Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-31 / 198. szám
A SZOVJET TAIUIVNÁL ÉLTE ÂT A PLIMKIRCHEIMI POKLOT _________- . . ✓ Sok foglyot és nagy hadizsákmányt eredményeztek a honvédség tervszerű hadmozdulafai — A finnek visszavették Viipurit — A Times borúlátással Ítéli meg a keleti hadszíntér helyzetét A Führer— Duce-találkozó német és olasz visszhangja Riza sah a szovjet elől Iszpahánba menekült A Szovjet maradandóan rendezkedik be a megszállt iráni területeken — A vörös csapatok ma szállják meg Teheránt — Hatalmas csapatösszevonások a spanyol Marokkóban Anglia De Gaulle kezére akarja játszani Francia-Szomálit A Führer és a Duce tizenegyedszer folytatott személyes megbeszélést ezekben a napokban, a nagy európai vég- »etszerä küzdelem második évének közepén. A találkozó rendkívüli jelentősége a kiadott közleményben világosan kifejezésre jutott. A német-olasz barátság, amelyet megpecsételt a Balkánon, Észak-Afrikában- a Földközi- tengeren, az Atlanti-óceán partján hozott véráldózat, most is megállja a helyét a bátor olasz hadosztályok keleti harcbavetésével a bolsevisták ellen. Ezekkel a méltóságteljes szavakkal kezdődik a Német Távirati Iroda külön tudósítójának a Hitler—Mussolini találkozóról beszámoló jelentése. Bizonyos, hogy az egész világon igen mély hatást váltott ki a tengely két vezető államférfiujának ez a találkozója azon a vér áztatta földön, amelyen az európai kereszténység és civilizáció sátáni ellenségének, a bolseyizmnsnak sorsát most pecsételik meg a keresztes hábo rnban egyesült Európa fegyverei. A Német Távirati Iroda külön tudósitója ezután igy folytatja beszámolóját: A világtörténelmi fontosságú találkozóról, amelynek következményei elé feszült várakozással és teljes bizakodással tekintenek Európa népei: Először álltak ezekben a napokban a Führer és a Duce- mint véderejük legfőbb parancsnokai ezen a csatatéren, amelyen győztes csapataik vállvetve rohannak ugyanarra a világellenségre, amellyel 1936—1939-ben spanvol földön is küzdöttekEz volt a Duce látogatásának csúcspontja, mikor oldalán a Führerrel megszemlélte az elfoglalt ellenséges földön menetelő fasiszta katonákat. Négy napig voltak együtt. E napok alkalmat adtak bajtársias négyszemközti beszélgetésre, de több részlet- és általános megbeszélésre is katonai és politikai munkatársaik részvételével. A Führer és a Duce a befejezett megbeszélések után az uj Európa felépítésének jegyében, a vállalt közös munka és fenkölt bajtársiasság szellemében vettek búcsút egymástól. A háború kitörése óta találkozóról először most adtak ki részletesebb adatokat. A megbeszélés jelentőségét ez a tény is megvilágítja. Szűkszavúan és szabatos formában a közlemény kifejezi a német—olasz együttműködés^ elemeit és a két nép íegyverbarátságának célját. A két nép megmásíthatatlan akarata, hogy győzelmes befejezéséig folytatják a háborút és a bolsevista veszedelem és a plutokrata kizsákmányolás megsemmisítés után uj európai rendet teremtenek Európa valamennyi népének együttműködésével. A találkozóról kiadott közlemény valóban az épitőerők reális programját foglalja magában. Az európai népek tisztában vannak a nagy küzdelem jelentőségével és visszautasítanak minden idegen beavatkozást azzal az eltökélt szándékkal, hogy inagnk oldjanak meg mindén kérdést, amely nemzeti jólétüket érinti. Az olasz közvélemény is teljesen a Duce és a Führer találkozójának jegyében áll. Az olasz lapok csaknem egész terjedelmükben ezzel a nagyjelentőségű találkozóval foglalkoznak. Részletes tudósításokban számolnak be a két államférfinek az arc vonal több szakaszán tett látogatásáról és kiemelik a találkozó rendkívül bajtársias szellemét, az egyetértést. A találkozó közeljövőt illető lényegi részleteiről semmit sem tesznek fel, csak arra a kijelentésre szorítkoznak, hogy a közeljövő eseményei majd rávilágítanak az eleve meghozott döntésekre. * A keleti hadszíntérről érkezett jelentésekből a Magyar Távirati Iroda legfrissebb tudósítását kell elsősorban az ér. deklődés középpontjába állítanunk. Kiderül ebből, hogy a fiatal magyar honvédség az ukrajnai harcokban a legteljesebb eredményességgel állja meg a helyét és a német bajtársakkal vállvetve, mindenütt az első vonalban harcol a győzelemért. A honvédvezérkar már napok óta semmiféle jelentést nem adott ki a keleti hadszíntéren küzdő honvé- deink hadműveleteiről, bár a Magyar Távirati Iroda naponként közzétett tudósításaiból azt a biztató következtetést kellett levonni, hogy a jelentésekben sze. replö részletsikerek tervszerűen véghezvitt nagyarányú hadműveletek jelenségei. A magyar csapatokkal szembenálló bolsevista efők kísérleteinek összeomlása és vérvesztesége, valamint a magyar vonalak mögött a szovjet hadifoglyok egyre jobban gyarapodó tömege is amellett bizonyít, hogy újra nagy eredmények varrnak ktalahdóban. A német véderő főparancsnoksága a Tallin birtokáért megvívott harcokban újra borzalmas csapást mért a szovjet haderőre. A tallini kikötőben ismét lejátszódtak azok a drámai jelenetek, amelyek Dürkirchen óta következetesen jellemzik az ellenség fejvesztett visszavonulásának útját. Nagy siker híre érkezik a keleti arcvonal finn-szakaszáról is: a hatalmas ék. ben előretörő finnek bevették az egy évvel ezelőtt elorzott Karjala szivét: az ősi-finn Viipurit. Mint illetékes katonai helyről a Német Távirati Iroda tudomására hozták, augusztus 28-án a keleti harctér középső szakaszán a németek kezébe került Ti- mósenko tábornok napiparancsa, amely közli, hogy minden olyan tisztet, aki panaszt tesz a hiányos élelmezésről, vagy a felszerelésről, rögtön kivégzik. Azokat a tiszteket is hadbíróság elé állítják, akik eltűrik a fegyelmezetlenséget és a vak rémületet. Semmi sem jellemzi találóbban a szovjethaderők belső züllöttségét, mint Ti- mosenkó marsall napiparancsa. Ebben a hadseregben már nyoma sincs annak, amit mi katonai szellemnek nevezünk. S hogy még most is harcolnak a szovjetvágóhidra hajszolt embertömegek, az cg vedül a politikai biztosok rémuralma, nak tulajdonítható. A Luga folyónál visszavonuló hadoszlopok közül sok bolsevista katona került fogságba. Kiderült, hogy a foglyok Pétervárról és környékéről származó 15—16 éves fiatalkorúak, akiket a kommunista hadvezetőség több hónappal ezelőtt öltöztetett be. A fiatalkorú kato. nák felszerelése nagyon hiányos. Hangoztatták, örülnek, hogy számukra már vége a háborúnak, mert egyáltalán nem érezték jól magukat a vörös lövészezredben. * A* Iráni dráma e|ső felvonási c?r-k most kezdődik, amikor a prológusnak tekintendő 3 fegyveres hadműveletiek véget, értek. A brit— * szovjet Ígéretek, amelyek szerint Irán meg- | szállását csak pillanatnyi katonai okok tették £ szükségessé, rövidesen szertefoszlanák. Sem 1 Oroszország, som Nagybritannia nem azért sóvárgott hosszú évtizedeken keresztül a természeti kincsekben és uralmi lehetőségekben oly gazdag perzsa, földre, hogy komolyan is vegye az ígéretek betartását. Már a hadműveletek megindítása és lefolytatom Is azt bizonyltja, hogy a katonai célok mosdott más, a tavon jövendőre vonatkozó elgondolások húzódnak meg. Mind a brit, mind a szovjet haderő inkább a polgári lakosság ellen viselt harcot elsősorban, mint a tulajdonképpeni iráni hadsereg ellen. Ezt igazolják az újabb jelentések hátborzongató adatai, A hrií—szovjet bombázásoknak csak a védtelen polgári lakosságból háromezer halott esett, áldozatul s a szovjet repülők még az ellenállás beszüntetésének kimondása után is heves bombázó támadást intéztek Teherán ellen. A szovjet-csapatok már útban vannak Irán fővárosa felé. Rendkívül sokat, mond az a kabnji jelentés, hogy Riza el Pahlevi sah akinek a múltban szoros összeköttetései voltak a szovjetkormánnyal és akit Irán újjászületésének folyamatában épp az angolokkal szemben oly gyakran támogatott Moszkva, nem várta meg a vörös csapatok bevonulását, hanem Teheránból Isznahánba ment. * A Roosevelt — Churchill - t elátkozd egyik következménye volt, hogy az afrikai gyarmatok Ugye újra napirendre került. Különösen a francia gyarmalok kedése tolódott előtérbe. Az akció elő- terében láthatólag De Gaulle tábornok áll, áld már néhány afrikai kikötőt go vallér osan, minden látható ellenszolgáltatás nélkül felajánlóit az Egyesült Államoknak. Az afrikai francia gyarmatok köré kovácsolt gyűrű szorításának a legközelebbi áldozatát már ki is szemelték. Szíria után Anglia és az USA — ismét De Gaullc-t helyezvén előtérbe — Francia—Szomálit akarja. Franciaországtól elidegeníteni. Ultimátumot intézett F.rancia-.S'zrtmáli főkormányzójához * követelte, hogy a gyarmatot adják át De Gaulle-nak. Az afrikai francia gyarmatok sori„ tehát válságos állapotba jutott az angolszász bekerítő politika kíméletlen harcmodora miatt. A volt szövetségesek lovagiad lansága nem ismer határt. Bizonyára a francia gyarmatok körűi tapasztalható élénkséggel van összefüggésben az a stockholmi híradás, hogy a spanyol Marokkó területén ha,talmas csapatösszevonások vannak folyamatba#!-
