Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-29 / 98. szám
Héttő) ăprtUn 29, — Ara 4 ;-ípviccl ;< ___________ BUDAPesí V Tsxa poeU-14 plititá la soméra: Na 24356—1927. Előfizetési árak belföldön: Egész evre 800, félévre 400, ceg^edévre ÎOO, égj hóra 70 lej. Magyarérszágon; egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 8.50 pengé. Egyes számok az tbusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. — 98. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ EXDJUJS. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomdai »aj Maron X* fop-ocea 5. arám. Telefon: SOS. — UfOdni dnj, postafiók 1ML szám. Xésiratokat senktanh seta küld viasza és asm Is írt» mag a szerkesztőség. 9 ■ Mussolini és a lencpyelelc gördítettek nebézségekeft a francia-orosz szöyetségelé Siudniczlcy ismeri tervét látják Varsónak a Romániá" val szembeni magatartásában — \ szovjet a feltétel" nélküli, azonnali fegyveres segítsége« kívánja a franciáktól lamadlis esetére Hol a veszedelem ? Nem csoda, ha Románia is nagyszabású tervszerűséggel fegyverkezik, hiszen ezt csinálják Keleten és Nyugaton, ezen a földrészen éppen úgy, mint a tübbieken. Azon sem lehet csodálkozni, ha a hatalmak ilyen felkészülésének a túlfűtött légkörében a németeknek elnézett versenyfegyverkezése után, más hasonló helyzetben levő államokkal együtt Magyar- ország is a hadseregtartás jogának az elismerését vsszi a nemzetközi tanácskozások napirendjére. A mi vágyunk, a mi békés nyugalom utáni sóvárgásunk az egész világpolitikai irányzatot visszafordítaná arra a másik utra, amit leszerelésnek neveznek, de amiről alig.esik szó mostanában. Ha azonban a világ igy rohan a titokzatos jövő felé, akkor Romániának a maga hadseregfejlesztési és felszerelési tervével bele kell illeszkednie ebbe az irányzatba. Nem volna szerencsés dolog azonban, ha ezt a tervet összefüggésbe hoznák Magyarországnak az egyenjogúságra törekvő igyekezetével. Nem szerencsés és reánk, kisebbségi magyarokra aggodalmas ez összefüggés sejtelmének a román közvéleményben való elültetése, mert a felfokozódott feszültséget csak tovább növeli. Ezért jó volna, ha nyíltan számbavehetné ezt a kérdést, mindenki, aki a nagy nyilvánosság számára sajtóban, vagy szónoki emelvényekről élőszóval ilyen jelentőségű témákról beszélni szokott. Jelenthet-e Romániára veszedelmet az, hogy a mai kicsiny területű és kevés lélekszámú egyik szomszéd országnak van-e valamilyen korlátolt nagyságú véderőkötelezettsége, vagy nincsen? Lehet-e még csak elképzelni is. hogy nehány ezer fegyverrel rendelkező kis csapattal ol5Tan kalandra induljanak, onnan, ami itt egy egészen nagy hadseregbe ütközne. S ha netalán mégis indulna ilyen kaland, ami elképzelhetetlen, hozhat-e olyan erőt, ami veszedelmes lehetne? A mai Magyarországot a szövetségi hálózatoknak olyan gyűrűje övezi körül, aminek zárt falait nem törheti át. Mindaddig, amig a kis- antant fennáll, arró az oldalól nincsen mit tartani. A fegyverkezésnek egészen más indokai kell hogy legyenek. A háborúnak, vagy békének a kérdése a nyugateurópai Rajna-vonaluál áll a népek fejő fölött. A franciáknak van szükségük a biztonság körülbástyázására és ha van mit tarta- niok a németektől, a béke megóvásának, vagy a háború esetére való bebiztosításnak az összes terheit, egész felelősségét nem akarják magukra vállalni. A saját szempontjukból ebben igazuk is van, hiszen ha ezt tennék, az egész Franciaországnak egyetlen nagy kaszárnyává kellene átalakulnia s az egész francia élet nem volna más kaszárnyaéletnél. Gondoskodnak a maguk nagy hadseregéről, de nem tartanak fenn még olyan nagyot sem, mint amekkora az olaszoké s nem állítanak fegyverbe több embert, mint Lengyelország. Nincsen rá szükségük, hogy a népet túlságosan elvonják a termelő munkától és kultúrától, mert a maguk céljainak szolgálatába tudják állítani Keleten az oroszok haderejét és fontos jelentősége van számukra a kisantant-szövetségnek, amelynek balkáni szövetkezése Ázsiába is beláncolódik. Ha a lengyelek nem zökkentek volna ki a feltételnélküli hálózatbatartozásból, akkor a német hadseregszervezés nem tenné szükségessé a fegyverkezésnek az újabb lendületét. De hol áll ebben a nagy toborzó világhangulatban Magyarország? Most már nyilvánvalóvá vált, hogy a francia-orosz megegyezés elé nemcsak Lengyelország, hanem Olaszország is igyekszik akadályokat gördíteni. A legtekintélyesebb angol és francia lapok nyíltan írják, hogy a Dúcénak nem tetszik Moszkva nagy befolyása az európai politikában s ezért Lengyelországgal karöltve, " fre ucia-orosz egyezmény tető áld jutás;' í s jreiué megakadályozni. Mindezek ellenére a francia-szovjet szerződést valószinüleg mégiscsak megkötik, mert Franciaország mindenáron vissza akar térni az 1914-es állapothoz. A nehézségek azonban arra mutatnak, hogy a francia-olasz-angol front nem minden kérdésben egységes s azt inkább csak a németek iránti félelem tartja össze. iVégyszemkozI Parisból jelentik: A moszkvai utasításhoz hiven Potemkin párisi szovjet követ pénteken felkereste Laval külügyminisztert s másfél órát tárgyalt vele. Megoldást még nem ta- - láltak, de a tárgyalásokat tovább folytatták. Potemkin, amikor Láváitól távozott, a következő nyilatkozatot adta a Petit Journalnak: — Négyszemközt tárgyaltunk Lavallal, a lényegre nézve egyetértünk, azonban még szükséges, hogy a részletkérdésekre nézve szakértőket is bevonjunk s ezért holnap mindkét fél szakértőinek meghallgatásával tárgyalunk. Azonnali fegyveres segítség A francia lapok valószínűnek tartják, hogy Potemkin ismét érintkezésbe lép a szovjet-kormánnyal. Lényegében arról van szó, hogy a francia-orosz szerződést összhangba hozzák a népszövetségi politikával és a lo- carnoi szerződéssel. Moszkva ahhoz ragaszkodik, hogy támadás esetén a népszövetségi tanács döntésének megvárása nélkül s a lo- carnoi kötelezettségek figyelmen kívül ha« gyásával Franciaország Is Oroszországnak a segítségére siessen. Pertinax az „Echo de Parisában avval indokolja Laval habozását, hogy a tervezett szerződés kizárná a Berlinnel való utólagos titkos megegyezés lehetőségét Franciaország számára. A. szovjet legideálisabbnak tartaná azt a megoldást, amely Franciaországot, a szovjetet és Csehszlovákiát egy külön szövetség keretébe vonja össze. A francia lapok egyrésze a nehézségek ellenére iä derülátó, igy például a Petit Párisién arra számit, hogy az egyezmény legkésőbb a szombat esti órákban aláiródik. ^uvsolini n háttérben ? Az „Oeuvre" folytatja leleplezéseit az olasz és lengyel befolyásról. Más francia lapok is külföldi befolyást látnak a tárgyalások során felmerült akadályok mögött. A lapok szerint a lengyel kormány többször erélyes lépéseket tett a varsói francia követnél. Ezt a magatartást Olaszország helyesli a az olasz diplomácia nagy tevékenységet fejt ki Varsóban. Róma szívesen látná erősnek Lengyelországot s az olasz politika támogatása Varsónak is kapóra jön. Lengyelország Iitolczalos>an viselkedik Romániával szemben Bucurestiből jelentik, hogy Lengyelország magatartásával foglalkozik az „Adeve- rul“ vezércikke is. Különösnek tartja, hogy Berlinben és Parisban egyidejűleg terjedt el az a hir varsói táviratok alapján, hogy Lengyelország rövidesen felmondja a Romániával fennálló barátsági szerződéseit. Ezt Varsóból hivatalosan cáfolták, de mégis csak onnan repült világgá, — irja az Adevărul. Ez a hir kellemetlen benyomást, keltett Bucurestiben annál is inkább, mert például Lengyelország mai napig sem ratifikálta a trianoni békeszerződést. Valahányszor a tompán sajtó ezt szóvá teszi, a lengyel kormány mindig elmulasztja a feleletadást. Hasonló az eset a Studnitzki ismert könyvével kapcsolatban is. Az Adeverul szerint Studnitzki nagyon gyakran vendége Pilsudszky marsallnak, sőt gyakran kap meghívást Moscisky köztársasági elnökhöz is. A legsúlyosabb azonban az. hogy a lengyel kormány nyilatkozatában nem nyilvánította ki, hogy Studnitzkival nem ért egyet. A dunai államok konferenciája most közelebbről összeül. Jó volna, ha Titulescu a két «•szag közötti határok spiritualizálásának ismert gondolatát vinné szőnyegre. Mert ez sokkal inkább megfelel a vágyakozásoknak. A miénknek is
