Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-28 / 145. szám

fCeaEmtimM —J&­Kém/szerleszállás a Földközi-tengerein Négy német repülő viszontagságos menekvése, ötvennégy óráig gumicsónakban a nyiit tengeren A berlini MN sajtószolgálat egyik munkatársa a szerencsésen megme- nekedett repülők egyikének elbeszé­lése alapján irta az alábbi riportot: Berlin, junius 27. Felhős, esőreálló áprilisi kom reggelen startoltunk egy szicíliai repülő­térről. Feladattunk amvak az angol flottaköte- léhnék a felkutatása, amely előző éjszaka Tripoliszt, bombázta. Az időjárás bizony nem a legalkakniHaabb ilyen felderítési feladatok elvetésére. Mindegy, mleg kell kisérelni még a lehetetlent is. Az időjárás egyre rosszabb lesz. Mélyen csüngő felhők kerülnek mind­untalan utunkba. Ismét azon vesszük észre magunkat, hogy egy vastag felhőréteg fölött repülünk. A gép vezetője nem sokat gondol­kodik. Elvégre azért vagyunk itt, hogy lássunk valamit. Innen nemigen fogjuk fölfedezni az angol hajókat! Percek alatt keresztültörünk a vastag, félhőkárpiton. A kép, ami most elénk tárul, ijesztően le­bilincselő. Alattunk legalább busz vagy még annál is több angol hadihajó. Csatahajók, cirkálók, torpedók és rombolók. Ezt a társa­ságot kerestük! Nem sok időnk marad a meg­figyelésre. ők is észrevették bennünket! Máris látjuk, amint három Hurricane-vadászgép az egyik nagyobb egységtől elválik és mérés*. ív. ben felénk veszi irányát! Percek múlva benne vagyunk az angol vadászok füzében. Mi is de- rekasan védekezünk. Vad csata fejlődik ki. Egi/ik dob a másik után ürül. Az egyik Hurri­cane-nel ugylátszik történt valami. Már csak keflen tüzelnek. Negyedórán át tart még a heves harc, azdán a másik két gép is felhagy az üldözéssel. Leáll a bal motor-.. Fellélegzünk. Nehéz percek voltaik, egyi künk sem hitte volna:, hogy ilyen könnyen ússzak meg. Korai volt azonban a® öröm. Még jóformán fel sem ocsúdtunk az előbbi izgalomból, máris újabb veszedelem üti fél a fejét. A bal motor burkolata alól patakokban ömlik a hűtésre szolgáló folyadék, a motor máris ld-ki hagy. Csak másodpercek kérdése és végleg le kell állania. Egy motorral semmi körülmények köpött sem ttetrfíhaifcjuk magunkat, ahhoz túlságosan alacsonyan repülünk. Nincs mit tenni, le kell száRam. Kényszerleszállás a Földközi-tenger kellős közepén; nem tartozik éppen a legkellemesebb dolgok közé. Gyor­san SO 8-t adni és pontosan meghatározni helyzetünket, ez minden, amit az utolsó pilla­natban még tenné lehet. Távirásznnk nagy lélekjelenléttel eü is végzi feladatát. Ami ez­után következik, az másodpercek alatt megy végbe. Gépünk nagy csattanássál vágódik a vízre és máris süllyedné kezd. A gumics ónokat sze­rencsésen kidobjuk, aztán nagy keservesen mi is kimászunk a süllyedő alkotmányból. A tenger hála Istennek csendes és így minden baj nélkül mindannyian elérjük bi csónakot. A csónak rosszul esett. Most felforditva fekszik a vizen. Sikerül valahogy megfordí­tanunk. Közben az élelmiszeres zacskó a ten­gerbe esett. Nagy baj... Jó öreg gépünkből mar semmit sem látni. Elhelyezkedünk a csó­nakban. Mechanikusunknak, aki a kényszer­leszállásnál megsérült, fekvőhelyet készítünk a csónak fenekén. 200 kilométerre az afrikai partoktól Körülbelül 200 kilométerre vagyunk most az afrikai partoktól. Gyenge északi szelünk van. Talan sikerülni fog... De kár is ilyen gondolatokkal foglalkozni, a bajtársafc majd csak megmentenek bennünket. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy ami emberileg lehet- séges azt meg fogják érdekünkben tenni. Miért ^csinálnánk hát gondokat magunknak? vajjon megfcapták-e a rádiogrammot?... Ezer kérdés kívánkozik az ajkakra, nem szól azonban egyikünk egy felesleges szót scan. Minden remény és hit: a bajtársak! Lassan beesteledik. Hirtelen motorzugást hallunk! Egy saját kötelékünkben Ju 88 húz él fölöttünk. Jelzőrakétákat lövünk ki. A gép azonban nem vesz bennünket észre. Tovább repül. Ez az elképzelhető legnagyobb ideg- proba, amit lei kell alianunk még a következő két nap alatt is, nem egyszer. Hallani, sőt látni gépeket, tudni, hogy itt vannak a köze­lünkben.., és mi nem tehetünk semmit, tehe­tetlenül vergődünk a végtelen vizen és képte­lenek vagyunk magunkat észrevétetná!.. Utol­só jelzőrakétánkat már regem kilőttük. Kiál­tani?... annak semmi értelme. Nem tehetünk egyebet, mint hogy fehér rongyokkal integes- siink, hogy ne adjuk fel a reményt, mint hogy varjuk a következő felbukkanó repülőgépet s mint hogy újból csak várjunk és remény­kedjünk. Isme* este lesz. Alvásról szó sem lehet. Bár csak már reggel lenne. Remélhetőleg az idő­járás továbbá» is ilyen jó marad. A nálunk lévő zsébkompaSszál és az evezőkből igyek­szünk kis jármüvünket déli irányba tereim. Lassan múlik az éjszaka... Felvirrad. A nap mind magasabbra kusaJk. A szomjúság mindmnyvmknál percről-percre kimzóbb és gyötrőbb lesz. Fáj a szemünk és kezeink is megdagadtak. Hirtelen egy gép tű­nik főt. Egyenesen félénk tart. Már lát is bentiünket. Egész bizonyosam lát! Fölöttünk kering jó dardjisr, egyszer-kétszer megbillenti szárnyait. Ami annyit jelenít, hogy minden rendben! Most lejjebb száll. Elrepül a csó­nak fölött. Megint megbillennek a szárnyak, aztán hirtelen irányt vesz hazafelé. Tudjuk, nemsokára itt lesz a segítség. Lassan áiko- nyodni kezd, amikor a láthatáron feltűnik a vizi mentőrepülőgép. Olyan közel repül el fölöttünk, hogy szánté érezzük szárnyának szelét és mégsem lát meg bennünket. Kétség­beejtő állapot! Mindien hiába a gép dolgavé- gezetlenül száll tovább! Később még egy gép érkezik. Csodálatosképpen a sötétség ellenére is nyomban ráakad apró kis jármüvünkre. Nagy csatfamással csomag vágódik mellet­tünk a vízre. Odaevezünk. Ennivaló! Sajnos a vizespátack az esésnél' megrepedt és a vilá- gitórakéták, amelyekre most oly nagy szüksé­günk lenne, szintén kicsúsztak valahogy a eso­Kolozavár, jrmíue 27. Aacint néhány nap­pal ezelőtt már megírtuk, a Magyar Házi­ipari Központ erdélyi kirendeltsége, amely Kolozsvár székhellyel működött, julins else­jével feloszlik, Értesülésünk szerint, ennek a kirendeltségnek a megszüntetése távolról sem jelenti azt, mintha a Háziipari Köz­pont a jövőben nem adna meg minden tá­mogatást az országszerte igen nagyra érté- kelt erdélyi házi- és nép-iparnak. Mindösz- sze arról van szó, hogy az a munkakör, amelyet eddig a Magyar Háziipari Központ kirendeltsége betöltött, ezentúl más szerve zetre hárul át. Értesülésünk szerint komoly formában foglalkoznak azzal a tervvel, hogy az erdélyi háziipar termelésének egységes irányítására, a nyersanyagellátás megszerve­zésére és a kész háziipari termékek értéke­sítésére, a Magyar Háziipari Központtal Kolozsvár, Junius 27. A kolozsvári Egyete­mi Könyvtár kiállítási termében néhány na­pig az o]asz kultúra kolozsvári emlékei sora­koztak egymás mellé. Az Erdélyi Muzeum, a katolikus líceum, valamint a református ée unitárius kollégium birtokában levő ősnyom­tatványok, könyvek és képek emelték az Írott szó és egy több évszázados barátság bizonyí­tékainak templomává ezt a termet, amelynek küszöbén áhitatos sziwel lépett be minden látogató. Régi megsárgult levelű, kifakult irásu nyomtatványok, könyvek vezetik a belépőt egyik asztaltól a másikig. Végig kell nézni valamennyit, úgy ahogy ide kerültek Velen­céből. Firenzéből, Rómából, Fáduából vagy Manluából, hiszen mindenüknek története, sőt történelme van. Bullák, okiratok, levelek... Az első csoportban levelek sorakoznak, „melyek az ősi olasz—magyar kapcsolatról tanúskodnak Itt van a pápai bulla, engedély az erdélyi búcsúk megtartására 1600 tájáról, a karmelita és- az Ágoston rend szabályai. Ezeket a kolozsvári domonkos-kolostor ré­szére Írták át az eredetiből 1518 december 4-én. Itt van II. Ulászló két nemes levele, mindkettőt Deüderius Italicus festette. Az egyiket Schirmer János brassói lakos kapta 1507-ben a másikat Cseh János 1514-ben. Melletük X. Eeó pápa kiváltságlevelét láthat­juk, amelyet 1518-ban a kolozsvári minoriták részére adományozol*. Itt csodálhatjuk meg az erdélyi oklevélírás egyik legszebb és leg­értékesebb példányát, amelyet Rákóczi Zsig- mond fejedelem adományozott Gyulafehérvári Pál udvari r';i;erfestének. Nemesi kiváltsá­maghől. Az éjszaka «mberfoîenfil hideg. Két­szeresen szenvedünk a forró nap után. Mintha a tenger ie mozogni kezdene. Egyik-másik hul­lám könyörtelenül átcsap csónakunk széles peremén. Még jobban fázunk és most nem is tudjuk ruháinkat megszántam. Az evezők lapátjaim kísértetiesen világitő polipok csüng­nek. Körös-körül mélységes csend és nyuga­lom, csak a hullámok egyhangú játékát hall­juk, amint csónakunk peremét pacskolják. Az égbolton milliónyi csillag ragyog. Mi pedig fogvacogva és reménykedve várjuk a hajnalt... Megmenekülünk! Először jut komolyan eszünkbe a halál gondolata!... Aztán elűzzük magunktól ezeket a rémeket. Felvirrad a harmadik nap is. Vaj­jon mát hoz?... Egyik óra a másik után múlik. TTgy déltájbam végre möbosraugás! Ismét egy Ju 88 a mi csoportunkból. Nyom­ban megtalál bennünket. Fáradhatatlanul kö­röz fölöttünk. Csak fussa a benzinje, amíg a segítség megérkezik, ez most a fontos. Nem­sokáig maradunk kétségben. Negyed óra múl. va miár határozottam hallatni a vizirepülögép nehéz motor jainak mély bugását. Néhány perc é=; máris ott köröz a Ju mellett. Most lejjebb száll, aetán még lejjebb. Végre nagy csalin nás és az óriási madár ott terjeszkedik már alig pár méterre tőlünk. Eáradt, dagadt kéz­zel ragadjuk meg az evezőket. Csak nehezen jutunk élőre. Még 10..., még 5 méter. Aztán segítő karok nyúlnak felérik,. Megmenekül­tünk! (Dr. Sz. L.) szoros kapcsolatban, különálló erdélyi házi­ipari szövetség alakuljon. Tudomásunk eze­rint ennek az erdélyi szervezetnek az életre hívására eredménnyel biztató megbeszélések folynak az illetékes személyek bevonásával. A Magyar Háziipari Központ nemrégiben, vitéz Keresztes-Fischer Ferenené elnökleté­vel megtartott közgyűlése dr. gróf Bethlen Láfizlónét egyhangú határozattal alelnökévé választotta meg. Gróf Bethlen Lászlőné, a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségé­nek „Pitvar“ háziipari szakosztálya élén már évek éta igen eredményes munkát fejt ki az erdélyi háziipar megszervezése terén. Ebből a megválasztásból arra következtethe­tünk, hogy az erdélyi háziipart felölelő és irányító uj szervezetben a Pitvarra igen je­lentős szerep văr. gokat tartalmaz ez az okirat. A rengeteg levél között ott látjuk Szamosközi István, az er­délyi történetiró leveleit. 1592-ben Páduából írogatta haza ezeket Vannak itt bőven becses, régi levelek. így gróf Gyulai István tábornok feleségéhez cím­zett levelei. Olaszorszából küldötte ezeket húsz esztendő alatt az ott állomásozó tábor­nok. De itt vannak Savoyai Jenő herceg gróf Teleki Pálhoz irt levelei az 1715. és 1730 kö­zötti évekből. Geese Dániel, gróf Teleki László és Ujfalvi Sámuel Rómából irt levelei. A legérdekesebb levelek közé tartozik gróf Kun Géza és Gubernatis Angelo tudósok le­velezésének darabjai az 1800-as évek végéről, A pádttai kolerajárvány — egy ma­gyar naplóban Az Olaszországban járt magyarok naplói között ott találjuk a Vass Pál főhadnagy fel­jegyzéseit. Naplójában, amelyet 1814-től 3836- ig vezetett, leírja az 1836-os nagy páduai ko­lera járványt. Báró Wesselényi Miklós 1836-ba® júliusá­ban ezt Írja naplójában: — Nyájas ezen változás, de megvallom fáj­dalommal váltam meg a' vadon keliemeteitöi, oly jól érzettem magam ott, mint anyai em­lőből szívtam a’ természet rengetegségéből a' lelket emelő érzések örömeit, rokonul hatot­tak reám a' roppant kép gygasi vonásai, 's tágult kebelem. Milyen világosan mutat rá az a néhány sor arra a honvágyra, amely a hazája után áhí­tozó világjáró Wesselényi Miklós bárót kí­nozta. Olaszországból Tirolba utazott és a történelmi nevezetességű Brenner környékén szr,ki’.<i: ki lelkiből ezek a beszédes sorok. Î 9 4 1. J V M 1 V $ zfü Garibaldi magyar légiójának zászlaja Az egyik sarokban a Garibaldi szol­gáló magyar légió tépett, szín ebagy ott lója áll. Rajta a frigjai sapka és alatta „egyenlőség-szabadság“ felirat áll. Ehhez a zászlóhoz tartozik két kép is, az egyiken Ga­ribaldit örökíti meg két magyar törzstisztjé­vel Türr Istvánná] és gróf Teleki Sándorra], a másik festmény Pagliano müve és gróf Teleki Sándort ábrázolja. Az ősnyomtatványok tárlata Az „ősnyomtatványok“ a következő csoport. A kiállított könyvek fölött a XVT. század de­reka körül készített Grimani-féle Velencei Breviarium miniatűr hasonmásai foglalnak helyet. Ezek a miniatűrök az év tizenkét hó­napját ábrázolják színesen, annyira élethűen, hogy a néző percekig nem tud szabadulni ha­tásuk alól. Alattuk látjuk Plinius 1476-han kiadott Naturalis Históriáját. Kézzel Írott iniciálék díszítik, Valerius Maximus 1488-beli történeti anekdota gyűjteménye. Szent Ágos­ton „De civitate Dei“ 1489-ben,, Velencében kiadott, munkája, egy 1489-ből származó csil­lagászat Aquinói Szent Tamás 1490-es ,,Sum­ma Teologia«“ c. müve, Albertus Magnus munkád, Dante gyönyörűen illusztrált 1491- ben készült „Divina Comedia“-ja, Quintilianus szónoklattani munkáinak egy része, Savana- rola munkái szintén nagyszerű darabjai a ki­állításnak. A történetírók közűi He.rodotos, Iivius, Diodorus Siculus, majd a klasszikus költők: Cato, Cicero, Julius Cézár. Seneca, Ovidius Naso, Tibullus, Catullus munkái Mellettük Ferentius 1515-ös kiadású vigjáté- kai és Aristoteles bölcsészeti munkái. Könyvtáblák gyönyörködtetik a látogatót: 1500 évbeli olasz kötések. Egy Aldus Mano- tius Velence egyik leghíresebb nyomdásza műhelyéből kikerült könyve* horgonyon te­kergő ha| díszít, amely annak a nyomd ■ - a jelvénye volt. Hajdani magyarok müvei A kővetkező csoport a magyar szerzők Olaszországban kiadott munkái. Itt látjuk Temesvári Felibárt egyházi Írásait, majd egy i595-böl származó könyvet, amely az öt leg­előkelőbb nyelvnek: a latinnak, olasznak, né­metnek, dalmatának és magyarnak szótára. Emlékiratok mellett itt látjuk Basta György­nek hadtudományi munkáit 1614-ből, Vete­rán! munkáit (Erdély katonai parancsnoka volt az önmálló fejedelemség megszűnte után), szintén itt találjuk. A vatikáni magyar okirattár egyes darab­jait, Mátyás király és a pápák levelezését, az erdélyi pápai követek jelentéseit az 1592. és 1600 közötti évekből. Galeotti Marcio Mátyás királyról szóló könyvét is megcsodálhatjuk. Vaniiak újabb könyvek is.» A sok régiség között uj könyvöket is talá­lunk a kiállításon: magyar könyveket olasz fordításban és olasz könyveket magyar fordí­tásban. Közöttük van Hóman Bálint ^Ná­polyi Anjouk Magyarországon“ oimü könyve, amely az Olasz Királyi Akadémia nagydiját nyerte meg. Vannak olasz könyvek a legen­dás hirü „Brassäi bácsi“ könyvtárából és ime, Ml találjuk a legújabb könyvek között Nyirö Jóaeef „Novelle transilvane“ címmel kiadott olaszra fordított legszebb novelláit, egy Ady fordítást, Kosztolányi ,,Nero“-ját és — ami nem maradhat el — ,,Az ember tragédiáját“.-* Templom ez valóban, mint ahogy beveze­tőnkben mondottuk. Olyan templom, amely­nek köveit két régi, dicsőséges nemzet szel­lemi nagyjai hordták egybe a amelynek oltá­rán az olasz—magyar barátság tisztafényü és olthatatlan lángja lobog... F. JAGAMA8 Üld Szigorú Éniézltedésel*©! hozlak a horvátországi zsidóik eSIen ZágTáb, junius 27. (Ştefani.) A Foglavnik csütörtökön reggel rendeletet irt alá, amely nagyon szigorú büntetést helyez kilátásba a rémhirterjesztőknek. A rendelet olyan ren­delkezést is tartalmaz, amelynek értelmében a Horvátországban lakó zsidókat egyetemle­gesen vétkeseknek tekintik ezekben a bűn­cselekményekben, valamint a lakosság rend­szeres élelemellátását megnehezítő üzérkedé­sekben. A rendeletben kilátásba helyezett büntetéseken kívül gyüjtőtáborba küldik a zsidókat. (MTI.) — Mise világitó Szent Gergely tiszteletére a kolozsvári piarista templomban. Az érde­keltek tudomására hozzuk, hogy a világító Szt. Gergely tiszteletére bemutatandó szoká­sos szent mise junius 28-án, azaz ma szomba­ton délelőtt 10 órakor lesz a piarista templom ban. Ugyanott délután 7 órakor litánia. Különálló erdélyi háziipari szövetség alakul Az olasz-magyar barátság jegyében &múlt századok szellemi kincseiI tárja fel a kolozsvári Olasz Kultut- intézet kiállítása Letűnt időkről beszélnek a régi nyomtatványok, okiratok és levelek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom