Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-29 / 98. szám
TVIII tVFOLYÄM. 98. SZJM. KELtnürsxG 7 J .Ki *î '*•’ t Vv ^ i-/ :, * v;£ y4 EAU de.,COLOGNE Csodálatos — az uj, 1935-Ös készítményei, Chypre parfümmel illatosított kölnivíz— finom, diszkrét és mégis állandó ; azoknak az előkelő hölgyeknek kedvenc kölnivize, akik minden körülmények között megőrzik varázsukat. Az állandó frisseség, k e II e.mes-hűvösség és jóhangulat érzését adja. c o Y Eldőlt a vita a Györgyssobor Körül: valóban erdélyi magyar sxobrászok voltak a remekmű alkotói A tudomány eldöntőit ea vitát, mely négy és fél évszázad óta folyik a német, cseh, lengyel és magyar tudósok között Amikor Erdély fővárosában az emberek százai naponta az Egyetemi könyvtár, vagy a' klinikák felé járnak, Európa legrégibb és egyik legszebb középkori szobrának pompás másolata előtt haladnak el, A gyönyörű szobor eredetijét városunk fiai: Márton és György szobrászok, több mint félezer év előtt a cseh fővárosnak készítették s az ott most is áll. Kitűnő másolatát néhai dr. Posta Béla egyetemi tanár és az Érd, Muzeum régiségtárának igazgatója lelkes buzgalmának köszönhetjük, aki mindent elkövetett, hogy e nagyszerű művészettörténeti emlék másolatban alkotói szülővárosát is diszitse s ezzel hódolat-emléket állítson nagy fiainak, A mult évben az Erdélyi Muzeum folyóiratban s most az EME által kiadott Tudományos Füzetek sorozatában könyvalakban is, dr. Balogh Jolán budapesti szépművészeti múzeumi őr tollából tüzetes, mély és a nagy erdélyi művészekhez méltó tanulmány jelent meg a müvésztestvérekröl és összes müveikről. Nyugodtan megállapítható, hogy az a munka az utolsó negyedszázad legmélyebben járó erdélyi vonatkozású magyar művészettörténeti monográfiája. Minket a sokszor és több európai nyelven vitatott művészettörténeti kérdésnek különösen kell' érdekel, nie. Hiszen a művészek Erdély mai fővárosából indultak, innen nevezték magukat s nagyszerű alkotásaik a cseh fővároson kívül — és részben előbb — Szent László király körösparti püspöki székvárosát díszítették. Márton és György szobrásztestvérek alakját és művészetét a magyarokon kívül a németek, csehek és lengyelek is igyekeztek tisztázni. Az utóbbi három nemzet Írói azonban a magyarnyelvű szakirodalmat vagy csak kevéssé és másodkézből, vagy 'egyáltalán nem ismerve — a mint Balogh Jolán könyvéből láthatjuk — inkább uj föltevéseket, mint elfogadható megállapításokat nyújtottak. * Mióta Wenrich Vilmos erdélyi szász kutató 1879- ben megállapította, hogy a prágai Szent György-szo- bor és az elpusztult oradeai magyar királyszobrok mesterei azonosak, a kérdés, melynek irodalma négy és félszázadot ölel föl, állandóan foglalkoztatja a szak- irodalmat és sok ellentétes megállapítást szült. Ezek kritikai eredményeit Balogh Jolán tanulmánya mind magába foglalja, de a maga éles, önálló Ítéleteivel, logikus bizonyításaival rendet és világosságot teremt a különféle helyes és téves föltevések, megfigyelések ás következtetések zűrzavarában. A Szent György-szo- borral összefüggő kérdéseket három csoportra osztja. Az első a szobor művészi leszármazásának, stilustör- téneti magyarázatának s ezzel eredetiségének, vagy ujjáöntöttségének kérdése. A második az elpusztult királyszobrok rekonstruálása s harmadik a Kolozsvári szobrásztestvérek faji hovatartozásának kérdése. Eredeti, vagy ujraöntött-e a szobor ? Az első kérdésben Balogh Jolán kimutatja, hogy a Szent György-szobornál három tényező közremükö. dése a legfontosabb: a nyugati gótikus szellem, az olasz realizmus és a helyi kultúra. Ezzel lényegében ugyanazon eredményre jut, mint 1909-ben dr. Posta Béla, — kinek idevágó tanulmányát ö értékeli legelőbb, — de uj nézőpontjai vannak, bizonyítékai sokkal bővebbek és döntően meggyőzőek. Teljesen tarthatatlannak bizonyltja a szobornak főleg csak Írók által vitatott ujraöntöttségét, Részletesen kimutatja a szobor olasz hatású eredetét, előképeit, a magyar lovaspecséteken magyar előzményeit s arra az eredményre Jut, hogy „a prágai «zobor formában és szellemben szerves továbbfolytátójá a korábbi magyarországi emlékeknek. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a Kolozsvári-testvérek ezzel az olaszos '• irányú helyi művészettel már pályájuk kezdetén kapcsolatba kerültek." Balogh Jolán a kor és a viszonyok mély ismeretéből arra következtet ‘ hogy a művész-testvérek elöczör Szent László nyugvóhelye püspöki székvárosban ismerkedtek meg az olasz hatású művészeti iránnyal, majd .megjárták Itáliát • a valószínűleg firenzei bronz- és öt. vösmühelyekben képezték tovább tudásuk hazai alapját mely Európa legrégibb s egyik legszebb középkori lovaaszobra megalkotásához vezetett. A szobor elemzése és' Széliemének bizonyítás-logikája kitűnő része a becses tanulmánynak. A szobornak a mesterek nevét is mutató felirata tudvalevőleg Szent György pajzsán volt, de azt 1749-ben ellopták. A másolatokban fennmaradt szövegek bravúros kritikai taglalása után a szerző meggyőzően mutat reá és ott szerepeit helynév legvalószínűbb Clausenburg alakjára » a Claussenbere- ket a gót minuskulás felirat téves olvasásának tartja. Eelpusztult király »szobrok A Szent László lovasszobra a körösparti püspöki város székesegyháza előtt a Kolozsvári testvérek művészetének a Szent Györgynéfl is sokkal jelentősebb, újabb megnyilvánulása volt. A testvérek itt a valószerü olasz szobrászat elveit és példáit vették mintaképül s az olasz formakincset használták. A szobor csak Szent László városának Hofnaugel-íéle 1618-i látóképe kicsiny rajzában maradt reánk. Méretre nagyobb volt a Szent György-szobornál. Hasonló olasz lovasábrázo- _ lásokat több helyen lehet találni, de leginkább Közép. Itália szobrászatiban. Azonban része volt a szobor ábrázolásában a magyar helyi hagyományoknak is. Czo- bor Béla Szent László, híres győri zománcot fejereklye, tártó-mellszobrában vélte fölismerni az oradeai Szent -László-szobor másolatát. Balogh Jolán részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel is és arra az eredményre jut. hogy a győri herma ,,az oradeai szobornak erek- lyotartő mellszoborrá alakított erös«i stilizált változata. mely azonban az eredeti főbb vonásait főképpen szellemében megőrizte“, A szobor fölállítása idejéül a több késői föliratban említett 1390. évet hitelt érdemlőnek lehet elfogadni. A sok följegyzésben magasztalt nagybecsű emlék 1660-ban, a város elfoglalásakor a török pusztítás áldozatául esett « darabjai Belgrádban kallódtak el. Ebben a sorsban osztoztak a székesegyház homlokzata előtt elhelyezett, a Kolozsvári testvérektől származó Szent István, László és Imre gyalogszobrok is, melyeket valószinüleg 1365-bén állítottak föl. Ezeken az olaszon kívül egy másik tényező is kifejeződik: az északi művészet, mely itt is éppen úgy érezhető, mint a Szent György.szóbron, a viseletben, a páncélban s a lovag karcsú^ gótikus arányaiban. Magyar eredetűek voltak»e a Kolozsvári testvérek ? Végül az Írónő külön foglalkozik a művész-testvérek faji eredetével. Rendkívül lelkiismeretesen és nagy kritikával ösz- szehordott bizonyitékanyagával kimutatja, hogy a Kolozsvári testvérek névadó városából előbb találunk magyar lakosságról adatokat, naint németekről s a német Finder az az állítása, hogy a testvérek szász tájszólásban nevezték volna meg a Szent György-szobor szülővárosukat, tévedésen alapszanak, A feliratot különben sem ők fogalmazták, hanem valószinűleg a prágai udvar valamelyik tudós papja. A szoborfelirat német Clausenburg helyneve pedig minden valószínűséggel annak a következménye, hogy a müvésztostvérek az akkor német miveltségü Prágában az ott érthetetlen magyar helyett, németül nevezték meg szülöváro. sukat. A szülőváros nemzetiségi viszonyaiból a művész- testvérek fajiságát a rendelkezésre álló adatokból nem lehet eldönteni. De e tekintetben döntö bizonyítékot nyújt a Szent György-szobor. ,,E szobor alkotó elemei közül egyetlen egy sincs, mely akár a birodalmi német, akár a szász művészetből eredne.“ Ugyanerre.az eredményre jut az irónő a felfogásbeli sajátosságok tüzetes vizsgálata alapján is. Végeredményében a prágai szobor összes stilustényezöi, felfogásbeli sajátosságai, szellemi tulajdonságai, lélektani rugói szinte követelik a testvérpár magyar származásának megállapítását“. Balogh Jolán azonban még sem megy ennyire, de azt a kétségtelen tényt megállapítja, hogy a prágai szobor a magyar kultúrával függ össze és sajátságai magyar, — nem német vagy szász vonásokat tüntetnek föl. . Ha tehát mindezek ellenére — mondja, — a Kolozsvári-testvérek mégsem lennének magyar származásúak: akkor is teljesen beolvadtak a magyar Uulturába, művészetük magyar sajátosságokkal telítődött meg. Művészetük a magyar kultúra talajából nőtt ki, a magyar felfogás, szellemiség kifejezője s ezért a magyar kultúra és művészet elválaszthatatlan és elengedhetetlen része marad mindörökké“. Vásárhelyi Miklós.
