Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-20 / 92. szám

pviselőház BUDAPEST V. Rlófíietéai árak belföldön: ISgész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: egy érre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6,50 pettgó. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGy ARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. — 92. SZPM. Felelés Kerken»; StfASZ EX 1) U it. bierkesitiiée, kiadóhivatal és nyomda: Oaj Báron JL rop-oooa 5. szám. Telefon; OM. — Levékásst CSnj, pssloftillr 101. szám. W árira tokai senWweli ssos küld vissza és non U érte meg a szarkentéség. 1 A német kormány székeli tiltakozása az angol és olasz nagy* követnél A két nagrjiaatalom viszont a locarnoi szerződés tiszteletben tartásáról biztosította Németországot A német sajtó a legélesebben foglal állást a gesfi határozattal szemben Szaval és Lfiinov francia-szovjet értekez­letet tartott Strezátóf—Déváig Ä Magyar Párt tagozatainak a legutóbbi időkben hozott és nagyjában közismert hatá­rozataival foglalkozik Pamfil Seicaru, a Cu­rentul legutóbbi számában, az ö megszokott lázas stílusával. Azokkal a határozatokkal, amelyek az utóbbi idők sorozatos kíméletlen kisebbségellenes támadásokkal szembeni ön­védelmi front alátámasztására hoznak javas­latba gyakorlati terveket. Csodálatos az a fantázia, amely a pillanatnyi elképzelések fe­lelőtlenségével kapcsolatokat és összefüggése­ket keres a mi fájdalmi feljajdulásaink és egé­szen messze álló dolgok között. Szó van ebben a csapongva nyargaló tollal megirt cikkben arról, hogy a Magyar Párt tagozataiban moz­galom indult meg, mely a parlamenti képvise­let visszavonását és a panaszokkal a Népszö­vetség elé vonulást lcivánja- Szó van azonban Strezáról, Géniről, Londonról, de még Mon- treux-ről is, de főképpen Tittilescnról és ter­mészetesen, mint mindig, Budapestről. Mind­ezeket láncolatba fűzi és egybekapcsolja a dé­vai magyar polgárnak azzal a feljajdulásával, amelyben azt sóhajtja érthetően mélységes el­keseredésében, hogy mégis csak jogunk van az élethez, mert hiszen mi emberek vagyunk. Az összefüggések kutatásában röpke európai körutat száguldott be ez a fantázia és Ma­gyarországon kivül eljutott Bulgáriába s on­nan Ausztriába is. Repülő utján észrevette, hogy ezek az államok a fegyverkezési egyen­jogúság elismerésére tettek előterjesztést, sőt villogó sasszemekkel azt is megfigyelte, hogy Franciaország jóindulatának a megnyerése áll diplomáciai tevékenységük napirendjén. A mi tagozataink intézőbizottságának tagjai, akik a strezai nagy konferenciát ide s tova két hó­nappal megelőzték, amikor tanácskozásra ül­tek össze, dorgálásban részesülnek. De juttat az elitélő szavakból a francia kormánynak is, hogy könnyelmű volt, amikor a demokratikus pártoknak engedve, az agresszív magatartása Weigand tábornokot a francia nagyvezérkar éléről leváltotta. Mert a Pamfil Seicaru állás­pontja az, hogy minden békülékenység csak gyöngeség. Itt is, a kisebbségekkel szemben s a nyugati nagyhatalmaknál is Közép-Európá- val szemben. Itthon könnyű ezt az álláspontot képviselni, nem nehéz a sikert kivívni, hiszen minden igy is történik. A francia nagyvezér­kar gondját, magatartását azonban mégis Pa­risban és önállóan intézik, A véletlen úgy hozta, hogy a dévai tanácsko­zás megelőzte a strezait. Az időpontok közötti ilyen távolság felmenti talán a mi megyei párttagozatunkat az alól a vád alól, hogy ösz- szefüggést tartottak fenn a három nagyhata­lomnak e világtörténelmi fontosságú tanács­ülésével. A szálakat a Curentul úgy állította össze: Magyarország, Ausztria, Bulgária fegy­verkezési jogosultsággát csak elvben ismerték el Strezában, tehát a kísérlet nem hozta meg az erdeményt. Ebben nagy része volt Titules- cunák, mert amint a Times is irta, telefonon tárgyalt erről Lavallal. Most, hogy Titulescun ezért bosszút álljanak a budapesti, bécsi, szó­fiai kormányok, a Magyar Pártot ki akarják a tagozatok vonultatni a parlamentből s a Népszövetség előtt ezért akarnak kisebbségi sebeket felmutatni. Mindezeknek a mi eszünkkel nem követ­hető kitalálásoknak levonja a végső következ­tetését is Pamfil Seicaru. Nagyon egyszerűen és azzal az erélyességgel, amilyent a francia nagyvezérkar élére is indítványoz: nem kel! (London, április 18.) A Iieuter irodának jelentik Berlinből, hogy a német kormány szóbe­lileg tiltakozását jelentette be Phipps berlini an­gol nagykövetnél az angol kormánynak strezai és genfi magatartása miatt, Hasonló tiltakozást je­lentett be a német kormány az olasz nagykövet­nél is. Berlini beavatottak úgy tudják, hogy Hitler közelebbről rádióban, vagy interjú keretében fog válaszolni a genfi határozatra. Németország ma­(Páris, április 18.) Genfi jelentés szerint a népszövetségi tanácsülés bezárása után Lovai és Litvinov a hajnali órákig tárgyaltak Genfben a francia-szovjet szerződésről. A tanácskozásba a jogi szakértőket is bevonták, úgy, hogy a „Petit Párisién“ a négyórás tanácskozást valóságos francia-szovjet értekezletnek nevezi, A lap sze­rint Lavalon és Litvinovon kivül mindkét rész­ről még három-három delegátus vett részt a ta­nácskozáson. A kölcsönös segélynyújtás önmű­ködő életbelépését óvatos intézkedésekkel bás­tyázták körül. Azon fáradoztak, hogy az egyez­ményt a locarnoi szerződéssel Összhangba hozzák, s ez sikerült is olyan formában, mint ahogy an­nakidején a francia-lengyel szerződést is össze­kapcsolták a rajnai határok biztosítására vonat­kozó szerződéssel. A „Matin“ szerint Lávái meg­győző beszédére Litvinov elejtette azt az elgondo­lást, hogy a szerződés automatikusan lépjen életbe. Miért szavazott Keck a németek ellen ? 'A francia lapok örömmel veszik tudomásul, hogy a francia határbsati javaslatot Lengyelor­szág is megszavazta. Egyesek ebből arra. követ­képviselethez engedni a kisebbséget. Kár volt — amint mondja —, hogy eddig is engedték. Kár volt a faluházára is, a parlamentbe is be­engedni. ^rátartásáról még nem döntöttek, mert Hitler je­lenleg nincs Berlinben és csak csütörtökön érke­zik a német fővárosba. (Berlin, április 18.) A német külügyminisz­tériumban csütörtökön megjelentek Anglia és Olaszország nagykövetei, akik kormányaik nevé­ben, kijelentették, hogy a két nagyhatalom to­vábbra is szem előtt tartja a locarnoi szerződés rendelkezéseit. keztotuek, hogy Lengyelország rövideesn meg­újítja Franciaországgal a katonai szövetséget, természetesen kisebb változtatásokkal. A Petit Párisién bebizonyitottnak látja, hogy Lengyelor­szág ma is szöveségese Franciaországnak. Genfi körökben arról beszélnek, bogy Beck külügyminisztert Simon befolyásolta s az angol külügyminiszternek sikerült meggyőzni a lengye­leket a Franciaországhoz való közeledés helyessé­géről. Beck azért engedett, mert Láváitól több Lengyelországra nézve fontos ígéretet kapott, így többek között azt, hogy Laval moszkvai útja al­kalmával Varsóba is ellátogat, ahol meg fogják beszélni, hogy Franciaország milyen előnyöket ad Lengyelországnak. (Varsó, április 18.) A lengyel sajtó behatóan foglalkozik Lengyelország genfi magatartásával. Hangsúlyozza, hogy a lengyel magatartást nem irányítják személyi érdekek, hanem csak a kelet­európai béke biztosítása. A kormányhoz közelálló „Gazeta Polska“ úgy Hatja, hogy az ülés csak alakilag ítélte el Né­metországot s a határozat mitsem módosított a német lépésen. Az ülés tanulsága az, hogy a Népszövetségen kivül folytatott leszerelési ta­nácskozásokat a tehetetlenség átka sújtja. A ha­A szomorú azonban az ebben a dologban, hogy amilyen napokat élünk, Seicaru nem ál! egyedül ezzel az észjárással, amin voltaképpen csak mi, kisebbségiek ütődünk meg. Lafal és Litvinov négyórás tatiacskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom