Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-29 / 196. szám

19 41. Al GUSZTUS 29 Msérl nem lioila meg a RooseTelf*Churchill Valál^cofcó Amerika hadbalépéséff ? A héboruellenes közhangulat, a szovjet háború és az atlantióceáni csata állása óvatosságot parancsol Roosevellnek (MN.) A színpadi hatásvadászat mindem kellékével. sőt mondhatnánk amerikai izii kel­lékével megrendezett Roosevelt—Churchill-tar- lálkozé anélkül mult el, hogy a világpolitikai helyzetben bármi változást is hozott volna. A szarniesétlcm emlékű Wilson, hírhedt 14 pont­jának felmelegítése nem az az eredmény volt, amelyet az angol közvélemény várt. A „Daily Herald“ nemrég világgá röpitett jóslata, hogy: „néhány héten belül talán az egész em­beriség bábomba bonyolódik“ — kétségtele­nül Amerika reménybeli közvetlen beavatko­zására célzott. Az amerikai sajtóban hosszú ideig makacsul tartotta magát az a hir, hogy Churchill Wirumt nagykövet utján tudomásá­ra hozta Roosevéltnek, hogy Anglia egyedül nemcsak örökké, hanem a jövő évig sem tud magárahagyatva kitartami. Ha az amerikai sajtó értesülése megfelel at valóságnak, akkor legalább is valószínűnek látszik az a feltevés, hogy a találkozót Anglia kezdeményezte, nyil­ván attól az igyekezettől indíttatva, hogy Amerikát lehetőleg bevonja, a bábomba. Mar- gesson angol hadügyminiszternek a találko­zót követő szombaton New Casbíe-ban mondott borúlátó beszéde, mely szerint semmi sem mu­tat arra, mintha a háború gyorsan és kedvező módon befejeződhetnék és az angol nép saját ügyét árulná el, ha arra merne gondolni, hogy a háborút más fogja számára, megnyerni, minden bizonnyal a remélt, de elmaradt ame­rikai hadbelépésre célzott. Ha az a Roosevelt, aki az utóbbi heteik po­litikai eseményeinek tanúsága szerint a leg­nyilvánvalóbb provokációt sem tartotta rossz­nak, hogy népét háborúba, sodorja, mégis ellenszegült a rábeszélésnek, akkor bizonnyá,ra neon választási ígérete, hanem a körülmények kényszerítő súlya késztette erre a tartózko­dásra. Vájjon milyen tényezők és milyen meggondolások állították meg Rooseveltet a háború Mé vezető lejtón? Amerika népe nem akar háborút A legnyomósabb ok kétségkívül az amerikai közvélemény még mindig szívós idegenkedése a háború, különösen pedig a szovjetszövetség- betn viselt háború gondolatától, A dóllárimpe- rializanus haszonélvezői lelkiismereti gátlások­tól nem hagyják ugyan, magukat zavartatni, a politikai téren európai fogalmakhoz képest hihetetlenül tájékozatlan nép azonban bár­mily könnyen hajlik is a nagyhangú propa­gandára., a végső lépés előtt inkább sa ját, szi­vére és saját önzésére hallgat. A. szolgálati idő meghosszabbításáról szóló törvény javas­ltait a közvéleményt jobban számontartó alsó­ház cAak egy szótöbbséggel fogadta el és ez a kudarccal egyenérléikü siker meggyőzhette Rooseveltet arról, hogy az amerikai népet mlég nem járta át eléggé a háborús propa­ganda kovásza, A Szovjet-Dünkirchen közeledte nem volt jó ómen Biztosra vehető, hogy' a keleti harctérről érkező jelentéséit sem tévesztették el hatásu­kat RooseveltVe. Minél világosabbá vált, hogy SzovjeUOroszország nápjai meg vannak szám. Iáivá, unnál sürgősebbé vált Angliának Ame­rika katonai beavatkozása, de Amerika is an­nál világosabban felismerte, hogy a háborúba váló belépése nem hozna busásan kamatozó könnyű győzelmet, hanem olyan kalandba bo­nyolítani, melynek végigjátszására egyelőre n*m készült. Aligha véletlen, hogy Roosevelt éppen a nyugateurópai-orosz háború kitöré­sekor indította útjára lármás kardcsörtetéssel kihívó támaszpont-hadjáratát, kezdte meg DA-Amerika felizgatását és a japán-amerikai viszony kiélezését, de úgy árterek az sem lehet véletlen, hogy éppen a szovjetellcnáttás gyen­gülésével egyidőben kezdett visszahúzódni a Icockázatvádolásra nem kötelező nyilatkozatok és nyugalmas látszatigéretek sáncai mögé. Roosovelt nem kockáztathatja az amerikai kereskedelmi flottát Aim, La Roosevelt valamivel óvatosabb lett, ennek tárgyi okai is vannak. A keleti harcté­ren. folyó gigantikus mérkőzés elsősorban Európára nézve sorsdöntő, Anglia és vele együtt Amerika, figyelmét azonban nem terel­heti el arról a tényről, hogy az atlantióceáni csata egymagában is megpecsételheti a sziget­ország torsát. Ha Amerika meg akarja mort toni Angliát, illetőiéi, ha biztosítani akarja magának az j anyaol'fzúg cröKscgct, mindéitekelőti itt keTl j erojéfc^latbayctnie. A júliusi német hadiiéleti- I tések ás lord Beaverbrook nyílt beismerése meggyőzhették a világot, hogy az atlamtióoeáni csata korántsem ért, véget. Churchill elrendel­hette az elsüllyesztett hajóterek nagyságának közlési tilalmát, de nem tudta eltitkolni a „Board of Trade“ rendeletét, mely szerint az angol kereskedelmi hajókat ezentúl a, szak* értöileg megengedett mélyvonalon túl is meg szabad terhelni» Romáid Cross, a. bukott angol hajózási mi­niszter nem ok nélikül kért Ausztráljától „»* Isten szerelmére.“ hajókat. A létfontosságú angol hajózás válságos helyzetével Amerika is tisztába« van, de ép­pen úgy azzal is, hogy az angol, hajózás meg­segítése egymagában is olyan feladat, mely Amerika egész erejét követeli. A „The New Republic“ amoriba; politikai hetilap „Építhetünk-e elég hajóit“ címmel legutóbb nagyon borúlátó elniefuttatásban taglalta a megoldás lehetőségeit, A lap szak­irója Anglia létfontosságú ha jó tér szükségletét IS millió tonnára számítja ét? hozzáteszi, hogy „ha a németek többé már egyetlen hajót sem tudnának elsüllyeszteni, a szigetország és a két front ellátása akkor is súlyos nehézsége­ket, okozna.“ Meg kelt még jegyezni, hogy a cikkíró az angol, admiratítás hivatalos adatait veszi szá­mításai alapjául, a helyzet, tehát valójába, még súlyosabb. Épp ily borúlátóan ítéli meg a lap az el­süllyesztett hajótér pótlásának lehetőségeit is Végié egy finom sport! Ko]oz»vár, augusztus 27. A színpadon ring, vagy ahogy uj magyar szóval mondják — szorító áll. Mellette asztal a zsűri ta.gja.inak, A nézőtéren közönség, A padsorok nem zsú­foltak, de azért elegen vannak. Mindez azért van, mert negyedik napja folynak már a Színkörben a szabadfogású birkózóvérsenyek. Vagy ha így jobban is­merik: „catch a» catch can“ avagy ,,fogdd, ahol tudod“. Az utcákon szerte disziö falraga­szok szerint, a kitűnő sport összes nagyságai találkoznak Kolozsváron. Mindenik egy-egy bajnok, Magyar bajnok, észt bajnok, finn baj­nok stb. Nem kutattunk utána az idegenből jött kiválóságok származásának, de meg kell jegyeznünk, nem értjük, hogyan nélkülözhet Finnország éppenmost, amikor élet-halál küz­delmét vívja, egy olyan erős embert, mint 105 kilós kiküldöttje, (akit egyébként „finn ko­losszusnak“ becéznek szabadfogást)® körök­ben). Mielőtt belevetnénk magunkat a mérkőzé­sek izgalmaiba, meg kell világítanunk nehány szóval, hogy milyen is ez a sport.. Neve már sokat elárul. A szabadfogás azt jelenti, hogy minden szabad, ami célra vezet. A klasszikus birkózásnál, a.z úgynevezett görög-rómainál szigorúan elő van írva, hogy mit Tehet és mit nem. Merev szabályok intézkednek arról, hogy milyen fogásokat lehet használni, Itt nincs szabály, illetve az a szabály, hogy ki-kf azt csinál, amit éppen tud. Hasbarugás, kar és Iábldcsavai'ás, bordaropogta tás, ftílbe- akaszkodás, szemgolyó kitolás, mind megen­gedett dolog. Szabad ütni és rúgni is. Mint látható, ilyenformán tág tere nyílik a ver­senyzők temperamentuma megnyilvánulásá­nak. Aminthogy meg is nyilvánul. Burgenlánd contra Diósgyőr Ezekután elmerülhetünk a „catch as catch can“ szépségeinek tapasztalatai megismerésé­ben. Közben a,mUgyis megjelent a szőri tóban az első pár, A biró felemeli ökleiket, s bemu­tatja a nemes ellenfeleket. Az egyik Burgen- land bajnoka, a másik Diósgyőré. Burgehţand 90 kg,, Diósgyőr 68 kg. élősúlyt képvisel. — Tegnap még 90 kg. volt! *— szólal meg mellettünk egy benfentes, aki estéröl-estére itt van s igy kitünően ismeri a ..dürgést". Úgy látszik, a nemes vetélkedésben Diósgyőr 24 óra alatt 22 kilót fogyott. Nem megveten­dő teljesítmény. A nézőtér hölgyei odavan­nak az ámulattól. Hogyán sikerült néki? A bajnokok összecsapnak. Először csak óvatosan tapogatják egymást. Amint egymás felsőtestére tenyereinek, csak úgy csattan, j 8s Töogálíapitjá. Sesy az omlót ott h.ajótérml- inmium biztosítására alig lehet számítani, mi­vel a veszteségeik sókkal nagyobbak és na- nagyobbak is maradnak, mint az építhető hajótól-. A bajóépitések szerencsés körülmé­nyek között is csak 1943-ra érhetik el a sfllv- 1 posztósok mértékét. A borúlátó amerikai szakvélemények egész sorát lehetne még idézni: B. Kettering, a Ge­neral Motors vezérigazgatója gúnyosan jegyzi mag az egész amerikai sajtót bej árt nyilat­kozatában: „Az amerikai, nép láthatólag azt, hiszi, hogy ha egy tyuk három hét alatt tizen­két tojást tud kikölteni, két tyuk ugyanolyan számú tojást, féUynmyi idő alatt költ ki." Clyde Vond eb erg. az ismert detroiti nagy­iparos a,z ,,Require“ eimü hetilapban Roose­velt tervét, bőgj' Amerika kát óceánon tart­son fel hajóhadat, megvalósíthat«,tlarmnk mi­rosiţi és kijelenti, hogy két éven belül olnjha lehet szó az amerikai kereskedelmi flotta szdmbavehetö magerődtéséről. Vájjon az amerikai kereskedelmi hajóhad, mely ma is csak súlyos kényszerintézkedések árán tud a hadiipar legszükségesebb szállítási igényeinek megfelelni és a ketreskeddlmi for­galomból kivont angol és japán hajóteret részben sem tudja pótolná, el tudná-e végezni feladatait, bar Amerika az orosz szállítások vállalásán kívül még Németországgal és ez esetben Japánnal is, tengeri háborúba keve­rednék? Szakértőink valószínűleg tagadókig válaszolnának a kérdésre. Annak m Agliának a megsegítésére, mely nem várhat; legalább két évig az amerikai kereskedelmi flotta meg­erősödésére, mindenesetre nem maradna már sem ideje, sem ereje. Roosevelt kockázatmentesebben és bizto­sabban megszerezheti Amerikának a végkiáru- siió Anglia hagyatékát, ha megmarad a dót* lárimperializmii.mál és — legalább egyelőre — megfékezi harcias hajlamaié. (dr, n. 1.) Azután élénkül az iram. Laasan, Jaesan min­den müfogással megismerkedünk. Diósgyőr egyszarrécsak fogja magát s fejével beleugrik Burgenpuid gyomráh®. A 92 kg.-o* tömeg a kötelekhez szédül. A közönség elismerően ér­tékeli a lendületes akciót. — Nyomd ki a gyomrát! — hallatszik a biztatás. A pirosmadrágoe burgenlandi azonban nem hagyja magát hóna alá. kapja. Diósgyőr fejét s visszafordított tenyerével úgy arcul keni, hogy as két métert repül s elterül a földön, Fejtápászkódik, de csak azért, hogy még egyet kapjon, A nézőtér most már nem nevezhető csendesnek. Kiabálnak, tapsolnak. Van akin annyira erőt vesz az izgalom, hogy ingujjra vetkőzik s úgy hadonászik. Ha minden jó] megy. rövidesen a nézőtéren is működésbe jönnek a „szabad fogások". Zsűri eöntra biró Újabb esemény a színpadon: Diósgyőr kire­pül a szárítóból. Puffan egyet, a rivalda előtt, nagynehezen feitápászkodik a visazabotorkál. Közben nagy bajok vannak a bíróval. Min­den arra mutat, hogy nem Ismert a szabályo­kat. Nincs tisztában azzal, hogy mikor is kell győztesnek nyilvánitAnl az ellenfelek egyikét, így történik, hogy háromszor is befejezettnek jelentette ki a mérkőzést, a zsűri azonban mindannyiszor tövábbot vezényel. Kétszer Burgenlandot mondja ki győztesnek, egyezer Diósgyőrt. Burgenland dühösen levonul a po­rondról. De nem kell félni! Rövidesen vissza­jön. Bs győz! Ruszitmkó írtpgröpogtatja Suoüiit A legszebb azonban a már említett finn ko­losszus és a ruszin bajnok küzdelme voit. Mindkettő 120 kilő súlyú. A fitin izmosabbnak, a másik inkább elhízottnak látszott Pocakja volt és kerek, kopasz feje. A mellettünk ülő szakértőtől megtudjuk hogy mindkettő nagy­szerű versenyző. Előző napon is mérkőztek, de ném bírtak egymással s eldöntetlen Tett az eredmény Barátságosan gyúrták egymást egy ideig, igyekeztek egymást a földhöz csapni, de te­kintve a tetemes súlyt — 120 kg.! — ez kez­detben nem sikerült. Azután a finn mégis földre került s erre a ruszin óriás meglepő könnyedséggel kétszer is ráugrott a fejére. Mind a két lábával. Oda se neki — intett a finn s úgy kicsavarta a jó ruszin jobbkezét, hogy eltorzult arccal vicsorgott* a fogát. Néhányszor oda Is vágta eközben, nagyon ügyesen, mert a jó fogásban levő kezet egy’ „Masszírozd meg a gigăfăt/“ Pillanatfelvételek a kolozsvári szabadfogású birkózóversenyekről pillanatra sem engedte el. Csalt úgy porzett a padló, amint a 120 kg. reényokkent. Törd el a karját! — kiáltott fel egy buzgó néző de a finn erre már nem volt haj­landó, még ha értett is magyarul. A ruszin azonban a másik pillanatban meg­bosszulta magát. Kiszabadult a fogásból, föld- revltte ellenfelét s reátérdepcive elkezdte a fülét csavargatni. A biró intett, hogy hagyja, a füleket, erre a. finn orrát kapta az ujjal őzé s azt gyurogatta vidám arccal. — Masszírozd meg a gigáját! — üvöltött fel valaki, bizonyára régi szakértője a nemes vetélkedésnek. A ruszin hajlandó is lett volna erre, de a finn kolosszusnak sikerült két combja közé kapnia ellenfele fejét s most Ő került felül. Megragadta a ruszin egyik lábát s olyat ro­pogtatott rajta, hogy még az erkélyre le fel­hallatszott, Véstkimerülésie Betelvén közben az előirt idő s győztes nem lévén, a zsűri úgy döntött, hogy végktmerü- lősig folytassák a mérkőzést, tekintettel arra, hogy előző nap sem birtak egymással a nagy ellenfelek, A közönség kitörő lelkesedéssel vette tudo­másul a határozatot. Most jön az, ami még nem volt. gondolták. Csalódtak. A ruszin két perc alatt győzött. Nem is tudja, hogy történt, dé a fiun egyszercsak földre került s többet nem is akart felállni. Ruszin barátunk, mint egy ballerina lendült az előtérbe s csinos piruettel fogadta az üd­vözléseket. Ez alkalommal több mérkőzést nem néz­tünk végig a. további eseményekről igy nem áll módunkban beszámolni. Annyit minden­esetre megállapíthattunk ennyiből is, hogy a szabadfogás os birkózás rendkívül élvezetes aport és rendkívüli szépségeket rejt magában- Lásd a fejreugrás, gyomorbarugás, fül-, orr- oaavarintás, lábropogtatás é3 más szabadfo- gásos csúcsteljesítményeket, amelyele mind hatásosan bizonyítják: ép testben — ép lőlek. Annál tudniillik, aki birja , A közönség bírta! Elvégre nem őt ropogtatták . , _____________________ (-) Kiegészifellélc az alföldi lelepSlése’tc tervexelét Budapest, augusztus 2S. Tsmeretes, hogy az Alföld pusztaságainak betelepítésére és az.ed­dig csak csekély mértékben hasznosított terü­letek intenzivebb mezőgazdasági felhasználásá­ra vonatkozóan földművelésügyi minisztérium nagyszabású telepit«! terveit készített. A te­lepítési terv szerint szövetkezeti alapon, indul majd, meg a homokos pusztákon, a mocsaras részeken és szikes területeken a munka. Négy jotn holdas parcellák megművelésével fokoza­tosan tízezer családot helyeznék, el ezeken a te. ittléteken, amennyiben az úthálózatot, a vízié­vé zotó" és öntözőberendezéseket megépítik. Most kiegészítették az elmúlt óvök árvíz és belvíz kárainak tanúságai alapján az eredeti telepítési tervezetet és igyekeznek megoldani az alföldi vadvizek veszedelmet? problémáját is. Az alapelv az, hogy nem lecsapódással, ha­nem szabályozással biztosítsák ets Alföld ra­cionális vízellátását. Nagyobb víztartó me. de veiket is halastavakat építenek a vízleveze­tő és öntöző csatornák hálózatával kşpesolat- bam^ Természetesen, megmarad az Alföld to­vább erdősítési munkálata is részben szélfogó fasorok, részben nagyobb erdőtelepek létesí­tésével úgy. hogy a mai 300.000 holdas alföldi erdőterületet 700.000 holdra bővítik. Egy-egy negyven holdas parcella telepítési munkálata mintegy 400.000 pengő költséget igényei, amely évek múlva hozza meg a gyümölcsét a magyar nemzetgazdaság részére. 35 perc rHprosvásárfiehí 40 perc nagyvárad 125 perc Budapest REPÜLŐGÉPPEL A Mocyor Légiforgalmi r. t. MAWT légijdrata vas: r.iapis közlekednek. 3óelőre gondoskodjék helyfoglalásról I Mátyás íkirály-fér t sz. Telefon: 35—96 sí i»m wiwH ii wi wno»^—■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom