Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-15 / 134. szám

19 4 1. J V M MVS IS J&n»Okr«tt A MI HABOSUNK Gioţpmni Papim* t ae cfaes iro­dalom egyik leg r agyogóbb toUu mestere irta az alábbi figyelemre méltó cikket a fasiszta Itália most folyó háborújáról. Ez a bábom, amelyet jpoefc Olaszország Kémet országgal vállvetve küzd végig, egyike európai hivatásunk első próbatételeinek. Ak­kor, amikor Olaszország 1848-ban, 1859-ken, 1866-ban és 1915-ben aaembeszálít a Habs­burgok biroíMmával, ezt eteősorten sajátos nerszeti okokból tette: aeéit, hogy megteremt­se nemzeti egységét, amelyek földrajzi fek­vésüknél, nyelvüknél ás cávifeáciúj tásnál fog­ra isteni jogom is olaszok voltak. Ma azon­ban, amikor először vette fel a harcot az angol világhíreid alommal, amely sokkal hatal­masabb, mint, az osztrák volt, erre a küzde­lemre nemetak saját érdekei késztetik. Európa egységét nein lehet egyik napról a másikra a vátézságpek és ezerencsónek vala­milyen csodájával megteremteni, hanem ez csak fokozatosan valósítható meg. Először is ţa. akadályokat kell eltávolítani. Az európai Egységnek első és legsúlyosabb akadálya az angol birodalom hegemóniája; s Itália 1935 óta oly bátran állott ki ezzel a hegemóniá­val szemben, hogy fellépése egyenesen, vak­merőségnek látszott. Angliának, amely nem egyéb, mint a földteke Mz.-úlanányo!sásara ala­kolt kontóiénsközi közösség legfőbb bizott­sága, nincsen érzéke az európaiság iránt, nin- «senek európai célkitűzései s igy mindig szem­beszáll* minden olyan kísérlettel, amely en- -iek az egységnek a megteremtését tűzte ki célul. Makacsul sserubeszáílt II. Fülöp Spa- nyolországával, I. Napoleon Fnameiaországá- vo 1, mint, ahogyan most is szembehelyezkedik Hitler Németországával és Mussolini Olasz- országával. Európában, mint mindenütt, csak üatefcMeket lát, akiket ki lehet zsarolni, csat­lósokat, akiknek parancsolni lehet, szolgákét, akiket fel lehet áldozni és zsoldosokat, akiket te lebet gyilfcoliatni. A kis nemzetek iránti „szeretet«“ nem egyéb, mint a nagy nemze­tektől való félelem: félelem azoiktól a nem­zeteiktől, amelyek egy konfcinentéli« szövetség élére áshatnának — m az egység szükségsze­rű fázisa •— s igy veszélyeztethetnék egyed­uralmát és biztonságát. A Népszövetség Nagy-Britanraß égisze alatt nem volt egyéb, másít egy biztosító társaság, amely az angol fölénynek ás báeíonságánlB'k a biztositásóra alakult. Ez az igazságtalan tár­saság igazságos módon bukott el. Akkor, amikor Olaszország a brit hegemó­nia ellen küzd, nemlcaak önmagáért, hanem egész Európa érdekeiért harcol. Sz a háború, amelyet Olaszország Angliá­val vív. birodalmi, de nem imperialista há- bőm. Gyarmatosító munkája, mint mindenki tudja s a statisztikák is bizonyítják, nőm kizsákmányolásra irányul, hanem éppen ellen­kezőleg: áldozat a nemzet érdekében. A biro- dfiJom meghódításé,, a birodalom védelme nem önző. hanem tegadhatatlanwl altruista vállal­kozások. Nem vagyunk — miként a régi imperia­lista »épek — uzsorás és spekuláns nép, ha­nem civilizációt terjesztő oarazei vagyunk. Itáliának, amely utolsónak érkezett a nagy­hatalmak közé — nem