Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-27 / 170. szám

SL_ Rendezésre vár aas Erdélyi Kalofiííiws Státusa* helyzete Wl* veaaâlelt a Státus anyaqiakf»an a román megsaitálBás idején ? — Méltányos bárpóilásA igényel aac dkobnotf jávoriért a Státus — Milyen iskolákat és diák* olVlranokat tart fenni a vise»» csatolt Erdélyben a* ősi intézzmény? Koloasvar, július 26. A visszacsatolt fce- l«*i erdélyi országrész hazatérése az Erdélyi Katolikus Státust sok vonatkozás­ban uj helyzet elé állította. A régiek mellett uj feladatok várnak erre a nagyimul tu in­tézményre, amelynek sorsát az elmúlt két évtized alatt aggódó érdeklődéssel figyelte a® egész magyar közvélemény. Az idegen uralom szinte felmérhetetlen károkat oko­zott az Erdélyi Katolikus Státusnak s csak az Apostoli Szentszék atyai támogatása és a Státus vezetőnek kitartó, lankadatlan küzdelme .tette lehetővé, hogy az intézmény minden nehéz: ég ellenére, a román megszál­lás ideje alatt is betölthette rendeltetését és magas hivatását. Az erdélyi katolikus közvélemény bizalom­mal várja, hogy aiz illetékes tényezők min­den lehetőt elkövetnek a mult igazságtalan­ságainak és az elszenvedett jogfosztásnak jóvátétele érdekében. Az Erdélyi Katolikus Státus mai közjogi helyzetéről, tevékenysé­géről és a Státus részéről folyamatba tett elhatározó lépésekről felvilágosítást kértünk ár. Boga Alajos prelátus-kanonok, státusi előadótól. A kapott felvilágosítást az aláb. faiakban foglaljuk össze. Az ötödik évszázad delén A Státus mai közjogi helyzetének megér­téséhez mindenekelőtt, tisztában kell len­nünk azzal a változással, ami a román fő­hatalom idején bekövetkezett. Az Erdélyi Katolikus Státus ősi ön kor­mányzatai intézményének gyökerei a XVI. századig nyúlnak vissza, arrai az időre, ami­kor 50 éven keresztül nem lehetett katolikus püspöke az erdélyi fejedelemségnek s a pap­ság és a világi vezetők kara, státusa együt­tesen fogtak össze a katolikus hivek leiki gondozására*, a katolikus iskolák és intéz­mények igazgatására. Ez az önkormányzatú intézmény később teljesen kiépült jogi szer­vezetté fejlődött, amelyet, erdélyi és királyi törvények egyaránt megerősítettek. Évszázadok múltak, de a Státus közjogi helyzetében lényeges változás mindaddig nem következett be, amíg a trianoni béke- parancs Erdélyt román megszállás alá nem juttatta. Noha a békeszerződés kisebbségi agyezményei elvileg elismerték a magyar kisebbség vallási önkormányzatát, rövidé- sen mégis megindult a szervezett támadás a Státus, rajta keresztül pedig az erdélyi ma­gyar katolikus iskolák és egyházi intézmé­nyek ellen. Erdély megszállása megfosztotta a Státust a® addig élvezett államsegélytől. A román kisajátítási törvények könyörtelen alkalmazása a Státus-alapok ingatlan-va gyonának elvételére vezetett. Az igv előál­lott anyagi veszteség mérvével később még I foglalkozunk. Ghibu 1923-ban lépett fel első ízben a Státus el­len Ghibu Onisiíor kolozsvári egyetemi ta­nár, aki ettől kezdve életcéljának tekinti a Státus megsémmisitését. A bevezető hírlapi támadások után Ghibu tanár a röpiratok, pamfletek és vaskos könyvek egész áradatát zúdítja az erdélyi történelmi mult terén tel­jesen járatlan román közvéleményre, azzal * követeléssel, hogy a Státust, amelyet a román térhódítás legszilárdabb akadályának tekint, fel kell oszlatni, vagyonát pedig a román állam, illetve a kolozsvári román egyetem számára el kell kobozni. Ghibu ön­kényesen kiválogatott és önkényesen fordí­tott s magyarázott történelmi érvekkel, a hamisítástól sem riadva vissza^, azt próbálta bebizonyítani, hogy a Státus nem egyházi, hanem magyar politikai szervezet, törvény­telen és kánonellenes intézmény, valóságos állam, „Stat“ a román államban. Nem kell mondanunk, hogy7 ezek az alap­talan vádak fogékony talajra találtak a román közélet minden területén, sajtót és parlamentet is beleértve. 1924-beii a román kultuszminisztérium már vitássá teszi a Státus jogi személyiségét, ami egyben az in­tézmény létalapjának megtámadását is je­lenti. Az ebben az évben közzétett jogi sze­mélyiségekről szóló törvény is azzal a cél­zattal készült, hogy Státust jogi személy is é jfétől megfossza, vagy legalább is uj jogi személyieég kérésére kényszerítse, ami ter- másBetesan tan ősi jogfolytonosság elvének | feladását vonta volna maga után. A román g bíróságok az eléjük kerülő Státus-perekben oly érfceknü Ítéleteket hoznak, hogy a Státust jogi személyiségének Kánya miatt perben álló félként elfogadni nem lehet s igy a Státus vitássá tett javainak megvédésére nem léphet fel a bírói. fórumok előtt. Az önkormányzat elvitatása Az 1928 évi kultusztörvényben és az 1929 évi konkordátumtörvényben a román kor­mánynak ngyanez a törekvése jut kifejezés* re: lehetőleg vitássá, vagy legalább is vi­tathatóvá tenni a Státus évszázados jogi alapját és ősi önkormányzatát. Ghibu ta­nárnak pedig 1931-ben sikerül a román kormánnyal egy úgynevezett „történelmi­jogi bizottságot“ kineveztetnie, amelynek ő az elnöke, rendeltetése pedig a Státus hely­zetének „kivizsgálása“. A kolozsvári egyetem, amelyet Ghibu mozgalmának sikere a státusi vagyon meg­szerzésének kilátásával kecsegtet, teljes erővel porondra lépett. Megmozdulnak a román diákszervezetek is, hogy a román közvéleményt a Státus eMen izgassak. Ma jd bekapcsolódik ebbe az egyenlőtlen küzdelem­be a görögkeleti Szent Szinódus is. Ilyen előkészületek után nem csodálkoz­hatunk aizon, hogy 1935-ben a román telek- könyvi hatóságok elfogadják Ghibu érvelé­sét: a Státus jogilag nem létező szervezet, következőleg az általa jogtalanul kezelt, va­gyonokat, amelyek ekkor már csak az isko­laépületekből és néhány bérházból állottak, a román állam minden külön formaság nél­kül, egyszerű tollvonással elveheti. A te­lekkönyvi hatóságok ennek a felfogásnak megfelelően sietnek a Státus vagyonának bejegyzését az állam javára megváltoztatni- Ugyanebben az esztendőben a méltán hír­hedt kolozsvári főügyész, Colfescu szintén beavatkozik a Státus ellen folyó küzdelem­be és a Státus köztiszteletben álló vezetői ollen csalás, okirathamisitás, izgatás és hűtlen kezelés otromba vádját emeli csak azért, mert az ősi intézmény igazsága mel­lett hűséggel és becsülettel kitartanak. Mindeme támadások közepette a Státus vezetői öntudatosan higgadt m agat ári ást tanúsítanak. Ghibu tanár és társainak vád­jaira adott válaszuk a történelmi igazságon és tiszta jogfclfogáson alapszik: A Státus nem politikai, hanem egyházi intézmény, amely az erdélyi katolicizmus ősi történeté­ben leli származását s amelynek törvénye­sen elismert jogi személyiségét csak a jog­források és történeti tények meghamisitá- sával lehet kétségbevonni. 1932-ben, a Státus vezetőinek a kormány­hoz és az Apostoli Szentszékhez eljuttatott emlékirata alapján, a bukaresti miucius hat­hatós közbenjárására megindultak a közvet­len tárgyalások a Státus vezetői és á kor­mány megbízottai között. E tárgyalások, folyamán Pop Valér akkori román kultusz­miniszter azt a követelést terjes.nette elé. hogy a Státus mondjon le ősi elnevezéséről, önkormányzatáról, jogi személyiségéről és járuljon hozzá ahhoz, hogy vagyonát a bu­karesti éraek s mindkét ritusu — latin és 1 görög szertartásu — katolikus püspökök 1 együttesen kezeljék s ezáltal ezt a magyar I1 katolikus vagyont általános katolikus va- S gyónná változtassák át. Doici pápai nun eins kezdeményezésére a I görög katolikus érsek és több görög kato- I likus püspök nyilatkozatban lemondottak a Státus vagyonára vonatkozó mindennemű esetleges igényről. Ugyancsak a nuncius köz­vetítésével sikerült végül is olyan megálla­podást létrehozni, amelyet mind a kormány, mind pedig a Státus tárgyaló vezetői elfo­gadhatónak nyilvánítottak. Ennek a meg­egyezésnek az alapján Rómában vették fel ismét a tárgyalások fonalát, ahol további küzdelmek után Pacelli államtitkár bölcs irányítása mellett 1932 május 30-án aláírás­ra került a Státus jogi helyzetét véglegesen szabályozó Accord, a Konkordátum vitás IX. szakaszának hivatalos értelmezését tar­talmazó Római Egyezmény, melyet XI. Pius pápa még as aláírás napj ám jóváhagyott. Ez a nemzetközi szerződés hatályával bíró egyezmény megállapítja, hogy a Státus ezentúl a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Tanácsa néven fog tovább működni, vagyona a püspökség tulajdonát képezi, és jövedelmét az alapítási okiratoknak megfelelően vallási és nevelési célokra kell fordítani, a bukaresti katolikus érseknek, mint a Szentszék külön megbízott­jának felügyelete és a /kormány ellenőrzése mellett. Az állam javára átírt státusi in­gatlanok tekintetében pedig helyre kell állí­tani az eredeti telekkönyvi állapotot. UfalftS» Stoxdelimes évele Sajnos, a Római Egyezmény sem tudta el- Imllgattatni Ghibu tanárt és elvbarátait. Újabb támadások indulnak, most már azzal az érveléssel* hogy mind a Szentszék, mind pedig a román kormány által elfogadott Római Egyezmény nem magyarázó jeiiegü okmány, hanem önálló nemzetközi egyez­mény, melynek érvényességéhez az aikot. mánytörvény a parlament ratifikálását és a király szentesítését követeli meg. Pop V'aiér volt miniszter, akit Ghibu az Egyezmény aláírásáért a leghevesebben támad, külön könyvben kelt a Római Egyezmény védelmé­re, de azokat a nyílt és titkos erőket, ame­lyek a: Státuson keresztül a magyar isko­láztatásra készültek- végzetes csapást mérni, nem sikerült elhallgathatni. Ghibu újabb pamfletjében most már az uralkodóhoz for­dult, aki szerinte jogutódlás címén tovább gyakorolhatja a Magyar Szent Korona min­denkori hordozóját, a félként apostoli ma­gyar királyt megillető főkegyúri jogokat és ebben a minőségében, az iráinyitott román közvélemény óhajtásának megfelelően in­tézheti el a Státus ügyét. A román bíróságok Ghibu álláspontlát fo­gadják el: a Római Egyezményt a román parlament nem ratifikálta, az uralkodó nem szentesitette, tehát törvényerővel nem bir és a bíróságokra ennélfogva nem kötelező Újabb birói Ítéletek születnek meg, amelyek mereven tagadásba veszik a Státus jogi sze­mélyiségét. A telekkönyvi helyzet változat­lan marad. A végleges rendezés 1937-ben a Státus vezetői emlékiratban tárják fel a helyzetet Pacelli bíboros állam ■ titkár előtt. A Szentszék ismételt sürgetésé re a román kormány bizottságot küld ki » végleges kibontakozási tervezet elkészítésé re. Hosszú hónapok vitája után a román kormány — részben a világpolitikai helyzet alakulása következtében is — elismerte a Római Egyezmény érvényét és azt, a parla­menttel ratifikáltatta. Az erre vonatkozó törvényerejű határozatot 1940 március 2-án közölte ai román hivatalos lap. Az igazság­ügyminiszter utasítására a telekkönyvi ha­tóságok visszaállítják az eredeti állapotot. Intézkedés -történt a Státus függőben tar­tott pereinek békés alapon való rendezésé­re is. ' Ebben az állapotban találta a Státust — most már Egyházmegyei Tanácsot — az el­múlt év őszén bekövetkezett főhatalomválto- zás. A Státus közjogi helyzetét továbbra is a Római Egyezmény, mint nemzetközi szer­ződés állapítja meg, amelynek érvényessége a területileg kettéhasitott státusi intézmény egészére kiterjed. Néha a Magyar Szent Koronához visszatért erdélyi részen, a Stá­tust illetőleg joggal felmerülhet a rsstitn- cio in integrum, mindaddig, amig az erre illetékes tényezők a Státus helyzetének vég­leges rendezése tekintetében nem döntenek a Római Egyezmény változatlanul érvéé-7 ben marad. A státusi alapok kérdése . A visszacsatolt erdélyi részeken a Státus hét alapot kezel. Ezek: a tanulmányi alap az ösztöndij-alap, a vallásalap, az elemi is­kola alap, a tanári nyugdíjalap, a tisztvise­lői nyugdíjalap és az önbiztositó alap A tanulmányi alapból a visszacsatolt ré­szeken öt középiskola: a kolozsvári, a ma­rosvásárhelyi, a Csíkszeredái, a kézdivásár- hclyi és a székelyudvarhelyi gimnáziumok fenntartása van biztosítva. Az ösztöndijalap biztosítja az ifjúsági ne­velő intézetek: a kolozsvári Szent József egyetemi diákotthon és a kolozsvári Mária Terézia középiskoíú inteivmtus, továbbá a 19 4 U JUCI V & 27 jSQtés 90fifoeg AAogqMfén Csíkszeredái, a kézdivásárlielyi, a marosvá­sárhelyi és a székelyudvarhelyi középiskolai intemátnsok fenntartását. A Katolikus Stá­tus gondoskodik ezenkívül a kezdivásárhelyi téli gazdasági iskola és a hatvan férőhelyes kolozsvári katolikus tanoncotthon fen tartá­sáról is. A kisyjé+itás Ezeket a nemes célokat szolgáló alapokat azonban a húsz éves romám uralom alatt m- gatlanvagyonuktól úgyszólván teljesen meg­fosztották. A román földkisajátitás során a státusi birtoktestek a következő pótelfca.- tatlan veszteségeket szenvedték: a kolozsmonostori birtok 4610 hold szán­tóföldjéből 4437 holdat, 4046 hold erdejéből pedig 2636 holdat sajátítottak ki, a váradaknási birtok 1359 hold szántóját*}' 1305 holdat és 7441 hold credejéből 6473 holdat vettek el, a radnóti birtok 4317 hold szántójából 4053 hold és 829 hold erdejéből 636 hold ke­rült kisajátítás aiá, az alsóbajóni birtok 1401 hold szántójá­ból 1341 hold és 2503 hold erdejéből 2403 hold veszett oda. Összesen 11687 hold szántója volt, a Stá­tusnak, ebből kisajátítottak 11136 holdat, a 14817 holdra rugó erdőségekből pedig 12155 holdat. A megmaradt ingatlanból később a nagy kezelési költség és egyéb kényszerítő körül. menyek folytán még el kellett adni 277 hol­dat és igy végeredményben a 26507 hold ingatlanvagyonból megmaradt 303 hold szántó és 2670 hold erdőség. ‘ A kisajátítás következményei A megítélt kisajátítási ár holdankint átlag 913 lej volt, vagyis négyszögölenkint 57 bani, amely később a fellebbezések folytán némileg javult ugyan, de igy sem érte el a tényleges érték húsz százalékait. Ezt, a megváltási árat sem készpénzben kapta meg a Státus, hanem 5 százalékkal kamatozó ki­sajátítási kötvényekben, amelyek tőzsdei ár. folyama csak 25—50 százaléka volt a köt- vények névértékének. Mindezek következtében a Státus szükség­letei és jövedelmei a következő elszomorító képet muteittáfc: a vallásalap szükséglete évi 3,218.434 lej, jövedelme ezzel szemben esupán 675,835 lej, a tanulmányi alap szükséglete 11,849,238 lej, jövedelme 3,369,152 lej, ä az ösztöndijalap szükséglete 1,368,018 lej, jövedelme 1,228,642 lej, az elemi iskolai alap szükséglete 13,637,754 lej, jövedelme csupán 18,480 lej, a Nagyszebeni Teréz Árvaház Alap szük­séglete, 1,334,586 lej, jövedelme 334.586 lej, a tisztviselői nyugdíjalap szükséglete 172,480 lej, jövedelme 422,288 lej, I a tanári nyugdíjalap szükséglete 929,480 lej, jövedelme 1,253,929 lej. összesen 31.510,050 lej évi szükséglettel szemben mindössze 7,302,912 lej jövedelem állott a Státus rendelkezésére, ami a két utóbbi alapnál mutatkozó jövedelemtöbblet beszámításával évi 24,207,138 lej hiányt mu­tat fel. A Státus azonban nemcsak az agrárre- form folytán szenvedett súlyos vesztesége­ket, hanem a vele szemben alkalmazott er­kölcsi kényszer miatt több esetben volt. kénytelen egyéb ingatlanaitól értéken alul megválni. A Státus vezetősége ez utóbbi I ingatlanok tekintetében élt az 1400—1941. M. E. számú komiányrendolctben biztosí­tott visszaigénylési, illetve kártalanítási jo­gával. Általános érdek, hogy ezek a vallási, knl- ‘ uyâlis és iskolai célokat szolgáló ősi alapok "rtéritést nyerjenek, vagy ahol ez lehette. :es, a régi vagyontárgyakat visszakapják. V Státus és a katolikus közvélemény ju . igazságos ügy győzelmében bizva, nyugodi . reménységgel tekint a magyar bíróság és t- rr.agyar kormányzat döntései elé, «melye!; * lehetővé teszik, hogy a Státus ősi intézné nye az egyház és nemzetünk, elsősorban i- szegény székely ifjúság érdekében rendelte, tését az eljövendő, idők folyamán is »avart n lanul betölthesse, — fejezte he értékes fel világositásait dr. Boga Alajos előadó. RöSZLER GYŐZŐ DR Jó ára és jó ss lapja a Jó iúdetntcnetnen \ Sy.emb fistele It«©zI»ei?B*0tr»»ra

Next

/
Oldalképek
Tartalom