Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-18 / 90. szám

XVIII. ÉVFOLYAM. 90. S2AM­% „Megtért a lelkem és tudom, miként kell élnem, ha Látogatás Döf tanában, a földi kárhozat he yén- Hot vannak a földalatti cellák és egyéb borzal­mak, melyekről a kiszabadult rabok beszélnek ? zugság, akármit mondanak, A falak megőrizték azoknak a neveit és vétkét, akik közöttük megfordultak. Most lát­hatni, hogy nyolcvan százalékukat kommu­nizmus miatt Ítélték el. Végigjárjuk a folyo­sókat, az egyikben a grivitai per elitéltjeivel találkozunk. Néhány ajtón ezt a feliratot lát­juk: 1934 nov.—1944 nov. Csak most döbbe­nünk rá arra a szörnyűségre, ami a falak mö­gött rejtőzik.: Tízévi élét itt, az ember fel sem tudja fogni ésszel. (Doftana, április 16.) A Prahova völgyé­ben fekvő Campina állomástól 15 perc alatt hoz ki a vicinális vonat erre a hírhedt fe- gyenctelepre. Ennek a vonalnak, ugylátszik nincs is egyéb célja, minthogy a fegyenceket, meg a fogházlátogatókat szállitsa, mert Dof­tana az első és egyúttal végállomása is. A sí­nek beleszaladnak a hegy oldalába. Tetején emelkedik a hires fegyház. Helyesebben mond­va, a föld omlott le a sínekre, mert az utóbbi időkben nagy földomlások történtek itt. Ahogy a kanyargós, keskeny utón felfelé haladunk, oldalt hatalmas szakadék tárul elénk, a. friss földomlás most is egyre porladozik. Szinte beleszédül az ember fenntről. Sóbánya volt a hegy mélyében, az omlott be most a tavasszal s ez magyarázza a parton álló, kettészakadt házfalakat, gyökerükkel fel­felé meredő fákat. Doftana falu fekszik a hegy­oldalban. az alatt nyílt meg a föld, elnyelve néhány házat a hozzátartozó gazdasági épü­letekkel és kertekkel együtt. A szakadék fene­kén hatalmas fagerendák úszkálnak az össze­gyűjt vizen, amely mint valami szörny, nyom­talanul nyeli el a folytonosan beléomló földet. Titkos földalatti hatalom munkáját érzi itt az ember és ezt a borzongató érzést még fokozza a hírhedt fegyház közvetlen közelsége, amelybe földalatti kazamatáiról, kinzó sötétzárkáiról legendák s/állonganak. Megnyílnak a fegyház kapui,! Fennt vagyunk, alig száz méternyire a be­járattól. Hatalmas .kőfalak emelkednek előt­tünk és a kapu fölül ide komorlanak a fekete betűk „Penitenciarul Doftana“. De közelebb nem lehet menni, sorompó zárja el az utat- A hatvanhat tagból álló diákcsoport, amely bün­tetőjogi tanulmánykirándulásra jött, letelepe­dik kél felől a pázsitra és amig Pop Troian egyetemi tanár a futó lépésben előszaladó fóg- házőrrel beszélget, gyönyörködünk a gyönyörű kilátásban. Vezényszó hallatszik a sorompón túlról, egy csapat katona vonul fel sietve a bejárat előtt, másik oldalon pedig a fegyőrök sorakoz­nak fel. Megnyílik az ajtó és a fogházigazgató mosolyogva közeledik. Pop Traiant és a diá­kok vezetőjét magával viszi az irodába, a töb­bieknek még várniok kell. A sorompó kérlel­hetetlenül elzárja az utat. a katonák kivont fegyvere csillog. Doftnnából nemcsak kijönni lehet nehezen, de oda bemenni is. Végre megnyílik a kapu. Beírjuk nevün­ket a látogatók könyvébe és szigorú ellenőrzés mellett egyenként lephetünk be a falak köré. — Doftana, Doftana! — sóhajt fel valaki a név által felidézett emlékek hatása alatt. Ide csak a legszigorúbb büntetésekkel sújtott fegyenceket szállítják és aki itt egyszer meg­fordult, mint lakó és nem ilyen magunkfajta vendég, azon egész életében rajtamarad a név, hogy „doftanas ember“. Egy főinspektor, a fogházigazgató és több magasabb rangfokozatú őr kíséretében járjuk sorra az épületeket. Az igazgató olyan lelke­sedéssel beszél a fegyházról, hogy az már szinte rajongás. Sétapálcájával mutogat: —- Nézzék ezeket a falakat, nézzék ezeket az őrtornyokat, amelyek minden ötven lépés­nyire kiemelkednek a falak közül, rajtuk éj­jel nappali kivont szuronnyal az őr. ezeknek nagyrészét mind én építtettem. A esikosruhás emberek alázatosán köszön­nek. amerre elhaladunk: — Éltesse az Isten, igazgató urî 'Amit a cellák elmondanak ,., "A hírhedt H.-csopórihoz megyünk leg­előbb. A politikai elitélteket tartják itt, de a cellák most mind üresek. Az emberek a műhe­lyekben dolgoznak. A falakon nincs egy te­nyérnyi üres hely, a fegyebcek neveivel és feljegyzéseivel vannak tele. „Itt töltöttem hét és fél hónapot, ma megszabadulok, de ma sem tudom, hogy miért voltain büntetve“ — moadja dacosan az egyik felírás, mellette egy másik töredelmes vallomást tesz. hogy „meg­tért a lelkem és tudom, miképpen kell élnem, ha kiszabadulok“. —- Ne nézzék ezeket a bölcs mondásokat —■ figyelmeztet az igazgató. — Ez mind ha­— Hány rab van jelenleg itt? —■ kérdez­zük! — Háromszázhetvenhét. Ezt a bejáratnál is lehetett látni, ahol a táblára fel volt irva: „Efective: 377 deţinuţi“. Szökni lehetetlen, a falak mellett kátrány­nyal öntözték meg a folyosót, máshol fehérré meszelték, úgyhogy az első lépésnél már ott marad a nyom. A plafon a legmodernebb, vas­rúd meg rollórendszer, lehetetlen felvágni. Mindenről külön szakelőadást lehetne tartaui, hisz például a folyosóvégi nblakot is fran­cia rendszer szerint állították fel. Doftanai látványosság A műhelyekben dolgoznak a fegyencek- Mindenféle iparág képviseletre talál. Először a pékmühelybe tévedünk be, ahol a fegyencek számára sütik a kenyeret, maguk a fegyencek. Az őrök kész kenyereket hoznak, a diákok széttépik, mindenki megkóstolja. Egészen meg­felelő. Egy pár kenyér hamarosan elfogy. Az igazgató jön. — Na, Ízlik a rabkenyér? Hisz ez nem is az igazi kenyéradag! — kiált;fel. — Hé, hoz­zatok abból a másikból!— Az őrök kétszer- akkora kenyereket hoznak, mint az előbb. — Ezek az igazi adagok — mondja az igazgató. A másikat csak azok kapják, akikre külön büntetést szabtak ki, Messziről különös: zenészért) zaj hallatszik, Nyómban megkérdezzük: — Rádió szól talán? — Dehogy. Mindjárt meglátják. — Arra­felé tartunk és a kováesmühclybe érkezünk. A láncok csörögnek, azok szolgáltatják a zenét A fegyencek egymás 1 ólbár a kovácsolják a lán­cot és a vasat. A kirándulók kiváncsiak, ho­gyan teszik fel a vasat a fegyencekre. Az igaz­gató nyomban leülteti az egyik kovácsot. — Vasaljátok meg! — Egy kis látványos­ság! Mutatvány. — A fegyenc kacag, mert tudja, hogy ez most csak játék. -- Voltál már vasra büntetve! — vallatja az igazgató. Az ember habozva felel. — Csak egyszer, igazgató ur. — Ne hazudj, mert egyszer sem voltál! A vasat ráverik, aztán levágják. Többen szóTm elegyednek a fegyencekkel, azok egy­hangúan, kifejezéstelen arccal válaszolnak. Az igazgató hangja hallatszik: szigorúan tilos be­szélgetni! : Doftanai áruk, doftanai árak. Az asztalos- és gyékényfonómühely olyan, mint valami bazár. Tele van különböző muta­tós apró áruval. Cigarettatartók, képráma, apró feszület. Színes papucsok, kosarak. Min­denki vásárol valamit, potom árak. Papucs negyven lej, cigarettatartó húsz, sétapálca harminc, stb, A konyhába vonulunk át innen, ahol nagy üstökben főzik a vacsorát, körben hatalmas, közös tűzhely, illetve kémény körül. Különösen a diáklányok érdeklődnek eziránt, akik még n fedőket is felemeltetik, hogy bele­kukkanthassanak. Visszafelé ismét a bazár előtt jövünk. Egy fegyenc titokzatosan int az ajtóban. Öngyújtót kínál. — Csak negyven lej. —■ Nyomban, megve­szik, a következő pillanatban már ötön-haton állanak és óvatosan, nehogy valaki az őrök közül észrevegye, kötik a vásárokat. Mint valami bazárból, úgy távozik a tár­saság, a legkülönbözőbb dolgokkal felszerelve- Mindenki mulat, a zsebekből papucsvégek ágaskodnak ki, a másik kazettát tart a hóna alatt, a harmadik képet próbál a rámába. A fegyencek nem is olyan ijesztőek, mint ahogy gondoltuk, a cellák nem is olyan rosszak: egészségesebbek a külvárosi nyomortanyák­nál. De hol maradtak ennél az operett-szd*ü bemutatónál a földalatti cellák, meg az a sók borzalom, amiről mindenki annyit beszél, aki innen kiteszi a lábát? b. gy­•jobswr> A NO A VÁLTOZÁS KORÁBAN Egy tapasztalt nőorvos megfigyelései és gyakorlati tanácsai. Igen fontos orvosi könyvek ssssenyok és anyák részére l Irta; Dr Földes Lajos főorvos Kapható a „Keleti UJság kiadóhivatalában Cluj, Str. Báron L. Pop 5 sz. alatt. 25 ábrával- Ára 88 lej. FIATAL ANYA Irta: Or Földes Lajos Ara 86 lej. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó beküldése ellenében azon­nal szállítjuk. Orvosi tanácsok fiatal asszo­nyoknak. E gazdagon illusztrált könyv tartalmazza mindazt, amit a íialal anyának szülés előtt és után, valamint a cse­csemő ápolásáról tudnia kell. UtAnvéltel könyvet nem kUldünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom