Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-18 / 162. szám
19 4 1. J V C 1 V S 18 * IZbzbti ílisutk Uj élmények és tégi emlékek néhai Teleki Pál gróf szalmármegyei falujából Gazdája előtt meghalt Sztán Laci, a gróf hajdani inasa — Afrikai vadászatok emlékeit őrzik az öreg udvarház előcsarnokának falai Pribékfalva, július 17. A régi Számos- völgyi vasút versenyre kelve a Szamossal s a kígyózó országuttal Kolozsvárról a Parti, umba visz ezen a nem nagyon forró júliusi délután. Dósig a nagy mozdony sebes iramban vágtat elől, onnan kisebb gép visz Nagybánya felé. Kék színek a messzeségben s valami szorongató érzés, ba az ember a tájat nézi. A magyar honvéd nótája errefelé mintha üres pusztaságban kongana a vasúti kocsi ablakából. A szalmakalapos, me. zitlábos, gatyás parasztok egykedvűen kapálják a kukoricát, mintha már belefáradtak volna ősi foglalkozásukba. Régi, kicsi, igénytelen vasúti állomások helyébe, sokszor, a vasút, másik oldalán, modem, emeletes palotákat emelt a terjeszkedő idegen hatalom. Szinte alig találom meg köztük szülőállomásomat, Aranymezőt. Zeibón hosszabb ideig állunk Szürkületkor érkezünk a szatmármegyei Fehérszékre, erre a jelentéktelen kis megállóra, Nagybánya előtt 21 kilométerre. A kicsiny állomás semmit sem mond az átutazónak, de annál többet annak, aki ismeri itt a múltat. Nem volt ez ilyen csendes-kihalt akkor, amikor két falu földesurának. Teleki Pál grófnál; külön váróterme is volt benne s pesti és bécsi vendégek jöttek vadászni a fácánosba, vagy nyulra, szalonkára, őzre, dámvadra, vaddisznóra. A századforduló első és második évtizedében pezsgő magyar és európai életet látott Fehérszék s a tőle három kilométerre fekvő Pribékfalva, Teleki Pál gróf faluja. Ahol senkisem tud magyarul Most magam szállók le az állomáson, s az a néhány falusi, aki ott lézeng, érthetetlenül néz rám, hogy mit is kereshetek én közöttük? Bemutatkozom az állomás vezetőnek. Dunántúli ember, beszédén is megérzik, hogy messziről vetették ide a történelmi idők. Kérdem, hogy érzi magáit, ezen az állomáson, ahol senki lelke-fia sem tud magyarul. Azt válaszolja, hogy semmi panasza sincs az emberek ellen. Megismerem feleségét is, aki magyaros vendég-szeretettel maraszt ott éjszakára. Abba a szobába, vezet, ahol egykor apám irodája állott s ahol Magyarország egyik legnagyobb miniszterelnökének családja annyiszor beszélgetett el az egykori főnökkel. Most is. mint akkor, a békák kóru. sós brekegése hallszik a szomszédos nádasból, ahol napközben halászni is szoktak a falusiak. Örök állomási zeneként meg-me»- szólal a telefoncsengő, a távirógép játékosan kattog s az állomásvezető éjszakai és hajnali vonatokat fogad. Napfényes júliusi vasárnap virrad a szal- mafödeles viskókra. A falu egyik pa raszt - liázában van a m. kir. posta. Itt találkozom a két falu papjával. Postáját nézi át éppen. Közte megpillantom a „Tribuna Ardealu lui“.t is, a hazai románok napilapját. — Szervusz Korjolán! — üdvözlöm egy kori nagybányai magyar állami főgimnáziumi iskolatársair.at. — Szervusz, Te vagy az Sanyi, régi főnökünk fia ? — kérdi elcsodálkozva. Aztán tökéletes magyarsággal elmondja 23 év történetét életéből. Harangozni nem szabad, de a kerepelő máris misézni hivja filiájába. a nem régen befejezett fehérs/éki kőtemplomba, amely a dombon fehérük a vidék felett, a régi fatcinplom helyén. Á Teleki uradalom öreg bérese Utamat Prib ék falva felé veszem Azon a három kilométeres útszakaszon járok, amelyet 1912 és 1916 között. négy éven át mindennap megtettem az állami iskola felé. Fehérszéken ugyanis csak görög katolikus elemi iskola volt. Legelők, ugar, kukorica földek, napraforgóstáblák váltakoznak. Balkézre disznó csordát tere! a kondás, mint, valaha. Egy aggastyánt érek utói. Megkérdem, hol volt I Rövidesen megjelenik! HITLER; I HARCOM IIL kiadása, előjegyezve P. 6.80 MINERVA könyvosztálya, Mátyás király-tér. Azt mondja, hogy ennivalóért Fehérszéken, egy öregasszonynál. Odaadok neki 10 fillért. Erre Grosán Tódor, a Teleki.uradalom egykori bérese sirva fakad. — Csak nem tart már örökké engemet az Isten! Elvess egyszer, — mondja panaszosan. — Hány éves? — kérdem. — nyolcvanegy — feleli. — Mikor született? — Azt nem tudom megmondani, csak any. nyit, hagy az esperessel egyszerre, az pedig már nagyon öreg. Olyan beteg, hogy fel se kel talán. A falu szélén hálálkodva egy szalmaviskó, ba totyog Az akáccal szegélyezett utón libákat hajt egy kisleány. Amikor a közelébe érek, igy köszönt: „Szebb jövőt!“ Michis Ilonának hívják. Eltűnődöm a kis román iskoláslány köszöntésén. A régi parkban A grófi faluban, amint megtudják, ki va gyök, mint bucsusok jönnek elém kézfogásra egykori elemi iskolás társaim, az Ardeleánok, Jonucok, Sátánok. Mindenki látni akar, min- ; denki tud valami régi kedves epizódot mondani. Megtudom, hogy a gróf egykori inasa, Sztán Laci még gazdája előtt meghalt, de a kastély kulcsai testvérbátyjánál, Simonnál vannak. Sztán Simon lakására megyek. Kész. segésen visz eí az ismerős parkba, ahol minden a régi, csupán az idő csapkodta meg a meflegsárga falakat. Nyárfák, juharok, tölgyek, fenyők és szilfák susognak ringatózva az enyhe, nyári fuvalomban. Vadásztróíeák a „Kővár" falain Maries György erdőőr, vadászpuská.iával a vállán, elmondja, hogy az épület mai formáját mintegy 51 évvel ezelőtt kapta, amikor cnícletft húztak a régi udvarházra. Azóta, áü igy ez a megkapó külsejű, tornyos kastély. Nvugati sarkán régi kő van beépítve. Rajta-, irás áll: KŐVÁR. A bejárat felett kérekV oszlopok erkély! tartanak, amelynek alján leesorgott az esővíz. A hatalmas, kemény, iából készült ajtón át tágas előcsarnokba jutunk. ahonnan piros szőnyeggel borított lépcső visz fel az emeletre. Itt' van az a kitömött vizilófej, hatalmas agyarakkal, amelyet úgy megbámultunk gyermekkoromban. Afrikában lőtte a gróf. A csarnok falán vadászAz MN sajtószolgálat egyik munkatársa küldte a keleti hadszíntérről az alábbi izgalmas riportot: Slinszk, julius 17. Alig néhány órával az-, után. hogy a szomszédos hadosztály Minszken illetőleg azokon a roníókon, amelyeket egykor igy hívtak áthaladt, mi is bevonultunk ennek az egykor virágzó városnak falai közé. A csapatok magukat minden oldalról biztosítva igyekeztek a törmelékek között valamiképpen fedél alá kerülni, a hadoszt-álypéranösnokság pedig a város szóién kvártélyozta be magát. Ezzel az előnyomulás — amelyhez foghatót a történelem még nem igen látott — számunkra vége tért. A következő napok folyamára támadás helyett védelmi feladatot kaptunk. Arról kell majd gondoskodnunk, hogy szakaszunkon, nhhól a gyűrűből, amely most már végleg bezárnrlntt, egyetlen kétségbeesetten áttörni igyekvő fzovjetkatona se tudjon kibújni. Előre! Mimiig csak előre!... Sajátságos csend honol körülöttünk mindenütt. Nyolc nap óta az első csendes órák, amikor az ember kissé magához térhet. Az utóbbi nyálé nap alatt bizony nem tettünk egyébét, mint hol meneteltünk, hol harcoltunk És micsoda harcok voltak azok!... Az országúton. vagy azokon a Péter cár idejéből fennmaradt homokos ösvényeken, amelyekről ott azt állítják, hogy utak, nyomultunk előre. Egyetlen parancsunk volt csupán: Előre: Mindia csak előre! Anélkül, hogy törődhettrófeák függnek sorjában: agancsok és kitömött madarak fejei. Vágsellye, Fehérszék, az afrikai Bar el Abiad voltak a vadászatok színhelyei. 1907-ben, Az előcsarnokból tágas ebédlőbe lépünk, falán a Telekiek képeó. Balra billiárdterem, jobbra az idős kegyelmes- asszony szalonja és hálóterme. Az értékes bútorokat az impériumváhtozáskor Pestre, vitette a gróf, de most is van itt bútor és könun szép számban. A könyvek között P. E. Bollának Milánóban, 1880-ban megjelent Pe- tőfi-forddtása (Liriche di Alessandro Petőfi), aztán Tasso, Walter Scott. Verne müvek eredetiben. Az emeleten van a miniszterelnök édesatyjának. Géza grófnak szalonja, majd monvének szalonja. Egy rövid Bösendorfer zoi<gora s egy velencei tükör a butoéok között. A könyvtárszoba lebontva. Itt van a Mária-grófnő s az ifjú Géza gróf szobája is. A Pál gróf hálószobájában Teleki Jenő gróf tréfás modellje 1899-ből, amit maga a miniszterelnök festett, ágya felett, pedig szeretett szüleinek képe. Az Íróasztalon az ősszel bevonult honvéd- csapatok parancsnokai hagyták hátra névjegyeiket. (Vitéz fíéhhi dandárparancsnok, vitéz Egry ezredes stb.) Magyar sirl\ant a román temetőben Emlékül egy rőzsabimbót viszek magammal a parkiról. Délután egy kis székely gyermeknek sírját kell felkeresnem a fehérszőlő román temetőben. Szülei meghagyták, hogy nézzem meg a társtalan, árva sild. A gyommal és cserjével benőtt dombok között járok kot román emlxrrrel. Keressük, az egyetlen magyar hantot. Egyik kisérőtársam megáll egy keresztfa előtt s azt mondja: ez az. A sirra ültetett .akácot régen kitépte a vihar, magjából román síron nőtt akác, de a deezka- védte cserfakeresztve vésett magyar kezdőbe-- tiik találnak: V. Gy. Dátuma: 1909 április— 1900 szeptember, A kis .1 alott alig élt néhány hónapot. Öcsém volt. Édesapám temette ide 32 éve. S .velem egy ült némán, megillető- dötten áll az a parasztember, aki 6 éves korában ott volt a temetésen s annyi idő után a sirhoz vezetett. A keresztre odatüzöm a nagy magyar halott parkjából .szakított ró- zsnhimbót... í? hogy a keg. kiadás teljesebb legyen, az erdő felől két német repülőgép közeledik s körívben zug el a fejünk felett. Az éjszakai vonat Kolozsvárra visz. VEÉGH SÁNDOR DR. tüuk volna azzal, arai jobbról-balról mellet- - tünk elmaradt, ami a környező erdők sűrűségében lapult és azzal, ami előttünk és mögöttünk volt így csak itt-ott, egy-eyy kiépített utelzá- ronál vao.it kísérődnél kerül sor komoly harcokra, amelyek néha egy-kéi óráig fel is tartottak bennünket eszeveszett rohanásunkban. A többi villámgyorsan és meglepetésszerűen ment végbe. Vagy mi leptük meg az’ ellenséget vagy — és ez tatán meg gyakrabban történt meg — az ütött rajtunk, hirtelen tűzzel árasztva el bennünket rejtekhelyéből, bogy valamiképpen gátat vessen páncélos hadosztályunk boszorkányos előretörésének. Közben, eddig méff sohasem látott jeleneteknek voltunk tanúi. Láttam egy seovjetkatonát, amint az egyik útkereszteződésnél az erdő sűrűjéből kilopakodva apró, hegyes szögeket szórt az útra, s amikor aztán az elővédként haladó motorkerékpáros lövészek gumidefektet kaptak és a legénység hozzálátott, hogy abroncsot cseréljen, gipfegyvertüzet zwli*ott rájuk. Láttam égő harcikocsi iukból menekülő vörösöket. akik csak addig futottak, amíg az eni- bermagasságu rozsba l)e nem vetettél, magukat. ott aztán megint ellenünk fordultak és a ringó kalászok védelme alatt tüzeltek ránk tovább. A széles arevonalon védekező ellenség üldözésével nem törődhettünk Számunkra csak egy volt fontos, hogy az útról eltakarodjék, A titokzatosan és gőtéién ásító süni erdők, ezer és ezer búvóhelyet kínáló cserjék és bo zótok, a végtelenbe nyúló üdén zöldelő meHinszk — füstölgő romhalmaz Egyelfen szovjet katona sem menekülhet a német csapatok harapófogójából — Veszedelmes franktirőr- hatcok a szovjet csapatok arcvonala mögött zők és a napfényben aranytengerként csillogó gabonaföldek titka nem fánk tartozott Min.szk nincs többé... Szórványosan, itt-ott tüzérség is akad utunkba Ezekkel is kemény csatát kell egyszer-másszor vívnunk, ezeket már aztán valóban nem hagyhatjuk magunk mögött. Makacs ellenállásuknál csak meglepetésük nagyobb, amikor váratlanul felbukkanunk előttük. MinszJcre már mindannyian nagyon fentük a fogunkat. Micsoda öröm még csak gondolni is arra, hogy nyolc ilyen nehéz nap után végre tető alá kerülünk, annak rendje-mődja szerint megmosakodhatunk és néhány órát nyugodtan aludhatunk is! Mdnszk azonban nagy esaslódást okoz! Minszk nincs többé... csak füstölgő, sivár romhalmaz a város helyén; szomorú és némán kiáltó vád a vörösök ellen, akik vandál őrületükben ezt tették! A város szivében egy-két vasbeton ház még áll. A kommunista párt Székhaza, posta és még néhány állami hivatal épülete. Hideg szürke, barátságtalan kőhalmazok, szinte elviselhetetlen teherként fekszenek a városon. Jártam a kommunista párt székházában. A kriptaszerü folyosók és barátságtalan hivatali szobák falairól propagandajelmondatok, nagyon is reklámizü szemléltető statisztikai ábrák, a bolsevizmust dicsőítő versek és mondások ordítanak a palota szomszédságában álló nyomorúságos deszkabódék üszkös romjai felé.. Igen, igy fest a valóság, amit eddig csak hírből ismertünk. Számunkra merőben idegen világ, de megborzongtad;!... A romok között mindenütt franktrrörök lapulnak, kemény munka inig a várost átfésül- ,iük_ és — ugv ahogy — megtisztítjuk. Alvásról természetesen szó sem lehet. Az utánunk jövő és a várososn átvonuló csapatok biztonságáért mi vagyunk felelősek. Egyenruháikat már eldobálták a vörös katonák és most a fosztogatásokból eredő polgári ruhákban bujkálnak, a romok között. Ijesztő külsejű, minden női és emberi mivoltukból kivet, között asszonyok is vannak közöttük. Mint később kiderült, Moszkvából küldték, őket ide, fegyveresen, hogy ablakok és kerítések mögül a lehető legalattomosabb módszerekkel folytassák azt a harcot, amelyet a vitágforradn- lom dicső vörös csapatai már feladtak. Káo- tikus őrületnek tetszik mindaz, ara; itt körülöttünk folyik! Néha szinte várom már, hogy mikor ébredek fel ebből a lidércnyomásos. ful- fesztó álomból... Nehéz szovjettank és vörös rajvonal a város közepén! Néhány óra múlva csapataink egy része lepihenhet. Az öröm azonban csak percekig tart. Riadó.'.., őrült iramban szovjet tehergépkocsik Iiajtanak be a városba. A jármüvekből vörös gyalogság ugrál ki. Nyomban rajvonalba fejlődnek. Hegy mát akarnak, azt azt hiszen ők maguk sem tudják. Reménytelenül oktalan vállalkozás volt és legfeljebb annyit eredményezett, hogy szegény bajtársaink nyugalmát tapintatlanul megzavarta. Hani árosán csend lett ismét... Estefelé, amikor már komolyan azt hittük, hegy mostmár végre nyugalmunk lesz, a város kellős közepén nehéz szovjet tank bukkan föl! Minden csövéből csak úgy ontja a tüzet és egyenesen a hadosztá lypanamsen okságna k tart. De a mi páncéltörőink sem alszanak ára! Legtöbben még azt sem tudják talán, mi történt, a vörös harcikocsi már lángolt A toronyból, mint valami kisértetek másznak elő az égő ruháju katonák. De nem adják meg magukat. Automátapisztolyaikat magukkal hozták! TJgy kell őket egyenkint leteríteni. Ezek a támadások nagyon is világosan ara. tátják a helyzetet: az, ahol mi most vagyunk, egészén más valami, mint amit eddig frontnak hívtak. Hajmeresztő gyorsaságunk következtében végképpen kikerültünk minden tervszerű taraadás lehetős égének a köréből. Neun vagyunk többé elől, hanem- hátul, mélyen bent az ellenség háta mögött, amely még most sem akarja megérteni, hogy sorsa beteljesedett, bekerítették„ Négyszáz zágrábi zsidót küldöttek munka táborba Zágráb, julius 17. (Stefáni.) A íu>r- vát lapok közük, hogy Zágrábban fo kozott mértékben hajtják végre a zsidók eltávolítását, miután azok nem tart jók be a reájuk vonatkozó rendelkezésekét. Az első 400 főnyi zsidó csoportot már el is indították a kötelezlő munkatáborba. (MTI.) [d /y REGGEL: , /yy KELETI UJS AH m W DÉLBEN: MAGYAR ÚJSÁG
