Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-07 / 81. szám
á Úlomhatanúk a hivahaibnn — Mi ez* — Ez labda, Mókuskám, nagy labda■ Lá tód, piros és kék. Ha földhözvágjuk, éppen úgy ugrik, mint a te kicsi labdád. — Hát ez mi? — Ez kisvasút. Vonat. Ott van a sin. Ha ráteszed a vonatot, akkor az fut a sínen körbe- körbe. Úgy szalad, mint az igazi nagy vonatok. így kérdezget Mókuska a kirakat előtt. Az olvasó bizonyára kitalálta már, hogy Mókuska kisgyerek. De azt még nem tudja, hogy kisfiú, sem azt, hogy hároméves. Egyik barátom kisfia, akivel gyakran sétálgatunk a városban és „beszélgetünk“. A beszélgetés vagy abból áll, hogy Mókuska kérdez, én pedig felelek neki, vagy abból, hogy Mökuska elmesél mindenfélét, ami „történt“ vele, én pedig nagyokat csodálkozom. Most éppen egyik jáléltosholt kirakata előtt állunk és abban gyönyörködünk. Micsoda meseszép hajasbabák, paprikajancsik, mackó- bácsik, nézd Mókuska! Hát azt a kis hegedűt látod, milyen szép! Nézd, kis bababutorok, azok olt konyhaedények, azokkal játszanak főzőcskét a kislányok. Nézd, meg jól, ez repülőgép, olyan kicsi, amilyennek aigazi repülőgép látszik fent, magasan a levegőben. Ezer játék, egyik szebb és kedvesebb, mint a másikMókuskának csillog a szeme. Ez az ö birodalma. Azaz, hogy nemcsak az övé, hanem mindnyájunké. Mert nemcsak a Mókuskák örül nek a játékoknak. A nagy bácsik és nénik éppen úgy szeretik ezeket a csillogó, édes kis tárgyakat, mint a gyerekek. Szeretik, mert a játékok boldog, régi emlékeket idéznek fél, mert csöppségükben, liliputi arányaikban valami csiklandozó, kacagtató, megnevezhetetlen báj lappang s végül, mert ők, a felnőttek is, szeretnének játszani. Szeretnének, de szégyenük be- vallami és idejük sincs hozzá. — Ezek micsodák? — kérdezi Mókuska és a tágas kirakat egyik külön szárnyára mutat. — Ezek katonabácsik. — Mit csinálnak a katonabácsikT — Mennek trombitával, meg puskával. Lőnek és harcolnak. — hőnek? Ugy-e, oroszlánokat lőnek? . ■ ■ ■— Nem oroszlánokat, hanem emberéltet-.. — Rossz embereket, rablókat?... — Nem, hanem más katonabácsikat. — Mért lövik le a katonabácsik egymást? — Hogy megvédjék az országot. — Mi az az ország? — Ezt még nem érted, Mókuska, mert kicsi vagy. Majd, ha nagy leszel, megmagyarázom. — De én most akarom tudni, hogy miért lövik le egymást a katonabácsik!. ■. Hallgattunk és álltunk a kirakat előtt. Hogyan magyarázhattam volnoi meg neked, Mókuska? Hogyan mondhattam volna él 'ízt a sötét látomást, amely akkor bontakozott ki előttem? Amint néztem a kirakatot, egyezerre levegőbe emelkedtek a csöppnyi repülőgépek, halk és félelmes berregéssel kezdtek keringeni a játékvár felelt. A repülőgépekről csöpp álomdarabok hulltak alá, csak akkorák, niint egy mazsolaszem, de nagyol pukkantak, amikor leestek és egyszerre égni kezdett a ftír. Lánggal lobogott és égett, nagy füst szállt fel a tornyokból, és —- mintha jajgatást is hallottam volna. Csak olyan volt, mint a légy- zümmögés, de mégis egészen biztosan jajgatás volt. 'Egyszerre megmozdult az egész kirakat és zsong ab i kezdett. A lovashuszárok elindultak és meneteltek, meneteltek előre. A féltérden álló, célozó kis ólomkatonák elsütötték a fegyverüket és meghaltak a szép piros huszárok. Az apró lovukból és apró emberekből folyni kezdett a vér és csurgóit végig, csepegett lefelé: Á kis katonák árkokat ástak, drótsövényeket fontak, a kirakat megnagyobbodott, nagy mező lett belőle, hegyek és völgyek, folyók és erdők tarkították mindenfelé. És mindenütt robbantak a bombák, döröglek az ágyuk, mindenütt folyt a vér és mindenütt jajgattak a katonák. Jajgattak az emberek és véres lett a kis romi is, amely sebesülteket és halottakat vitt a kocsikban. A porcellánbaba hirtelen zőltogni kezdett: ,,Jaj, elesett Jani, meghalt!“ És keringtek a repülőgépek és zugiak, bőgtek az ágyuk és ropoglak a puskák és elpusztult a Szobaberendezés, elpusztult a Tűzhely, a kis Házikó, elpusztult a Játék és Porcellánbaba, felrobbantak a nagy Labdák és tönkrement aş egész Kirakni Csak zokogást KnmBfsm WBSBtBBSBSMBSBBSSBBSSBtKKS^ H írni mhw hallottam és rettentő jajgatást. Mindent elborított a vér, a láng, a füst és többet semmit sem láttam... — Gyerünk innen, Mókuska! ...Majd megtudod egyszer az igazságot. Most csak pirulni tudok nagy, tiszta szemed előtt és hallgatni. Nem tudok beszélni a világ szégyenéről, amely ahelyett, hogy elrejtőznék mélységes bánattal a gyermekszemek elöl, gőgösen terpeszkedik szét és megrontja a mesék . xml. Évtozrm. ft szm-.. .*—--------birodalmát, a játékosbolt tündér országát, a csillogó, kedves Jdrakalot is. Történelem van ezekben az ólomkatonákban, a szörnyű mult és viharfelleges jövő történelme-. ... Féltelek a múlt mérgeitől és a jövő rémeitől, Mókuska! Mivé öltöztetnek majd téged és milyen szerepet adnák neked a világ nagy kirakatában? Takarjuk el szemünket és gyerünk told. j.) vább! Halálbüntetés vár a Németországba szöktetett emigráns újságíróra Kémkedéssel vádolják Bertholdot és a Mosse igazgatóját (Berlin. április 5.) Jacob Berthold, a Svájcból eltűnt emigráns német újságíró ügyében hivatalos közleményt adtak ki, mely szerint a birodalmi főügyészség szabályos elfogatási parancsot adott ki annakidején az újságíró ellen, akit hazaárulás bűntettével vádolnak- A legfőbb vád Jacob Berthold ellen, hogy katonai titkokat árult el és ő szállította a strassbiugi rádió számára azokat a koholt híreket, melyek a németországi „borzalmas“ állapotokról repültek világgá. A hivatalos közlemény szerint Klotz kapitány volt az újságíró bűntársa. A kapitány hozta nyilvánosságra Rohm levelezését. A birodalmi főügyészség letartóztatta Vettert, a Mosse igazgatóját, aki a vád szerint álnév alatt levelezett Jacob Bertholddal és ő küldte ki Svájcba a németországi rémhíreket. A mai német törvények szerint Jacob Bér- tholdra és Véttérré halálbüntetés vár■ CAPITOL' premier mozgó műsora: THEA von HARBOU szenzációs alkotása! Túrandó! hercegné I Egy makrancos császárlány. Főszereplők: NAGY KATÓ és WILLY FRITSCH Hiába beszél valaki jobban románul mint magyarul, ha a szülei magyarok voltak TiüiihBt ufkaparó (Deva, április 5.), Az egyik dévai kávéház asztalánál ülünk s egyszer csak belép egy falusi viseletbe öltözött ember. Kucsmáját illedelmesen leteszi s bizalmasan közeledik az asztalunkhoz. Ketten ülünk az ászt álnál , s van még üres szék, amit emberünk kiszemel magának és az egyiket bútokba veszi. Figyel egy kissé, aztán romános hangzással ezzel a kijelentéssel lép meg bennünket: . : ! t — Bn is magyar vagyok, *- Igen? — kezdjük újra a beszédet és érdeklődünk, hogy honnan jött, mi járatban van? A mi magyarunk elkezdi beszédét. Tizenkét évig volt ufkaparó Hasdad és Hunedoara között, ö tulajdonképpen hasdadi magyar, magyarul is beszél, de kétségtelenül tud az állam nyelvén,' hiszen köztudomású, hogy a hasdadi magyarok inkább románul, mint masvarul beszélnek. e~ Engem is nyelvvizsgára állítottak, mint utkaparót s bár magyarul megközelítőleg sem tudok 'úgy beszélni, mint románul, mégis azt mondták: „Nem sikerült.“ Előveszi a hunedoara- megyci időközi bizottság 4666—1935, számú írását, amelyen egész lista van azokról, akik a- nyelv elégtelen tudása miatt el kellett hagyják állásukat. Nézzünk csak körül, mert érdekes neveket és adatokat találunk a listán. Basa Carolina, akinek’ férje román s így jpggal tekinthető ő is annak, itt áll az elbocsátottak első sorában. Görögkeleti vallásu, romárin! nagyszerűen beszél, kitartóan szolgált a melamilsígoi esete gyei egészségügyi hivatalnál s most nyelvaeaatn- dás miatt kidobták. A második Fenncz Fái Ho-n- doloi utkaparó. Az ember elgondolkozik nevénél, hogy miért is kell kifogástalan és tökéletes nyelvtudás egy utkaparónak. Talán oldalakramenő jegyzőkönyveket kell írnia? A bántó pedig az, hogy ez az ember is jobban beszél románul, mint magyarul.. A hunedoaramegyei időközi bizottság tizenhat embert tett ki egyik napról a másikra e annyi tény, hogy nem a nyelv nemtudása miatt. — Ii3s most mit csinál? — kérdjük Szász Józseftől. — Haza megyek és dolgozom a földemen Csak az fáj nekem, hogy tizenhét évig jó volt 3 munkám s most egyszerre nincsenek megelégedve velem. Megnyugtatjuk, hogy nem azért történt, I' . V I nt :•? -»I'VK ~ .. '} '"■ n # . n V '<> "t * j£ .'ÍV f p',í'i Milyen jó is nekünk, hogy hivatalosan figyel meztetnek bennünket magyar voltunkra, Ez a? ember most már holtbiztos, hogy sohasem les! román még akkor sem, ha jobban is tud az állam nyelvén, mint magyaiml, hiszen hivatalosai megkapta az írást arról, hogy magyar és egyszerűen nem hiszik el azt, hogy milyen jól beszél románul. ____________________________________ K.-K I w iiwmwpwwwMwwwaiwCTaywM1» — Fordítások bármely nyelven (levelek, kérvények, tudományos, műszaki munkák stb.) gépbediktálás, másolás, sokszorosítás, Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Memorandului 24. ' Maga ellen vétkezik ■ » * Banca Iliescu S.A. Olui aki nem újítja meg idejében sorsjegyét, vagy nem vásárol legalább a második osztály húzása eiőtt 1!!
