan szerető magyart* közül. Kelemen Bálintné, született Kovács Má­ria mondott valamit. Együgyű, homsflyos célzásai alján kikris tályosodik a tanulság: Mindenek előtt templomokat és papokat a magyar szórványvidéknek! A hazatért bukovinai magyarok mondot­ták: — Minket a majdnem kétévszázados szám. üzetésben a templom tartott meg. Az iskolá­it ban nem magyarul tanultunk, de a tem- jj plombán magyar volt az imádságunk, ma­gyar volt. a szó. amellyel papjaink hozzánk szólották. A.z Laton és a templom tartott meg a bizony, valljuk mi ezt! . . . És akiknek szemük van a látásra és fülök \ a hallásra, lássák meg és hallják meg az egyszerű nép egyszerű szavát, ők a magyar­ság s ha ők elhullnak, egy nemzet hull sírjába s ez a nemzet pedig a magyar, kivel Isten­nek bizonnyal más rendelése és más elgon­dolása volt, mikor ide vezérelte, Európa közepébe. . ­nagy esemény bine futó tűiként terjadfc el a környéken s rövidesen valóságos bttesu- járá= indult a petróleumkutho*. A tótkom­lósnak gyalogosan zarándokoltak ki s akik már látták a csodát, kezükben egy-egy leté­pett, petróleumtól csepegő kukoricaszárat hoztak, iábboljjököci pedig, sőt soknak a ha­risnyáján és nadrágján térdig is látszol!, hogy olajtól csepegő rőten jártak. Már egy fclkii-ométerre hallatszik a dübör­gés, amely egyre ' növekszik s a fúrótorony közelében szinte elviselhetetlen a dobhártyára és a gyomorra, meri azt is megremegteti. Az ntoo körülbelül 100 méterre a fúróto­ronytól csendőr áü. és nem enged senkit to­vább. Az összeverődött tömeg csak messzitől gyönyörködi!«* a szokatlan látványban. Most szakértő mérnököket várnak, akik megmérik a kiáramló nafta és földgáz meny. nyiségét, megmondják, hogyan ke,11 „megfé­kezni“ a kitöróf* é= megkezdeni a kaszaperi első pctrólenmkut. kiaknázását. a fehérpettyes ruházok, mind . . . Tilos a b BUDAPEST, augusztus 9- A belügyminiszter leiratot intéeeét vala­mennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, továbbá a közintézmények ve­zetőihez. A leiratban a belügyminiszter a minisztertanács állásfoglalása alap­ján felhívta a törvényhatóságok és a közintézmények vezetőit, hogy az élel­miszerekkel való takarékos gazdálkodás céljából egyelőre minden közebédet, bankettet, vagy egyéb étkezéssel egybekötött társasösszcjövetelt, társasuta­zást és a résztvevők lakóhelyén kivül rendezendő tanfolyam tartását mellőz­zék. A rendelkezés nem vonatkozik a hivatalosan rendezett továbbképző tanfolyamokra, cserkész és leventetáborozásokra és a tanoncüdültetési ak­ciókra. A takarékosság elvének fokozottabb érvényesítése mellett — mondja a leirat — indokolja a minisztertanács állásfoglalását az is, hogy a nehezebb élelmezési viszonyok között kérők részéről a bankettekkel kapcsolatban te­hető észrevételek elkerülhetők legyenek. (Magy- Tnd.) Petróle nm -s^SkaSíut tört ki Makó környékén} 1800 méter mélységből Csak a nevük magyar: Kelem- n Mária és Kelemen Péter ... Hü, be nagy, be ölő ez a csönd s be mé'y! . . . Beszélni, kérdezni kéne még — itt az eresz alatt, „valahol Szolnokdoboka-várme- J gyében“ Kelemen Bálintnétól, született. Ko. g váos Máriától . . . Most jut eszembe, ahogyan itt ülök, hogy £ igy hívták az én anyai nagyanyámat is. Ép- I pen így. Kovács Mária. Csak azt nem tu- | STUDÍIJM KOllTVERSOliT I Bpsst, IU. KecsKeméti-u. 8 FElxUUírtGOSmtSOKKflb KÉSZSÉGGELSZOLGÉL! Műnk ások ©s m a á n- alkalmazottak útmutatója megállapítottak a hazfelugye LÖK *S SEGEDHAZFELÜGYET ÖK JOG­VISZONYAIT. A minisztérium 5777/1941. M E. számú rendeletével szabályozta a lakások és egyéb helyiségek bérletére vonatkozó kér­déseket, közöttük a házfelügyelők és segéd- felügyelők jogviszonyait is. A rendelet szerint a házfelügyelők és se. gódházfelügyelők jogviszonyait helyhatósági szabályrendelet szabályozhatja, ennek hiá­nyában a rendeletnek alább ismertetett ren­delkezéseit kefl alkalmazni. Bél-házakban a bérlők a béren és járulékain felni házmesterpénz címén az esedékes bér összegének 2 százalékát, a házban tényleg üzemben lévő lift és központi fűtőkészülék kezeléséért további %—% százalékát, porssí. vókezejéséért pedig további % százalékát kö­telesek fizetni. A házmesterpénz a házfelügyelőt illeti meg. Ha azonban a házfelügyelő segédházfetügye- lőt alkalmaz, a házmesterpénznek egyharma- dát a segédházfelügyelönek kell kiadni. Az ezzel ellenkező megállapodás semmié. A házmesterpénzt a bérrel együtt a bér fel­vételére jogosult kezéhez kell lefizetni, aki azt a házfelügyelőnek és segédházfcVügyeié­nek köteles kiszolgáltatni. Ha az üzlet vagy hivatal céljára bérelt he­lyiség bére fejében a bérlő különösen négy bért fizet, a bíróság az iiz|et. vagy hivatal bére után járó házmesterpénxt kérelemre megfelelően mérsékelheti. A házfelügyelőit a házniesterpénzer, felül 8 háztulajdonos által nyújtott term- wrhenl lakás és a háztulajdonossá] szemben szerző­désileg esetleg kikötött egyéb javadalmazás is megilleti, A felvonón szállításért idegenek mindenkor és személyenkint, a ház lakói pedig csak ka­puzárás után és menetenként 10 fillér dijat kötelesek fizetni. Kapunyitásért, tekintet nél­kül a ki, vagy behocsájtott személyek szá­mára, este 10 és 12 óra között 10 fillért, éjfél után pedig 20 fillért, kell fizetni. A foglalko­zásuknál fogva éjjeli munkát végző szemé­lyek a kapunyitásért éjfél után is csak 10 fillért kötelesek fizetni. A szemét gyűjtéséért és kihordásáért bér- házakban a lakás minden egyes szobája után ha.i 1>9 fillért ken fizetni. Ez a« összeg a bérrel együtt négyedévenkint előre fizetendő. Mellékhelyiségek, ideértve a cselédszobát és előszobát is, a szemétpénz összegének kiszá­mításában nem -vehetők figyelembe. A segédbázfelügyelőt a házniesterpénznek reá eső részén kivül a szemét pénz és lakás illeti meg. A házfelügyelő, vagy helyette a segédház felügyelő a ház tisztántartásával járó min­den tennivalót, ideértve a szemét kihordását is, végzi. A házfelügyelővel szemben a rendes fel­mondás határideje egy hónap. A félmondás a hónap 1. vagy 15. napjára szólhat. Tarta­lék!, vagy póttartaléki szolgálati kötelezett­sége alapján tényleges katonai szolgálatot te! jesitö házfelügyelőt szolgálatából felmondás­sá] nem lehet e)bocsájtani, ha vele közös ház tartásban élő családtagjai a házfelügyelői teendőket kifogástalanul ellátják. Ugyané® » rendelkezés vonatkozik a segédházfelügye, lőre is * A KERESKEDŐK ÁLTÁL ALKALMA­ZOTT SEGÉDMUNKÁSOK LEGKISEBB MUNKABÉREINEK megállapításáról a 25298/1939. I. a K. K. M. számú rendelet in­tézkedik. Eszerint a fizetendő ;egki; bb mun­kabérek a következők: férfi segédmunkások­nak Ifi életéven alul a II. csoportban heti 10 pengő, ül, csoportban heti 9 pengő; 16 élet­érven túl, de húszon alul a II. csoportban heti 14.50 pengő a III. csoportban heti 12 pengő; húsz éven túl, de 24-en alul a U. csoportban heti 18 pengő, a ITT. csoportban heti 15 pen­gő; 24 életéven felül a II. csoportban heti 20 pengő, a ül. csoportban heti 18 pengő. A női segédmunkások hetibére a férfi segéd­munkások hetibérénél két pengővel ajacso nyabb. A napi 4 órai foglalkoztatásra felvett segédmunkásnak a megállapított rendes heti­bérek 50 százaléka fizeJ ndő. Napi 4 óránál hosszabb foglalkoztatás esetén a teljes hett- bér jár. Élelmiszerüzletben a napi 2 őre! foglalkoztáiásra felvett segédmunkások a megállapított rendes hetibérek 30 százalék* fizetendő. Az ilyen alkalmazott fogtaJkoasba,. tása csak a reggeli órákra eéhetik. A fen­tebb felsorolt legalacsonyabb mimkakérekhe* még a 7 és 8 százalékos bérpótlékokat Is hoz­zá kell adni. A II. csoportba Kolozsvár és Nagyvárad, a Hl, csoportba a többi véres és község tartozik. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETVEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom