Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-07 / 54. szám
á Ktmtujsm XVIII. ÉVFOLYAM. Si- SZÁM. \ kisebbségi szövetkezetek védelmében JlbrutlbánTai Edle dr. beszéde & parlamenti rifában. iVe perdüseoek fDoIiliîsai akadálYakat a «rőrefkexetí fejlődés aljába Jelentettük röviden, hogy & Magyar Párt nevében Ab- rudbányai Ede dr, képviselő szólalt fel a szövetkezeti törvény módosításáról szóló javaslat parlamenti vitájához- A bizottsági tárgyalásokon kivették részüket a párt képviselői a mun kából s igyekeztek a kisebbségi szövetkezetekre veszélyes pontokat elhárítani. A kamara nyílt ülésén elmondott beszédében Abrudbányai dr. a következőket mondotta: gazdasági formája, amely hivatva van a kapitalista termelés kizsákmányoló tendenciáit letörni a szövetkezeti termelés profitjának közössé tétele által. A szövetkezet demokratikus intézmény és éppen azért a szövetkezeti kérdést csak a szabadság és egyenlőség jegyé ben lehet megoldani. Partom nevében kijelenthetem, hogy a kapcsolt területeken létező magyar szövetkezeteink működésének az elmúlt 15 év alatt nem voltak jogi akadályai. Az életnek és fejlődésnek ugyanezt a szabadságát kérjük a jövőre is s remélem, hogy Közbirtokosságaink az impérium átvétele óta igen sokat szenvedtek majd minden hatóság részéről. A pénzügyi hatóságok az egyéni jogutódlás tárgyát képező közbirtokosság! vagyont teljesen alaptalanul illeték, egyenér- ték fizetésével terhelték. Az erdészeti hatóságok az erdőkezelési dijakat és természetbeli járulékokat jogtalanul olyan túlzott mértékben vetették ki, hogy igen sok esetben a közbirtokosság! vagyon tel jes jövedelmét kimerítették. A vágatáéi engedélyek megszerzése körű! támasztott nehézségek igen sok esetben a köz birtokossági erdők jövedelmét a hatóságilag támogatott kereskedők prédájává tették. A közbirtokossági legelők ellenőrzéséért # gazdasági tanácsosok hihetetlenül magas, egész kis vagyont kitevő dijakat szedtek, jóllehet az ellenőrzés a valóságban csupán a dijak beszedésére korlátozódott. És mindezek mellett még a közigazgatási hatóságok is nem egyszer jogtalan kényszert alkalmaztak, hogy a magántulajdont képező közbirtokossági vagyont a közbirtokossági tagoktól idegen célokat szolgáló adományokkal terheljék. Más államot« példája illán A szövetkezeti törvény módosítása körül megindult vita elvi ellentéteket hangoztat. Az 1929. évi törvény védelmezői a szövetkezeti autonómia kiszélesítésének szükségességét hangsúlyozzák, ezzel szemben a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslat hivei a központosítás, az állami gyámkodás biztosításáért harcolnak. A szövetkezet a gyakorlati gazdasági életnek egyik formája. Minthogy ma már minden vitán felül álló tapasztalati tény, hogy az állami gépezet a gyakorlati gazdálkodásra alkalmatlan, kétségtelen, hogy a túlzott állami beavatkozás a szövetkezeti mozgalom életképességét veszélyezteti. A szövetkezeti életforma a nyugateurópai államok talajából nőtt ki. Németországban, Angliában és különösen a mezőgazdasági szövetkezeti élet klasszikus földjén, Dániában, az állam a szövetkezeti életnek csupán külső, jogi formáit szabályozza és lényegileg abszolút szabadságot biztosit a szövetkezeti mozgalomnak. Ha tehát a szövetkezetei, mint a gazdasági életnek nyugaton fényesen bevált formáját, idehaza is népszerűsíteni akarjuk, a nyugati tapasztalatok alapján, biztosítanunk kell számára a prosperitás feltételeit: a kezdeményezés és cselekvés szabadságát és az önkormányzatot. Ezen feltételek biztosítása mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül a speciális romániai viszonyokat sem. Nálunk az állam a szövetkezeti eszme népszerűsítése ‘■érdekében a szövetkezeteknek tekintélyes gazdasági és fiskális előnyöket biztosit és a Központi Szövetkezeti Pénztárt kamatmentes tőkével alimentálja. A fuiíoíl állami lieavalkozá« Minthogy a múltak tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy különösen a mezőgazdasági és erdőkitermelési szövetkezeti forma igen sok esetben csak takarója volt az egyéni vállalkozásoknak és a szövetkezeti forma mögött rejtőzködő kereskedő e forma segítségével még jobban kizsákmányolta a törvény által támogatni óhajtott termelőket: az államnak nemcsak joga, de kötelessége is gondoskodni a visszaélések kiküszöböléséről. Azonban a szövetkezeti élet szabadságának biztosítása érdekében nélkülözhetetlen a központi ellenőrzési jogkörnek tárgyilagos kritériumok szerinti szigorú körülhatárolása, mert az ellenőrző szerveknek biztosított hatáskör egyes szövetkezetek indokolatlan pártfogolá- lására és mások méltánytalan háttérbe szorítására vezethet. (130—134. szakasza.) Az önkormányzat és az állami ellenőrzés látszólagos ellentétei elenyésznek, ha az ütköző pontok tisztázásánál a szövetkezeti eszme népszerűsítésének objektiv érdekeit tartjuk szem előtt, A kisebbségi szövetkezetek életéért A szövetkezeti kérdés azok közé a nagy- fontosságú kérdések közé tartozik, amelyeket közös egyetértéssel a pártpolitika fölé kellene emelnünk. A szövetkezeti mozgalom helyes szabályozásától az állampolgárok millióinak jóléte függ. mert a szövetkezeti forma a jövő a kisebbségi szövetkezetek működése elé a tárgyalás alatt álló javaslatban emelt gátak kiküszöbölhetők lesznek, ha a kormányt és a parlamenti többséget a szakaszonkénti tárgyalás rendjén nem hatalmi szempontok, hanem a szövetkezeti ügy önzetlen szeretete fogja vezetni. Közpirécla a közbiriokotságí vág von A javaslat az erdélyi közbirtokosságok ellenőrzésével is foglalkozik és köszönettel adózom Negura miniszter urnák, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása rendjén elfogadta azon kiegészítő indítványomat, hogy a közbirtokosságok felügyelőségei mellett a közbirtokosságok tagjaiból választott önkormányzati tanácsadó szerv íétesittessék IVyoiaorl íiidlloífali .» székely népre A hegyvidéki székely községek lakóinak csaknem minden ingatlan vagyona a közbirtokossági vagyonból áll. Mert a hegyvidéken szántás-vetésre alkalmas terület alig van és a magántulajdont képező erdők és legelők racionálisabb kihasználása szükségessé tette a közös használatot. Elképzelhető, hogy a vázolt körülmények között a sorozatos hatósági visszaélések mekkora nyomort zúdítottak egész vidékek székely lakóira, A közbirtokossági vagyon ellenőrzésének uj szervezetétől a felsorolt jogtalanságok éB túlkapások kiküszöbölését reméljük, ami egész vidékek nyomorának enyhítését jelentené. Abrudbányi Ede dr. indítványokat adott elő a szervezeti rész paragrafusának módos) fására, a kisebbségi szövetkezetek érdekében Majd igy folytatta: A szövetkezeti nyelvhasználat védelmében A 46. és 192. articulusoknak a kötelező román nyelvű könyvelésre vonatkozó rendelkezései ellentétben állanak a Párisban 1919. évi december 9-én aláirt kisebbségi szerződés rendelkezéseivel E szerződés első pontjában Ko- mánia kötelezettséget vállal, hogy a szerződés 2—8. pontjaiban foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el s hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. Ezen szerződés 8. pontjának 3-ik bekezdése szerint: „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán vagy üzleti forgalomban Nyilvánvaló, hogy ha a magyar szövetkezetek vezetői anyanyelvűket csak a román nyelvvel párhuzamosan használhatják, ez a megkötés anyanyelvűk szabad használatának korlátozását jelenti. A kisebbségi szerződés 12. cikke a kisebbségi jogokat a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyezi. Tiltakozunk az ellen, hogy nemzetközileg garantált nemzeti jogaink gazda sági törvények ötletszerű rendelkezéseivel megtámadtassanak és hangsúlyozzuk, hogy az állam ellenőrzési joga nem jelentheti nyelvhasználati jogunk korlátozását. Eltekintve a kérdés politikai jelentőségétől. a 46. és 192. artikulusok rendelkezései szövetkezeteink gyakorlati működését akadályozzák. Magyar vidékek falusi szövetkezeteink vezetőségében, ahol egyszerű falusi gazdákból kerül ki a könyvelő, nem mindig akad olyan egyén, aki perfektül tudja a román nyelvet írásban és olvasásban. De ha még akad is, nem feltétlenül bizonyos, hogy üzleti és egyéni rátermettség és megbizhatóság szempontjából ő a legalkalmasabb a szövetkezet ügyvezetésére. És ha még akad is egyén, aki román nyelven képes könyvelni, az igazgatóság és felügyelőbizottság ellenőrzési joga és kötelessége illuzióriussá válik, amennyiben uem bírják valamennyien a román nyelvet. A két nyelvű könyvvezetés mellett újból kérdésessé válik, hogy eltérés esetén melyik nyelv az autentikus. Ha a román nyelvet tekintjük autentikusnak, ilhizóriassá válik a csak magyarul tűdé igazgatók és felügyelőbizottsági tagok ellenőrzési joga. Ha pedig a magyar szöveg az autentikus, akkor céltalan a kétnyelvű könyvvezetés, ami rendkívüli megterhelést jelent. Tehát a szövetkezeti érdek is kívánatossá teszi, hogy a kisebbségek nyelvhasználati szabadsága ne korié toztassékKőzbiriokossági tanát* A javaslat 82. szakasza egészittessék ki a következő uj bekezdéssel, amely a bizottsági tárgyalások rendjén a kormány részéről el fogadtatott. „Azon vidékek részére, ahol legalább 80 közbií-tokosság van, külön ellenőrző és i rányitó felügyelőségek fognak feláilittatni. Ezen felügyelőségek mellett egy 5 tagú tanácsadó testület fog működni, amelynek tagjait az ér- dekelt közbirtokosságok . tagjai közül a közbirtokosságok elnökei választják. Esen tanács hatáskörét a végrehajtási utasítás fogja szabályozni.“ Ezután a szövetkezeti szövetség és a kisebbségi szövetkezetek közötti viszonyra vonatkozó indítványait adta elő s a kormány- javaslat elleni kifogásokat terjesztette elő. Indítványozta többek között a konverzió által érintett szövetkezetek patenta fixa adótartozásainak revideálását és adóbonokkal való törlesztését. A fónyüzési és a forgalmi adó alóli mentességet a kisiparosok szövetke zeteire éppen úgy. mint a mezőgazdák szövetkezeteire. Beszédét azzal a kívánsággal fejezte be. hogy a javaslat végleges szövegezésénél a szövetkezeti ügy önzetlen szeretete érvénye süljön, mentesen politikai szempontoktól A nemzeti munka védelméről (román elem alkalmazásáról) szóló törvény és végrehajtási utasítás magyar fordítása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Memorandului 24. Ára 40, vidékre 50 lej. , II • IT III ~ 111 Ilii Mill Imii ..II 1)1 11111111 »1111111 III II——I—1
