Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-23 / 191. szám

1941. AUGUSZTUS 23 Ari el iának már nincs farfälyHajoja! Washington, aug. 22. (DNB.) Dawis Rsut-h, az amerikai benzin aazdáliködás irá­nyítója. sajtóértekezleten kijelentette, bizo­nyítékok vannak arra, hogy Angliának nines elég tartályhajója. Teljesen'indokoltnak lát­ja amerikai tartályhajók átengedését Angliá­nak. (MTI.) Szibérián át MÍÜÖt az amerikai repülőgépeket a Szpyjetnek Stockholm, aug. 22. (Búd. Tud.) Washing­tonból jelentik, hogy a Szovjetuniónak szánt amerikai repülőgépsz ál litásokat Szibérián át bonyolítják le. A szállítást a Panamerican Airway végzi. A megsemmisítő csata technikája Irta : BENÁRY alezredes f Keleti hadszíntér. „'Europa S o> ide rdiengt“) „A háború nem egyéb, mint a politika foly­tatása — más eszközökkel“. így tanított» Clausewitz, a nagy nemet hadi filozófus. Egy bölcs államférfi szerinte csak akikor ragad fegyvert, amikor minden abbeli igyekezete, hogy ellenfelével tisztába jöjjön, hiábavaló­nak bizonyult és csak akkor teszi le a fegy­vert, ha a háborús beavatkozása révén elérte célját, azaz ellenfelét engedményeikre bírta és elfogadtatta vele saját politikai szándékait. A közbeeső idő atett az államférfi többé-kevésbé a háttérbe vonul s átadja a szót a hadvezér nek, hacsak, a kegyelmes soa-s nem ajándékoz­za meg az illető' népet a helyes órában azzal a vezérrel, aki az államférfim és a stratégiai lángészt magában egyesíti. Lássuk, hogyan éri el a hadvezér aZ' állam- férfiú által kitűzött célt1? Clausevritz erre. is felel „Von Kriege“ eimii munkájában: első­sorban az ellenség haderejének megsemhnisi. tésével, másodszor az ellenséges területek el. foglalásával, amiákoris .főcél lehet az ellensé­ges főváros . hatalombakeritése, harmadszor pedig az ellenség erkölcsi ellenálló,képességé-, nek és erejének megsemmisítése által. Az el­lenfél gazdasági ellenálló-ereje elleni harc csak kismértékben játszik szerepet Clausewitz- nél, mert akkor még nein voltak meg a nagy­világban a mai gazdasági feszültségeik. Clausewitz tanának bírálói állandóan a má­sodik pontot szerették előtérbe tolni és az el­lenséges főváros, valamint az ellenséges or­szág más hadifontosságu központjainak elfog­lalását állítják be a> clausewitzi stratégia fő­céljául. Moltke táborszernagy finom humor­ral szól ezekhez a kritikusokhoz s azt. mondja, hogy ..ezen az, utóit is bizonyára az, ellenséges ezred(ken és hadosztályokon keresztül kell ha­ladni és. azokat meg is kell verni“. Azóta a, világháború és a jelenlegi háború is fen.yesen igazolta Clausewitz tanának helyes­ségét, hogy „mindig és mindenütt elsősorban arról lehet szó, hogy az ellenséget megsqmmi- sitő módon megverjék és igy a győző bizto­sított legyen afelől, Rogy minden egyéb kezé- bejut“, igy az ellenséges főváros is. Az „ellenséges erők meg.