Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-03 / 77. szám
ZF///. ÉVFOLYAM. Î7. SLAM. megakadályozása; vagy legalább is megnehezítése, ami ellen nincs jogorvoslat. De van más is, A választási igazolványt a járásbirók osztják ki. A törvény előírja, hogy a falvakban az igazolványok kiosztásával megbízott biró érkezését 24 órával előbb közhírré kell tenni. Mégis számtalan esetet jegyeztek fel, hogy a biró megérkezett, de ezt nem tudta a községekben senki, mert legfeljebb a községházára kiragasztott cédulán tettek eleget a kihirdetés kötelezettségének, holott ezt dobszóval kellett volna megcselekedni. A szavazóigazolványok igy ezrével maradtak kiosztatlanul és hogy ki szavazott velük különösen ott, ahol az ellenzéki bizalmiférfiakat előzetesen letartóztatták, azt csak a jó isten tudná megmondani. Ez ellen is számos panasz ment Bucureş- tibe a központi választási bizottsághoz, de hiába, mert a szavazóigazolványok kisztásá- nak ügye sem tartozik a legfelsőbb bíróság hatáskörébe. De a választói törvény azt is előírja, hogy a szavazóigazolványokat csakis a járásbiró oszthatja ki és a választás napján nem lehet többé az igazolványokat kiosztani. Mégis a legutóbbi választáson az igazságügyi miniszter elrendelte, hogy a ,ki nem osztott szavazóigazolványokat a járásbiró adja át a községi jegyzőknek, akik a választás napján majd ki fogják még osztani. A törvényszéki elnökök egy része, sajnos, eleget tett ennek a rendeletnek, amely világosan a törvénybe ütlíözik. De hát azt nem lehet tőlük elkívánni, hogy szembeszálljanak a miniszterrel. A parlament elé került panaszok igazolják, hogy a községi jegyzők nem valami pártatlanul kezelték aztán ezeket az igazolványokat. Esetek fordultak elő, hogy községekben, ahol panaszkodtak arról, hogy a szavazók jórésze nem jutott hozzá az igazolványához, mégis a községből csaknem mindenki leszavazott. Minthogy azonban a szavazóigazolványok dolga a választási elnök szuverén hatáskörébe tartozik, ez ellen is hiába lett volna minden siránkozás a központi választási bizottság előtt. A tapasztalatokból tehát okulni kell és fel kell használni az alkalmat, hogy szankciókat hozzanak be a törvényben azokra a funkciókra is, amelyeket a törvény a bíróságra ruház. De minden szankció között a legerősebb az volna, ha a választás felett végre a legfelsőbb bíróság döntene. Amint abszurdum az. hogy a parlamenti választás ellen beadott petíciókat maga a parlament bírálja el. tehát a vádlott egyben bíró is, éppen olyan képtelenség, hogy a községi, vagy megyei tanácsok választásainál felburjánzó visszaélések felett maga a megyei, illetve a községi tanács döntsön és ő maga igazolja a mandátumokat. Amíg ez a rendszer megmarad, nem lehet álmodni tiszta választásról. A községi tanácsválasztások felülbírálását át lehet esetleg csúsztatni a helyi és központi revíziós bizottság hatáskörébe, amelyek igen jól beváltak, mint közigazgatási bírói fórumok a gyakorlatban. Az uj közigazgatási reform anélkül is újból csorbít egyet az önkormányzaton, mert megszaporitja a hivatalból kinevezett tanácstagok számát. A kisebbségeket itt is újabb csapás éri, mert a javaslat szerint csak a falu román lelkésze lehet a tanács hivatalból való tagja. Ezenkívül csaknem minden elképzelhető hivatalos embert benyomnak a tanácsokba, igy az orvost, állatorvost, az erdötisztviselőt és az agronómot is. Jól mondja Binder Vilmos szász szenátor egy cikkben, hogy ezt nevezi a miniszter a közigazgatási politikától való mentesítésének, amikor a politika csak úgy zúdítja be a maga exponenseit a tanácsokba. De ez egy okkal több, hogy ők is becsúszhatnak a választók akaratából a tanácsokba, hogv saját ügyeikbe némileg önmaguk is beleszóljanak. Ez pedig az összes intézkedések lesszigo rubb és legpártatlanabb szankciója nélkül nem lehetséges. »w M » mum m »»♦» — Egy magyar főispán autószerencsétlensége. Budapestről jelentik: Vitéz Lcveldi Kozma György főispán autóját baleset érte Sátoraljaújhely és Károlyfalva között, Az autó hóviharba került s az utmenti, hóval fedett árokba fordult. A benneülők nem sérültek meg, de az autó összetört. A főispán 'kocsival folytatta útját Sátoraljaújhelyre. Ugyanazon az utón másik két autóval is hasonló baleset történt. Ktimnjsm (Tndősitái? eleje az első oldalon,) jnnfc ml Is el széUwség« álláspontot és helyezted jünk mi magunk Is szemben az egész vonalon a többségi nép érdekeivel és érzelmeivel, — Emberileg érthető ez a kívánság A jelszó tetszetős és a kiosztott szerep reánk, vezetőkre nézve fölöttébb csábitó. Az ellenhatás azonban nem maradna el s a ml szájhösködésünk következményeit népünk és intézményeink sinylenék meg. Parlamenti taktika. • Gondosan, meg kell azért vizsgálnunk minden esetben, hogy mit és milyen formában viszünk a parlament elé. Csak azzal mehetünk oda, amiről remélhetjük, hogy meggyőző szavaink hatása alatt megértésre fog találni, vagy legalább jóindulatú figyelmet fog kelteni. Ellenkező esetben azt érnök el, hogy maga a parlament — s nyomában a többségi sajtó és közvélemény is — helyeselné és valósággal szentesítené a felpanaszolt magatartást s az esetleg jobbindulatu vagy szélesebb látókörű kormány — sőt még a következő is — a parlament s a közvélemény általunk kiprovokált állásfoglalására hivatkozva, tagadhatná meg panaszaink orvoslását. Ezért voltunk kénytelenek pl. a hitvallásos iskolák tanerőinek nyelvvizsgái ügyében a parlamentben (Anghelescu két idevágó törvényének tárgyalásánál kisebbségi jogaink megsértése miatt, erélyes tiltakozásra szorítkozni s a küzdelem oroszlánrészét más tereken vívni meg, a miniszterelnök s főként a külügyminiszter alapos informálásával, a független bírósághoz beadott keresetekkel s a nemzetközi szerződésben biztosított panaszjog igénybevételével. Az elért eredmény igazolta magatartá- ) sunkat. Türelmet és több bizalmat kérünk tehát közvéleményünktől, ha éppen a siker érdekében, nem harsog föl egyes esetekben olyan élesen a hangunk, amint ezt szenvedő testvéreink kívánnák. A túlzó nacionalizmus hullámverései. Az utolsó években Eurőpaszerte terjed és hatalmasodik az úgynevezett túlzó nacionalizmus, mely az állam mindenhatóságának pogány elvét a többségi nemzet és faj minden más érdeket le- tipró uralmával igyekszik érvényesíteni, mintha soha sem lett volna francia forradalom, mely köbevéste az emberi jogokat s mintha eltűnt voin* a földről a kereszténység, mely proklamálta az emberi méltóságot a pogány államhatalommal szemben. Természetes volt, hogy ez a szélsőséges irányzat Romániát sem kerülhette el s természetes volt, hogy ez az itt élő kisebbségek s elsősorban az erdélyi magyarság ellen fordult. Másfélévtizedes vezető politikai működésünkről lehetnek eltérő vélemények. Egy elismerést. azonban nem lehet tőlünk megtagadni. Ellenfeleink nem hivatkozhattak egyetlen kijelentésünkre vagy elhibázott magatartásunkra, mely- lyel megindokolhatták volna, hogy miért keli harcba vinniök a román közvéleményt a mi szerencsétlen népünk ellen. He vizló-anti revízió. S mert bennünk nem tudtak hibát találni, külföldi fajtestvéreinknek a békeszerződésekkel szemben elfoglalt magatartásába kapaszkodtak. Megalakult az antirevizionista liga a az erdélyi városok főterei hangosak voltak a revízió- ellenes gyűlések szónoklataitól A mozgalom azonban nem állott meg a Külpolitikái kérdéseknél, hanem rövidesen ellenünk éleződött ki. A Curentul heteken át az irredenta magyar kisebbség hátlérbeszoritasáról cikkezel* s az Universul nyíltan megírta, hogy addig kell ütniük minket, romániai magyarokat, nug a mi fejünkre mért kemény ütések fel nem ébresztik revíziós ábrándjainkból a határontuli magyarokat. Ekkor szólalt meg Bethlen György Nagykárolyban, ezután mondtuk el Wilier József barátommal beszédeinket a két ház felirati vitájában s gvergyói beszédemben külön is szembeszálltam az Universullal. Érvelésünk egyszerű és meggyőző volt: Románia érdekei ellen vétkezik, aki azt állítja, hogy másfélmillió polgára irredenta, az ország ellensége s kész bármely pillanatban annak rendjét felforgatni, iia igy is volna s mi magunk állítanák ezt, le kellene tagadniók. Román részről állítani ilyesmit bűn, vagy őrültség. önérzetes, bátor és őszinte fellépésünknek meg volt a hatása. Az irredenta-vád elnémult, az uszítás megszűnt s még az Universul is elhallgatott. Vaida rosszhiszemű akciója: a numerus valachleus Mikor igy már-már abban reménykedtünk, hogy a megenyhült légkörben előbbre vihetjük népünk érdekeit, akkor lépett ki a síkra Vaida a numerus valachicus jelszavával. Vaida akciója rosszhiszemű. Vaida, aki olyan gyakran emlegeti az elnyomó magyar uralmat, nagyon jól tudja, hogy az erdélyi magyarság a közigazgatásban, az iskoláztatásban, a sajtószabadság terén távolról sem élvezi azokat a jogokat, melyeket annakidején az erdélyi románoktól senki el nem vitatott. Vaida jól tudja, hogy az erdélyi magyarság nem is álmodhatik olyan elhelyezkedésről a hadseregben, magas állami funkciókban és felsőbb bíróságoknál, amilyen magyar időkben az ö népének jutott. Vaida tudja, hogy mi nyomorult kisebbségi magyarok egyetlen román ifjú elől sem vesszük el a kenyeret, sőt a román ügyvédek egész tömege él magyar kliensekből s a román orvosok, kereskedőle s iparosok sem panaszolhatják, hogy eddig érezték volna az öntudatos magyarság természetes szolidaritását. ILF és PETROV 12 SZÉK Regény, — „Nyugart-kiadá*. Két orosz író reprezentánsának humoros regénye, amely a szovjet társadalmi, kulturális és gazdasági viszonyainak szatírája. 408 lap Ára fii ive 112, kötve 145 sej. Lepage'c'uj Kérje • , a „NyugaV-könyvek jegyzékét. Vaida tudja, hogy az államhatalom eddig is minden lehetőt megtett a román elem gazdasági érvényesüléséért és hogy ösztökélésre ez irányban igazán nincs szükség. Vaida résztvett az albaiuliaí nyilatkozatok megalkotásában s ő irta alá az ország nevében a kisebbségi szerződést. Tudja tehát, hogy az adott szó szentséget szegi meg, saját aláírását tagadja meg s a népének kijáró megbecsülést veszélyezteti, mikor ilyen szélsőséges elveket hirdet s polgárháborút proklamál a kisebbségek ellen. Vaida mindezeket tudja s mert mindezek ellenére azt hirdeti, amit hirdet s kész ezért nemcsak saját pártját szétrobbantani, hanem Erdély népeinek lelkibékéjét is feldúlni, nyilvánvaló, hogy akciója nem jóhiszemű. A numerus valachicus. Mi, akik hiszünk a Gondviselésben, mely a rosszat csak azért engedi meg, hogy abból is jó származzék, hidegvérrel nézzük Vaida akcióját is. Természetes, hogy bármilyen -izmusok jöjjenek nyugatról vagy keletről, népe sorsát komolyan szivén viselő politikus soha sem helyeselhet irányzatot, mely nem respektálja a velünk született emberi jogokat s főként nekünk kisebbségeknek soha sem szabad eltántorodnunk a tiszta demokráciától, az önkormányzati elvtől s az emberi és népi szabadságjogoktól.-A numerus valachicus proklamálása azonban előtérbe állít a mi számunkra is két égető problémát. Nemzeti katasztert! Az mondatott eddig, hogy valamely .fajhoz, nemzetiséghez vagy valláshoz való tartozás nekünk megkülönböztetett helyzetet nem adhat. Ezért nem tartotta senki nyilván, hogy ki milyen nemzetiségű, sőt megakadályozták, mikor mi magunk akartunk ilyen összeírást rendezni s a hivatalos népszámlálás nemzetiségi adatait ma sem ismerjük részleteikben.
