Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-20 / 189. szám

194%. AUGUSZTUS 20

A SZOVJET ES Á TÖBBIEK

Finnország vádol

Irta : Carlo von Kügelgen

HELSINKI, aagttsztus M. („Európa Sonderdienst") Az utolsó szerencsétlen háború alatt, amelyben a kis, vitéz finn nép a nála jóval hatalmasabb Szovjetunióval került szembe, Anglia és 'az Egyesült Államok úgy szerepeltek, mint a finn nép őszinte barátjai és megsegi- töi. A demokrácia nevében, amely Orosz ország részéről Finnországban veszélybe került, minden segítséget megígértek a kis népnek és méltó vereséget helyeztek kilátásba a támadó Szovjetnek. A megígért angol segítség azonban természetesen sohasem érkezett meg, az a segély pedig, amit Amerika küldött élelmiszerek formájában, nagyon nyomorúságos. így mindinkább kialakult Finnországban az általános vélemény, hogy a nagy demokráciák a kis népeket legfeljebb háborúba tudják kergetni, de nem értenek ahhoz, hogy a bajbajutottat ténylegesen segítsék is.

Most, hogy Oroszország másodszor rohanta meg a kis finn népet, hogy vég- hezvigye tomboló munkáját az északi kulturnemzet ellen, látták be csak igazán a finnek, hogy az angol és amerikai jótékonykodó frázisoknak semmi közük sem volt a becsületes barátsághoz, hanem az csak politikai blöff volt. Ennek a csalódásnak az érzését — bár mérsékelt hangnemben — mindenütt megtalálhatjuk a finn sajtóban, de mégis kiérződik a hatalmas felháborodás a demokráciákkal szemben. Így az egyik finn párt- lap, a „Lahti" a következőket írja:

,,Az ember azt hihette volna, hogy azok az államok, amelyek elismerték egy másik állam függetlenségét, meg is tesznek mindent, hogy azt megvédelmezzék. Sajnos, azonban a következő meglepetésben volt részünk: Keleti szomszédunk megtámadta Finnországot, amelqnek függetlenségét többek között Anglia és az USA is elismerték és segítségért minden szégyen nélkül elsősorban ehhez a két demokrata államhoz fordult, hogy a kis finn népet megsemmisíthesse.

Az amerikai politika ellen fordul többek között Jan Sibelius, a nagy finn zeneszerző is, aki annyi babért aratott ezelőtt az Egyesült Államokban. Sibelius nem hiszi, hogy az amerikai nép szintén helyeselné Roosevelt politikáját és segítené őt annak keresztülvitelében.

Sibelius saját tapasztalatai nyomán kijelenti, hogy az amerikai nép 1939-ben mély megértést tanúsított a finnek szabadságharca iránt és azt is teljesen megértette, hogy a finn nép „az egész nyugati kultúráért harcol". ,,Most — írja egyik cikkében Sibelius —, amikor a Kelet barbár hordái ismét megtámadtak bennünket, hogy Európát bolsevizálják, meg vagyok győződve arról, hogy az amerikai, szabadságot szerető nép a mai helyzetet is teljesen felismeri és gondol arra, hogy a bolsevizmus mérge Európa szabadságát és kultúráját semmisítené meg."

Az amerikai nép zömének belátásával ellentétben, Roosevelt az USA hatalmát a zsidó—bolsevista—angol koalíció érdekében dobja a mérleg serpenyőjébe. Az ellentmondó tények tekintetében egyszer talán még hasznosak lesznek Finnországnak az Egyesült Államokban szer zett tapasztalatai. Az angol-szovjet szövetséget illetőleg Finnország összes partjainak egy a véleménye. A finnországi svédek jobboldali lapja, a ,,Hufvuds- tadsbladet" úgy látja, hogy ez a szövetség Albionnak sem erkölcsi, sem katonai előnyt nem fog nyújtani s legkevésbbé sem tudja majd Finnországot befolyásolni. amely most, mint a múltban is, életteréért és jövő biztonságáért küzd.

Finnország helyzetének annál is inkább világosnak kellene lennie az Egyesült Államok számára, mert a finn „kék- fehérkönyv" meggyőzően mutatott arra a tényre, hogy a Finnországra most rá- kényszeritett háború'csak az előző foly- ] tatása, amely Finnországot elviselhetetlen helyzetbe sodorta s amely a feltétlen leigázáshoz vezetett volna, ha Finnország nem vette volna fel a küzdelmet és nem lép szövetségre az igazi segítővel:

N émetotszá ggal.

A ,,Tutun Sanomats" cimü firm lap a következőket írja:

„A bolsevisták bebizonyították a világnak, hogy milyen gyorsan vágják a moszkovita módszerek földhöz az egyes népeket. Ez a gazemberség megtorlás után kiált, mert egy nagy, kultúra terén nagyon kezdetleges ország virágzó, kulturális és gazdasági vonatkozásában életképes népeket tett tönkre, anélkül, hogy rablásában más szándék vezette volna, mint a cinikus, hatalom utáni vágy."

Helsiingfors szivében, a régi templom udvarán köemlék ékeskedik az 1918-ban, a város felszabadításánál elesett német katonák emlékére. A német—finn fogy- vetbarátság emlékművére minap koszorút helyeztek a finnországi svédek. A koszom szalagján ez áll: „Die Tat des Germanentums marschiert“ — „a germánság tette masíroz itt". A finn csapatok főparancsnoka, Mannerheim marsall pedig a következő napiparancsot adta ki katonáinak:

„Ezekben a történelmi órákban Németország és Finnország katonái ismét egymás mellett menetelnek — mint az 1918-iki szabadságharcban — a bolsevizmus és a Szovjetunió elten. Az északi német csapatok harca ismét egybeforr Finnország szabadságharcosainak küzdelmével, ami elmélyíti a korábbi szilárd fegyverbarátságot, leküzdi a bolseviz- must és biztosítani fogja a boldogabb jövőt népünk számára."

Mint a finn nép, úgy hisznek és remélnek nap-nap után egyre erősbben a többi népek is.

...Roosevelt közben pedig azon iparkodik, hogy ettől a természetes történelmi fejlődéstől ,,megmentse" és távoltartsa Amerika népét.

A bolsevizmus és az USA

Kik finanszírozták a bolsevista forradalmat és annak értelmi szerzőit?

Berlin, aug, 16. („Europa Souderdienst“)

A bolsev izmus szerette magát mindig a szociális igazság- előharcoeáíiak tekinteni és felvette ae ádáz harcot minden polgári és úgynevezett fasiszta állammal szemben, melyek a munkásnak megadták aiz őt megillető munkabért és megfelelő életélvezetet. Mivel a boL sevizmusbaii már elejétől fogva vezető szerepet vittek a zsidók és ugyanakkor ugyancsak tőlük száitmazmiak a „szocialista“ vi'lág- boldogitó tervele is, e két szerep között látszólag mély szakadék tátong. Mert kétség nem fér már hozzá, hogy a világtőke legnagyobb része a zsidók kezében van. A zsidóság valóabn a kapitalizmus megtestesítője, mely Marx szerint, ki a judeo-bolsevizmus atyja volt — a munkástömegeket kizsákmányolja.

Ez az ellenmondás érthetővé válik, mivel a zsidók, tekintet nélkül arra. hogy melyik táborban foglalnak helyt, főcélul tűzik ki maguknak, hogy feltétlen és könyörtelen hatalmi pozícióra tegyenek szeri. így aztán mindenhol találkoznak, még akkor is, ha köztük a világ szemére való tekintettel teo- ietikai és taktífcai ellentétek is állanak fenn. így fér aztán nagyon szépen egy takaró alatt meg a gazdag amerikai zsidó tőkés a kapitalizmus bolsevista „ellenségével“ és azért kész 'mindenkor arra, hogy a kommunisták aknamunkáját a nemzeti népgazdaságok el- len pénzzel is támogassa.

"A zsidók ezen burkolt tevékenységéhez a bolseviz'mus történelme számos bizonyítékkal BizjolgáJ, úgyszintén a bolsevizmus és az amerikai zsidóság szoros összeköttetéséhazr Már a zisidóiság ellen felvonulni készülő cári Oroszország is megérezte, az amerikai zsidó tőkések ellenséges magatartását. Kevéssé ismeretes még, hogy még az „isten hi vő“ Rasputin mögött is egy zsidó, — Simanovits húzódott meg és tevékenykedett a zsírók „felszabadítása“ erdőkében. Simanovits nem is tagadta emlékirataiban, hogy céljaira nem egyszer kapott külföldi zsidóktól — kiket azonban mean nevez meg — pénzbeli segítséget.

A bolsevizmus fínánsziiozói köziül elsőként Jakob Schiff newyorki bankárt kell megem- Mtenünk, ki a zsidó lexikon szerint 1912-ben kivitte az orosz .amerikai kereskedelmi szerződés felmondását, mely Amerika ellenséges válasza volt az orosz lakosság zsidóellenes védelmi mozgalmára.

Jacob Schiff és fivére Mortimer részesei voltak a zsidó-amerikai Kahn Loeb & Co. (jégnek, mely 1917-ben a znidó Trotzkij oroszországi forradalmát finanszírozta. Schiff Jakab már 1917-ben nyilvánosain dicsekedett, hogy ő volt az, ki az orosz forradalmat sikerhez segítette. Fajtársa — Otto Kahn, a zsidó lexikon szerint 1914— 1918-ig Amerika bábomba lépése érdekében tevékenykedett. E bankház egy másaik tagja Felix Warburg, egy ismert hamburgi bankház leszármazottjai, kit 1938-ban bekövetkezett halálakor New-Yoik áMam zsidó kormányzója Lehman, New-Yonk zsidó polgár- mestere La Guardia, Al. Smith, Rockefeller, Vincent Astor és Butler, az USA legszámottevőbb pén «mágnásai kísérték utolsó útjára.- Felix Warburg volt -aiz „American Joint Distribution Gomitee“ vezetője, mely különösen az európai zsidóságot támogatta hitelekkel és mely többszáz fiókja révén sikeres gazdasági kémkedést folytatott Európában. Biro- bidzsán-mak, az oly hamao: levkéziett oroszzsidó köztársaság finánsrtr ozásánál is jelentékeny része volt Warbungn-aik.

Azonkívül a hamburgi Wairbuxg bankház is, melynek akkori vezetője Max Warburg volt — részt vett a bolsevizmus finanszírozásában Felix Warvurg, Jacob Schiff veje lévén.

Egy — Stockholm ban 1917 december 12-én feladott táviratban' többek között ez áll: „Kedves elvtárs, A Warburg bankház a West- faelisch-Rheinisch. Syndikat vezetőjének táv. irata alapján számlát nyitott Trotzkij vállal- ■kórósának céljaira. A közvetítő, valószínűleg Kést row. kinek a Trotzkij által kért összegek átadandók — rmmiciót kapott és úgy armak elszállításáról, valamint a pénzösszegek továbbításáról gondoskodni fog. Elvtársi üdvös, tettel: Fürstenberg.“

A Kahn Loeb et Co. cég azonban nem adta ingyen támogatásait, hanem' azokat megfizet- tette. így 1919-ig a bankház nem kevesebb mint 129 millió dollárt kapóit vissza, Oroszországból. A vállalat nm már az amerikai vasutak 40 százalékát kontrollálja. Vezetője a zsidó Harold Ickes, miig a felügyelő bizottságban ott ülnek: a magasrangu szabadkőműves és asidóbarát Henry Wallace és a kormányfő: isztviselők — Frances Perkins ás Henry Hopkins.

Szoros összeköttetést lehet bizonyítani a legújabb időkig is a Szovjet és az amerikai finánczsidóság között, Több 'newyorki zsidó, igy ismét Warburg is — segítségével sikerült Lit- viiiof-Fi>ikektemnak elérnie 1933-ban a Szovjet-Unió elismeréséi az Egyesült Államok által, mind; következménye azonnal a kommunizmus hatalmas előretörése volt az Egyesült Államokban. Moszkva USA-követei sorrendben a következők lettek: a német ellenes cselszövéseiről jól ismert zsidó B ullit, a zsidó Oaviss, a gazdag newyorki ügyvéd, ki élete legnagyobb élményének mondta Stalinnal való találkozását és végül egy roppant gazdag newvorki ügyvéd Steinhardt, kinek összeköttetései a németellenes Boykott—Comitee-vel szintén eléggé ismeretesek, mely bizottság vezetőjével — üntermeyer Sámuellal rokonságban is volt. — Kedves végül az a momentum is, fogy az áruló szovjet külügyi népbiztos — Mololow felesége, egy született Carp, rokonságban áll aszal a Carp amerikai exportvállalat vezetőjével, mely 1938-ban hatalm.as hadihajó és fegyverszállításokat bonyolított le Szovjet Oroszország részére.

Hogy7 mily szorosak ,a kötelékek az amerikai és a bolsevista zsidó vezetők között, kiviláglik a ,, New-York Times“ sajtó főn yk épé-zeii r-k 2936 évi, a Szovjet-Unióban tett látogatásáról szóló jelentéséből is, hol azt írja, hogy a moszkvai nagyholelek vendégeinek 60 százaléka amerikai zsidó volt, kiket fajsorsoeai „telje- it menyei“- csaltak Oroszországba.

Az, utolsó években mintha antibalsevista irányzatú lett volna a világzsidóság és magában Amerikában is óvatosabbak kezdtek volna lenni az oroszországi hírek következtében. Mikor azonban a Führer június 22-én lerántotta az álarcot Moszkva arcáról, úgy7 ez a világzsidóság hamis játékának is szólt,

A német seregek nemcsak azért harcolnak, hogy a bolsevizmus terrorját leverjék, bénám azért is, hogy egyúttal a zsidóság utolsó európai várát is végleg megsemmisítsék.

A. 17.

Gafvoronban ‘átszik a magyar honvéd

Hogyan lesz bél ócska mozdonyból aj? — Mókás félóra egy galíciai vasútállomáson

— A ». kér. honvéd hadrtwdóeztö szájad közlése, —•

A német továbbító állomásra, igyekszem s éppen B német futárantobuszt várom, amikor éles fütty hasit bele a levegőbe és harsány hang kiált:

— Felszállás, gyorsvonat Budapest felé, isiiül nz alsó vágányról!

— Mi ez? — kérdenem magamtól;,— Lehetetlen! Hiszen Gajvororibaa vagyak. S hetekkel ezelőtt, amikor itt kergettük a szovjet csapatokat, úgy láttam: a sinflket kilométerszámra felrobbantották! Hogyan indulna, imáén vonat Budapestref

Ráérek, a tártnisgépfeocsicsak félóra múlva jön, addig megnézem miféle móka ez?

Megyek a hang irányában, a fák' mögött hamarosan vasútállomás tűnik fel s az ekő sí-' non valóban szerelvény áll. Nem akarok hinna a szememnek: a kocsikon „MÁV“ jelzés s elől vígan dohog a mozdony. Csihosképtí, mosolygó arcú magyar katona hajol ki az ablakán. integet, hogy7 siessenek a. felszállással, A pályaudvaron nagy a sürgés-forgás, tele, haűíápos és a félvételezésre várakozó vonat —7 katonával és ácsorgó, sütkérező sebesültté.! Vidám nyüzgéssel igyekeznek beszállni. Csizmás német katonák is vihar colnak köztük. Csak az a különös, hogy hátizsákja, ládája vagy másféle szábadságos holmija egyiknek, sincsen,

Odamegyék a mozdonyvezetőhöz és megkérdenem, mi van itt.

— Indulunk haza, szálljon fel a hadnagy ur is — mondta nevetve.

— Ezek bolondok — gondolom, de mert, ráérek, felugróm a mozdonyra.

Indulást jelez a kalauz és a vonat lassen kifut az állomásról.

— De most már mondja meg miféle móka ez? mondom a még mindig mosolygó vezetőnek, aki mellett még egy olajos, füstős, villogó fogsora katona, nevetgél.

— Hát csakugyan móka, hadnagy ur. ügy van az kérem, hogy itt váltják egymást egy- ideig a szállitó-osalopok. S bizony néha sokat kell itt várakoznunk. Hát amikor először várakoztunk itt, unalmunkban átnéztük az állomást, mit találhatunk, amit használni lehetne ' a kocsikon, mert soffőrök vagyunk. Szanaszét, állottak a vagonok, kocsik a gineken, bent a fütöházban két motoros-mozdony, de egyik sem volt üzemképes állapotban. Valami nagy baja egyiknek seni' volt, nekiálltunk ketten és órák alatt a, kettőből összeállitotUmk egy mozdonyt, amit már használni lehetett.

Azóta, ahányszor várakoznunk kellett, eljátszogattunk itt. Ide-oda jártunk a mozdonnyal. tolattunk s lassankint az első vágányra hoztuk a kocsikat. Találtunk festéket, is. Átfestettük a szovjetjelzést MÁV-ra, táblát pin.gál tunk néhány kocsi oldalára: „Gajvoron. Budapest“ és most összecsőditettük az éppen itt levő magyar meg német fiukat egy kis mókára.

— Vigyázzon — szólok közbe — mindjárt vége a sínnek, csak deszkák feküsznek a töltésen.

— Nem baj. ezt már mi raktuk le, át lehet menni rajtuk.

Valóban, kissé lassabban, de átjutunk a deszkákon s megint síneken futunk tovább.

Hátulról vidám nóta hangzik, teli tüdővel fújják « fiuk.

Zeng a hetár az énekszóktól, alig fejezik be az egyiket, már kezdi is valamelyik a másikat. A rövid szünetekben egymást, csipkedik tréfás megjegyzéseikkel, itt-ott vaskosabb élcelődés is hallatszik és a katonák hamouroznak a kocsikban, mint a szabadjára engedett, zabolátlan gyerekek.

Már majdnem két kilométert tett meg a vo- Wt, amikor a sin végleg megszakad- vissza kell indulni.

Most már lassabban haladunk mert az egész szerelvényt tolja a mozdony, de így sem tart sokáig, újra itt állunk az állomás előtt. A mozdony áthalad a váltókon, a szerelvény túlsó végére áll, a vonat ellenkező irányban indul el. Errefelé is meg tud tenni néhány kilométert.

Nincs vége a mókának, éneknek, kipirulva kiabálnak a legények.

így játszunk, amig a felvételező állomé* siojele tudomásunkra nem hozza, hogy megjött a hátsó oszlop, mindjárt kezdődhet a rakodás.

De a játék öröme megmarad az emberek

tzemébfn.

És ennek a játéknak meg van az a haszna is. hogy amire ideérkeznek a pályaépítéssel, a gyorskezil, német vasútépítő csapatok: Gajvo. ronban, nem sok dolguk akad.

Magyar honvédek igazítottak helyre mm- dent ■— játékból.