Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-31 / 198. szám
194% ĂVGVSZlWs 31 TÖRTÉNELMET Á FALAKRA! Irtai Kyírő József Vélettfmüi voltunk tanúi a % alábbi Jellemző ékeinek. A kolozsvári Mátyás szobor előtt, kezében Útmutatóval, látható tájékozottsággal figyelte a járókelőket egy hölgy, mig végre megszólított egy arra járó bizalomkeltő urat és a tájékoztatóba nézve a főtéren lévő történelmi nevezetességek iránt érdeklődött. Hogy melyik a Banff y-palota, Jósika-ház, Teleki-ház, stt>. Az illető iir, majd a második, a harmadik sajnálkozva vallotta be, hogy bizony a Bánffy- palotán kívül maga se tud felvilágosítást adni a kérdezett nevezetességekről. A hölgynek végül is sikerült eligazodnia, amit egyébként csak tudásszomjának, felfokozott érdeklődésének és nem mindennapi kitartásának köszönhet. Hogjt mi a véleménye a kolozsváriakról és az ,,eset“-ről, arról nem nyilatkozott, mi pedig szégyelltiik megkérdezni. Kedvező semmiesetre sem lehetett. Az illető hölgynél idegenforgalmi szempontból nincsen baj, mert magra is magyar, aki szívvel, lélekkel, őszinte magyar lelkesedéssel és kötelességből igyekszik megismerkedni Erdéllyel és annak fővárosával, Kolozsvárral s talán nem is fog kedvezőtlen Ítéletet alkotni az erdélyiekről. Annál stilyosabb megítélés és elitélés járna ki az erdélyieknek, ha történetesein külföldiről volna szó. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hazatérés után ajig egy esztendővel ezer bajaink között nem volt meg a lehetőség és idő, hogy idegenforgalmi téren is minden tekintetben megvegyük kötelességünket. Tudjuk, hogy a város vezetőségének gondját és figyelmét ez a kérdés 6em kerülte ki. Arról is értesültünk, hogy a város tervbe vette a külföld mintájára Kolozsvár történelmi nevezetességeinek kivilágítását, A fenti esettel kapcsolatosan azonban néhány szempontra mégis rá kell mutatnunk. Nemcsak az derült ki, hogy idegenvezetés terén sok kívánnivaló van hátra, hanem a® is. hogy maguk a kolozsváriak sem ismerik a, saját városukat, — tisztelet a kevés kivételnek. Ez a panasz különben nem uj és megfelelő formában már néhányszor eljutott az illetékesekhez. Történtek is ebben a tekintetben dicsérete« kísérletezések. Nem egy előadás hangzott már e) Kolozsvár nevezetességeiről, az iskolák is igyekszenek növendékeikét tájékoztatni. Testületek, társulatok — amennyire módjukban áH — időnként szintén felvilágosítják tagjaikat és a közönség egy részét. Útmutatók is jelentek meg (már olyanok, amilyenek!, de mindez kevésnek bizonyul, s az óhajtott célt nem lehetett általuk elérni. Azzá) se elégedhetünk meg, ha dörgedelmes prédikációt zúdítunk a kolozsváriak nyakába, mert ezzel a kérdést úgy sem tehetne megoldani. másfelől pedig soktekintetben a kolozsváriak — nem is hibásak. Hisszük, hogy' mindenki szeretné ismerni, elsősorban a kolozsváriak, az ős! város nevezetességeit, de ehhez a felvilágosításhoz megfelelő formában nem jut hozzá és nem mindenk’nek van kedve mellé reáérö ideje, hogy tökéletes idegen- vezetővé képezze ki magát és a hozzáforduló idegennek azonnal megfelelő felvilágosítást nyújthasson. Arról nem is beszélünk, hogy magának a bennszülött kolozsvári lakosságnak és azoknak a kolozsvári immaroknak, elsősorban az erdélyieknek, akiket hivatásuk és foglalkozásuk ideköt, nemcsak nagy vesztesége és szégyene ez a tájékozatlanság, hanem általános magyar szempontból is tarthatatlan a helyzet, hogy a magyarságnak Erdélyhez vajő történelmi .fogát csak a holt emlékek őrizzék és hirdessék, ugyanakkor pedig az é]ő magyarok ne lehessenek ennek megfelelő hirdetői sem befelé a maguk öntudatában, sem kifelé a világ közvéleménye előtt. Ez a mulasztás. — amelyért nem kívánjuk sem a múltát, sem a jelent felelőssé tenni és amelyet talán magyarázni lehet — mindenké- p«n pótolni kell. Az arra ültékes szervek meg is fogják találni a célra vezető módot a külföldi és az anyaországban már bevált módszerek és egészséges ötletek alkalmazásával és mihelyt Kolozsvár kellőképpen felkészülhet a fokozott idegenforgalom tebonyolitására, a fenti eset valószínűleg «tem fog megismétlődni és vendégeink nem fogják rosszhírünket költeni. Megtörténhetik azonban a jövőben is, hogy a külföldiek, illetve a vendégeink többet fognak tudni esetleg Erdély történelmi és más nevezetességeiről, mint mi magunk, bennszülöttek, amit semmiképpen sem lehet majd menteni. Véleményünk szerint a saját- magvt&k felvilágosítása és történelmi öntudatra ébresztése van olyan fontos, sőt bizonyos tekintetben még fontosabb, mint a külföld tárgyilagos és kielégítő tájékoztatása. Ennek a megoldása éppenolyam gondja kell, hogy tegyen az arra illetékeseknek, mint az idegen- íOTga]mi probléma minél maradéktalanabb eredményű megoldása. A magunk és az idegenek felvilágosítását szeretnék az alábbi nem is uj, de kézenfekvő ötlettel támogatni ami nem kerül sokba, könnyen megvalósítható és a cél is megfelelőképpen szolgálná: egyszerűen meg kell jelölni Kolozsvár történelmi nevezetességű épületeit, házait, köveit, hogy ha valaki külön, vezető nélkül induj is el Kolozsvár utcáin, tisztába legyen, hogy mit lát. Ezeknek a nevezetességeknek a történetét néhány tömör mondatban nem nehéz összefoglalni. így az érdeklődő a legközvetlenebb formában lra.pja meg a tájékoztatást. Sőt azt is, aki nem.érdeklődik, annak is a szemébe ütközik a felírás, a legegyszerűbb polgárt is játszva meg lehet igy tanítani Kolor '-ár történetére. Hiszen ugyanúgy látja, mim t cégfeliratokat, ha akarja, ha nem. Természetes hogy az esemény tüzetesebb megismerése iránt igen sokban feltámad a® érdeklődés s azt igy ekszik is aztán kiclégi- tenl és a tárgyra vonatkozó ismereteit ezáltal kibővíteni Talán kissé különösnek hangzik, de hozzátartozik a magunk öntudatositásához ez a. módszer is, hogy a történelmünket Írjuk feţ. a falakra, A gondolatból kiindulva nem nehéz megtalálni a célravezető formát és megoldást. Nem gondolunk drága márványtáblákra, kőbevésett, örök igazságokra, hanem mindössze a megjelölendő helyek és épületek hangulatához méltó olcsó megoldási formákra. Akármelyik arravaló művészünk meg tudja tervezni a keretet és a többi mindössze nyomdatechnikai kérdés. Célravezetőnek látszik, hogy a város forgalmasabb és fontosabb pontjain külön is felhívjuk az idegenek és a járókelők figyelmét Kolozsvár nevezetességeire, Ha meg tudtuk oldani a forgalmi problémát és meg tudtuk jelölni az utcákat, irányítani tudunk bárkit, hogy az adott címre rátaláljon, miért ne lehetne, ilyen szellemi forgalmat is irányítani és szabályozni. Ez mindenesetre van olyan fontos, legalábbis magyar szempontból, mint hogy az ittlakó és az idegen azonnal megtalálja a neki legmegfelelőbb szállodát, vendéglői, vagy szórakozó helyet. Az egyes intézményeknél sem ártana, ha a bennlakók is nap-nap után látnák, hogy miért neveztesek azok, milyen értéket rejtegetnek, miért érdemes megnézni őket és részletekért kihez ketl fordnlniok. Csak egyetlen példát: egyik szintén egyedülálló és hosszuföldön pár- játritkitó nevezetességünk a hasson gárdi temető. Alig van idegen, aki ne tudna róla, aki valamit ne hallott volna harangozni nemcsak szépségéről, hanem a benne pihenő nagy emberekről is Még a kolozsváriak is szájtátva hallgatják, amikor Kelemen Lajos felfedi előttük ezt a világot. Kelemen Tajo« és mások azonban csak a pódiumról, vagy újságcikkben verhetik félre a harangot a házsongárdi temető érdekében, de ha valaki a helyszínén szeretné benyomásait és tudását elmélyíteni, nem áll senki rendelkezésére. legfel jebb any- nyit tud meg, amennyit a még elolvasható sírfeliratok közölnek vele. Pedig történelem nyugszik itt Nevezete«, jelentős és letagadhatatlan erdélyi magyar történelem. Hla a jóakarat« ember belép a vaskapun és maga előtt látja a temetőt, minden jószándéka mellett sem tudja, hogy hoj keresse a nevezetes irók. művészek, költők, közéleti férfiak és sokszor világnagyságok örök álomhelyét. Pedig egyszerű vojna már a bejáratnál megfelelő térkép és feliratok segítségével útbaigazítani azt is, akinek nincs módjában Kelemen Lajost, a kiváló történészt, vagy más szakembert magával vinni a házsongárdi temetőbe. A kérdés részleteibe nem kívánunk belebocsátkozni. Magát a gondolatot vetjük ftel. Egyik ötlet szüli a másika t. Célunk a®, hogy Kolozsvár város vezetőségének és az arra. illetékeseknek szives figyelmét feflhivjnk a fél- vetett ötletre. Vannak arravaló emberek, akik a legcélravezetőbben ki fogják dolgozni tudni és meg is vaJcsitják. Nekünk a tény a fontos: Olyan történelmi időket élünk, hogy a saját történelmünket és ezáltal éhhez a földhöz való örök magyar jogunkat még a falakra is fel keli imi. Magyar fiuk a Fekefe-lenger pariján — Am. Sir. TvowcAá ImUtuctósWö $í4sad TSőáéée ___ Nikolajev körül augusztus 30. Kemény harcokkal jutottunk el idáig, mért a beásott vörösök elkeseredetten védekeztek s minduntalan megkísérelték, hogy kitörjenek a gyűrűből. Itt, Nikolajev előtt dombok szakítják meg a végtelen síkságot. A szolid lejtőkön sza- bnőszemnicl is jól láttattuk a zegzugos föld- hányásokat, a hevenyészett ellenséges futóárkokat. Repülőink és tüzéreink szünet nélkül gyúrták a vörösöket, de azok soká kitartót tele állásaikban. A magyar és német, csapatok teljesen körülzárták ezt- a vidéket, vasgyüriibe szorították a vörösöket. Tudtuk, hogy' ebből a gyűrűből csak kevesen .Menekülhetnek. A német, páncélosok óriási kerülőt téve. ellenkező irányból érték el a várost, megszállták a vasútállomást, az egyik hidat és a repülőteret, rövidesen a városba is bevonultak. A vörösök vesztesége óriási volt.« Sokan voltak s folytatták a kétségbeesett harcot. A szünet nélkül tartó tűz azonban lassan- lassan felőrölte erejüket, ellenállásuk csökkent. Egyre előbbre nyomultunk s egyszerre csak feljutottunk a dombokra és megdöbbent a szivünk: megcsillant előttünk a tenger... Akkor még messze volt a város, a párás levegőben gigászi tornyokként nyúltak a míugateha a gyáirkémétiyek. Á víztoronyból s a város főbb más helyéről sűrű füst tört fel... A tenger végtelen tükre kékesen csillogott, békés nyugalom áradt az egész hatalmas öbölből. Egyik páncélos egységünk messzire előretört, de mi: a tartalék óvatosan haladtunk, szinte lépésTŐl-lépésre mentünk előre a város felé. Szükség is volt erre az óvatosságra, mert a vörösök aknával rákták tele a terepet a város körül. Egy akna éppen előttünk döntött fel egy teherautót s az árokpartom is ekkor kötöztek egy kerékpárost, akit alma sebesitett meg. A városba vezető híd felrobbantva hevert a vízben, balra a hajógyár gigászi vasállvá- nyad izzottak, a daruk elomolva, jobbra elsüllyedt hajó orra meredt ki a hullámokból... az egész kikötő képe elárulta, hogy a magyar bombátok és a német stukák itt jártak... Az .utászok csónakba szállottak és felkutatták a túlsó partról a városba vezető utat. Gyorsain fordultak a csónakok és nemsokára valamennyien a városban voltunk. Az utcákon még ma is harckocsik és páncélosok cirkálnak. Az épen maradt házakból az emberek ezrei nézik őket. A város erősen különbözik a többi orosz várostói, európai stílusban épült- Az ópülePANNÓNIA BUDAPEST, VIII. RAKÓCZI-UT 5 SZ. Központi fekvés, * Kot szerit kényelem SZÁLLÓ Egyágyas szobák 6*— P-től 12- P-ig Kétáagas szobák 9*—P-t5I18*— P-ig fl visszacsatolt területen lakó kedves vendégeinek szoba- árkedvezmény. Elismerten kivdfó konyha. Polgári árak $ perc rTIarosvásarhety 40 perc Hagvvdrad 125 perc Budapest REPÜLŐGÉPPEL A Maayer Léeifovgcdmi r. f. MALEST légijáratai vasárnapis köziekednek. 3óelőre gondoskodjék helyfoglalásró! Mátyás leirâlY*,'îţ' 3F ş*« Telefon: 35—96 tefc óvven saáealéka elpusztult éi megismétlődő bombatásniadásofc soron, sok épület még most is lánggal ég, vagy feketén füstölög. A menekülő vörösök nem tudtak mindent, elpusztítani s igy rergeheg anyag maradt hátra. Az olajtartályok üresek ugyan, a kikötőben azonban többmíÜió liter benzin, töméntelen vas és gépal aktrész maradt vissza érintetlenül. Sok a látnivaló s a katonák mindent, megnéznek. Megtelik az öböl fürdőaő katonákkal. -A pokoli hőségben pompás enyhülést ad a tenger vine. A lakosság barátságos, férfiak és nők együtt lubickolnak a honvédekkel, itt is, ott is kacagás hangzik s nem messze a vidám fürdőtöktől karcsú vitorlások siklanak a vizen. Nem győzünk betelni azzal az éraássel. amelyet a tenger keli. És fölemel m a gondolat, hogy' mi, akik a Kárpátok gerinceiről indultunk el, diadalmas harcok után, itt vagyunk messze délen, a forrónyáru Fekete-tenger partján. Annette von Droste-Hülshoff (1797-1848) Előkelő családból származó sió- kelő lélek, a németek együk legnagyobb költőnöje Dors te-Hül •’hoff. Nagy magasságból, szinte klasszikus hűvösséggel nézi az élet dolgait, de befejezett formatökélye mögött mégis érezzük egy szenvedélyes egyésniseg őszintén leplezetlen, forró megnyilatkozásait. ESSEX GRÓFJÁNAK BÚCSÚJA ANGLIAI ERZSÉBETTŐL Sötét hajamba szürke szál vegyük ó gyors idő! mily nagy te gyorsaságod;- az ifjat már öreggé tenni vágyód y és mit se hagysz nekünk meg unt kegyül- Fonnyad a szépség, báj és ifjúság, csak a hűség él bennünk már tovább. ,v Sisakomban hát méhek dongjanak Szerelmi dal. jámbor zsoltárrá változz ■ öreg lábam, térdepelj és imádkozz te annyit vétkező, hazug ajak. A főnr úri sorsa véget ér s a nyűgös szív hamar nyugodni tér. Királynőm! Önnek szól köszönetéin; kívánom: ne lenne bár semmi gondja ... Áldás szálljon az én jó Asszonyomra s az ég átka legyen az ellenen. Úrnőm, érzem, nincs messze már a vég — lehessek addig szolgálója még ... ERZSÉBET KIRÁLYNŐ ÉNEKE Csak bánkódom és ivem szabad mutatni Ölelnék és ölelni nem lehet. Szememben zordan ég a gyűlölet, vágyom, de szám nem fog már csókot crini. Ő szenvedély, ne mard a testemet, ily vágyak hozzám már nem illenek! Béklyóm hiába tépem, nem ereszt «I a gond s magamtól sincs menekülés, velem kel, vélem nyugszik s enyhülés nines ellene, lelkem telve sebekkel; mint kigyöméreg, rontja véremet s én nyomorult, érzem már végemet Lennék már eztán apró hópihécake, puha, szelíd és tündöklő fehér s ha már a® égi csillogás nem ér hozzám, lobbanjon életemnek mécse, hogy túl a bánaton s keserveken bus szivem minden kíntól ment jegyen, RAICS ISTVÁN temhteaa.
