Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-24 / 167. szám

Az őíület propagandája Az alábbi cikket, amely a szovjet propaganda zűrzavarába világit be, Rohan Károly Antal herceg Irta az MN sajtószolgálat számára. A német katonáiknak gyakran volt alkal­muk csodálkozni afelett, hogy az ellenséges propaganda milyen szellemi zavart és össze­visszaságot tud saját népének és hadseregé­nek félrevezetett tömegeiben okozmi. Lengyel- országban például a német csapatokat nem egyszer angoloknak tartották, akiit a szoron­gatott helyzetben lévé szövetséges segítségére sietnek. A francia polgári lakosság pedigi amikor a német hadsereg az országot el özön­lött«, reszkető félelemmel várta a fülek és orrok megcsonkit ását, amelyről bizonyos la­pokban annyi hátborzongatóan rémes történe­tet olvasott. Az angolok viszont a papoknak és — horibile dicta — nevelőnőknek maszkí­rozott, a legjobb esetben idegen egyenruhá­ban leereszkedő ejtőernyősökről meséltek bor. zalmas epizódokat. A német katonák ezen a téren egyhez es máshoz már hozzászoktak. Mindazonáltal oroszországi előnyomulásuk folytán olyan eseteket fognak tapasztalni, amelyeket egysem teátólt volna közülük az­előtt lehetségesnek. 180 millió embert légmentesen elzártak a nagyvilágtól Idestova két és fél évtizede már, hogy a 1 '’remi valósággal az őrület propagandáját j űzi. Az orosz föld népeinek napról-napra, hó- naprél-hónapra. és évről-évre olyan dolgokat meséltek a nagyvilágról, amelyeknek bizony a , valósághoz vajmi kevés közük volt. Ezt azon- ' ban csak azért tudták folytatni, mert az orosz határokon1 olyan állapotokat teremtettek, ame­lyeket mi Európában még csak elképzelni sem tudunk. Ez az állapot 180 millió embernek a nagyvilágtól való tökéletes, hogy ugymondjuk hermetikus elzárása volt. A vörös önkény- uralmi rendszer aluli! valóinak egyáltalán nem volt módjuk arra, hogy a. külföldet, megláto­gassák és saját tapasztalataik árán állapit tóti meg, hogy a másik, nemkommunista világban miként folynak a dolgok? Egész nemzedéke­ket szolgáltattak ki a vörös propagandának és ezek a nemzedékek kizárólag ennek a pro­pagandának árnyékában, erre a propagandára fa-ív a nevelkedtek föl. A huszas évek végén és a harmincas évek elején még akadt, egy-két orosz tudós, akit külföldre küldtek, hogy más- országbelj kartársaikat az orosz tudományos elet magas szintjéről meggyőzzék és ilyenfor­mán űzzenek szovjet-kulturprepagandát. At­tól kezdve azonban, hogy N érmet országban a nemzetiszociaiista kormány az uralmat át­vette és a Kreml-t arra kóiij’szeritette, hogy világpolitikai terveit radikális módon felül­vizsgálja, ezek a ,,kiküldetések" is, mondhatni teljesen, megszűntek. Eltol kezdves már csak teljesen megbízható és mindem hájjal meg­kent politikai ügynököket bocsátottak ki a határon. ‘ Hogyan akadályozta a Szovjet a kül­földi laptudósitók munkáját? Ugyanezekben aiz időklyem természetesen nem volt a szovjet urainak kifogásuk az ellen 6ern, hogy Közép- és Nyngatourópából, vala­mint Amerikából tudósok, irók és publicis­ták látogassanak el a szovjetbe, hogy ott a bolsevizmus csodálatos tüneményeit tanulmá­nyozhassák. Később azonban ezeket a láto­gatókat is minid ritkábba n engedi ék mát át a határokon, éppen úgy, mint ahogyan a vi­lágsajtó tudósítóinak munkáját is ugyanany- nyira megnehezítették> hogy a nagy világla­pok tudósitóikat egymásután visszarendelték. Azokat az újságírókat pedig, akik a szovjet- hatóságok szemében láthatólag nem éppen kívánatos működésűkkel nem hagytak föl. rö­vid utón kiutasították az ország területéről. Az orosz gazdasági kapcsolatok keretein be­lül elkerülhetetlenné vált nemzetközi tárgya­lásokat tudatosan, minden esetben külföldön folytatták le. Lehetőség szerint egyetlen kül­földit sem akartak az ország határain belül engedni, arról pedig mindenképpen gondos­kodtak, hogy az a néhány ember, akiktől az országba való beutazást megtagadni semmi körülmények között sem lehetett., illetéktele­nekkel érintkezésbe ne kerüljenek. Vasfüggöny a Szovjtd birodalom határai körül Ilyen módon azután sikerült a szovjetcsil­lag bundáiménak határai körül valóságos vas­függönyt lebocsáhani. Ebben a hermetikus izo­láltságban a tömegek minden ellenőrzési lehe­tőségétől mentesen, nehézség nélkül kifejlőd­hetett az a propaganda, amely a világról a marxista állam elméletnek minden tekintetben megfeleld képet festhetett. Az orosz munká­sokkal elhitették, hagy amíg nekik pompás soruk van, addig a világnak a szivjetbiroda- lám kivülesS proletársága éhezik. Emellett Szovjetoroszországban a tömegek olyan élet­ssáníen tengődtek, amelyet mi még csak el­képzelni sem tudunk, mert annyira alatta van sa európai és amerikai létminimumnak; a kalchozok hatalmas imtemdlótáboraiban, aho­va a parasztokat zárták, olyan híreket ter­jesztettek, hogy Európában a forongó pa­rasztságot, a kapitalisták gépfegyverei kaszál­ják halomra. Ha valahol a lehetetlen szovjet- gazdasági rendszer és helytelen gazdálkodás következtében az emberek milliói pusztultak éhen, akkor a szovjetsajtó nyomban sokkal nagyobb méretű európai és amerikai éhínsé­gekről szóló tudósításokat közölt. Nem csoda, hiszen az állami hírszolgálati ügynökség kép­viselőin kiviil egyetlen orosz sajtótudósitó sem tartózkodik a külföldi országokban. De nines is eme semmi szükség- hiszen a szovjet­sajtó a külfölddel kapcsolatban úgy sem ír­hatja meg a valóságot úgy, amint az van, csak úgy, amint azt a vörös birodalom urai szeretnék, hogy lenne. 19 4 1. J V £ 1 II S 24 Télekkönyvileg nincs a nevén, viszont több mint harminc éve birtokolja már... • így él napról-napra, mint az emberi igény­telenség megtestesítője. Egyetlen szenvedélye, a pipázás. A külvilág hírei nem érdeklik. Nincs családja, nincsenek barátai, órakhosz szaf sétál az erdőben, sokszor bolyongásai kö­zepette ogv-egy havas- napsütötte csúcsról elmélázva tekint vissza, az elmúlt évekre Most már nem keresik fel a régi ismerősök sem. Tökéletes remete lett. S ki tudja, nem-e boldogabb-e, műit az élet zajában a minden­napi kenyérért tü'ekedő embermilliók? tS.) így dolgozott a szovjet propaganda! O. T. i. kézikönyv Ara P. 1.90. Tartalmazza; az OTI szolgáltatá­sait, kötelezettségeit és eljárásait. Ismerteti a fennálló törvények, a legújabb rendeleteket. Minden munkaadónak és munkavália ó- nak nélkülözhetetlen. Kapható; MINERVA R. T. könyvosztályán. A Szovjetnek ez az őrülettel határos pro­pagandája a külvilágtól teljesen elzárt orosz tömegek számára valóságos utópiát környező világot teremtett. amelyre előfeltételeként föl­tétlenül szülés égé volt ahhoz, hogy a marxista tanok utópiáit hajszolhassa. Mindazok, akik Oroszországban jártak, egybehangzóan arról a bárgyú csodálkozásról számoltok be, amit a kérdezősködésekre adott válaszok váltottak ki a szovjetpolgárokból, akik a lehető legbor­zalmasabb dolgokról, úgymint éhínségről, pol- gárliábonikró] és az európai munkások ezrei­nek kivégezteitéséről akartak . felvilágosítást kapni. Ha Moszkva haragban volt Pávissal. a vörös sajtó a francia tömegek nyomorúsá­gáról beszélt, akiknek még eipőre sem telik és mezítláb kénytelenek járni; amint azonban a francia politika úgy fordult, hogy a nép­front kilátásai megjavultak, nyomban cipőt húztak a nélkülöző francia tömegek lábára. A vörös propaganda ilyenformán a való helyzettől függetlenül, mondhatni tel jes szu­verenitással, egy gyorsrajzoló durván odave­tett vonásaihoz hasonló módszerekkel pilla­natok alatt varázsolta elő a saját nagy belső drámájához éppen szükséges és kívánatos kül­földi kulisszákat. Minden ezzel ollentéte? ál­lítást, amely egyébként a szovjetpolgár szá­mára életyeszedelmet jelontott, a külföldi pro­paganda csalásainak minősitettek. A legfigye­lemreméltóbb azonban ebben az állapotban az a végtelen naivitás volt, amellyel ezeket a leg­többször nagyon is durva csalásokat a nép tudomásul vette és hitte. Külföldieknek Moszkvában egész sereg olyan — szerintük utólérhetrtlen és fel ül mu 1 h a tett an — szociá­lis berendezést mutattak be, amelyek miatt, ma már még egy európai kisvárosnak is ép­pen elég oka lenne a szégyenkezésre. Ami Európában már régein túlhaladott álláspont, vagy éppenséggel természetes és magától ér­tetődő, azt a szovjeíhatárokan belül az elér­hető legnagyobb vívmányoknak tekintették. De ez nem is csoda ; sohasem adtak a töme­geknek alkalmat arra, hogy összehasonlításo­kat tegyenek. Az orosz nép két és fél évti­zede egyebet sem hall, minthogy a világ hala­dásának élén Oroszország menetel az első sor­ban, Éppen ezért e pill’inaiba,n még föl sem lehet mérni annak az óriási lelki megrázkód­tatásnak a hatását, amely az orosz népre vár most, amikor Európa hadai majd fölrázzák abból a bénító kábuln'ból, amelyet az, őrület propagandája okozott. Lálogatás a „szovátai remeténél“, aki mindenkitől elhagyatva folytatja tovább tudományos munkásságé Szovdtafürdő, július 23. Távol a fürdő köz­pontjától — a zeneszótól, fürdővendégek zsi­vajától hangos Medve-tó környékétől —- él a „szovátai remete.“. A távolság azonban ezúttal nemcsak földrajzi fogalmat jeilent, hanem más vonatkozásban is értendő. A szovátai re­mete: Badványi Antal dr., mintha nem is az élénk Szovátafürdőn lakna, aranyira kikap­csolódik mindabból, amit külvilágnak neve­zünk... Több mint harminc esztendő óta ónk értté? lakója a hányatott sorsú és regényhősre em­lékeztető férfi annak az egyszerű, kalyibasze rü kis épületnek, amely 510 méternyire a Medve-tó szintje felett emelkedik. Maga a környezet is olyan, hogy olhissziik ia ,,remeté“-nek: télen, olykor-olykor farkasok hada. jelenik meg itt. s bizony nem egyszer fejszével kellett védekeznie az életére törő fenevadak ellen A román megszállás alatt, hosszú ideig ven­déglője volt a remetének. Regényességet ked­velő szerelmes párok, vagy diszkrét mulatós- ra vágyó urak keresték fel ezt a. különös ven­déglőt. Radványi dr. most bérbeadta vendég­lőjét és ő csak az elvont tudományok műve­lésére szenteli a még hátralévő éveit. Három évtizeddel ezelőtt Radványi Antal dr, gimnáziumi tárnái volt egy magyarországi városban. Később, mint a földrajztudomány egyik elismert szakértőjét, a budapesti egye. tem magántanárrá habililálta és a Magyar Földrajzi Társaság rendes tagjai sorába vá­lasztotta. Annak is érdekes története van, hogy mi­kéit került Szovátára. Megbízást kapott a háború folyamán a hadvezetőség illetékes osz­tályától, hogy térképezze fel Szavát át és a Görgény vidékét. Megbízásának eleget telt s munkája közben amurira megszerette a ma­gányt, hogy többé már nem volt kedve vtsz- szamenni a nagyvárosba. Lehet, hogy érzelm’’ szempontok is hozzájárultak ahhoz, hogy vég­leg elhagyja Budapestet s igy esett, hogy 1019-ben, a román megszállás után. amikor az országhatárok közé átváahatatlan sorompók emelkedtek, már ha akart volna sem mehetett vissza a magyar fővárosba. A kemyérgondok — ugylátszák — az erdőben is jelentkezni k, Radványi professzor ur tehát merészet gör­dült s berendezett magának egy kis vendéglőt, amelyet az egzotikumot kedvelő emberek ele­inte szépen is látogattak. A remetének“ azonban nem sokáig sikerült biz üzlet, mert a román állam keserves módon megadóztatta, úgyhogy az utóbbi években csak nagy nehéz­ségek árán tudta fenntartani vendéglőjét. Sok érdekes dologgal foglalkozott közben Bad- vmiyi tanár. így, hogy egyet említsünk: mű­vészi kandallókat is készített a tó! folyamán a marosmenti kastélyokba'', ahol mint pállan­dó vendég“ szerepelt. Alighogy tavaszodért azonban, visszahozta a szive Szovátára és ott csaknem gyökerén és vizen éldegélt. A „remeték“ sorsa is olyan mint a színész­nőké... Idővel ..kimennek a divatból“. így történt ez Radványival is, úgyhogy a román megszállás legutóbbi éveiben a súlyos adóter­hek, a román fiirdőigazgatóság türelmeden magatartása lassanként megfosztotta kis ke­nyerétől. Csakhogy a szovátai remete filozó­fus természet. Megélt ahogy lehetett... Köz­ben egyre jobban íávolodott, a külvilágról Külsőleg is. Most már valóban úgy néz ki, ahogyan egy remetét elképzelünk. Rég fel­hagyott azzal, hogy gondot fordítson maga­ra. De tudományos munkásságát nem hagyta el. Most is dolgozik nagy müvén: Száváin, fiirdö környékének geológiai nevezetesscgr.il dolgozza fel. Beszélgetés közben előkerülnek a megssr- gult iratok. Kis bőröndben őrzi a. múltat a remete. Egy 15)0S-bő] való meghivó a 'fagya, Földrajzi Társaság előadóestjére. Az előadó Radványi Antal dr. tanár. Sok-sok jegyzet. Egy érdekes beadvány 1917-ből. amikor a re­mete 3000 korona szubvenciót, kért az Eszter- házy kormánytól, hogy a kérvényhez mellé­kelt könyvet megjelentethesse. Az ajánlatot pártolókig terjesztette elő Szósz József akkori kormánybiztos-főispán. Az. elintézés azonban már elmiatradt. Még nagyobb baj — mondja Radványi dr. — hogy a mellékelt kézirat is elveszett... Est akarja most pótlólag elkéssi teni. Természetesem nehezem megy, nagy» mun­ka, mert abban a tudományos kutatások egész, halmazát dolgozta fel. A feljegyzések cgyrrsz.e megsemmisült, amikor egyszer a remete kis kunyhója kigyulladt. Most a ,jáenki földjén" lakik a remete. Hogy kié az a kis földdarab, amelyen lábé* egykor megvetette, még ő maga sem tudja. ö, ez a csodálatos nyár! Most már nincs olyan elviselhetetlen kánikula, még üde a pázsit zöldje, ezer színben pompáznak a virágok. A Duna felől hüs szellőt hoz a «zé! Imádom a nyarat! Valósággal beteg va­gyok. ha arra gondolok, hogy — hiába. — nem iáid. örökké. Máris észrevehető a nap rövidülése, ez is már a kérlelhetetlen ősz előjele Vették-e észre, mennyivel szebbek a nők nyáron? A szép világos könnyű fehér ru­hák. lenge imprimék miiven széppé vará­zsolnak mindenkit? A té| komor színei: fekete, barna sötétkék, a nyakig begom­bolt télikabál. sötét kalapok nem emelik ki a, női bájt. Talán azért is szebbek a nők nyáron, mert sokkalta egészségeseb­bek. derűsebbek, vidámabbak. Ez pedig minden szépséggel felér. Nem csoda hát. lia szinte félelemmel né­zem a napok múlását. Aggódva nézem a kirakatokat, az uj évad első hírnökeit, — vájjon nem tették-e még közszemlére az ősz divatját? Mert az a nap sokunknak gyásznapot jelent, amikor megjelennek az üvegablakok mögött az első szövetruhák, az rtsfi őszikabátolf Egyelőre még jó napjaink tehetnek Édes. habos anyagok, lenge nyári költe­mények, lehelietnyi fürdőruhák láthatók csupán Arról már nem is beszélünk, hagy mennyi­vel olcsóbban lehet az ember nyáron csinos, mint télen. A nyári divat ezerszerte olcsóbb a télinél. A kis mosóanyagok tisztán tartva mindig szépek. Nyáron nincs kalapgond. Itt, Budapesten egész áltálá/nos szokássá váttt — hála Istennek, — kalap nélkül járni. Kis tur- bánszerü fejdiszeket tesznek a hölgyek a fe­jükre, mindenkinek jól áll és ami a fő, fillé­rekből elő lehet áttitani. Délutáni kalap le­het — egy. De az sem kötelező. Élvezzük hát ezt a bűbájos nyarat, a ma­ga egyszerűségében és a — magimk egyszerű­ségében. Hagyjuk a fényűzést a télnek, ami­kor egyéb öröm úgy sem akad. * Tapasztalati tény, hogy háborús időkben több a házasság. A közvetlen veszély tu­data közelebb hozza egymáshoz a sziveket és nyilatkozatra készteti a szerelmeseket. Nem sokat latolgatják aztán ilyenkor: miből is fognak megélni, mennyi jövedel­mük lesz. Inkább a mával törődnek. Valő- szinüleg ilyen háttere van annak az örven­detes ténynek, hogy nagyon megszaporod­tak a házasságok. Az Ég áldása kisérjen utján minden nj házaspárt.­Most kezdődik a legkellemesebb nyári idő­szak: A ..paradicsom-évad,". A paradicsomot, a legtöbb háznál néhány évvel ezelőtt csak le­vesnek és ételsqvanyitásra használták. Arról azonban, hogy a paradicsom milyen ytolérhc- tetlenül ízes, kitűnő csemege, fogalmuk sent volt. Ma már általánosan tudják, hogy a pa­radicsomból készül a legegészségesebb és leg­jobb saláta, de már sóval Ízesítve is elsőran­gú. Tegyük hozzá azt is. hogy a legegészsé­gesebb csemege. Patkóval ér fel. Igaz, hogy egyelőre még az ára is — patika, de majd csal: olcsóbb lesz. Amellett a paradicsom a legszebb, legszemrevalóbb „zöldség". Tökéle­tesen épnek kell lennie, ahhoz, hogy szép le­gyen. Igazuk van a derék szamosnjváriaknak, ha valaki nagyon megnyerte a tetszésüket nem a hagyományos almához hasonlították, hanem, igy mondták: „Olyan szép, mind a paradicsom". SZ. SZAPPANYOS GABRIELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom