Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-01 / 76. szám
2ÍVÜL ÉVFOLYAM, 76. 8Z~J3i. KiiirrJSrsm î> A gyermek és a zene Miért tanulunk zenét egyre kevesebben? - A rádió• lóz tünete — Érdekes tanulmány arról> honnan véljük zenére a gyermeket ? " Ha jól emlékszem, a jubiláló Kosztolányi ragyogóan megirt karcolatai közt olvastam: veröfényes nyári délután az Író átsétál Budára, csöndes árnyékos uccákban kószál, kétoldalt gyönyörű kertekben ívillák sorakoznak s a nyitott ablakokon keresztül egyszerre csak zongorahangok .csendülnek meg, valaki botorkáló ujjakkal a c, d. é, f, g, á-t kopogtatja, önkénytelenül belecsodálkozik az irÓ, hogy ma, a csúcsteljesítmények korában, mikor a zeneirodalom remekeit naponként hallgathatjuk rádión keresztül és hangversenyeken, akkor valakiben Ilyen hősi elszántság lakozzék és a sok utolérhetetlen művész láttára nem veszítve el bátorságát, odaül ügyetlen ujjakkal a billentyűk elé! Ebben a kurta írásban is tisztán tükröződik a ma divatozó felfogás: a ki nem emelkedő tehetség, akiben nincs meg az odahivatottság Isteni szikrája, az hagyjon békét a hangszereknek, kár a rápazarolt fáradságért. így szól a Kényelmes és egyre jobban hangoskodó vélemény. Pedig gondoljuk csak el, nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy jobbmódu családokban a gyermekek valamilyen hangszert, különösképpen zongorát vagy hegedűt ne tanultak volna. Hozzátartozott a gondos neveléshez, Valósággal divat volt, kötelezte a szülőket és nevelőket. De úgy tűnik, mintha azóta éles fordulattal az ellenkező nézet kerekednék felül. E kétféle felfogás ütközőpontjában pedig ott áll a zeneileg készületlenül maradt, éneklő zenélő ösztöneiben satnyuló, kárvallott gyerek. Á rádió-láz tünete.. Manapság mindenütt kora reggeltől a késő éjszakai órákig zeng, ordit, recseg a rádió. A leadóállomások műsoruk kétharmad részében zenét közvetítenek. Számtalan antennatorony zuditja, önti magából a zenét az egész világon: bécsi keringőt, Handel-orató- rlumot, cigányzenét, Beethovent, Puccini-operát. Egy- ra-másra, válogatás nélkül, S ahol régente nagy kedvvel gyűltek össze kis házi muzsikálásra, ott most por lepi a félretett hangszereket, mert estére talán Bécs- ben Toscanini vezényel. Kinek jut eszébe ilyenkor, hogy hangszert vegyen a kezébe, amikor a maga előadásánál annyival tökéletesebb formában hallhatja a müveket, „A rádió elterjedtsége elvette a közönség nagy rétegétől azt a meggyőződést, hogy aktiv zenélésre is szükség van“, — állapítja meg egyik budapesti zene- pedagógus, Pedig a rádiótól nem ezt vártuk. Becsapódtunk volna? Mindenesetre becsapódtak azok a pedagógusok, akik ma a zenét tanulók számának k tasztrófálls csökkenéséről panaszkodnak. De kár volna félreverni a harangokat. Mindez nem lehet egyéb, mint átmeneti baj, múló tünete a rádió-láznak^ Más, kevésbé helytálló magyarázatok helyett, tényleg legtöbbet a rádió rovására írhatunk. Ami még nem teszi kétségessé azt a véleményt, hogy a már-már mérték nélkül áradó zene, amely a rádión keresztül a füleket tömi, végeredményben mégis a zene malmára hajtja a vizet. Egyre újabb tömegeket kapcsolva be, növeli — horizontális értelemben — a zenekultúrát s remélhetjük, hogy a további fejlődés során az elmélyítést is szolgálni fogja. S akkor újból rájönnek az emberek, hogy csak azok előtt nyitnak meg a zenei élvezetek legmélyebb titkai, akik maguk is muzsikálnak, A frissebb szellemű zenepedagógusok nemcsak a rádió hatásában kutatják a hibát, nem is Írnak minDe drága Anyukám ! Kereskedőnk nekünk csak önzésből beszél. Meggyőződésem mindennél többet ér. — A Record cipőkrémnek szépségben, jóságban, olcsóságban; párja nincs az egész országban. Ha kereskedőnk nem akar Record cipőkrémmel kiszolgálni, a gyári lerakatnál: Cluj, Maniu ucca 22 sz. alait, 30 százalékkal öles bban fogom megtalálni — Továbbá öt üres aecord-dobozért egy teledoboz Record cipőkrémet és egy meséskönyvet fognak ott ingyen kiszolgálni. dent a leromlott gazdasági viszonyok számlájára elsősorban önmagukra vetnek. A hangszertanitás most gyakorolt módszerét okolják. Ez a módszer szerintük elsikkasztja a (lényeget. Igaz, hogy adhat kitűnő tech nikai tudást a növendéknek, de a hangszer ismerete csak félmunkát jelent. Fejleszteni kell a gyermekben a zenei érzéket, a ritmusok és a dallamok világába magát belérzö muzikálitáet. A legbiztosabb technika is elhanyagolva —• könnyen lekopik, úgyszólván letörlődik az ujjakról. A muzikálitás kifejlesztése mindenkor meghozza a maga kamatait, maradandó gazdagodást jelent. Érdekes tanulmány & zeuei nevelésről. Idevágó érdekes tanulmány fekszik előttem. írója Molnár Antal, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára. Igazán röviden, mindössze 32 oldalon biztos Útmutatást ad a gyermek zenei nevelése tekintetében. A legélvezetesebb benne, hogy mint valami tükörben pompásan szemlélhetjük saját zenei fejlődésünk történetét, gyermekkorunk szerencsés zenei benyomásait és a végzetes hibákat. Segítségével pontosan felmérhetjük, mi van bennünk lerontva és mi maradt meg épen zenei adottságainkból. Molnár Antal kiindulási pontja: minden ember zenei tehetséggel születik csak későbbi kedvezőtlen körülmények nyomhatják el benne ezt » hajlamot. Kiskorunkban, a legkorábbi zenei élmények nyomán dől el, hogy barátai, kedvelői leszünk-e a zenének, vagy pedig ádáz zenekerülők. Minden bizonnyal a lármás, zajos ház, az örökös csapkodás már az első években elronthatja a gyermek zeneszeretetét. A szüntelen bömbölő rádiótól föltétlenül tanácsos megkímélni a zsenge idegeket. Különben i3 a gyermek a zenekarból legjobb esetben a dallamot hallja ki, a többi csak lárma neki. Példának ragadom ki: a hirtelen rázendítő katonazenekar nem egyszer riasztott meg gyermekeket annyira, hogy emiatt ké- eöbb minden zenétől ideges félelemmel vonakodtak, A kisgyermekről, aki ilyen gyötrelmeket végigszenvedett, könnyen föltehető, hogy felnőtt korában kérkedni fog botfülüségéve! és messze elkerüli a koncerttermeket, Zenekerülővé lesz. Nem szabad leinteni, engedni kell a gyermeket hadd dúdoljon, daloljon, a zongora fénylő billentyűit se féltsük tőle, csak próbáljon utánozni mindent: az órát, az autót, a vasutat, a harangot. Amint Molnár Antal szellemesen mondja: „Négyéves korig minden helyesen nevelt gyermeknek valóságos programmzenel szakértővé kell alakulnia,“ Hat-nyolc éves korában aztán már a hangszertanulásra is rá lehet fogni. Ha el is halasztjuk 10—12 éves koráig, azontúl már a csontrendszer és izomzat nem rendelhető alá olyan akadály- ' talanul a zene céljainak. Később a gyermek zenei nevelésében az iskola is nagy szerepet tölt be. A kórus-ének nagyszerű nevelő hatással lehet. De csak akkor, ha nem a szőlambema- golás az elv, hanem gondot fordítanak a képességek általános fejlesztésére. Hisz Németországban és még- inkább Angliában, ahol legfejlettebb a gyermekkarok kultúrája, blattista gyermekkarok vannak. Rendelik is oda ezerszámra Kodály világhírű gyermekkórusait. Nem merem megkérdezni: hány magyar zenepedagógus ismeri e müveket Erdélyben? Pesten is vannak már olyan iskolai karok, melyek az eszményi kórus- kultura mintáit mutatják. Borús Endre nevét énekes diákjai tették hiressé. De a Borús-gyermekkarhoz mérhető kórust Erdélyben talán egyet hallottam: a szebeni szász diákok Brukentbal-kórusát. Boldog gyermekélet és a muzsika Molnár Antal tanulmánya az egységes zenei nevelés friss csapásait vágja, mert azt vallja, hogy a magyar közönségnek hozzá kell végre idomulnia ahhoz a rendkívüli művészeti előretöréshez, amellyel manapság a zenealkotás terén a magyar zeneszerzők vezetnek. De sürgeti a nevelés reformját egyéb is. Az a magyar intelligencia, amelyik irodalmilag igényes és magas színvonalat követel, amelyik lakásának falait sem aggatja már teli ócska olajnyomatokkal, hanem művészi festményeket vásárol, annak zenei tekintetben sem szabad könnyű operett-muzsikánál megrekednie. Ez pedig mind neveltségünktöl függ. De végül is a zene mellett szól a legsúlyosabb indok: nem szabad megfosztani a gyermeket a zenélés nemes gyönyörétől és örömeitől. Mert tagadhatatlan igazság, hogy „nem képzelhető boldog gyermekéit a muzsika derűje nélkül“. • [j* Kéki Béla. és az összes velejáró keli«, metlenségek i mell-, hát- ét fejfájások, Ideges zavarok ás a láz, oly szerrel gyógyitalt- dák, amely mindezekre háti esőkként) a lázat, enyhíti a fájdalmakat ét megnyugtatja az idegeket. E teljes hatásképesség csak egyetlenegy gyógyszerben van meg és ez ai flEVRALGINE JURIST Német költőkből Bár eltemesd a kedvest Theodor Storm. — Bár eltemesd a kedvest, ámde kell. Hogy élj tovább s az élet sodra visz, Küzdesz vele s mint régen úgy van minden, így voltam én minap, — baráti kör S vitánk heve ragadt hangos beszédre S bizony nem voltam a legcsendesebb. Kristály-kehelyben gyöngyözött a bor S halántékunkban lüktetett a vér■ — És hirtelen e zajban hallok én ~~ Nem volt csalódás, bár csudás dolog — A messze távolból egy síri csendet S egy küzködő hang szólott elhalón, De kedvesem, hogy megremegtem én: Mii lármázol, mikor tudod, hogy alszomt E/menőben — Emil Claar. — Virág függött a fán, Puhán, lazán. Szél jött, megérintette S magával vitte'. A szádon ingott egy csók, Mit szám merészen elvett. Gyökere nem volt, Te is majd elfelejted. Leány történet — Ludwig Jacobowski. •— ... Hát a szomszédunk fia Milyen gyakran járt át, A folyosón játszottunk Vőlegényt és mátkát, A zöld gyermekkocsi volt Legfőbb boldogságom, Benne háltak gyermekink: Bábu, tizenhárom .. • BAKÓCZl KAROLY fordítása.