saját hibájából — eee- kqhi morzsákkal kellett megelégednie azok mellett, akik szerencsés módon és ravaszul megelőz lék: olyan területekkel kellett megélé- spdnie, ahol sok volt a munka és pénzügyi áldozat, d» nagyon kevés a haszon. Afrikában 1855-től kezdve fiainak ezreit áldozta fel, tiz- rmlbárdokat kötött el, anélkül, hogy a hozott szörnyű áldozatok századrészét is sikerült volna kárpótlásul visszanyernie. Itália, amely maga is szegény ország, mindent elkövetett a szegény országok félten fűtése és civilizációja érdekében. Itáliának, amely hős és kitartó harcosoknak és földműveseknek a hazája, csak hegyek és sivatagok jutottak osztályrészül; te­rületek, ««Melyeknek meghódítása és megmű­velése súlyra áldozatot követei és so!:’ 1 több véráídozwtot. verítéket és pénzt, mint naás hadaknak birtokai. Csak a jövő, a nem is na­gyon közeli jövő fogja igazolni gyakorlati és gazdasági téren nagy áldozatainkat. Ez a mi áHitófagos imperializmusunk bizo­nyítéka Olaszország nemeslclkiiségének és bő­kezűségének. Civilizált nemzet vagyunk, amely esért mozdult meg, hogy a civilizációt a ke­vésbé müveit nemzetek között terjessze. Ha nem is vagyunk gazdag nemzet, mégis bőke­zűen osztogattuk és osztogatjuk a javakat a nálunknál szegényebb népek számára. Olasz- ország, amely a Birodalmat az angol biro­dalmi erők ellen védi, nem kapzsi kapitalista ország; nem zsíros hasznot hajtó iparválla­latait védi, hanem jótékony és áldozatkész ország, amely immár megszentelt jogaiért fo­gott fegyvert s azért a helyért küzd, amely a nap alatt megilleti. Ezt a háborút, amelyet Itália Angim ellen v»t eeynoi g£U£. líié&ié*. elő. Ha jói iUtígl.­gy*#*,. ez WM, egySb, mint, a XX. század re- rfánsa a XVIII, századdal szemben. A XVII. századig Itália — legalább részben — meg­őrizte szellemi hegemóniáját Európában. A XVIII, században kezdődik és válik valóra mi ad az, ami az ugymeveaett modem civilizá­ció kialakulására vezetett. Mindez Itáliával szemtan, rajta hívül, ellene történik. A XVIII, században bekövetkezik a felvilágoso­dás forradalma, amely a deázmust áHitja a kereszténység, a sasibadkőmüveeséget a kato- Efcas egyház, a fHankropiát a szeretet és az ateizmust a lát helyébe. A XVIII, század­ban következik: be a® ipari forradalom Ang­sában s ez o kapitalizmus kialakulására ve­zet; ezután jön létre a pkitokratikus érdek­közösségek önkényuralma s mindez a földmű­velő, kisiparos és szerény erőforrásokkal ren­delkező Itáliának kárára van. A XVIII. s;á. zadban játszódik le az amerikai és a francia forradalom, ezek teremtik meg a demokrácia mítoszát az évezredes olasz hagyománnyal szemben. Álszent és illúziókban élő demokrá- cia volt ez, amely lassanként a, pénzfejedel­mek despotizmusává fajult el, olyan önkény­uralommá, amelyet a tömegek tűrte,tét fjen anarchizmusa mérsékelt vagy súlyosbított.. Végű! a XVIII, századiján robban ki a ro­mantikus forradalom, amely egy, a klasszikus elvekkel ellenkező művészi felfogáshoz veze­tett: ez a felfogás szembenállóit mindazzal, ami a® antik Róma nagyságát létrehozta és az olasz reneszánoot életre keltette. Ha jól megfigyeljük, mindezeknek a forra­dalmaknak elved az angol-szász világban jut­nak először érvényre s mind Itália kárára voltak. Párizs elhomályosította Firenze fé­nyét, London híre háttérbe szorította Ro­máét ; a szoba dkőmü ve -tóg a római egyház örökségére áhítozott; úgy látszott, hogy a templomokat a parlamentek váltják fel; a hamis gótika megtagadta Brunelleschi* és Palladiot, Vcigiliust Ossian, Petrarcá.t Young szorította háttérbe. A jeleníti háborút a visszás demokrata komédia, a plutokrata önkény, a szabadkő­műves páholyok és a zsidó szellemi., bomlasztó. erői, a roman ticizmus végső degeneráiódása ő bomlása ellen folytatjuk. Ez most reváns, az olasz intézményeknek és értékeknek a revánsa a XVIII, szájad angol-franci a reakciója és bomlasztó tönokvéaei ellen. Ez a liairc. azért folyik, hogy visszaszerezizük civilizációnk szá­mára a vezető helyet. Minden olasenak .szán eiőti kell tartania, sasit különbé* úgy» tiid, vagy tudnia kellene minden otesznok, Hogy ezt a Háborút nem ér­zelmi okokból vagy kalandkeresésből vívjuk, hegyeimnek a háborúnak nincsen dinasztikus vagy pártpolitikai célja, ez a harc elkerül­hetetlen és halaszthatatlan, volt. Olyan hábo­rú ez, amelyet azoknak a nepeknek kapzsi makacssága ás átesem* módom véghezvitt túl­kapásai idéztek elő, amelyek a> világ terüle­tének és erőforrásainak kétharmad részét bir­tokolják; az igazságtalan, áldozatokra kény- szeritebt népek háborúja ez az igazságtalan módon privilegizáltakkal szemben; olyan harc ez, amely Európában és a többi kontinensen ae osztó igazságnak fokozottabb mértékben való érvényre juttatása érdekeljen folyik. Egyszóval, a dolgozó népek háborúja ez a hasznot huzó népekkel .szemben, a jó euró­paiak háborúja a kozmopolitákkal szemben, az ogységbe tömörült népeké a ■széthúzó né­pek ellen; a jövő harca g rtVu.lt ellen. Ez a háború számunkra nemzeti -háború! Az olasz Risorgimento nenn ért végett 1870-ben. amint azt naiv módon a régi tan­könyvek hirdették, hanem ismét elkezdődött 1915-ben, 1922-bon és 1935-ben. Minden áldo­zni és győzelem ellenére; sem valósítottuk meg földrajzi egységünket ■— gondoljunk csak Korzikára és’Máltára —-"s; nem vagyunk még a. teljes szellemi és társadalmi függetlenség birtokában sem. Megszata dúltunk a mítoszok és a nemoliasz politikai rendszerek szolgasá­gától, amely rendszerek az1 olasz természettel ellenkeztek. Most visszatérünk a latin, a klasz- sziku* értékekhez, amelyek néggyé lettek ben­nünket Caesar korától Michefengelo koráig. Libia és Etiópia megszerzése; az önellátásért folytatott küzdelem megvetették gazdasági függetlenségünk uj alapjait. De még mindig tengerünk foglyai vagyunk, még mindig fizetnünk kell ajz egoista nemze­teknek mindazokért a javaikért, amelyek a modern élethez szükségesek. A mostani há­ború tehát függetlenségi és szabadságharc, olyan harc, amely valóra váltja és betetőzi a Risorgimcntót s ezzel együtt fokozza a Biro­dalom erejét. Ez a kemény és hatalmas ki­terjedésű háború, amelyet népünk az összes hadszínterekéin, w katonai, a szellemi, a gaz­dasági frontokon, oly lelkesedéssel harcol vé­gig, Itália sorsát egy századra fogja eldön­teni, el fogja dönteni fiainknak, unokáinknak, az .„egész Itália - ölteni megtestesített civilizá­ciónak közelebbi és távoli jövőjét. Ez a. bábom tehát számunkra szent és döntő fontosságú, ez a háború- dönti el hanyatlásun­kat vagy haladásunkat. - ‘Ha> néni akarunk visszatérni a XIX. század lemondó Olaszor­szágéhoz — s mindenkit szégyen pír fut el «nek még a gondolatára is —, feltétlenül szükséges, hogy Olaszország' győzelem árán legyen, európai hatalomból vü/íghatolómmá. • -m Mh.PIT ELET. A főtéri ’díszes 'könyvsátrak "helyét tegnapról mára felváltotta a mézespo­gácsák ütött, kopott, foszlad-ozó pony váju sátra. Ahol három napon keresz­tül os uj magyar élet magvetői szór­ták szellemük termésének legjavát, ma mézespogácsát lónálgatnak a vásár­váró asszonyok. A járókelők közömbös arccal haladnak el a- sátrak mellett s alig áll meg valaki. Mi az? — hát már n incsenek szerelmesek?... Ma már nem üzen szív a szívnek szívesen ezekkel a tükrös- mézeskalácsokkal? ... Pedig, be szépek s be vidáman vvritók ezek a» üzenetnek szánt mézeskalács-szivek. Csupán egykét katona áll meg a sátor dőlt, de megállásukból nem születik vásár, csupán alku,. Pedig micsoda közönsége volt minap- jóban a főtéri sátraknak. Azoknak a másik sátraknak, ahol könyvet árultak. Fiatalok és vének vonzódtak a köny­ves-sátrakhoz, mint ormótlan .vas a mágrfespatleóhoz. Valami vonzotta őket s a vásárlási kedvnek nem. lehetett el­lent állni. A szellem> a magyar szellem vonzereje volt az, ami megállított a könyves-sátrak előtt fiatalokat és vé­neket. Talán azért nem kél most a po­gácsa ezekben a sátrakban. Nem, még az sem, amellyel szív üzenhetne szív­nek szívesen. Mert a szivek könyvek­kel üzentek egymásnak... Szét kellett csak nézni kicsit s már meggyőződhe­tett az ember, hagy sok-sok szerelmes ezen a tavaszon könyvvel üzent szerel­mesének ... Megvásárolta a könyvet s a dedikációt beíratta a könyv Írójával, Fogy annál értékesebb légijén. Én lát­tam Móricz ZsigmOndot, amikor nagy, nagy komolysággal belckanyarinioita nevét könyvébe s még alájá ezt is oda irta: „Emlékül sok szeretettel Jutká­nak az első szabad kolozsvári magyar könyvnapkor. 1941. jun. 10.“ És láttam a többieket, Sinka Istvánt, Erdélyi Jó­zsefet, amikor ők is olyan nagy komoly sággal írták be á már előre megszöve­gezett szerelmes üzeneteket könyveik­be, hogy csupa mosolygós, derű volt MEGNYÍLT a Dr. Mátyás Pensio BUDAPEST, Vili. RÁKÓCZI-UT 5 SZ. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Eqvdqvas szobák 6'— P-tőI 12-- P-ig Kétáasas szobák 9“—P-től 18‘—P-ig fl visszacsatolt terü­leten lakó kedves vendégeinek szoba- árkedvezmény. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak KOLOZS •OBI Hideg, meleg folyóvizes szobák. Elsőrangú konyha, diétás étke­zés is. Felvilágosítás, szobaelő­jegyzés, prospektus. — Fürdő- igazgatóság, Koiozs. Telefon: 5 látni. A szerelmes firu vagy leány pedig boldog izgalommal rohant az ajándék­kal, az emlékkel ahhoz, akinek üzenete szólott. A vérnek pedig unokáiknak vá­logattak s vásároltak könyveket. ,,Ae én kicsi unokámnak“ — dedikált attak a könyv szerzőjével s ezen a kolozsvári könyvünnepen még Sinka Istvánnak *s volt unokája, holott még ő is fiatal, majdnem unoka, csupán a nyomorban s a szenvedésben vén ... A könyv gondolkozni tanít. De gondolkozni tanít maga a könyv­vásár is. Különösen az ilyen könyv­napi vásár, amikor szemünk előtt zajlik le a könyv eljutása az ol­vasóhoz- Itt láthatja az ember, hogy ki vásárol könnet és hogy ki müyen könyvet vásárol. A könyvnapi vásárlók közül a magamén kívül egynek sem is­merem könyvtárát, de azokból a. müvek­ből, melyeket e három napon, vásárolt, meg tudom ítélni. Megfigyeltem szinte sátranként és vevőnként, iogy a kolozs­vári Magyar Könyv ünnepén csak­ugyan a 1magyar könyvek keltek, legin­kább s szinte azt is ámíthatnám, hogy csakis azok keltek. És van ebben vala­mi vigasztaló, öntudatot, magyar ön­tudatot megerősítő. Hiszen jófor­mán még egy évtizede sincs, hogy a, magyar iró valami belső klkikényszar és felelősség folytán számot vetett előbb azzal, amit leírt. Magába, nézett előbb s aztán népére esett tekintete. Meglátta árva magát s elárult népét, aztán azd mondta: — Most pedig elég legyen az írástu­dók árulásából! Avatatlan lélekkel ne nyúljon senki az én népem leikéhez, sorskérd cselhez. Ez csakis rám és né­pemre tartozik... Voltak, akiit kétségbe vonták e ko­moly és komor felismerést. Különösen a könyvkiadók voltak azok, akik hiuao- dóztak az ilyen hangú könyvek és' tanul mányók kiadásától. Nem üzlet — mond- ták — és lehet, hogy igazuk volt, csú­fján azt nem vették észre, hogy az el­némított íróknak is igazuk van. Örök igazságuk, amely előbb vagy utóbb hangot fog találni s ez a hang tulhar- sogja még az általuk félrevert haran­gokat is. Mert az öntudatra ébredt írók mégiscsak feltörték a gyommal benőtt magyar ugart és elvetették szellemük legjavát. Ady Endre verseit nem értette meg kora, de jött Szabó Dezső s elmon­dotta ő prózában, amit a rímekből nem értemek meg. És az ő feltört barázdáján jöttek sorba a fiatalok. A termést még ők sem arathatták le, hiszen számukra is maradt még megkésett szántani való a magyar ugaron, de már hiába jött jég-verés, megnemértés, az elvetett mag csirát hajtott a lelkekben. Az egész lá­tóhatáron kezdett kivirradni s ma már ott tartunk, hogy melegít az öntudatra ébredt Magyar Szellem napja. Melegít és erőt, magyar nemzeti öntudatot ad. Nem üzletet szimatol, hanem lelkeket akar hálójába keríteni, hogy aztán so­ha szabadon ne engedje. Szent ez a rab­ság s hogy hányán vették lelkűkre bi­lincsét, vigasztaiáan megmutatta az el­ső kolozsvári könyvnap •.. Azok pedig, akiknek könyve ott ma­radt a sátorban, ezúttal igazolást, íté­letet kaptak. Igazolást és ítéletet arról, hogy nem elég magyarul írni, üzleti számításból szép és könnyfakasztó dtíl- gokat kiagyalni. A magyar élet és a magyar irodalom ma egyek és azok is maradnak immár örökké. Aki ezt meg nem érti: áruló. Az árulót pedig kikö­zösíti magából mind a lélek* mind az élet. És kell-e ennél méltóbb, súlyosabb büntetés és bünhödés? ... Népitélet ez, ősi és ösztönös, amely ellen nincs fel­lebbezés. BÍRÓ JANOS •ló állta óa jó 'hirdetéseid alapja a Jó 'üzletmenetnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom