Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-06 / 152. szám

f tCmmvllirsjfa 1941. J ti C 1 U S 6 Vlsegríd, az egykori birodalmi főváros VasSriiapotaként magyarok százai és ez­rei látogatják a visegrádi romokat. A kö­rülöttük terjengő temetői csendben keresnek pihenést és üdülést egész heti kemény mun­kájuk után. Lehet, hogy tudatukon kívül vonz a őket ide a dicső magyar mult. Min­den bizonnyal ez a vidék az ország egyik legcsodásabb és legfestőibb része. Fekvése stratégiailag ugyanarra a szerepre szánta a Duna északi szakaszán, mint Nándor Fehér­várat annak déli folyásánál. A honfoglalásakor mindjárt nagy szerep­hez jutott. Eddig nyúltak Árpád családi bir­tokai, melynek középpontja a mai Csepel szigetén volt. A vár neve: Visegrád bulgár- ezláv eredetű, jelentése: magas vár, felleg­vár. A magyarság ezt a nevet, mint sok másat, átvette szláv szolgáitól. Ezen a né­ven emlittetik legelőször 1002-ben a veszprémi püspökség' alapitó levelében. A legfontosabb királyi vármegye székhelye Visegrád a legelső és legfontosabb királyi vármegye székhelye, melynek neve eleinte Visegrád megye, majd később Pilis megye volt. Az ilyen fellegvár neve más szláv nyel­veken is hasonló: Csehül: Wysok-Hrad, tó­tul : Visok-Hrad. E hasonlóság téves értelme­zése alapján akarták egyes a történelemben járatlan és kissé nagyzási mániában szen­vedő tót atyafiak országuk határát e déli ,.nyelvhatárig“ (?) kiterjeszteni. A vár, a palota és az egykori főváros elpusztulásával neve is kiveszett, bár a várhegy lábánál ké­sőbb telepitett község neve fenntartotta azt. A Visegrádi (fellegvár) név azonban erre a begyalatti községre meglehetősen logi­kátlan. Igen helyes az idevonatkozó javas­lat, hogy a község neve legyen: Váralja, aminek révén ismét egy szláv földrajzi névvel kevesebb lenne országunk térképén. A visegrádi várnagy az ország legelőke­lőbb zászlósurai közé tartozott. Visegrád, illetve Pilis megye és Pest megye élén, mely­nek székhelye Buda volt, nem állott külön főispán, hanem eleinte maga a király, ké­sőbb rendszerint valamelyik magas rangú zászlósur intézte a vármegye ücyeit. S mivel a két megyében ez a személy azonos volt, a két megye egyesítése gyakorlatilag nagyon hamar megtörtént. Ebből a szokás­ból fejlődött ki az a hagyomány, amely szerint Pest-Pilis és Zsolt egyesített várme. gyek székét mindig a nádor töltötte be. „Koronavár" Szent István halálával bekövetkezett és az idegen befolyás tultengése ellen irányuló nemzeti forradalom sok értéket pusztított el. Az idegenek erőszakosságai elől Oroszor­szágba futott, de a nemzeti felkelés győzel­me után hazahívott I. Endre 1056-ban ba- zilita görög szerzetesek részére kolostort ál. litott Visegrádon. Ettől kezdve ismét visz- szanyerte Visegrád régi fontosságát. Szent László itt tartotta fogva Salamont, aki önző érdekből a nemzet akarata* ellenére a nyugati császárnak hübérül ajánlotta az országot. A trónvillongások idején a nem­zeti erők középpontja Bihar.Váradon volt. De Szent László birodalmi politikájának nagyszerű eredményei következtében ismét ide a Duna mentére helyeződött át a súly­pont és Visegrád ettől kezdve rohamosan növekedett jelentőségében. Különösen, amióta 1310-ben véglegesen a magyar királyi korona állandó őrző helye lett. Visegrád ezt a törvényben is biztosított szerepét mint .»Koronavár“ 1526-ig megtartotta. Egyik leghíresebb kormányzója volt Szemere Ke­lemen, visegrádi várnagy, koronaőr', később jajoai kormányzó, aki a mohácsi síkon esett el. — Ö a család erdélyi ágának őse. Ahonnan egész Európa sorsát irányították Visegrád, a középkori Magyar Birodalom egyik leggyönyörűbb helye, három részből állott: a Várhegy csúcsán a fellegvár, a királyi palota, mely közvetlen összefüggés­ben állott a fellegvárral és a váraljai elő­kelő város, melyet szintén falak kötöttek össze a fellegvárral. (V. ö. Buda székesfővá­rosunk részeivel; fellegvár a Gellérthegyen, várpalota a várhegyen és a város a váraljai Dunaparton.) Leghatalmasabb fénykorát ez a város, a magyar szent korona városa, V, István árpádházi magyar király unoká­jának Róbert Károlynak fényes uralkodása alatt érte meg, aki a nápolyi Anjouk iva­déka volt. Európa legelőkelőbb uralkodóit vendégelte meg Caroberto ebben a tündér- városban és nem egyszer Európa srn-sát irányították innét. Itt tartotta a fényes tomajátékait, itt volt memnyegzője . harmn­Irfa: Széli Sándor dr. dik feleségével, Jelisabeta Lokietek Wladis. law lengyel király leányával. Itt történt az ősz Zách Felicián bosszúja, aki fényes nap­pal, kivont fegyverrel támadta meg a ki­rályi családot, hogy leányán esett ezégyent megtorolja és a.ki tettéért egész nemzetsége kiirtásával lakolt. E sötét esemény minden­esetre árnyékot vet Caroberto fényes ural­kodásának csillogására. — Visegrád a ma­gyar birodalom fővárosa az egyedüli, ame­lyik már a XIV. században használhatta a Piros pecsétviaszt, a középkori előkelőség eme megkülönböztető szimbólumát. (Orszá­gos Levéltár: ,D. L, 0. 4128). Az ország leg­első városa ekkor: Wissegrad. A jövő évben lesz 600, esztendeje annak, hogy Caroberto fia, a Magyarországon ne­velkedett és itt született Nagy Lajos elfog­lalta a magyar trónt és fogadalmat tett Szent László birodalmi hagyamwiiyainak követésére. Nagy Lajos 1350-ben Buda vá­rosába helyezte birodalmának székhelyét. Ettől kezdve a koronavárps hanyatlásnak indult. Nagy Lajosnak és Zsigmondinak azonban mindvégig kedvelt mulatóhelye volt. Még Nagy Lajos halála előtti évben 1381-ben az ország legnagyobb városai kö­zött emlittetik ilyen sorrendben: Buda. Visegrád. Székes-Fehérvár, Kassa, Trencsén, Zágráb. Nagy-Szombat, Pozsony és Sopron (Fejér Cod. Dipl. IX. k. 7. r. 626 o.). Nemzetünk nagyságáinak eme szent helye — amint Kaiziuezy Gábor írja —- a nagy Hunyadi Mátyás idejében egy időre ismét visszanyerte régi fényét. Váralját a vár­hegy odalán felvonuló kőfal kapcsolta össze a fellegvárral. A hegy tövében volt a fényes királyi palota, a Duna partján állottak a főnemesek palotái. Függő kertek, halas me­dencék, üvegházak vették a palotát körül. Ez volt az akkori Európának egyik legfé­nyesebb palotája. Castelli püspök és pápai követ IV. Sixtus pápához irt levelében, mint földi paradicsomról emlékezik meg róla (Ex Visegrado paradise teiTeilsi die 25 oc- tobris 1483.). Az Anjouk és a Hunyadiak korában a ne­vezetesebb politkai foglyokat ide zárták, igy a szicíliai hercegeket ég. magát Zsigmond királyt is. Később pedig Podiebrad Vikto­rját és Vitéz János esztergomi érseket. A magyar koronán kívül itt őrizték Nagy Lajos korában a lengyel koronát, Zsigmond korában pedig a német-római szent biro­dalmi koronát is. A város rengeteg privilégiuma a többi vá­rosok féltékenységét keltette fel. Hunyadi Mátyás halála után uralomra került párt saját szűkkeblű önzésének feláldozta a bi­rodalom egykori gyönyörű fővárosát és 1498-ban már összes privilégiumaitól meg­fosztották. Az egykori nagyság, fény és pompa he­lyén mai a szó legszorosabb értelmében vett gyom és moha húzódik meg. A Hunyadi család közeli rokona Oláh Miklós esztergomi érsek igen plasztikusan írja le a Visegrádot, leírását. Kazinczy Gábor fordításában adjuk: Milyen vofr ecjykof Visegrádi? A város élén keletnek ál! a mind gyönyörű fekvésével, mind pompás mivoltával kimond­hatatlanul nagyszerű királyi ’ak, paloták és egyéb valóban fejedelmi épületekkel. Egy ízben négy királynak és azok szokásos kísé­retének egymaga kényelmes szállást adott, lévén benne háromezázötvennél több terem- Kapuja a mintegy kétszáz ölnyíre folyó Du­nára nyílik és a város és kapu közötti tér fákkal van beültetve A túlsó oldalon, ke­letre a palotától szőlővel és gyümölcsfákkal kedveskedő kert vök. Belépve a kapun zöl- delő rét-virágokkal elborított tér nyúlik el szemeink előtt. Néhány lépésnyire a kapu­tól kezdődik a lépesőzet, négyszögé kövek­ből, hét és nyolc ölnyi széles és mintegy negyven lépésnyi magas. Itt a királyi udvar számára, tág és nagyszerű boltok vagy borpincék fölött- szintén négyszögé kövekkel borított négyféléi iveken nyugvó tér (area HX AIL UERMONTOV (1814-1841) A müveit világ mostanában emlékezik meg Lermontov halálának száz­éves évfordulójáról. Napjaink viharos eseményei közepette nem igen lesz al­kalom hangos ünnepségre. Ljermontov arcvonásai jellegzetesen európai arcvonások s a szellem egyk őri hóditókedvének-beszédes bizonyítékai. Igent a ragyogó XIX. század csodát varázsolt elő Európa szikkadt, vén földjén. Voltak pillanatok, amikor az em­ber hite nagy volt az emberben s ha külső tényezők ember és ember szétvá­lasztásán dolgoztak, a béhő erők, a szellem erői igyekeztek kiküszöbölni az el­lentéteket. Voltak pillanatoki amikor Európa tényleg igyekezett legalább megvalósulni s orosz, angol, német, francia, magyar földön g széliem legjobb­jai egyforma erővel küzdöttek az ember szabadságáért. Ljermontpv is, mint annyi kortársa, csodálatosan képviselte a. nemzeti és nemzet fölöt ţi vonásokat. Orosz és európai egyszerre tudott lennie ha ma. klasszikus költőnek tartják ebben múlhatatlanul benne van az elismerés, hogy európai költő -volt. Bárhol lapozzuk fel, arcén ez a Ica feltűnőbb vonás s ha a jelenben kevés is a hitünk, a jövő zálogát itt találjuk elrejtve: ha Európa ennyi csodálatos szellemet tudott jobb célok érdekében egyesíteni, lehetetlen, hogy a jövőben elveszítse ezt. a küldetését. Halála századik évforduló alkalmából az alábbi versekkel emlékesünk a költőre: Hcno og ) Oly seiíiuriimondó balgfl sg az élet! Mit ér a híri a tudás, mit a ritka tehetség és a vágy, szabaddá lenni, ha élni nem tudunk e földi jókkal? Mi, Észak bús szülöttjei a vánnyadt virághoz vagyunk ím hasonlók: [pompánk rövid s hamar a kervadásnak fordul.- S miként a nap, a fázó®, szürke égen, úgy fut az élet szürke semmiségbe, inig elmarad az órák bús robotja .- Szivünk szorul, nehéz a lélegzésünk, a honi lég elfojtja vágyainkat. — Mit tudjuk, mi a vágy s mi a barátság; meddő vihar az izmos, ifjú évek sora, mert legyilkol a kora kétely, isszuk az árnyékélet hús keservét s örömet nem ismer fáradt szivünk­*) 1829-ben, 15 éve* korában írt« a költ». * Téli napfény Szép a téli nap a magas Észak sötét ege alatt, mig bágyadtan aranyozza be a dermedt, fehér havat. Ebben a nagy éjszakában arcod is igy ragyog felém, ele holt szivem nem ébred fel, ha szemedről ráhull a fény , . Az tittyal éneke Éjfél felé halk zene szólt: egy angyal lebenett s elmerengtek a muzsikán a hold s a feVegek. Egy messzi vágyról szólt a dal, az angyal éneke, egy büntelen és tiszta szív boldog dicsérek­S vele röpült egy lélek is a könnyes föld fele s a zsenge szívben benn maradt az angyal éneke. Nem te találta itt helyét, szivét vágy járta át, hogy hallgassa, az égi szói, ne a föld bús daW. BAK» ISTVÁN fordítását. qraadri pensitis, terrasse) van beültetve kellő arányokban, tavasszal gyönyörűen il­latozó és a szemet gyönyörködtető hársfák­kal. Középen vörös márványból bámulatos művészettel faragott, szökőkút lövell ki, a múzsák ezóp szobraival, melynek tetején Cupido alakja márvány tömlőn ülve, pré­seli a szintoly Ízletes, mint hideg vizet, mely a közeli hegy forrásaiból csatornán vezettetve ide, kellemes morallytal hull a csöveken át egy márványesészébe és abból egy kerekded medencébe. E forrásból ama Corvin Mátyás parancsára, kinek műve mindez építkezés amiről beszélek, mikor diadalmak&t ült, bor patakzott s mint a régi emberektől hallá«:, majd piros, majd fehér, amit föllebb a hegy tövében mester­ségesen bocsájtotbak a csatornákba. E helyt szokott maga a király is sétálni, a szabad­ban szellőzni, enni, néha a követeket is ki­hallgatni és nekik választ adni. A mohácsi gyászos csata után a török csakhamar rátette kezét a birodalom egy­kori fővárosára, amelynek messzi földre eljutott hire különben is már régóta von­zotta. 1529-ben került török kézre. Még a tö­rök uralom idejében is csodákat meséltek a szemtanuk a palota és berendezésének szép­ségeiről. A folytonos háb-H-i alatt azonban csakha­mar elpusztult mindén- A félsz ab adj tó há­borúk során 1684-ben szabadult, fel Visegrád a török uralom alól és került a császáriak kezébe. De ekkor az egykori fényes fővá­rosból már semmi sem maradt meg. A fé­nyes királyi palotának maradványait pedig Leopold császár parancsára ugyanaz a sora érte, mint annyi sok ősi magyar várat, amely némiképen is jelképezhette a magyar függetlenséget és szabadságot, a szabadság, harc során 1702-ben földig rombolták- A kőtörmelékeket pedig1 elhordták a betelepü­lő svábok és abból építették viskóikat, há­zaikat a Duna mentén. Az egykori dunai birodalom fővárosából csak a fellegvár csonkjai, a Salamon torony és egy összekötőfa! maradtak meg. A többi elenyészett, szertefoszlott. A magyar nem­zet dunamenti hazája ezeréves fennállásá­nak jubileuma alkalmából ezeknek a fenn­maradt részeknek egyrészéfc országos költ­ségen restaurálták. A váraljai Salamon tor­nyot Schulek Frigyes építtette újjá. Fia Schulek János saját költségén tárta fel és igazította helyre a fellegvártól a váraljai dunapartig húzódó u. n. vizibástyát. És azóta is fáradhatatlan buzgalommal és nagy szaktudással foglalkozik az egykori lovag­vár rejtett kincseinek feltárásán. Két évforduló Két rendkívül nevezetes történelmi évfor­duló következtében jut a közeljövőben VL segx'ád a nemzet érdeklődésének homlok­terébe Visegrád nagy szülöttje a dicső Árpádok, a nápolyi Anjouk és a lengyel királyok le- szánnazottja, a magyar földön nevelkedett Lajos, aki királyaink között az egyetlen, kit az utódok Ítélete a „nagy“ melléknévvel ékesített, hiatszáz esztendővel ezelőtt, 1342- ben foglalta el a magyar trónt 17 éves ko­rában. Nagy Lajos a legnépszerűbb magyar királyt, Szent László Erdély patronusát vá­lasztotta mintaképéül és uralkodása alatt három tenger mosta dunai birodalma ha. tárait. Visegrád nagy szerelmese Hunyadi Má­tyás pedig ötszáz esztendővel ezelőtt, 1448 március 27-én született. Mátyás, ebben a palotában is annyi Ezent eszmét gondolt ki és vitt teljesedésbe amna»k a nagymagyar, birodalmi gondolatnak a jegyében, amelyet olyan kiváló elődök hagytak reá ezent örök­ség-képen, mint Szent László, Horvátország' és a magyar tengerpart meghódítója, III. Béla a bizánci császári trón várományosa és Nagy Lajos Lehetetlen erre a két évfordulóra ké­szülni anélkül, hogy az a vágy nagyra no törjön lelkűnkben» hogy birodalmúink egy. kori nagyságának eme szent helyét rendbe kell hoznunk, újra kell építenünk. A nem­zeti megújhodás mai korszakában, mikor már szei'encsére eltűnt a szivekből » trianoni kishitűség és a gyalázatos- kismagyar gon­dolkodás. a „Koronavár“ rombadöntött kö­vei a sói, gaiz és moha alatt, mit a felszaba­dító (?) háborúk éta rájuk nőni engedtünk, újra napvilágra kívánkoznak, hogy a dieső mult nagyságának és szent hagyományainak bennük rejlő erejével ismét beragyogják a magyar eget. A hatalmas dunai birodalom fővárosának eltemetett romjai igy fognak főnixmadár­ként poraiból feltámadni, a nemzet nagy é= örök erejének fényes tanúbizonyságaként. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom