Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-01 / 76. szám
TVllh ÉVFOLYAM' fi SZÁM, KilETtüJsm 3 \ manuar iskola, a magyar pop államsegélyei követelte a Hagyar part a parlamentben Újabb tiltakozás a közterhek emelése ás a meg* éltetés nehezítése ellen — Gál Miklós beszéde az adóhonokról — laár Ferenc a magyar egyházak jogigényét nagy beszédben ismertette (Bucureşti, március 30.) Lázás sietséggel tárgyalták le a költségvetést. A költségvetési esztendő utolsó két napjára hagyták az állam életére e nagyfontosságu törvényhozási tevékenységet s hogy április 1-ére költségvetés legyen, igyekezett a kormány a vitát minél szükebb térre szorítani, időt sem engedett hozzá. Pedig ez a költségvetés súlyos terheket hoz az amugyis nehéz polgári életre. A Magyar Párt képviselői odaadó igyekezettel ragadtak meg minden alkalmat, hogy hangot adjanak a magyar nép kívánságainak, követeléseinek, sérelmeinek és a közterhek emelése elleni védekzésének, A költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi javaslatok tárgyalása során Gál Miklós dr. magyarpárti képviselő ismét szó- vátette azokat a súlyos veszteségeket. amikkel az adőbonok révén a polgárság jórészét sújtják. De kifejezésre juttatta ez alkalommal ő is a Magyar Párt tiltakozását a közterhek emelése és a drágaság mesterséges fokozása ellen. Gál Miklós felszólalásában elmondotta a következőket: — A Magyar Párt nevében több alkalommal sürgettem az adóbonnal való fizetési lehetőség meghosszabbítását és kiterjesztését. Ez az igazságon és méltányosságon alapuló kívánságunk csak nagyon kis mértékben teljesült a pénzügyminiszter javaslatában. Az adóbonnal való fizetési lehetőséget ki kellett volna terjeszteni legalább az 1932—33-iki költségvetési évre, mert ez az adó még a konjunkturális évek jövedelmi alapja után van kiróva, s különösen az ipari, kereskedelmi és a szabad foglalkozások utáni adókat az Általános gazdasági krízis folytán nem tudták befizetni. Ha a kincstár be akarja hajtani a hátralékokat, nem fog semmit kapni, de ha megengedte volna az adóbonnal való fizetést, avagy százalékos leszállítást adott volna, szép bevételhez juthatna, — A helyes kincstári politika az adóalanyok gazdasági elhaladását kellene, hogy szem előtt tartsa. Ehelyett az adómegállapitó közegek kibírhatatlan adókat rónak ki s az adóbehajtó közegek Az tljságiróklubban április 1-én, i hétfőn este szenzációs előadás | Paál Jób, a világjáró riporter „Vllághirességek papucsban4' címen tartja meg Intimitásokban gazdag és színes előadását. Pénteken Jósika János báró nagy 'ó'eszéde után, éjjel két óráig tartott a kamara ülése. Nem zárták be addig az ülést, amig általánosságban a költségvetést meg nem szavazzák. Kimerítették a képviselőket, hogy a vitának végét szakítsák. Éjfél után, kettőkor szavazásra tették fel a kérdést s ennek az lett az eredménye, hogy egyhangúan fogadták cl általánosságban a költség- vetést. Ugyanis a többség magatartásával szemben a nem kormánypárti csoportok úgy adtak kifejezést tiltakozó magatartásuknak, hogy nem szavaztak. pedig olyan kegyetlenül, nagyon gyakran teljesen törvénytelenül járnak el, hogy egyetlen jajszó az egész ország. — A módosító törvényjavaslatokkal a pénzügyminiszter teljesen helytelen útra tért. A A költségvetés részletes vitájánál a kultuszminisztérium, illetőleg a közoktatás- ügyi minisztérium tárcáinak költségvetésénél Laár Ferenc szólalt fel a Magyar Pár: ne vében. A kultusztárca előirányzott kiadásaival kapcsolatosan a kisebbségi egyházak lelkészeinek kongrua -sérelmét adta elő. Általában helytelennek mondotta azt a törekvést, amely az egyházak lelkészeinek a sorsát nehezíti s amely még azt is kívánja, hogy a megüresedő papi állásokat ne töltsék be. Ha ilyen költségvetési irányzat érvényesül, akkor ennek a következménye a nép erkölcsi életének a lerombolása lesz. Kimutatta, hogy különösen a református és unitárius, de általában a magyar egyházak lelkészei messze állanak attól az aránylagosságtól, ami őket a kongruából megilletné. Költségvetési szempontokból mégsem lehet a néptömegeket a szélsőséges elemek karjaiba taszítani, mert ezzel az állam épületét ássák alá, — mondotta. Nyomorba taszították tanítóinkat. A közoktatásügyi tárca költségvetésével kapcsolatosan az iskolai államsegély elvonását, a felekezeti tanerők nyomorúságos helyzetét tette szóvá. Elmondotta, hogy a Magyar Párt a kisebbségi egyezmény világos rendelkezéseire hivatkozással kérte a kormányt, teljesítse kötelességét a felekezeti iskolákkal szemben vállalt állami kötelezettségek értelmében. — Egy év alatt a felekezeti tanerők anyagi helyzete, — mondotta, — csak súlyosbodott. A mult év augusztus havában tartott nyelvvizsgákon a felekezeti tanerőknek alig néhány százalékát minősítették megfelelő eredménynyel. Az egyházi főhatóság az elbukott tanerőket rövidebb-hosszabb időre szabadságolta, hogy nyelvismereteiket kiegészítsék, de költségvetés kiegyensúlyozottságának a elmén egész sereg adóemelési javaslatot hozott elő, letérvén teljesen árról a helyes útról, amit pedig felvettek a liberális páit programjába: az a<35k leszállításának útjáról. — A mostani gazdasági válságban jogosulatlan minden emelés, a közterhek emelése épp úgy, mint az általános fogyasztás közszükségleti cikkeinek drágítása. Való, hogy az egészségügy sok kivánni valót hagy maga után. igaz, hogy a megyei, községi, _nagyon sok helyen az állami — kórházak is a legsiralmasabb anyagi és gazdasági helyzetben vannak. De mégis tiltakoznunk kell az ellen, hogy erre a cílra minden jövedelemre két százalékos pótadót szavazzanak meg. — Tiltakoznunk kell az ellen, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek fogyasztási adóját ismét emeljék. Általában ismételten tiltakozunk minden adónak és taxának az emelése ellen, mert a mostani nehéz gazdasági helyzetünkben népünk nem bir el újabb terhet, sőt a már meglevő közterhek apasztás&t igényli, hiszen a mai közterhek csökkentése nélkül teljesen bizonytalan, hogy az állam teherviselői hasznos adóalanyok maradhatnak-e. . < — Az állam függő adósságainak likvidálását célzó törvényt módosító javaslat hasznos intézkedése az állam és az adófizető kölcsönös követelésének rendezésére. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy az 1932 januárja előtti adónak bonokkal való fizetésére volt elég idő s aki nem fizetett, viselje ennek következményeit, akkor is teljesen indokolatlan ez az elv az 1930 junius 30-áig megnyílt hagyatékok illetékére vonatkozólag, mert ezek legnagyobb részben még ki sincsenek vetve, tehát az örökösök nem is voltak abban a helyzetben, hogy kifizethessék. Indítványt terjesztett elő az adóbonokkal való fizetési lehetőségek kiterjesztésére. a helyetteseket maguknak a tanítóknak kellett fizetniük■ — A közoktatásügyi miniszter legutóbbi rendeleté értelmében e tanerők a nyári szünidőben nyelvtanfolyamon kötelesek résztvenni. A helyettest fizetni, a tanfolyam kiadásait hordozni, de miből és hogyan1? Hiszen az állam egyetlen fillérrel sem járul hozzá a felekezeti iskolák fenntartásához, habár az 1919. évi párisi szerződés 10. szakasza értelmében a felekezeti kisebbségi iskolák anyagi támogatását magára vállalta e szakasz szerint. Idézzük a nemzetközi szerződést. Felolvassa a kisebbségi szerződés e szakaszát: „Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak népi, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek az élvezetéből és fel- használásából, melyek a közvagyon terhére állami, községi, vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordít-' tatnak.“ j — Készséggel hozzájárulunk a külföldi román iskolák segélyezésére — folytatta í.aár Ferenc — a költségvetésbe beállított összeg megszavazásához, de annál inkább követeljük a belföldi kisebbségi iskoláknak az állam részéről a hathatós anyagi részesedést. — A kormány azonban a költségvetésbe most sem vette fel a mi iskolai segélyünket. Adják ki a községektől járó részt, — Azt azonban meg kell tennie, hogy lelkiismeretesen ellenőrizze, hogy a felekezeti iskolák pontosan megkapják a községi költségvetésekből a reájuk eső hányadot. A nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettség csak tíz év letelte után és csak részben vétetett fel a köz- oktatásügyi minisztérium áthelyezéséről szóló törvény 18G- szakaszába, mely szerint Gál Miklós az elviselhetetlen közterhekről beszélt Laár Ferenc arányos részt követel a kongruából
