Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-01 / 76. szám
XVni ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. HELETíüJSm iS Kotány és a kotányiak Irta: Koós-Kovács István Kotány kisközség. Van patikája, elemi iskolája, két mészárszéke, három temploma, négy kocsmája, vasúti megállója s hogy ne kelljen szégyenkeznie, található benne egy uri- kaszinó is. Hideglábu Molnár négy holdas gazda házában áll a kaszinó. A zsindelyes háznak ez az egyetlen valamirevaló zuga. Záporok és véget érni nem akaró esőzések idején csak ebbe a helyiségbe nem csorog be a viz. Viszont egér annyi tanyázik falaiban, mint együttvéve az uccasoron. Berendezése: négy busz-hatvan százalékban rokkant szék, egy csuzos lábú asztal, tetején römiköves dobozzal, három festését vedlő hátaspad s a falon egy négyszögletű, müfajtalan kép, amelyen a vitorlát feszitő, piros sapkás matróztól a gerendákból ácsolt nyaralón keresztül, egészen a fészkét rakó szarkáig minden élőlény és tárgy megtalálható. Ha nap süt, ha ég dörög, délutánonként három előtt tiz perccel itt gyűl össze a napi parti: a fás, a patikus, az orvos és Fintor, az ősjogász; egyetlen törvényes utódja a fásnak, aki tizenkét ádáz esztendő után végzett annak idején a joggal. Fintor jelenleg a kilencediknél tart s ha egyáltalán még hinni lehet neki, nem csorbul ki a család jóneve, három éven belül pontot tesz ő is az egyetemre. Két éve láttam utoljára igy együtt őket s ennyi sok idő után most az az érzésem, hogy mióta elhagytam négyőjüket, nem álltak fel az asztaltól; itfelejtette őket az Isten és szerencse, folytonosan rakosgatják, csereberélik azóta köveiket, melyekből egyiknek sem alakul ki egy nyerő sorozat. Ott ülnek pontosan, ahol akkor hagytam őket. Ugyanaz a ruha rajtuk s ha nem tévedek, arcuk szőrzete sem hosz- szabb, sem rövidebb az akkorinál. Követ vesz a csomóból ez orvos s mondja: — A bátor nem fél az idők mohától. <— A báter, a báter — helyesbiti a fás. Mohájtól! Mohájtól! — sipítja orrhangján a patikus és dühösen adja le a piros nyolcast, ami egyszer már megvan tábláján s inkább a sárga kellett volna helyette. — Na, bikfie, — szólít meg az orvos — egészen megemberesedtél azóta. Hogy vagy? Pillanatra visszaveszi szemét rólam: „A bátor nem fél az időktől“ — mormogja s mialatt rácseng a „báter, a hátér*1 meg a „mohájtól! mohájtól“ és leadja a fekete ászt, még hozzáteszi; — Meddig maradsz nálunk? — Három hétig. — Az nem sok... „A bátor nem fél az idők mohától“... Maradsz te tovább is, vagy ha nem akarsz, itt-tartunk erővel. — A báter, a báter... Nem halsz bele, ha másfél hónapig maradsz — sandít fel lapjaiból a fás. — Az ideálod se... Mohájtól! Mohájtól! — brummogja a patikus, aki alig tudta kivárni a fástól a piros hetest, hogy végre kirakhasson. Az ideál sző meglöki Fintort, aki semmi kincsért nem beszélne játék közben. Nehezére esik, de a jó pásztor hangján mégis megszólal: — Csak nem bolondultál meg?... — Nem, nem udvarolok. Én ugyanis alkalmi, futó nőkre vagyok berendezkedve. — Már meg akartam döbbenni — s panaszos szemmel számolja össze tábláját, mert a patikus alig hogy elrecsegte: „Mohájtól! Mo hájtól!“, sietett utánatenni: Megfőtt! — Nincs nekem szerencsém már itt sem — siránkozza annyi bensőséggel, hogy emlékeim ösztönösen visszatáncolnak a múltból Sőrés Magda és Fintor köré— És ott? — folytatom egyszerre félhen- hagyott mondatát. — Ott? ... Hol ott? ... — Na, tudod te, ne add a szépet — jclen- tőségteljeskedem. — Á, értelek!... Hát ő, ő jól van., — Ennyit én is tudok. Láttam a vonatablakból, künn volt az állomáson. Inkább a kettőtök ügye érdekel. — Ja... Itt semmi nj. — Legalább puhult valamit azóta? . •. .— Inkább majd este ... Akkor beszélhetünk róla. — Jó, azonban a fekete hármast ne dobd ki a kvártodból... _ — Tényleg!vVisszategzi a kettős és néladt gyorsabban a víz sebességénél. Latoiga» tás nélkül utána ugrottam. Percekig küzdöttem, mig ki vonszoltam. Eszméletlenül feküdt a füvön s hosszú percek teltek el, mig magához tért. — Hol vagyok? — nyitotta fel bambán a száját és dagadt, vörös szemeit, úgy hordozta körül, mint a vak, aki csak mimeli a nézést. — Szerencsére már az innenső parton <— kedélyeskedtem. — A kiskésit — próbált kigázolni ernyedtségéből — milyen nehéz s hogy zug a fejem... Keze segítségével megjártatta előre, hátra, oldalt a fejét s mosolyt kényszeritett szájára. — Ez a hullámverés, az örökkévalóság dallama a fejemben — szellemeskedtem tovább — ha messzibb vagyok tőled, belédtelepedik, mint a kagylóba a tenger moraja és a mulhatatlan- ság dalát zúgja koponyád az idők végeztéig. — Görcs... A nyavalya... Nézd, alig mozdul a lábam... — Egyszóval: reggel, délben, este: Sőrés Magda undok, szivemből utálom... Meglásd, két héten belül rendbejössz, semmi bajod... Nem hajlandó napirendre térni a folyóban lakó halál fölött, aki megragadta két lábát s ha ki nem tépem karjai közül, elviszi. Nézi a vizet, figyeli, mint könyököl egyik hullám a másikra, hogy verődnek ki a parti kövekre, aztán mintha nem is nekem mondaná, hanem az erőnek, akinek végzésébe belejavítottam a vízben, szól: Hát szinte, szinte . ■. Tiz-busa másodgyes közé, babrál vele darabig. Lásd, ekkora marha vagyok — céloz vissza tévedésére később. — Látom és azt is tudom, hogy este nem kell sokat kérdezősködnöm... Találva érzi magát, piros&ág futja el. Szinte hallom, mint fogja mondani: — Öregem, kötöznivaló bolond vagyok még min« dig- Talán jobb lenne a te módszereddel kezelni a nőket: egy barna, egy szőke, egy napig, tiz napig, aztán kész... De hiába. Én már igy vagyok vele. Nem lehet változtatni rajta.... Másnap különös dolog történt. Délelőtt tizenegytájban beállított hozzám Fintor. Fürdőnadrágot lógatott kezében. — Nincs kedved fürödni? — Dehogyis nincs! Legalább leáztatom magamról az úti koszt. A folyó felé menet egyetmást megtudtam Sőrés Magdáról. ■— Minden a régi... Nem tágít a staféta- szerelemtől. Délelőtt a tanitó, ebéd után a segédjegyző, uzsonna után Stein, a fás, vacsorakor Szabó, az orvos, vacsora után pedig Pop, az állomásról. Azt hiszem, férfi nélkül mái képtelen lenne emészteni... Ha épkézláb fiatalember bukkan fel a láthatáron, aki legelsőnek lestoppolja: Sőrés Magda. Előle nincs menekvés. Holnap-holnapután te is sor rákerülsz ... Ellenségesen, takart rosszindulattal nézett rám. Talán az udvarlót, a eorrakerülhetőt láthatta meg bennem. —■ Ne félj, —■ mosolyogtam — én az eshetőség! részletemet készségesen rádruházom... Ha nagyon szükségét érzem, majd inkább egy menyecske mellett döntök, akik tifelétek a népies írók szerint egyenesen a tűzről pattannak •.. Megnyugodott. Hosszú idő múlva megszólalt: — Mondd, nem vagyok én ökör? — Kétségtelen!... Minden jogcímed meg van rá. —- De mit tegyek? — csapott combjára s kétségbeesetten lóbál ni kezdte fürdőnadrágát. — Semmit, csak amint a tánczene mondja: gud báj! — Ha tudnám! — Aki ekkorát tud sóhajtani, annak köny- nyü lehet a dolga. Egyszuszra kifújja magából... A rántottát frissen, melegen kell enni. Ha a lábasban hagyod, odakozmál, letapad, így van ez a nőkkel is. Vagy-vagy! Ha egy csapásra sikerül, jó; ha pedig nem és eredménytelenül kísérletezel tovább, belédeszi magát, odakozmál húsodba-véredbe. Különben is: akarat kérdése. Reggel, ahogy kiugrassz az ágyból, állj a tükör elé és ismételjed százötvenszer fennhangon, hangsúlyozva: Sőrés Magda undok, szivemből utálom, Sőrés Magda undok, szivemből utálom. Azután mosdjál derékig. Ismételd meg délben és este is. Biztosítalak, két hét múlva elhagyhatod a déli és esti lelkigyakorlatot, mert már reggel megutálod egész napra... Próbáld meg, sikerülni_ log- Igaz, magadat fogod utána utálni egyideig. de megéri... Lehorgasztotta fejét s nem szólt a folyóig. Ott hirtelen kilépett nadrágjából s már benn is volt a vízben. Ezek a vizmenti emberek olyan gyorsan és átmenet nélkül vetik le ruhájukat, mint a nők. Én rendes, kötelességtudó emberhez illően külön kisimítva minden ruhadarabomat, tempósan vetkeztem s női megnéztem a málészárat, amelyiknek tövébe leraktam őket. Egyszerre csak elállt a lélegzetem, i! íntor hol lebukott, hol felkerült és semmivel sem haKéptelen voltam megállapítani: engem dicsér-e, nekem mond köszönetét szavaival, vagy pedig a viz mindenhatóságát becsüli le, amiért nem tudott megbirkózni vele. Hazautazásom után két héttel levelet kap» tam Kotányból. A patikus irta. ... Én ismerlek jól, te sohasem hagytad volna idáig fajulni az ügyet. Úgyis van az rendjén, amint te mondod: férfi sohasem vegye komolyan a nőt, mert akkor a nők kénytelenek komolyan venni őt. Bizony, mióta Fintor megtette azt a bolondságot, csendesek vagyunk. Be-benézünk a kaszinóba, játék azonban soha sincs. Sokszor beülök az asztalhoz, veszem a köveket, kiosztom, felrakom a táblákra, megnézem, kinek lenne legnagyobb esélye, aztán összeboritom- Nézdelő- döm az üres szobában. Most már nagyon bátrak az egerek, nem ijedősek, kijönnek, alig lehet őket bezavarni a lyukba.. - Sörés Magdán nem látszik semmi. Meg is kérdeztem: Magda, semmit, de semmit se érez maga, hogy magáért egy férfi főbelőtte magát? Mosolyog és azt hajtogatja, hogy ő sohasem szerette. Én nehezen tudok rendbejönni ezekkel a mai teremtésekkel ... Nézem a levelet, forgatom. A félig kiirt, rendetlen betűkből kiemelkedik egy szoba a Hideglábu Molnár házában. Az asztalon rö- mikő s pontosan, kimért időközökben felhallat* szik egy-egy mondat: „A bátor nem fél az idők mohától“.-. „A hátér, a báter“... „Mohájtól! Mohájtól!“... Időtlenül, megfoghatatlanul ülnek ők ott négyen az asztal körül. S most az egereket is látom, ahogy felbátorodva cicáinak, hancuroznak a székek között... Hogy hogy történhetett? Nem vált be a módszerem? Vagy talán meg sem kísérelte? Bizonyára nem volt ereje hozzá. De ha valakinek ereje van golyót röpíteni a fejébe, mennyivel kevesebb akarat és erő kell ahhoz, hogy egyszerűen, ésszel végezze el a felszámolást? Miért? Valószínűleg csak azok az emberek tudnak öngyilkosok lenni, akik nem tudják felfedezni, hogy mennyi erő, akarat rejtőzködik bennük. Látom Fintort, amint pillanatok alatt ledobja ruháit, fiirdönadrágot ölt s már berni is lubickol a vízben. Egyszerre kalimpálni, bukdácsolni kezd... Istenem, van-e nekem jogom utána vetni magam a vizbe?... Beleavatkoz- hatom-e az életébe? ... Mit tehetek, mit tegyek én, akinek csak módszereim vannak?!... THE" 0/o-os VASÚTI KEDVEZMÉNY I! BUŰURE$TIBE április 1-től május 1-ig. Lá'ogassa meg a „Nemzeti mezőgazdasági, kisipari, kutya, szárnyas és kisállat kiállítást“. — Bu ureşli, Bulevardul Bratîanu — Arena Colosseum