-emmisitése“ alatt Ckiusewitz nem érti azok teljes, véres meg­semmisítését, fegyverek által, vagy a csapatok foglyulejtését, — elég neki már az isi, hogy „az ellenséges erők olyan helyzetbe kerülje,- nek, hogy a hereof ne tudják továbbfolytatni“. Természetes aztán, hogy egy tevékeny hadve­zér ezt a feladatot, úgy oldja meg, hogy orszá­gának és hadseregeinek minden létező erejét összegyűjti és felhasználja azokat gyors, ha­tározott és meglepetést hozó támadásokkal és igyekszik minden adott siker-lehetőséget a kellő pillanatban kihasználni. A kis hadseregek és keskeny frontok korá­ban elegendő volt gyakran egyetlen csata ahhoz, hogy ráüssék az ellenséges csapatokra a megsemmisülés bélyegét. A seregek növeke­désével, vb la mint a terek ki szélesed esővel már csaták sorozata vált szükségessé, amelyek mindegyike a megsemmisítő csata, jellegét vi­seli magán. Ennek klasszikus bizonyítéka az 1939 őszi lengyel hadjárat radonná, tomaoowi és kutnoi megsemmisítő csatái, amelyekben, a szét ugrasztott, lengyel seregrészeket körülzár­ták és harcba kénysaeritették. Eziek a csaták csak részei voltak annak a hatalmas megsiem­35 perc rTIarosvásárheh? 40 perc nagyvárad 125 perc Budapest REPÜLŐGÉPPEL. A Magyar Léoiforgaimi r. t. MALERT légijáratai vasárnapis közi ebednek. Sóelöre gondoskodjék helyfoglalásról Mátyás Lirály-lér Î s*. Telefon: 35—96 misitŐ hadműveletnek, amely bi német hadsereg keletporoezországi és felsőszilézáai összponto­sított előretöréseiből fejlődött ki az egész len­gyel-tér megsemimisdtő csatájává, Breet-Li- towsk végponttal. Moltke és Sehlieffen kora óta hires a német hadászat arról, hogy az átkarolásban a meg­semmisítő győzelem alapfeltételét látja. Von SchKeffen főtáborszemagy, a porosz vezérkar tanítómestere a világháborút megelőző két év­tizedben kétségkívül nagy súlyt fektetett arra, hegy a végső győzelem egységes döntőharcban jegeid ed jók ki. A világháború és a jelenlegi háború is Meg mutált.; már azonban, hogy a németek értenek az áttörés mesterségéhez is, ha a sikeres át­karoláshoz hiányzanak a szükséges előfeltéte­lek. Ez történt a keleti hadjárat megkezdése­kor is. Akárcsak egy évvel ezelőtt, a nyugati fronton, úgy itt is a mindkét végén legyőzhe­tetlen akadályok (Fekete-tenger, Keleti-ten­ger) között végighúzódó frontot előbb keresz­tül kellett tömi és megvetni ezáltal alapját az egyes részek átkarolásának. Ez kiváló módon sikerül1 is. Minszkinél és Bia.lystokná.1 olyan megsemmisítő csata volt, amelyről a német hadseregfőpararcsnokság jelentése is, mint a „világtörténelem legnagyobb csatájáról“ em­lékezett meg. Ezzel a csatával párhuzamosam vívta meg a német és szövetséges hadsereg a litvániai, lettországi és észtországi, valamint a besszarábiai és ukrajnai döntő csatákat is. A német főparancsnokság igy — mialatt u.jabb megsemmisítő csatákat készített elő — abban a helyzetben volt, hogy várjon a hadifoglyok szerzésével, ami azzal a ténnyel van összefüg­gésben, hogy az ellenfél véres veszteségei a vértclfn veszteségek négyszeresét is meghalad­ták, joggal megengedheti azt, hogy „a hatal­masam felszerelt szovjet haderő megsemmisí­téséről“ beszélhessünk. Clausewitz mester tanának első követelmé­nye beteljesedett... Milyen yálfokásolsaf jeleni a gazdasági éleiben az uj illet érrendszer ? Kolozsvár, aug. 22. A magyar királyi mi­nisztérium augusztus 15-ikán megjelent 5730—1941. M. E. számú rendelete a rend­kívüli illetékpótléknak és egyes illetékeknek újabb megállapítására vonatkozóan nagyí'on- tosságu intézkedéseket tartalmazott. A gaz­dasági és ipari ólat rendje, valamint as ál­lamháztartás egyensúlyának biztosítása^ meg­kívánta, hogy a rendkívüli illetékpótlékok bi­zonyos százalékarán yu emelkedése következ­zék be. Ennek megfelelően az öröklési, aján­dékozási és ingatlan vagyonátruházási ille­ték, továbbá az ilíetékegyenérték, valamint a százalékos okirati és a százalékos törvény­kezési illeték után 50 százalékos rendkívüli pótlékot, kell leróni az alapillet.ék lerovásá­nak megfelelő szabályzat, szerint Az üzleti könyvek uj illetéke A gazdasági forgalomra különösen kiható uj illetékek közül kiemelkedik az üzleti köny­vek és könyvelési szabadivek iUetékezésének uj rendje. Az üzleti könyvek illetékét tovább­ra is 50 fillérben állapítja meg a rendelet, azonban az eddig fennállott jogszabályok szerint ezt az összeget 5000 üégyzetcentimé­ter terjedelem után kellett fizetni, míg az Uj rendelet szerint az illeték 2500 négyzetcenti­méter terjedelem után fizetendő, vagyis az uj megállapítás az eddigi illeték kétszeresé­nek felel meg. Az ipari, vagy kereskedelmi üzleti könyvelési szabadivek ivenként külön- külön esnek illeték alá. Az illeték mér léke. ha az iv egyik oldalának területe. 1250 négy­zetcentiméternél nem nagyobb: 5 fillér, ha meghaladja, minden megkezdett alapmérték után újabb 5 fillér. Az 50 filléres fentebb emlitett. illeték a pénztárkönyvek, naplók, folyószám,lakönyvek és főkönyvek első pél­dánya után jár, a másod- vagy további pél­dányok, úgyszintén minden egyéb fűzött, be. kötött üzleti könyv, mutatók, másolási köny­vek példányai ivenként 10 fillér illeték alá esnek. Az oly feljegyzéseket tartalmazó sza- badivek után, amelyeket pénztárkönyvek, naplók, főkönyvek, folyószámlakönyvek va­lamelyikének első példányai helyett vezetnek, minden 1250 négyzetcentiméterig terjedő te­rület, után 25 fillért kell leróná. A rendelet a részvénytársasági részvény, a szövetkezeti törzsbetét, vagy az üzletrész osztalékáról kiállított szelvény, a korlátolt, felelősségű társaság tagjai részére fizetett osztalék után 5 százalékos illeték kötelező. A nyersanyag közös beszerzésére, közös rak­tár tartására, közös termelésre alakult érté­kesítő és fogyasztási szövetkezet, amennyi­ben tagjainak a törzsbetét, vagy üzletrész 5 százalékot meghaladó osztalékot alapsza­bályai szerint nem adhat, az osztalékilleték csak 2.5 százalék. Tekintettel arra, hegv a takarékbetétkamat illetéke 10 százalék, üle- tőleg 15 százalék, ez a rendelkezés a rész­vényvagyont még mindig jelentős előnyben részesíti. A jelzálogjog ranghelyének biztosítása A rendelet lényeges része a jelzálogjog ranghelyének előzetes .biztosítására vonatko­zó nj intézkedés. A ranghelybiztositás telek­könyvi feljegyzése ezután sem esik illeték alá, de abban az esetben, ha a ranghelybiz­tositás telekkönyvi feljegyzését annak meg­szűntétől számított 6 hónapon belül ugyan­azon hitelező, vagy annak házastársa, egye- neságu rokona javára újból kérik, ebben az esetben már a ranghelybiztositásnak az újabb kérelem alapján történő feljegyzése. 1 szá­zalékos telekkönyvi bejegyzési illeték alá esik. Ez a rendelkezés alkalmas arra, bogy megszüntesse a kincstárra károsan kialakult gyakorlatot, amely szerint ai felek a követe­lés költséges bekebelezése helyett követelésü­ket ranghely illetékmentes előzetes biztosí­tása utján fedezték. Ha a feljegyzésben megjelölt összeg a 200 pengőt nem halad,la meg, ai ranghelybiztositás újból való feljegy­zése továbbra is illetékmentes. A biztosítási jelzálogjog törlésére irányuló engedélyről ki­állított okirat, ha nyugtát nem tartalmaz, 0.1 százalék illeték alá esik és 2 pengőnél kevesebb nem lehet. Ingóknak életjáradékért, vagy tartásért, At. engedéséről kiállított okirat 3 százalék illeték alá esik. Korlátolt felelősségű társasági szer. ződés illetékének kulcsa 1,5 százalék. Vadász- jegyek illetéke 50 pengő. Vadőrök és vadász- cselédek részére 5 pengő, Fegyverigasolvá- nyok illetéke fegyverenként 10 pengő. A kü­lönleges alakban és néven forgalomba hozott áruk árának védelmére vonatkozó megállapo- dás illetéke évi 375 pengő. Módosultak a törvénykezési illet ókátalányok is. Az átalányösszeg az első perszakban' 100 pengőtől 400 pengőig 1 pengő 50 fillértől 4 pengő 50 fillérig terjed. Hasonló arányú emel­kedés történt az átalányösszeg egyéb skálájá­nál is. A közigazgatási bírósághoz intézett pa­naszok és ujrafelvóteli panaszok első példá­nyának első ive után a következő iiletékté- telcfc lépnek hatályba. 1000 pengő értékig 2 pengő, felette minden megkezdett 500 pengő után 1 pengő. Módosult a játékkártyák illetékének mértéke is A játékkártyák illetőkének mértéke szintén módosulást szenvedett. A belföldön gyártott, valamint a belföldre behozott minden egyes játszma játékkártya után az abbanfoglalt kár­tyalapok, vagy lcártyakövek mennyiségére váló tekintet nélkül a következő illeték jár: Un a játékkártya nem vizálló papírból ké­széit 2 pengő, ha a kártyalapoknak keretvo­nalai nincsenek 4 pengő. Ha a játékkártya vizálló papírból készült 4, illetőleg 8 pengő (aszerint, hogy vannak, vagy nincsenek ke. retvonalai) ha nem papírból készült, hanem műanyagból 20 pengő. A magyar asszony a galíciai síkságon — Am. kir. honvéd haditudósító század közlése — Messze benn járunk a galíciai síkságban, éppen egy kok-hoz-központban pihenünk, ami­kor -jelenük a parancsnokságnak, hogy a ma­jorban magyarul beszélő emberek vannak. Nem is volt rá szükség, hogy megmutassák, merre keressem őket. Fehérre meszelt, tiszta falaival, virágos ablakaival messziről kitűnt egy ház a többi közül. A belsőségben is rend, tisztaság, a szerszámok nem hevernek szana­szét, mint a szomszédoknál. A házban lakók erőtől duzzadó, szép szál emberek és — nem efcarok hinni a szememnek, hogy ilyet is lá­tok itt, Szovjetoroszországban, — ha kopot­tak is, de. tisztán Öltözöttek. A ház lelke a „családfő“, Némethné, maga köré gyűjti háza népét s egyenként mutatja be őket. Mindegyikük ízes somogyi tájszólás­sal beszél, Némethné beinvitál a „tiszta, szo­bába“, mert es is van it a házban és sírva, állandóan a szemét törülgetve mondja el élete folyását. Soniogymegyéből való, ott is ment férjhez egy Németh nevű kisgazdához. Férje még a világháborúban hősi halált halt és magára hagyta, három gyermekével, két fiúval és egy leánnyal. Az özvegy nem győzte a munkát, orosz hadifoglyot kért segitségül. Rendes, de­rék ember volt a fogoly, szorgalmasan dolgo­zott, mintha a maga földjét művelte volna. Fiatalok voltak, megszerették egymást, össze is házasodtak s a háború, után az asszony kö­vette férjét Oroszországba. Ebben a kis faluban telepedtek le — még az önálló Ukrajna, idején — ahol most pihe­nünk. , Véttek egy kis gazdaságot és dolgoz­tak, küzdöttek, mint Somogy megyében. Múl­tak az esztendők s közben két gyermekük ** született, A gyermekek, noha apjuk orosz volt, magyárul tanultak meg beszél/ni édesany juktól és a, féltestvérektől. A megnövekedett családra nehéz napok kö­vetkeztek. Az Ukrajna leverése .után úrrá lett szovjet rendszer mindenüket elvette, csupán kicsiny házukat hagyta meg, de abba is. má­sokat ültetett be, őket, pedig kolchozba osz­tották be munkára. Fogcsikorgatva do’goz'ak itt is, másoknak. Teltek az évek, a magyar gyerekek felnőttek, meg is nősültek, derék orosz leányokat vettek feleségül és a leány is férjhez ment, .4 vő és a két fiatalasszony ha­mar megtanult magyarul, mert az anyós nem beszélt velük másképpen,. A kolr-hoz-rendszerrel azonban nem tudtak megbékélni. Elhatározták hát, hogy az egész család visszamegy Magyarországra. Megkez­dődött a. járttá,lás a szovjet hivatalokba, s kap­tak is biztatást, hogy ha bizonyos összeget le­kimta­fizelnßk, megkapják az engedélyt iásra. Most már volt célja munkájuknak. Dolgo­zott, kuporgatott az egész család s mégis ti­zenhat évig tartott, amíg a szükséges útikölt­séget összegyűjtötték. Némethné a megerőltető munkától inszákadást szenvedett a tenyérén. Mutatja is a kezét, még most siem tudja ki­egyezi esi feni az ujjait. De megvolt a pénz! A szovjet hivatalnokok el is szedték, azután■ kijelentették, hogy nem, mának Tcmtazási enge, délyt. A sok év megerőltető munkája kárba- veszett... Némethné azonban nem adta fel a reményt. Mindent élőiről kezdett, megint sorra járta a, szovjefhivatalokat. Kapott is tanácsot: ad­ják el a házukat, aiz ára elég lesz a kiutazári engedély költségeire. Némethné azonban má­sodszor már nem ment lépne. A házat eladta ugyan, de a szerződésbe belevette, hogy tts eladás csak akkor lép érvénybe, ha a család kezében lesz a kiutazást engedély. Az azon­ban egyre késett. A magyar beutazási enge­délyt már régen megkapták, azzal el is indul­tak a magyar határ felé. A szovjet határőrök azonban elfogták őket s mert nem találtak ná­luk kiutaizásd engedélyt, ráfogták a magyar asszony férjére, hogy szökni akart s ki akarták végezni. Elkeseredetten küzdött férje életéért, fut­kosott, sirt, könyörgött, végül is elengedték őket, de a kiutazásból nem lett semmi. Vissza­kerültek a kolchozba. A férj a kiállott izgal­makba belebetegedett, nemsokára meg is halt. A család minden, gondja az asszony nyakába szakad. És a magyar asszony hősiesen har­colt, dolgozott családjáért. Együtt tartotta s megóvta, megőrizte a család tisztaságát, mind erkölcsiekben, mind külsőségekben. — Belefáradtam ebbe a munkába — mond. ja Némethné. — Megöregedtem, szeretnék már pihenni, de otthon, Somogybán... Segítsenek hozzá, az urak, hogy hazamehessek a csalá­dommal együtt. Biztatom, nyugtatom, teljesülni fog a vágya. — Hiszen már annak is örülök, — sírja el magát. — hogy magyar katonákat látok. Mi­lyen boldogság lenne végleg hazamenni, ott­hon lenni. Amikor elköszönök tőlük, erőnek erejével meg akarja csókolni a kezem. Alig tudom megakadályozni, végül is ezt mondom neki: — Ha már mindenáron csákóim akar né. ném, csókolja meg az arcomat. Elkapja a fejem s kétféléi, két cuppanós ceókot nyom az arcomra...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom